Mint száműzött, ki vándorol A sűrű éjen át, S vad förgetegben nem lelé Vezérlő csillagát, Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Csak egy nagy érzés éltetett Sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem Szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, S míg itt töprenkedem, Hazám borítja szemfödél S elvész becsületem! Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát. Magyar hazám, te mindenem! Te érted bátran meghalok, Te Szent Magyar hazám! ” – A "Hazám, hazám" ária szövege
https://www.youtube.com/watch?v=6GlV5TqsCfs
Tiborc panasza Katona József: Bánk Bán
(részlet)
BÁNK
Kígyói nyelv! - Megbékélt; álmos is volt! Szépen kidolgozott csalárdkodás - így megcsalatva egy pokolbeli kísértet által, akitől levésekor már úgy megundorodott az Alkotó, hogy félben hagyni dolgát kéntelen volt.
*
TIBORC bizodalom s félelem között besompolyog.
Bánk bán, nagyúr, jó reggelt!
BÁNK
Útonálló!
TIBORC
Igazán? Lehet meglátni képemen?
BÁNK
Minek is becsűlet emberek között!
TIBORC
Való igaz: megőszült a fejem.
BÁNK
Miért?
TIBORC
Időm eljárt, jaj s panasz közt.
BÁNK
Azért teremtettem -
TIBORC
Köszönöm. Ma már nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.
BÁNK
Munkálkodó légy, nem panaszkodó -
TIBORC
Ó, Istenem! Tekéntenél csak egyszer házamba - élve látnád a panaszt előtted. Mért valék becsűletes! Holott gazember lévén, mostan is tied lehetnék -
BÁNK
Melly boldogtalan az, akinek bármely bilincsei boldogtalan módon oldóznak el!
TIBORC
Ó, mint örültem, hogy szabad levék!
BÁNK
Mikép örűltem én bilincseimnek!
TIBORC
Hiszen való, hogy jó is az; de már miólta a merániak -
BÁNK
Ha!- ó!
TIBORC
Sok pénzre van szükségek: és mivel mi annyit adni nem tudtunk, tehát sovány nyakunkra ismaélitákat ültettek - ez már égbe kiált.
BÁNK
Piha!
TIBORC
Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen: most már gazember is lennék, de késő -! Ősz fő, kiszáradt kar, - hová megyek?
BÁNK
Haramia, - nincs itt más kigázolás.
TIBORC
Ma éjtszakán először kezdtem el próbálni azt a mesterséget; ó, hiszen beteg feleségem és öt éhes porontyaimnál szívem majd kiugrott. De látja Isten, hogy nem értem azt. Lenn a királyi ház előtt soká ólálkodék. Vígan valának abban, és sokszor azt vettem csak észre, hogy nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak. Akkor lopózkodtál be a kapun - hallám az őrzővel beszédedet - én is tehát utánad mentem, és mivelhogy azt meg tudtam mondani: ki ment be olly titokba, mindenik azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.
BÁNK
Pih! Minden e szerént tehát hamis s megcsal, - keresse bár az ember, a- hol akarja - legtisztábbnak mutassa magát, de egyben mégis mocskos az.
TIBORC
Mért bélyegez meg a szükség vele!
BÁNK
De hogyha jól meggondolom: maga a tiszta hívség, ó - de, ej, mi meg- gondolni is való van itten? a hívség? Kísértet, melyről minden ember fecseg; de még nem látta senki is.
TIBORC
No, édes Istenem! Ismét azt hiszem, hogy velem beszél -
BÁNK
Beszélj, beszélj; igen jól hallom én panaszod; de a magam panasza is beszél -
TIBORC
Uram Teremtőm, még a nagyúrnak is van? - No, hát nem vétek a szegény Tiborcnak, egy titkos szövetségben hitét letenni.
BÁNK
Ha! - Ezt hogy elfelejthetém - Istenem!
TIBORC
Van más kigázolás? - Vitézkedést ugyan ne várjanak tőlem; de hisz' a háborúban szabad fosztani. E gondolat legjobbnak látszatott.
BÁNK búsan néz ki az ablakon.
Magyar hazám! -
TIBORC
A jó merániak azt háború nélkül is megteszik; mert hisz' a zsidók eleget fizetnek; a- kiket tulajdonképpen tán nem is lehetne embernyúzóknak nevezni, - nyúzásra bőr kívántatik, holott azt a merániak magok lehúzták már csontjainkról; így tehát ezek a húsba kéntelenek bemetszeni - Igaz, hogy a metéltetett sikólt; de hisz' arra nem szükség hallgatni, csak haszon lehessen. S a nagyasszony -?
Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.
BÁNK fejét az ablakfához nyomván.
Ó!
TIBORC
Ő cifra és márványos házakat építtet; és mi - csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt -
BÁNK
Átkozott!
TIBORC
Ő csorda számra tartja gyűlevész szolgáit, éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kivánna; sok meránit, ollykor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, úgy körül van véve a léhűtőktől; s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szűntelen, úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy keresztelője volna: és nekünk szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak, - tegnap egy kesely, ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk feleség s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szűntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, a- hová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesujtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek; és aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kénszerített.
BÁNK
Hogy úgy van!
TIBORC
Ők monostort, templomot építenek, hol úgy sípolnak, úgy megzengenek, hogy a szarándokok táncolni kéntelenek a sáros utcán; nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, melyben magát az ember egy becses védszent előtt mutathatná meg a templomban.
BÁNK
Ó, buzogj vér! Csak buzogj!
TIBORC
Hahogy panaszkodni akarunk, előbb meg kell tanulnunk írni; mert az illy szegény paraszt az úr elébe nem mehet be többé - úgy rendelte Béla király, s merániak hasznát veszik - hisz öszvekarmolázná a szegénynek patkója a szép síma padlatot! S ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt, ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk megláthassa azt. - -
BÁNK
Te Isten!
TIBORC
El kellene pirúlniok, midőn ezüst-arannyal varrt övek verődnek a lábszáraikra, mert véres verejtékünk gyümölcse az. Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt kötnének inkább a hasokra, - leg- alább csak úgy külsőképp is mutatnák a gyászt azon szegény nyomorúltakért kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal a sírba döntenek -
BÁNK
Tűrj békességgel -
TIBORC
Tűrj békességgel, ezt papolta az apáturunk is sokszor: boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak, - úgy de tömve volt magának a gyomra. Istenem! Mi haszna? Ha szorongat a szegénység, a pokolt nem féljük - a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.
BÁNK
Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk a jó barátot, ellenséget; és aztán ha célra értünk, sírni kell csak; szánom keserveiteket, emberek!
TIBORC nevetve.
Te szánsz nagyúr? Ó, a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha zsebe tele van - hisz a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - meghaljon. Úgy van, úgy! Esmérni kell az élhetetlenek sorsát, minek- előtte megtudhassuk szánni is.
BÁNK haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel.
TIBORC észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni.
Huszonhat esztendő előtt vala ez - még gyenge ifjonc voltál - Jáderánál egy rossz velencei akart tégedet s atyádat - Ej, hisz' az régen vala!
BÁNK Tiborc homlokát, megölelvén, mejjéhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába.
Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.
TIBORC
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Visszaadja-é ez a halottakért hullt könnyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy zsivány, tömött erszényeiddel együtt ne lopja el nagylelkűségedet.
BÁNK méltósággal.
Tiborc! Tiborc! Kivel beszélsz?
TIBORC térdre rogyik.
Uram- isten! Hisz' azt akarom, hogy vesszek el. Én nem vagyok gonosztevő, - azért nem bátorkodom magamat elölni, mert az Isten haragjától félek!
BÁNK
Tiborc! Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg- találtad, úgy jöjj, s várakozz reám. Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él még Bánk.
TIBORC
Igen - kedves szomszédok! Él még Bánk, atyánk - fogom kiáltani.
Sírva elmegy.
BÁNK
Atya? - Úgy - ez is még hátra van.
Megáll a belökött ajtónál.
Ha! Fel, fel puha ágyadból, gyermek, nehogy megvesztegessen udvarunk szele.
Bemegy.
|