JANUÁR 6. – VÍZKERESZT


Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)
Vízkereszt

Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve.

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja. (Innen az ünnep angol neve: Twelfthday, Tizenkettedik nap”) A 354 napos holdév és a napév közt kereken 11 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok – a naptár más pontjain is találkozhatunk ilyenekkel – a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban. A nép később e 12 nap („számos napok, csonka hét, regölő hét”) időjárásából jósolt az újév időjárására nézve. Epiphania görög szó, azt jelenti: „megnyilvánulás”. A pogány görög kultuszokban az istenség megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Az őskeresztény egyház szinkretista hajlandóságából arra következtethetünk, hogy időpontja a pogány korban is az év elejére esett, a visszatérő napfényt köszöntő téli ünnepkör része volt.

Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést, azt tanítván, hogy e három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi. A Születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, mely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.

további szak- és szépirodalom:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

http://www.szeretlekszekelyfold.hu/hagyomany-3/575-vizkereszt

+

Január 6-án véget ért a karácsonyi ünnepkör, amelyet az a szokás is jelez, hogy ilyenkor  szedik le a karácsonyfát. Több fontos bibliai esemény is kapcsolódik hozzá. Már Bod  Péter így írt róla: "Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely  napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a  magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt  megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának,  megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre  nézve nevezték a régiek festum luminarium, világosság innepének is. Mert a bölcsek  megjelentek Jeruzsálemben, mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén,  hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten  megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga  hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, háznál való  megjelenésnek... Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért?... Krisztus vízzel való  megkeresztelkedésének emlékezetére..."
A görög egyház egészen az 5. századig ekkor ülte meg Jézus születését és megkeresztelését. A nyugati egyház pedig ugyancsak igen régtől fogva Krisztus megkeresztelését és a kánai menyegzőt, a háromkirályok eljövetelét ünnepelte e napon. Ez utóbbiak történetét Máté evangéliumában olvashatjuk. Nevüket az evangélium nem nevezi meg, sőt azt sem jegyzi fel, hogy pontosan hányan és honnan jöttek, csak azt mondja el, hogy mágusok, napkeleti bölcsek voltak. Az ősi néphagyomány már úgy tartotta, hogy számuk három. Beda Venerabilis, a 8. Századi jeles író és tudós említette először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír forrásokban az egyiket Gudophorhemnek nevezik, s néhány kutató e nevet azonosította Goudophare pártus királlyal, akit később Szent Tamás apostol keresztelt meg. Így alakult ki a háromkirályok elnevezés.
Az ünnephez két szertartás kötődik: a víz- és a házszentelés. Az Egyház már az előző nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek belőle, s otthonukat ezzel felszenteljék. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király nevét, oltalomként.
A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és háromkirályoknak öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az "Új királyt". Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege.