Egy helyiségből álló tokiói lakását barátai leginkább egy kihallgatószobához hasonlítanák. Három inge, négy nadrágja és négy pár zoknija van, ezeken felül a legnélkülözhetetlenebb tisztálkodási és háztartási szerek. A 36 éves Fumio Sasakinak valaha tekintélyes DVD-, könyv- és CD-gyűjteménye volt, de két éve megunta a felhalmozást: új életet kezdett, ma pedig már csak a legszükségesebbnek ítélt dolgokat veszi birtokba. Elmondása szerint élete sokkal szabadabbá, aktívabbá vált. A kevesebb több, állítja egyre több japán, köztük az előbb említett szerkesztő is, aki igyekszik ma már a lehető legtudatosabban élni az életét.
Az új minimalistákat leginkább a hagyományos japán zen buddhizmus inspirálja: igyekeznek kikerülni a fogyasztás bűvöletéből, birtoklásvágyukat lehetőleg a minimálisra csökkentve. Korábban ők is a szokásos mindennapokat élték: a Reuters szerint Fumio Sasaki agya folyamatosan azon járt, mi hiányzik még számára, mit kellene még beszereznie. Aztán elege lett ebből, és a következő egy évét azzal töltötte, hogy túladjon ingóságain. Akadt, amit eladott, mást egyszerűen barátainak ajándékozott.
Nem értékelt mindent, amije volt
„Azzal, hogy kevesebb időt töltök takarítással vagy vásárlással, több jut a barátokra, a kimozdulásra, az utazgatásra. Jóval aktívabbá váltam így” – fejtette ki Sasaki. Ezzel pedig nincs egyedül: így érezte az új szervezési módszereivel már az Egyesült Államokat is meghódító Mari Kondo is. Vagy a szintén szerkesztő Katsuya Toyoda, aki így fogalmazott: „nem arról van szó, hogy több tárgyam lett volna, mint másnak, de közel sem értékeltem vagy szerettem mindent, amivel rendelkeztem.”
 |
| Katsuya Toyoda hálószobája |
| Fotó: Thomas Peter / Reuters |
Mára huszonkét négyzetméteres lakásában nincs sokkal több, mint egy asztal és egy japán matracágy. „Minimalista lettem, így végre azok a dolgok kerülhetnek a felszínre az életemben, amiket igazán szeretek.”
Újraértelmezni, mit jelent a tulajdon
Az új életfelfogás divatja az Egyesült Államokból származik: a korai követők között tartják számon például Steve Jobsot is. A fogyasztói kultúra elutasítása egyébként mára a közbeszéd része lett, ha ettől még tömegek nem is alakítják át e szerint az életüket. „Amit birtokolsz, az birtokba vesz” – hallhattuk Tyler Durdentől (Brad Pitt) a Harcosok klubjában, de bőven akadnak még filmek vagy könyvek, amiket a nyugati ember jó pénzért megvásárolhat, és amiből megtanulhatja, miért nem a színes tévéje és a hatalmas autója jelenti az életet.
Úgy tűnik, a japánok valamivel komolyabban veszik a tanítást. A minimalisták felfogásában az életvitel átalakítása nemcsak annyit jelent, hogy eladják a korábban megvásárolt tévét: filozófiát is kell váltani, újraértelmezve, mit jelent valójában a tulajdon. A túlzott fogyasztástól megcsömörlöttek azt tartják fontosnak, amit így nyerhetnek: Sasaki elmondása szerint például időt az utazáshoz.
 |
| Fumio Sasaki fürdőszobája |
| Fotó: Thomas Peter / Reuters |
Többek szerint egyébként nem egy idegen dologról van szó, hanem a zen buddhizmus természetes örökségéről: lecsupaszított világlátásról, egyszerűségről, a gondolatok megtisztításáról. A 41 éves szabadúszó író, Naoki Numahata ezt így látja: „Nyugaton egy tér betöltése azt jelenti, hogy tárgyakat helyezel el. De Japánban, például a teaszertartásokon vagy a zenben a dolgokat befejezetlenül hagyjuk, hogy azokat az ember képzelete egészíthesse ki, tegye teljessé.”
Földrengések idején hasznos lehet
A japán minimalistákról beszámolt tavaly a Kotaku is. Sokan eleve minimalistának tartják a japán hétköznapi életet, amiben van is némi igazság: a kisméretű lakásokban hagyományosan többféle célokat szolgálnak az egyes helyiségek, ezért szükséges, hogy a szobák kialakítása ezt könnyen lehetővé tegye. A másik fő oka az egyszerűségre való törekvésnek, hogy Japánban igen gyakoriak a földrengések, és az ilyenkor keletkező sérülések majdnem felét a lezuhanó tárgyak okozzák. Mindezek ellenére a japánok nagy része is éppúgy szereti magát különféle tárgyakkal, eszközökkel körbevenni, mint a nyugati polgárok. És erre próbál megoldást nyújtani az új divat: a hatalmas érdeklődést pedig mutatja, hogy a témában írott japán könyv az Amazon eladási listájának élére került, és már az országos média is felkapta a témát. Azonban vannak, akik aggodalmaiknak adtak hangot különböző fórumokon: miként fog hatni ez a börtönszerű élet a mindennapokra, nem fogja-e inkább beszűkíteni a gondolkodásmódot? Egyes minimalizmushívők igyekeztek megnyugtatni: bár tényleg sivárnak tűnhet az élet tárgyak nélkül, de rendelkezésre állnak azok a technikai eszközök, melyek segítségével tarthatják a kapcsolatot a külvilággal.
Azonban ebből is látszik, hogy mennyire fontos, hogy miként fogalmazzuk újra a birtoklást és felismerjük azokat az új szokásokat, amik a régiek helyére lépnek.