|
Internetes böngésző – 2014.
Cikkek, viccek, dalok, idézetek, szösszenetek
Böngésző - 2.
Petőfi Sándor
Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!
Koltó, 1847. október
*
AGRÁRFORRADALOM
http://civishir.hu/hajdu-bihari-hirek/
agrarforradalom-egy-debreceni-hatso-kertben/1231121853
*
KÉZILABDA EB
http://diszpozicio.blog.nepsport.hu/archives/
2014/01/12/Nehezen_prognosztizalhato/
*
Magyarok topognak a jégen;
minden ugyanúgy lesz, mint régen;
eljön Mátyás, az igazságos,
hoz józanészt a szalonnához!
Nem látod, pajtás, baj van itten,
mért segítené meg az Isten,
aki magán se lendít egyet?
Csak fújjuk, mint az egyszeregyet:
hogy baj van, baj van, baj van, baj van,
térdig, nyakig állunk a bajban,
voltunk győzők, vesztesek, kvittek,
de minket mindig jégrevittek,
járt itt Mátyás, az igazságos
s nem jutottunk az igazsághoz…
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Magyarok kiáltoznak a jégen.
Mindig ugyanúgy van, mint régen.
(Lászlóffy Aladár: Az idők jele)
*
Fárasztó viccek
http://www.keptelenseg.hu/vicc-szoveg/
faraszto-viccek-gyujtemenye-80575
*
Termékbemutató
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/
szazezrekert-adtak-a-turmixgepet-
a-termekbemutaton-2230703
*
NOMEN EST OMEN
- Halló!
- Halló, jó napot kívánok, Vadass László vagyok, és az utazási szokásairól szeretnék érdeklődni.
- Amondó vagyok.
- Hogy?
- Mi?
- Amondó, hogy…?
- Ja, nem, ez a nevem, így hívnak. Kolompár Amondó.
- Ööö… értem. Nos… tudna esetleg rám szánni 10 percet?
- Persze. Feltéve, ha nem jön meg közben Gandalf.
- Filmet néz? Akkor én nem is zavarok…
- Mér’ néznék filmet, mikor nem is? Gandalf a kisfiam. A másik két gyerekem, Boromir meg Frodó után küldtem őket! Az a két geciputtony már megint zaciba akarja vágni az asszony gyűrűjét… Köcsög tipszmikszesek…
- Aha… hát… szóval… khm… szokott ön utazni?
- Sajnos nem nagyon van időm. Most is volt valami vírus Márciusban.
- Hú, remélem, kiheverte!
- Én igen, mer’ el se kaptam. De a kicsi lányom, Március még mindig fosik tőle. Így hova utazzon az ember. Pláne, ha Színes…
- No, hát én nem vagyok rasszista, szóval…
- Maga bolond? Vagy mi?
- Hát a színes miatt gondoltam…
- Mondom, pláne, ha Színes, a másik lányom az isten pénzét is elveri plusz tanórákra! Már így is ég a pofám miatta, hogy 8 év alatt végezte el a’ általánost… Még szerencse, hogy Erátó a kocsisoron megkeresi a becsületre valót…
- Khm… mondja, hány gyereke van?
- És azt én honnan tudjam? Az anyjuk szülte őket…
- Izé… hát… a sok gyerek, ugye… valóságos áldás.
- Nem. Az Áldás, az az áldás! Az egy nagyon rendes kiscsaj! Sose kujtorog el éjszakánként hazulról! Igaz, hogy még csak 3 hónapos, de már most tudja, hol a helye! Képzelje, a kedvence a Fahéj, a Gyömbér, meg a Dzsindzser!
- 3 hónaposan már ilyeneket eszik?
- Bebaszna, ha a tezsvéreit enné! Ők a nővérkéi nekije. Mondjuk, az igaz, hogy múltkor jól beléharapott a Dióba!
- Huha! Nem tört ki a foga?
- Két okból se. Egy: nincsen még foga. Kettő: a Dió elég kemény fiúcska, de azért nem olyan fogletörősen! Na, a Csatár, az igen! Az egyszer betonhátvéd lesz!
- Hát… izé… akkor én nem is zavarom tovább, biztos amúgy is lefoglalja a sok gyerek…
- Engem? Mér’ foglalna le? Se csecsem, se szoknyám!
- Jó, akkor is búcsúzom, és… kívánok minden jót az Újévre!
- Hát, ha meglesz a Remény meg a Béke, akkor lesz jó évünk.
- Igen, ez a kettő nagyon fontos.
- Mi? Miért? Tud valamit róluk? Már a képüket is rájatettük a tejes dobozokra! De sajnos csak a belsejükre, mer’ úgy olcsóbb…
- Kiknek a képét?
- Hát Reményét, meg Békéét! Fél éve, hogy kimentek Hollandiába, csaktáncóni, azóta semmit se tudunk róluk…
(A fent említett keresztneveket nemrég engedélyezte a magát Magyar Tudományos Akadémiának csúfoló gyülekezet.)
() Varga B. Tamás ()
*
Kenyér, adalékok nélkül
http://www.noltv.hu/video/5249.html#.Us8TprRkSHU.facebook
*
A legjobb panasz amit valaha olvastam
http://roflnet.blog.hu/2010/06/26/
a_legjobb_panasz_amit_valaha_olvastam
*
Merengő
"Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.
De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye 'egy anya mindig szereti a gyerekét'. Tényleg? 'Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének'. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek."
Popper Péter
*
Szilaj Csikó Hetilap
Czuczor−Fogarasi konferencia
Buvári Márta
2014.01.08.*129
Bár a jan. 6-i konferencia valójában már a 4. volt, ha a budaörsit is számítjuk, nem léptünk lényegesen előre. Még mindig azon tanakodunk, politikai okból erőltették-e a finnugor nyelvcsalád elméletét és vetették el a gyökelméletet...
http://www.szilajcsiko.hu/#!mm-20140109-czf-konferencia/c843
*
GYÓGYNÖVÉNY
http://veddamagyart.info/tudomany/
7009-csucstechnologiaval-nyerik-ki-
a-gyogynovenyek-hatoanyagait-bikacson
*
"Ellenzékünk túlságosan elbizakodott.
Ha valóban hiszi, miszerint ő a jövő kormánya (ami még persze nem bizonyos), ahelyett, hogy a sült verebeket a levegőből várja, a tevékenység, munkálkodás útjára kellene lépnie s megmutatnia az erőt és munkaképességet, - melyet annyiszor emlegetett, s melyre most véleménye szerint oly nagy szükségünk van. Hadd látnánk már egyszer: mit akar és mit bír. A mi tisztelt ellenzékünk azonban nem ezt teszi, hanem mint a rest bakter, nagy szundikálva lesi, míg az óra utolsó homokja is lepottyan, mikor aztán rákerül a sor az ő kiáltására. És azalatt, míg elméje tétlenül kóvályog félálomban, félébren mindenféle bolondságokat kigondol nekieresztett fantáziája. (...)
Még sokkal eredetibb azon (mégpedig komolyan) felmerült (természetesen baloldali) kombináció, mely a Sennyei és Tisza egymásba olvadásától várja a haza üdvét. Soha ennél bolondabbat! Én mérget vettem volna rá ezelőtt évekkel, hogy olyan eset nem adhatja magát elő, midőn az ellenzék egy Sennyeivel s következésképp egy Forgách Antallal is szövetségre fog akarni lépni.
Mit nem tesz a hatalom utáni szertelen vágy! Az embert még a helyes észjárásától is megfosztja. Higgye meg nekünk az ellenzék, hogy az ő kedveért bizony senki sem fogja elveit feladni - csak akkor, ha előbb bebizonyítja, hogy az ő elvei jobbak, s hogy azok létesítésére van benne elég erő, tapintat és ész."
(Mikszáth Kálmán, Budapest, 1875. január 8.)
*
Garaczi László:Hogyan lett a feleségem vegetáriánus?
A feleségem tavaly, augusztus huszonharmadikán este hét óra tizenhat perckor lett vegetáriánus, hét óra tizenötkor még nem volt vegetáriánus a feleségem, sőt nem is gyanította, hogy nemsokára vegetáriánus lesz, hét tizenhatkor pedig már vegetáriánus volt a feleségem, és azóta is az. Tehát már több mint fél éve vegetáriánus a feleségem, ezalatt falat húst meg nem evett, egyedül én ettem a húst, a feleségem nem ette a húst. Azon a bizonyos napon, augusztus huszonharmadikán este hét tizenötkor recés élű késsel álltam a konyha közepén, és valamit csináltam, amit nem kellett volna, mert a feleségem nem-vegetáriánusból vegetáriánus lett, nem-vegetáriánussága véget ért és megszűnt, vegetáriánussága maradéktalanul elfoglalta nem-vegetáriánussága helyét, és ez a vegetáriánusság nem spanyolfal volt, mely elfedte titkos, meztelen és fájdalmas nem-vegetáriánusságát, ő abban a percben tisztán, véglegesen, elszántan és megfellebbezhetetlenül vegetáriánus lett, megtért, és ezt, legalábbis formálisan, én idéztem elő.
Nézzük, mi történt. Fél hét, jövök haza, benyitok az előszobába, valami röpül felém, a kezem felkapom, félrecsapom a sárga, körmös csirkelábat. Egy ideig még karateállásban maradok, várom a következő lövést, aztán, mivel jelszavam: józan ész és fehér gallér, kiengedek a pózból, ekkor látom meg a gázórán a másik lábat és a tarajos, csőrös, megcsócsált csirkefejet - a szemével a mérőállást nézi.
Aha, szóval sült csirke lesz vacsorára.
És valóban, a csirke többi része ekkor már bent rotyog-sziszeg a sütőben, feleségem pedig a konyhában elmeséli, hogy a fölösleget odaadta a macskának, aki, mielőtt elfogyasztaná, szereti levegőbe hajigálni a finomabb falatokat. Azt is elmondja, hogy mikor a hentestől hazaérve a csomagot kibontotta (idegen hentesnél vásárolt, valahol bent a városban), azt tapasztalta, hogy valaki, tán épp a hentes, levágta volt a csirke fejét, és betuszkolta volt a fenekébe. Mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, gebeszkedett, míg elszakadt a nyaka, és bent maradt önmagában.
Annál finomabb lesz, vigasztaltam a feleségemet, de ez valahogy úgy hangzott, anál finomabb.
A baljós jelek dacára meg se fordult bennem, hogy valami baj lehet, hogy a feleségem nem vacsorát, hanem önnön vegetariánizmusát készíti elő, hogy nem bazsalikomos csirke lesz, hanem megtérés, egyikünk se gyanakodott, már csak azért se, mert ott, a konyhában állva azonmód az orális és anális típusú kultúrák különbségéről kezdtem értekezni, ami ugyebár a káromkodások eltérő fajtáiban ragadható meg legpregnánsabban, a magyar azt mondja, helyezzed lécedet örömlánnyá lett szüléd ajaka közé, míg a német ugyanezt a tartalmat úgy fejezi ki, hogy Arschloch, az angol: asshole, nekik ez esik jól, ez esik szájra, popó-kultúrák, mindez pediglen Lutherből és a puritanizmusból jön, illetve ott érhető tetten, mire a feleségem azt mondta, fúj, ez undorító.
Közben a csirke ropogósra sült, locsolgattuk fűszeres olajjal, kitettük az asztalra, combjából, melle húsából szeltünk, falatoztunk, jó volt, csirkeszerű volt, bár ahogy haladtunk befelé, a csirke mélye, hogy ne mondjam, titka felé, egyre pikánsabb, egyre bonyolultabb íz-variánsok jelentkeztek. A bazsalikomnak, ha megpirul, van néha egy ilyen kesernyés íze, mondtam halogató jelleggel, mert ekkor már sejtettem, hogy közeleg az igazság szörnyű pillanata.
Végül ő maga, a feleségem, még nem-vegetáriánus mivoltában azt javasolta, vágjuk ketté a csirke törzsét a könnyebb elfogyasztás végett. Jöjjön, aminek jönnie kell, felálltam, megfogtam a kést, feleségem nem-vegetáriánus életének utolsó pillanatához érkezett, noha erről ő mit sem tudott. Érdemes e felfokozott percet jobban szemügyre venni, milyen lehetőségekkel vemhes, hisz például a késhegyre tűzött csirketörzset szétnyitás nélkül bevághattam volna a lichthofba, aztán valahogy megmagyarázom, például nekem ez kell az íráshoz, időnként csirkét dobok lichthofba ihlet-konzerválás céljából. Ez esetben a feleségem még ma is enne húst, nem lenne a feleségem vegetáriánus. De nem ezt tettem, beledöftem a kést a csirke szügyébe, egyetlen rántással szétnyitottam, és feltárult a lényeg, a belső tartalom, a gasztronómiai apokalipszis: a csirkének mindene megvolt odabent, ahogy a jóisten megteremtette: szivárványosan remegő, félig nyers, egybeizmozott szervcsomók, szétfolyva rajtuk a kékeszöld, nyálkás epe.
Feleségem szó nélkül kifordult a konyhából.
Mikor utolértem, a szoba közepén állt verítékezve, falfehéren, reszketve, a szent és véres perc borzadályos eufóriájában. Lassan rám emelte tekintetét, és így szólt: vegának érzem, ó, Laci, magam.
Még felötlött bennem a lehetőség, hogy megpróbálom valami viccel elütni a dolgot, például hogyan kell megenni egy kolibrit - kiszívod a csőrén át, és eldobod a bőrét, de aztán inkább átöleltem némán az én immár vegetáriánussá lett kis feleségemet. Új korszak határán álltunk, átéreztem a pillanat ünnepélyességét.
Hát így lett a feleségem vegetáriánus.
Arról az érdekes témáról, hogy milyen, ha a feleség vega, a férj nem, legközelebb mesélek
*
Test és lélek
http://szabadonebredok.hu/
mondd-meg-mi-faj-elaruljuk-mi-van-a-lelkedben/
*
Olvass!
http://index.hu/tudomany/2014/01/08/
a_jo_konyvektol_megvaltozik_az_agy/
*
Solt Otília
http://film.indavideo.hu/video/f_ottilia
*
SZABÓ DEZSŐ ÚJABB MŰVEI
Az antijúdaizmus bírálata.
1938.
LUDAS MÁTYÁS KIADÁS
Csak mindenoldalú vizsgálat
által lelhetni fel az igazságot; s
az csak a gondolatok legszaba-
dabb közlése által valósulhat.
Hol a beszéd korlátoz, ott rab a
nyelv s csak rabként szól.
Gróf Széchenyi István: Hitel.
http://mtda.hu/books/szabo_dezso_az_antijudaizmus_biralata.pdf
*
Feljelentkező levél pártszolgálatra
Méltóságos Virág Árpád elvtárs Főszerkesztő Úrnak saját kezébe
Magyar Krónika, a Magyar Demokrata szerkesztőségében, első ajtó jobbra
Tisztelt Virág elvtárs, kedves Árpád bátyám!
Meglepetéssel és némi aggodalommal vettem tudomásul, hogy hiába lesem a postást, nem kaptam meg új lapotok (lapunk, ha megengeded nekem ezt a lelkes-büszke azonosulást) felkérő levelét – meglehet, éber Adóhivatali ellenőreink dohánytermékeket sejtve benne, tüzetesebb átvizsgálásra félre tették. Szeretném a világba kiáltani: gondos trafikpolitikánknak köszönhetően leszoktam a cigarettáról (és ha kell, ezt is megírom)!
Drága Virág elvtárs, hadd mutassak rá: a legalkalmasabbak közé tartozom. Legyen szó akár monumentális, akár jelentős írásról (hogy aztán a derűsen, optimistán a szebb jövőbe, vagy nosztalgikusan és elégikusan a szebb múltba tekintő szösszenetekről ne is beszéljünk) – én vagyok a ti emberetek, drága Virág elvtárs! Én még tudok örülni. Bárminek. Ti megmondjátok, minek örüljek, és én őszintén, hitelesen, vastag biopecsenyekacsa-narancssárga keretben fogok neki örvendezni. Örömömet le is fényképezem. Rímekbe szedem. Rovásul is megírom. (A farkamat is csóválom, ha erre igényt tartotok, de ezt egyelőre kezeljük bizalmasan – ne adjunk tápot a liberális aknamunkának!)
Kinyílott a virág, drága Pitypang elvtárs! Szorgos méhecske-ikrek lebbennek virágról-virágra; december van, hahó, egyre jobban teljesít a globális felmelegedés, de mi nem leszünk a gyarmata! Saját, magyar nemzeti felmelegedést! Mert „Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élnek; S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása, Örökös hajnalnak játszik pirossága” – és ezzel, kedves Virág elvtárs, egyben az időjárás-jelentést is egyszer s mindenkorra letudhatjuk.
Szóval kedves Virág elvtárs, várom nagybecsű útmutatásodat: miről, milyen terjedelemben, milyen formában örvendezzek, milyen névre állítsam ki az ötvenezer (szösszenet) és kétszázezer forint (monumentális írás) közötti számlát; egyedül arra kérnélek, kedves Virág elvtárs, hogy postafordultával írd meg az igényeiteket (azigényeinket, ha megengeded…), mivel a phenjani „Fennen Lobog a Vörös Zászló” című népszerű lap „Magyarországon is szeretik Kim Dzsong Un elvtársat” című rovatának állandó levelezőjeként azokat be kell illesztenem havi munkatervembe.
Szabadság és Rezsicsökkentés!
Konok Péter elvtár
*
Szemétből építőanyag
http://zold8.hu/index.php/zuzda/
184-szenzacios-magyar-talalmany-szemetbol-epitoanyag
*
Könyvesblog
Ötven évvel ezelőtt Isaac Asimov írt egy cikket a New York Times-ba arról, hogy szerinte milyen lesz a világ 2014-ben. Bejött neki?
http://konyves.blog.hu/2014/01/07/
asimov_ilyennek_kepzelte_2014-et
*
Zeneszöveg.hu - Ahol a dalszövegek laknak
Napi Zeneszöveg idézet:
"Ha nincs benne elég citrom a teában, az a baj.
Ha túl sok a méz, akkor meg az a baj."
(Belga - Az a baj)
http://zsz.hu/dalszoveg/4555
http://www.zenekupon.hu/belga-koncert-01-25.html
*
Zseniális képsorok arcokról,
akik vállalják legbensőbb félelmeiket!
http://zacc.cafeblog.hu/2014/01/05/
zsenialis-kepsorok-arcokrol-akik-vallaljak-legbensobb-felelmeiket/
*
Egy ismeretlen kalandor „vívódásai”.
Adolf Hitler ifjú évei (1889-1919)
Vitári Zsolt
http://nemettortenelem.tti.btk.pte.hu/
files/tiny_mce/Publ/Vitari%20publ/
Rubicon2005_10_2006_1Egy%20ismeretlen%20kalandor.pdf
*
Miként tudott a több százezer fiatalember állattá válni?
A német hadsereg, mint bármelyik más hadsereg estében is, előfordult agresszió a civil lakossággal szemben a második világháborúban, ugyanakkor nagyságrendileg kisebb számban, mint azt a szovjet katonák tették. Össze sem lehet hasonlítani a két hadsereg mentalitását. Dr. Horváth Attila jogtörténész az Echo Tv Kiút többszemközt című műsorában felhívta rá a figyelmet, hogy az 1944-ben Magyarország területére lépő Vörös Hadsereg akkori katonái az 1920-as években születtek, a polgárháború időszakában, amikor 6 millió orosz árva mászkált az utcákon, valamint élt a gyermeklágerekben. Azt, amit a magyar lakosságnak okoztak azt ők és a saját családjuk már egyszer végigélte, például a kuláktalanítás során, vagyis egyfajta revansot vettek másokon, többek között a magyar népen is. A becslések szerint Magyarországon több százezer lányt és asszonyt erőszakoltak meg a szovjet katonák a második világháborúban.
További részletek az Echo Tv Kiút többszemközt című műsorában, amely a linkre kattintva elérhető: http://www.echotv.hu/kiut-tobbszemkozt-2014-01-04-kiut-tobbszemkozt
*
A "művelt Nyugat"
úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették - nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.
Fekete István
magyar író
1900. január 25. — 1970. június 23
*
Gavallér János
Magyar jelen
Futottam eléd, mégsem jöttél közelébb!
Mond holnap: - Mire vársz?
Tapossam az időt belőled előrébb?
És ha kinyögöd majd a hajnalt,
nyugalmat oszt a felkelő nap?
Vagy a sírásók lélekkortyintó búja
mossa torkunkról le a fuldoklást?
Mélyül sírunk, vagy csírázik lelkünk?
Édesded tekintet ciánt szór
álmaink hűs talajára - reform,
kiadáscsökkentés, adómorál-,
s lógunk a holnapkosarán, bambán.
Míg volt se jutott, eztán már nem is lesz.
- Aposztrofálják felénk a magyar jelent!-
De sok táncot roptak távol a hazától,
szórták a világba szerteszét a pénzt,
ami itthon alig volt, ott mindenre jutott:
Vadkapitalizmus, milliárdos-örvény
vitte kacsalábon forgó bankszámlákra
apáink becsület-verítékét. Nekik jutott!
A társadalmi igazságosság alapja a rend.
Nekik jutott! Könnyeken hízott barmok
mulattak, mulattak az Antillákon,
vagy síeltek az Alpok lejtőin,
s fillérekről vitatkoztak a sajtó hasábjain,
mert ők okkal, vagy ok nélkül,
akkor és ott voltak, ahol, és amikor kellett:
Nekik jutott! De a nép - Az Isten adta nép!-,
nem érdemelt semmit, a jogállamban!
Mert ez itt már a Kánaán! Jogállam van.
Sose volt jómódban él a múlt férge,
fészket rakott nekik a mohó világ.
Csak nyúzzák, faragják a „bűnös népet”!
S ha eszükbe jut, - két buli között,
míg sír a nép- kik hátán csattan az ostor,
lerészegednek egy-egy wellness hétvégén
- Nekik jutott!-, s szabad bűnbe fojtani a mát.
De mi csak kérdezzük, kérdezzük a holnapot:
- Ugye felkel még a nap, s tehetünk értük valamit!
De ha így marad e rongy világ,
minek ébredjek hajnalhasadáskor,
miért fussak a perc után,
hisz már mammon-illanás gyárt illúziót,
s szúrja a szemem a pazarlás.
Tejre, kenyérre sokaknak nem jut!
Jogállamban – Nekik jutott!-, éhen lehet halni!
Csukódott az ajtó, vannak bent, s vannak kint.
Kit érdekel a vágy, a holnap,
ma jött a nyomor, utánam.
Vírus-járvány árnyékaként követ
a munkám – mert semmit nem ér, a bér!
Napról napra drágább az életem,
s nem ér a munka egy fabatkát sem,
ha az életnek nincs célja,
és nem hozhat újat a holnap:
Árnyékai lettünk önmagunknak.
Már nincs mit osztani, másé lett minden.
Csak az ország van tecchalott állapotban,
a manézs csillog, s mi mély hipnózisban.
A varázsló pálcája lebben, zúg a taps,
szájtáti papírjog hangszórón hőzöng.
Márión a sor! Valami történni fog az éjjel,
mert holnap már nem ugyanaz a nap kel fel,
egyszer fel kell ébredni álmainkból,
a hipnózis véget ér, dördül a pisztoly,
sikolt a vér! A tükörből valaki visszanéz
*
Könyvajánló /
Illik tudnom, mert magyar vagyok
Részlet az írásból:
"Hasonlóan a Nobel-díjasokhoz, a nemzet számarányához képest az olimpiai aranyérmet nyert magyarok lélekszáma is feltűnően magas.Az okait ennek nem szeretném most boncolgatni, mivel az akár egy másik könyv témája is lehetne. A Kedves Olvasó elégedjen meg annyival, hogy az oka ennek „csupán” az, hogy a magyar egy rendkívüli fizikai adottságokkal és szellemi képességekkel rendelkező nép, akik sokszor egyszerűen megmagyarázhatatlan dolgokat képesek produkálni, melynek szellemében négyévente az olimpiai játékokon rendre ámulatba ejtik a világ közvéleményét.
Viszonylag széles körben köztudott, hogy 2004-ig (az athéni olimpiáig) a nyári olimpiai játékokon összesen 157(!) magyar állampolgár nyert aranyérmet. Ennél azonban jóval többel büszkélkedhetünk, amit nem tudom,hogy miért, de egyszerűen elfelejtenek (Vagy csak nem akarnak?) a sporttal foglalkozó szakemberek megemlíteni. Sőt, vannak aranyérmeink még a téli olimpiákról is, számszerint kettő. Véleményem szerint semmi kétség afelől,hogy a magyarok aranyérmét gyarapította - néggyel - a zágoni születésű Szabó Katalin, akinek bölcsője felett édesanyja magyarul énekelt, de magyar az az arany is, amit gróf Wass Albert nyert (volna). Ő a berlini olimpia idején még román állampolgárnak számított, ennek ellenére magyar színekben indult. A lövészetet megnyerte, azonban az aranyérmet csak mint román állampolgár kaphatta volna meg. Ezt Wass Albert elutasította, így az olimpia legjobb lövészeként csupán egy oklevelet vehetett át. Ezek az emberek (vagy őseik) nem önként választották az új útlevelet, hanem azt erőszakkal kényszerítették rájuk,így az ő érmeik a miénk is, a miénk pedig az övék."
Mátyás Szabolcs: Illik tudnom, mert magyar vagyok című könyvéből 71. oldal
Letölthető itt:
http://szegedem.hu/
Matyas_Szabolcs_Illik_tudnom_mert_magyar_vagyok.pdf
*
FERDINANDY GYÖRGY:
Magyarok
(részlet)
Szörnyű érzés még annak is, aki alig érti, amit
látni fog. Talán még azt sem, hogy két kapura megy
a játék, és az győz, aki többször bedobja a labdát
valamelyik kapuba.
Ők pedig itt. Öt ázott
veréb százezer idegen
között. Lehet, hogy ekkor
érezték meg először, hová
kerültek. Hogy mit tett
velük ez az ordító, hadonászó
idegen.
De akkor, hirtelen
nagy csend támadt a tribünökön.
A magyar csapat
kiegyenlített! Lehet -
séges, hogy azok heten
ott lent a mélyben le -
győznék az egész világot? És akkor az öt lány hangja
belehasított a csendbe. Hallotta mindenki, az
egész uszoda, és igen, mindenki. Alaszka és a
Tűzföld, a Dunakorzó és a Rákóczi tér között.
– Magyarok! – kiáltotta Daisy és Margó, Móni és
Barbie, és nem volt már román a brassói lány, Ildi
sem. Magyarok! Szállt fel a magasba ez a nagy
sikoltás. A bizakodás, a keserűség és a fájdalom.
– Magyarok! – kiáltotta Daisy, Sandra, Margó és
Móni ott fent a grádicson.
Lehet, hogy azok odalent felkapták a fejüket. Még
egy pillanat, és győztek! Igen, legyőzték a világbajnokot!
Körös-körül csalódottan állt fel a tömeg. Lent, a
medencében hét fiú sírt és nevetett. Vajon a fülükben
maradt-e az a nagy sikoltás?
A teljes novella a Magyar Napló decemberi számában olvasható!
*
GYEREKNEVELÉS
Mit gondolsz, mi lesz így a gyerekedből?
Vajon melyik gyerek fogja jobban megállni a helyét az életben? Az, akit a mai világunkban törtetésre, versengésre és taposásra nevelnek már kicsi kora óta? Vagy az, aki érzelmi biztonságban tudhatja magát, és ha kell, az iskolával szemben is megvédik? Vekerdy Tamás népszerű könyvében megkapjuk a választ.
http://www.eletforma.hu/otthon/
mit-gondolszmi-lesz-igy-a-gyerekedbol/
*
"A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani."
Isten éltesse a 60 éves Krasznahorkai Lászlót
*
Merengő
A megfelelési kényszer a gyors sikerről szól.
Azért akarsz másoknak megfelelni, hogy kapj egy gyors elismerést. Szeretnéd másoktól azt hallani, hogy "köszi, de jó voltál". Szeretnéd, ha megdicsérnének. Szeretnéd, ha mindenkivel kiegyensúlyozott lenne a kapcsolatod, ha nem lennének összeütközések, sem olyan emberek, akik neheztelnek rád. Olvasd gyorsan megint végig ezeket az elvárásokat, lehetségesnek tűnik, hogy mindegyiket megvalósítsd? Ugye, hogy nem? Mégis mennyi idő és energia elmegy azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni, míg a saját érdekeid, céljaid, vágyaid háttérbe szorulnak. Te magad szorítod háttérbe őket
Vida Ágnes
*
Egy hegyháti falu
magyar lakosságának hagyományos tánckultúrájáról
http://folkradio.hu/folkszemle/varga_hegyhat/index.php
*
Rossz napunk lesz…
http://divany.hu/tejbenvajban/2013/12/30/
10_dolog_amitol_garantaltan_rossz_napunk_lesz/
*
Ezt a 14 dolgot nem szeretik a pasik a nőkben!
Sok nő tesz meg mindent azért, hogy nőiesnek és érdekesnek tűnjön, de lehetnek olyan esetek, amikor épp az ellenkező hatást váltjuk ki a legjobb szándék mellett is. Minden férfi mást tart nőiesnek vagy túlzásnak, de van néhány dolog, amiben a nagyrészük megegyezik.
Hosszú, karom szerű köröm
A legtöbb férfi inkább taszítónak, vagy akár kifejezetten nevetségesnek tartja a nagyon hosszú körmöket egy nőn.
Mivel ők a praktikusságot helyezik előnybe, ezért érthetetlen számukra, hogy óriási körmökkel hogyan lehet megoldani a mindennapi teendőket.
Túldíszített műköröm
A nők gyakran esnek abba a hibába, hogy mivel régóta van műkörmük, ezért túlzásba viszik annak díszítését.
Az eredeti célunk ilyenkor persze a változatosság elérése, de az eredmény akár lehangoló is lehet egy férfi szemében, ha túl sok virág, inda és strasszok ékesítik a női körmöket.
Lenőtt haj
A lenőtt haj egyik nem számára sem vonzó, így a férfiak sem kedvelik. Azt sugallja, hogy az illető nő nem foglalkozik eleget a külsejével, nőiességével, sőt akár még elhanyagolt benyomást is kelthet a férfiakban.
Különösen csúnya, ha nagy az eltérés a színek között vagy ha túl sok az ősz hajszálunk.
Túl bő ruhák
A túlságosan bő darabokkal szinte soha nem érünk el vonzó hatást, hiszen azok egyrészt nem engednek látni belőlünk semmit, másrészt általában nagyobbnak is mutatnak bennünket a valóságnál.
Válasszunk inkább előnyösen szabott, testünk szépségeire koncentráló darabokat – a saját méretünkben.
Úszógumik
Egy férfinak gyakran vonzó, ha „van mit fogni” egy nőn, de az szinte soha nem jó látvány, ha egy nőnek kilátszik az úszógumija.
Kár erőltetni a kényelmetlen, szűk nadrágokat, amelyben minden mozdulatunkkal a súlyfeleslegünket hangsúlyozzuk derekunkon, és még jól sem érezzük magunkat benne.
Kilátszó szőrzet
A férfiaknak egyáltalán nem vonzó, ha azt látják, hogy egy nőn felesleges szőrszálak vannak, ráadásul látványos helyen.
Ez egyáltalán nem csak a bikinivonalra érvényes, de az épp növésnek indult hónalj- vagy lábszőrzetre is, még akkor is, ha másnapra van időpontunk a kozmetikushoz.
Bajusz
A férfiak szemében a nők arcán látszó bajusz különösen visszataszító hatást kelthet.
Ők a nőket finomnak és bársonyos bőrűnek szeretik látni, ezért könnyen lerombolhatja a nőiségünket, ha a férfiasságra emlékeztető bajuszt viselünk, bármilyen mennyiségben is.
Tetovált szemöldök
Nagyon sok éven keresztül volt divat a tetovált szemöldök, és sajnos sokan nem vették észre, hogy ennek az ideje már régen lejárt. Bár ennek viselői már így szokták meg az arcukat, attól még elég valószínű, hogy a férfiakban természetellenes, taszító hatást vált ki a látványa.
Kontúrozott száj
A szájkontúr lehet nagyon szép és akár természetesnek ható is, de ehhez az kell, hogy egyrészt pontosan kövesse a szánk vonalát, másrészt pedig hogy az ajkainkkal megegyező színű legyen.
Férfi szemmel a túl nagy kontraszt természetellenesnek és minden finomságot nélkülözőnek tűnhet.
Kényelmetlen, hordhatatlan ruhák – mivel divatosak
A legtöbb kapcsolatban volt már példa rá, hogy a férfiak értetlenül által életük párja mellett és nem értették, hogy az miért feszeng inkább egy kényelmetlen, de nagyon divatosnak számító ruhadarabban, miközben felvehette volna a kényelmeset is – épp ahogy a férfiak teszik.
Török buggyos ülepű nadrágok
Ahogy melegszik az idő, úgy kerülnek elő a lenge anyagból készült, buggyos ülepű török nadrág és a férfiak legnagyobb része értetlenül áll a jelenség előtt. Mivel ők imádják nézni a nők hátsóját, ezért talán egyiknek sem tetszik, hogy ez a nadrágtípus ezt sajnos nem teszi lehetővé.
Túl erős dezodor / parfüm
Sajnos a dezodorok illatát és főleg erősségét nehéz megítélnünk. Mivel mi a kifújáskor is éreztük, ezért orrunk hozzászokik és nem vesszük észre, hogy fél óra múlva is nagyon erős az illata. Ezt a férfiak általában taszítónak tartják, mivel nem tudnak finomságot társítani hozzá.
Erős, akár elmosódott smink
Az elhanyagoltságnak egyik tipikus jele az elmosódott smink. Vigyünk magunkkal mindenhova egy kis tükröt és a mosdóban gyakran ellenőrizzük, hogy rendben van-e, mert nőnek és férfinak egyaránt rossz érzés egy elkenődött, elhanyagolt sminket látni bármilyen szép arcon is.
Kedvesség hiánya
Egy nő lehet kövér, sovány, szőke vagy barna, de a férfiak szemében az egyik legfontosabb elvárás a kedvessége.
Ha egy nő mogorva, nem mosolyog soha, azt a férfiak általában elkerülik, mivel nem tartják elég nőiesnek. Ugyanez igaz az utcán vagy a vezetés közben kiabáló nőkre is.
forrás: bien.hu
*
Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Űzött- fűzött bocskoráról, tarisznyaszijáról.
Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.
Hüccs ki disznó a berekből! Csak a füle látszik,
Kanászbojtár bokor alatt, menyecskével játszik.
Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.
A Bakonynak közepén van a Csesznek vára,
De a pici hétszentségit mi közöd hozzája
Refr:
Heej, élet-élet betyár élet ez aztán az élet
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.
|
