Szmerka Dániel: János pap országa - Tamás legendája |
MAGYARSÁGISMERET ABC | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
SZMERKA DÁNIEL:
1. Bevezetés Az Érdy-kódex 169. paginájának 33. sorától a 170. pagina 26. soráig terjedő részben, Szent Tamás apostol legendájában János pap országáról olvashatunk; erről az eddig megnevezett forrásokban nem esik szó. [1] Conradus de Brundelsheim Sermones de sanctisának VII. sermójában [2] azonban szerepel a keleti papkirály. A szövegegyezések alapján nem lehet kizárni, hogy a Karthauzi Névtelen forrásként használta volna Conradus de Brundelsheim munkáját. Dolgozatomban a forrásvizsgálat eredményeit szeretném bemutatni, a János pap-mítosz ismertetése és a középkori irodalomban elfoglalt szerepének rövid bemutatása után.
2. A legenda születése János pap, [3] keleti keresztény uralkodó alakja és a köré épített mítosz több évszázadon át a nyugati egyházi irodalom meghatározó motívuma volt. Először Otto, Freising püspöke tesz róla említést Chronicájában [4] mint keresztény, de nesztoriánus uralkodóról. Otto az 1145-ben Itáliába érkező Hugo, Gabala püspökének elbeszélése alapján írta le János pap országát: [5] a messze keleten – Perzsia és az örmények földje mögött – élő János harcban állt a médekkel és a perzsákkal. Megtámadta Ebactanust, és három napig tartó véres küzdelem után győzelmet aratott az ellenséges népek serege felett. Győzelme után rögtön Jeruzsálem segítségére sietett volna, de megtorpant a Tigris partjánál. Észak felé indult, mert azt hallotta, ott befagy a folyó. Évekig várt, de a szokatlan éghajlat miatt megfogyatkozott seregével végül mégis visszatért hazájába. A püspök azt állította, János az evangéliumi napkeleti bölcsek leszármazottja, s hasonló népek fölött uralkodik, mint elődei, dicsőségben és gazdagságban. A szakirodalom Otto Chronicáján kívül egy másik jelentős forrást is említ, egy levelet – melyet a legenda szerint maga János pap írt. A levél 1160/70-ben keletkezett, s a bizánci császárnak, I. Manuel Komnénosznak (1144-80) címezték. A korai forrásokat összehasonlítva e levél már terjedelménél fogva is jelentősebb Otto rövid beszámolójánál – olyannyira, hogy a János papról szóló szakirodalom nagyrésze csak e levéllel és az utókorra gyakorolt hatásával foglalkozik. A levél feltárja olvasója előtt János papkirály országát, a három India csodás világát, ahol különféle különös, mitikus lények laknak, köztük az egyszeműek, egylábúak, fejetlenek, kutyafejűek, gigászok, küklopszok, pigmeusok, a kevertek, mint a faunok, kentaurok, szatírok, mesés állatok, mint a griff, a főnix és a szalamandra, bibliai népek, Góg és Magóg törzsei. A birodalom természeti gazdagsága paradicsomi állapotra utal, s ezt a képet erősíti az Yconus folyó is, mely a Paradicsomból ered, és átszeli János pap országát drágaköveket görgetve medrében, erre utalnak a növények, melyekben az ország bővelkedik. Nincs bűnözés, lopás, rablás, gyilkosság, nincs hazugság, a népek békében élnek egymás mellett. János pap pedig a palotája kertjében felállított tükrön keresztül mindent lát, ami a birodalmában történik, így arról is rögtön tudomást szerez, ha összeesküvés készülődik ellene. [6] És mindezen csodák ellenére szerénységben él, magát csak halandó embernek tekinti. Erre a szerénységre utal a pap megjelölés is. Dolgozatom fő témájának, azaz az Érdy-kódex szövegforrás vizsgálatának szempontjából pusztán csak mellékesen említendő, hogy a levelében is esik néhány szó Tamás apostol testéről, mely János pap országában nyugszik. Feltételezések szerint a keleti keresztény király nevében írt levél egy nyugati klerikus tollából született. Ezt Knefelkamp két fő érvvel támasztja alá: az erős Bizánc-ellenesség (amit indokol pl. a császár és a bizánci nép megszólításának módjával – előbbire a gubernator, utóbbira pedig a graeculi [7] megnevezést használja) és a szerző műveltsége, mely nem tér el egy korabeli egyházi személy műveltségétől. [8] A bizánci császár után kapott levelet Frigyes császár és a római pápa, III. Sándor is, aki nem sokkal később, 1177-ben választ is küldött a messzi keleten uralkodó indiai pátriárkának. E rövid ismertető után rátérek dolgozatom valódi témájára, melynek fő irányát az Érdy-kódex és egy bizonyos „magister Soccus” [9] (Conradus de Brundelsheim) [10] Szent Tamás apostol ünnepére írott prédikációinak szövegösszehasonlítása és annak eredménye határozza meg. A két szöveg hasonlóságai és eltérései alapján nem zárható ki, hogy a Karthauzi Névtelen forrásként használhatta a fent említett latin nyelvű szöveget. Bár eddigi kutatásaim során nem találtam olyan latin forrást, mellyel ennyi egyezést mutatott volna az Érdy-kódex szövegrészlete, nincs egyértelmű bizonyíték a közvetlen forráshasználatra, és feltételezhető az is, hogy a Karthauzi nem egy szövegből dolgozott, hiszen a vizsgált részlet tartalmilag bővebb, mint az általam megnevezett Soccus-féle sermorészlet.
3. Latin nyelvű egyházi források A 16. század elején nyomtatott formában is hozzáférhető irodalomban [11] János papkirály mítosza szorosan összefonódik Szent Tamás apostol legendájával, csodatételeivel. Ezt bizonyítják azok a források is, melyek az indiai pátriárkáról nem ejtenek ugyan szót, de Tamás holttestének szent erejéről számolnak be. Vincentius Bellovacensis a következőket írja Speculum historialéjában: „Sicque translatum est de India corpus apostoli, et positum in civitate Edyssa in locello argenteo, in qua civitate nullus haereticus potest vivere, nullus Iudaeus, nullus idolorum cultor, sed nec barbari invadere aliquando eam potuerunt.” [12] Caracciolus [13] és Paratus [14] is hasonlóképpen vélekedik. A Karthauzi is említést tesz Szent Tamás apostol testének erejéről: „...Ymaran holta wtan mynemew meltosaggal megh tyzteseytette ewteth az wr Isten hallyok megh. wgy olwassok ew rola hogy mykoron yrnanak keth zaaz harmyncz eztendo’ben : Alexander czazaar az syriabelieknek kerelmesekre hozaa zeņt Thamas apostolnak testeeth Edissa new varasban, hol oth az ew zent erdemeenek myatta sem sydo, sem erethnek, sem pogan nem eelhet, hanem awagy ky kel onnan fwthny : awagy meg kel halny, awagy megh kel fordwlny ez hytre...” [15] Temesvári Pelbárt és a Discipulus [16] már szűkszavúan ugyan, de megemlíti az indiai pátriárkát, mindketten korábbi forrásokra hivatkozva. Pelbárt a következőket írja: „...Denique magister Soccus in suo sermone de sancto Thoma refert, quod ex ore ipsius patriarchae narrantis coram domino papa, scilicet audierit, qui quolibet anno in festo sancti Thomae eius corpus, quid servat integrum absque corruptione locari solet per sacerdotes in episcopali sede super altare et ipso patriarcha missam celebrante. Tandem consecratae hostiae super paternam servari solent coram sancti apostoli corpore. Quo mirabile dictu manu propria Eucharistiam accipiens singulis communicantibus tribuit dignis, et retrahit ab indignis. Quid utrum sit narrandum vel non lectoris arbitrio relinquo. Verumtamen hoc licet sit maximum miraculum...” [17]Nem elhanyagolható tény, hogy Pelbárt Soccusra hivatkozik: a Karthausi közvetett forráshasználata nem zárható ki, már csak azért sem, mert Temesvári Pelbárt Sermones Pomerii de sanctisát több helyen is forrásként használta, tehát jól ismerte. A Discipulus a következőket írja: „Octavum privilegium eius fuit, quod in principio sepulturae eius olim communicavit de manu propria dignos, sed indigni non poterant recipere sacramentum. Unde in Chronica Helinandi legitur, quod anno Domini MCXX. venit Iohannes patriarcha Indorum ad Romam narrans papae Calixto, cardinalibus et omnibus praelatis praesentibus in consistorio publice, qualiter sanctus Thomas apostolus amni anno communicaret populum suum manu propria porrecta dignis et retracta ab indignis. Unde in longa eius legenda habetur exemplum de quodam famulo, qui furatus fuit ficus pro duobus denariis, et non poterat sumere sacramentum de manu apostoli, donec confiteretur plenarie et satisfaceret” [18] Szövege több közös vonást is mutat az Érdy-kódexszel: Jánosként nevezi meg az indiai pátriárkát, aki Rómába Callixtus pápához látogat, és nyilvánosan beszámol Szent Tamás apostol csodatételeiről. Callixtus nevét a Karthauzi is megemlíti, mégpedig a Discipulushoz hasonlóan II. Callixtus nevét, [19] aki 1119 és 1123 közt volt pápa, nem esik tehát bele János pátriárka látogatásának időpontja. A rövid megjegyzést a Discipulus hivatkozással is ellátta, forrásként Helinandus Chronicájának longa legendáját nevezi meg, és szemléltetésként hozzáfűz egy rövid történet: egy tolvaj, aki két dénárért fügét lopott, nem tudja elvenni az apostol kezéből a szentséget.
Szent Tamás apostol évente megáldoztatja a népet az indiai Hulna városában Hartmann Schedel Világkrónikájának illusztrációja [20]
4. Szövegösszehasonlítás A következő táblázat Conradus de Brundelsheim szövege és az Érdy-kódex szövege közti összefüggéseket mutatja. E két forrás tartalmában, formai eszközeiben és felépítésében csaknem teljesen egyezik. A táblázat az Érdy-kódexszövegfelépítését követi, a latin szövegrészek eredeti helyüktől való eltéréseire lábjegyzet utal.
A Karthauzi Névtelen leírása sokkal szemléletesebb, részletesebb, mint a latin szövegé, annak ellenére, hogy bizonyos részek kimaradtak belőle, pl. Szent Tamás apostol holttestének leírása, a tizenkét apostol kolostorának megemlítése stb. Amint a táblázatban látható, több részlet hiányzik a latin szövegből, valamint az összepárosított szövegrészletek bizonyos pontokon nem egyeznek egymással, pl. a 3. pontban: a Karthauzi egészen pontosan megjelöli a személyt – belső indiai János pátriárka –, míg Soccusnál sehol nem szerepel a pátriárka neve, ő csak patriarcha Indorum-ként jelöli meg. Ilyen hiányosság még 1123, Callixtus pápa uralkodásának megemlítése. (Az évszámmal és a pápával kapcsolatos problémára már rávilágítottam.) De van ennél egy jelentősebb kérdést felvető szövegrész is, mégpedig „Hwlna” (vagy Ulna) részletes leírása; a városról egyik általam olvasott forrásban sem esik ennyi szó. Az egyszerűség kedvéért ismét idézem: „...Kynek nagysaga annee hogy kerekseeghe es zelesseeghe negy napy yaro feldet tarth. kynek ew kewfalynak zelesseeghe es temerdekseeghe hogy keth romay zekeer egymas mellet raytta el mehethnee, Es magassaga wgynak lattatik hogy az romay tornyokat ffel eernee...” A tartalmi eltérések alapján tehát nem zárható ki sem az, hogy a Karthauzi Névtelen több forrásból, sem pedig az, hogy Soccusszal egy közös forrásból dolgozott.
Dániel Szmerka: The land of priest John – notes on the sources of Saint Thomas apostle's legend The Carthusian Anonym's sermon collection written in Hungarian (1526-27) was primarily compiled by choosing texts from printed Latin sources available for the author. For the identification of these sources a close, word-for-word comparison of the possible source texts with the old Hungarian text is inevitable, because the results of our research group's previous works show that during the compilation our author selected texts remarkably carefully and knowingly for the Hungarian translation. Parallels registered by early researches before World War II contain no model for one of the most interesting element of Saint Thomas' sermon: the land of priest John. The Carthusian Anonym very often uses Pelbartus de Themeswar's model sermon collection as basis; and now it seems to be proved that following Pelbart's bibliographical reference he opens another book, as well: the sermon collection written for the saints' feast of Conradus de Brundeldheim (mentioned as Soccus). The origin of the detailed town description in his writing has not been found out.
[1] Vargha Damján, Kódexeink legendái és a Catalogus sanctorum, Bp., 1923, 27. [2] Conradus de Brundelsheim (= Soccus, Frater Ord. Cisterciensis), Sermones de sanctis, Strassburg, 1484 (Verteilte Digitale Inkunabelbibliothek), Sermo VII. ad idem tertius, De sancto Thoma. [3] Presbyter Io(h)annes, Priester(könig) Johannes, Prester John, Prêtre Jean, Preste Gianni etc. [4] Otto von Freising, Chronica sive Historia de duabus civitatibus, ed. Hofmeister, Adolfus, Hannover, 1912. [5] Egyes források szerint a szíriai püspökkel Otto személyesen találkozott Viterbóban 1145. november 14-én. Olschki, Leonardo, Der Brief des Presbyters Johannes = Historische Zeitschrift, 1931, 144., 1-14. [6] A levél több ellentmondást is tartalmaz, melyeket csak a levél írójának szándéka által lehet feloldani: ezek szerint a levél egyik célja az olvasó szórakoztatása, elbűvölése volt. Knefelkamp, Ulrich, Der Priesterkönig Johannes und sein Reich = Journal of Medieval History, 1988, 14, 337-355. [7] Az előbbi kormányzót jelent, mely a bizánci császárra nézve igencsak sértő megjelölés, az utóbbi pedig görögöt, mely az egész bizánci népre nézve sértő, hiszen ők magukat a rómaiak leszármazottjának s ezzel együtt az igazi rómaiaknak tekintették. [8] Knefelkamp, i.h. [9] Így hivatkozik forrására Temesvári Pelbárt Szent Tamás apostol ünnepére írott negyedik sermójában: Pelbartus de Themeswar, Pomerium de sanctis, Augsburg, 1502, Pars hiemalis, Sermo XIV. „K” (De sancti Thomae privilegiis et fide sectanda, Sermo quartus in ordine) [10] Azt, hogy a két név egy személyt takar, több forrás is alátámasztja, pl. CIH 1065 = GW 7413, Bibl.nat. Inc. 337. [11] A később nem idézendő, megvizsgált ősnyomtatványok: Jacobus de Voragine, Lombardica historia que a plerisque Aurea legenda sanctorum appellatur, Augsburg, 1489, V. De sancto Thoma apostolo; Hugo de Prato Florido, Sermones de sanctis, Heidelberg, 1485, Sermo I-II.; Meffret, Sermones de tempore et de sanctis, sive Hortulus reginae, Nürnberg, 1496, Sermo XIII-XIV.; Petrus de Palude, Sermones Thesauri novi de sanctis, Strassburg, 1485, Sermo XV-XVI.; Paraldus, Guilielmus, Sermones de tempore et de sanctis, Tübingen, [14]99, Sermo VII-IX.; Johannes de Verdana, Sermones ’Dormi secure’ de sanctis, Nürnberg, 1494, Sermo VII. [12] Vincentius Bellovacensis, Speculum historiale, Augsburg, 1474 (CIH 3492), li. 8, c. 62-66. [13] Caracciolus, Robertus, Sermones de laudibus sanctorum, Basel, 1490, Sermo XXXVIII. [14] Paratus, Sermones „Parati” de tempore et de sanctis, Strassburg, 1485, Sermo VI. [15] A Karthauzi Névtelen szövegéből vett idézetek Volf György átiratát követi (ÉrdyK 169a34-169b4, Nytár IV, 254). [16] Herolt, Johannes, Sermones „Discipuli” de tempore et de sanctis cum promptuario exemplorum et miraculis Beatae Mariae Virginis, Augsburg, 1490, De sanctis, Sermo VI. [17] Pelbartus de Themeswar, i.h. [18] Herolt, i.h. [19] A Karthauzi IV. Callixtust ír, de pápaságának negyedik évét 1123-ra teszi. Kétségtelenül elírásról lehet csak szó, hiszen IV. Callixtus pápa nem létezett. [20] Színezetlen példány fotója az 1493-as német nyelvű kiadásból:http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b2200022x/f369.item. [21] A két szöveg közül az Érdy-kódex szerkezeti felépítését vettem mintának. A latin szövegben az Est etiam inter ...szavakkal kezdődő szövegegység és a Praedictus autem mons ... az eredeti szövegben fordított sorrendben következnek egymás után. A szövegek felépítésében ez az egyetlen megfigyelhető nagyobb eltérés. [22] A szövegrész eredeti helyére a fenti jegyzet utal. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
LAST_UPDATED2 |