Kiáltás |
Kiáltás
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor
Ó ments meg engem Ahogyan megmenthetlek én Tudom, hogy valahol létezel Ó ments meg engem Könnyeid letörölhetném én Tudom, hogy valahol, valahol, valahol, lenned kell Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull Hidegen lebben a füstje, keserű átkozottul Ó ments meg engem Elfojtott kérdésektől Csak a saját lélegzésem hallgatom Ó ments meg engem Magányos ünnepektől A szerelmet senkinek nem adhatom Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim Lányok néznek szépen sminkelt közönnyel, a kedveseim Minden hűvös villanás szemükben Egy kiáltássá sűrűsödik bennem Ó ments meg engem Ellep a csend, ha nem felelsz Tudom, hogy valahol jössz felém Ó ments meg engem Mélyebbre húz le minden perc Megfognám a kezed, ha elérném Ó ments meg engem Érezned kell a kiáltást Tudom, hogy valahol létezel Ó ments meg engem Hallanod kell a kiáltást Tudom, hogy valahol lenned kell Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog Kicsit szélesebbre tárom a párás ablakot Megcsörren egy csengő, egyre sűrűbb lesz a zaj Rágyújtok és közben valahol megszólal egy dal |