| A bűn |
|
Tartalom Laczkó Sándor - Dékány András: Filozófia mint bűntárs? - Előszó "Halld hát, fiam, nem épen a Tilos Fa gyümölcse volt oka a Száműzésnek, hanem csak az átlépés a Tilosba"
"Ha már van fogalmad a sötétről, akkor látod kedvesebbnek a világosat..."
"Szívünk mélye önmagunk számára kifürkészhetetlen"
"Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember?"
"A bűnös-lét nem valamilyen bűn elkövetésének a következménye, hanem megfordítva: a bűnössé válás csak az eredendő bűnös-lét 'alapján' válik lehetségessé"
Filozófia mint bűntárs? Van-e a filozófiának mondanivalója a bűnről? Egyáltalán filozófiai téma lehet-e a bűn, avagy sokkal inkább a társtudományok (teológia, jogtudomány, pszichológia, stb.) tárgykörébe tartozna? Az eredendően a szakrális/morális szférához kötődő bűnnek milyen fogalmi relevanciája van/lehet ma? Nem állíthatjuk, hogy a bűn problémája jelenleg a filozófia érdeklődésének homlokterében állna, ugyanakkor azt sem, hogy marginális lenne. Talán éppen a probléma mibenlétének filozófiai értelemben vett megválaszolatlansága, megválaszolhatatlansága teszi a kérdést szinte a kezdetektől a bölcseleti gondolkodás tárgyává? Ugyanakkor a filozófia mintha folyton feszengett volna akkor, amikor a bűnről igyekezett valamit mondani, s a szakralitás, a pszichikum, illetve a jog szférájába utalta a kérdést, vagy éppenséggel az individuális létezésmódhoz illesztette. Gondolkodni a bűnről maga is a bűn terrénumába való belépés lenne? A bűn racionalizálása, a szakrális szféra elhagyása a bűnös-lét kiterjesztését vagy leszűkítését jelenti-e? Bűnösnek lenni - praxis? A bűnről gondolkodni: pusztán teória a praxisról, vagy több annál? Egyáltalán van olyan, hogy bűn? Vagy Ádám bűne mindannyiónkra átöröklődött? Az eltérő nézőpontok folytán tiszta fogalmi definíciót nem várhatunk a filozófiától, önnön természetéből adódóan inkább elbizonytalanít bennünket. S ha már elbizonytalanít, nem pedig felold, akkor a filozófia pusztán bűntárs lenne? [...] Jelen kötet a Magyar Filozófiai Társaság és az SZTK BTK Filozófia Tanszéke szervezésében Szegeden, 2004. május 13-14-én megtartott, Lábjegyzetek Platónhoz: A bűn című tanévzáró konferencián elhangzott 44 előadás szerkesztett anyagát tartalmazza. A konferenciára a hazai "filozófus céh" legkülönbözőbb műhelyeiből érkeztek előadók, megvilágítva a bűn problémájának szakrális/teológiai, filozófiatörténeti/etikai, irodalmi/művészeti, jogi/politikai, illetve alkalmazott-filozófiai vetületeit. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtől kölcsönzött címe is a kutatások minden irányban, minden korra és területre történő kiterjesztésére ösztönzött bennünket. Lábjegyzetek Platónhoz sorozatcímen harmadik alkalommal került sor tanévzáró konferenciára Szegeden. 2002-ben és 2003-ban A szeretet, illetve Az erény volt a konferenciasorozat kiválasztott témája. A szeretet alcímű konferencia előadásai nem jelentek meg nyomtatásban, míg Az erény anyaga képezte a Lábjegyzetek Platónhoz című könyvsorozat első kötetét. Bár A bűn alcímű 2004-68 rendezvény volt a konferenciasorozat harmadik állomása, az ott elhangzott előadások anyagát a könyvsorozat 2-3. köteteként jelentetjük meg, s ezzel mintegy szinkronba hozzuk a konferencia- és könyvsorozat sorszámozását. Ennek megfelelően a konferenciasorozat 4. rendezvénye (2005. májusában, a kiválasztott téma: A barátság) egyben a könyvsorozat 4. kötete is lesz. [...]
A bűn
|
||
