A vajdasági magyar erotikus népmesék tárházából
Dr. Burány Béla gyűjtéséből
Az erotikus népmesék nyelvezete, polgárilag fogalmazva: obszcén. Természetszerűen az. Népünk gyermeke akkor hőköl pirulva, ha beszédje közben kipontozni kényszerül. Az álszent, polgári, pesti szófetisizmus természetellenes nyűge és faramuci stílusa ("Ki tetszett törni a kezét?") számára még idegen. Az erotikus népmesék sok hozama közül az egyik: a felszabadult, jóízű nevetés, nevettetés. Egészség hát. A jómód önpusztító kényelmének sokfajta nyavalygása helyett. (Dr. Burány Béla)
Nyihehehe, menyecske!
Hát, vót egy kupec ember. Hát, nagyon szép felesége vót neki. Minden reggel a plébános előtt ment el a kútra. A plébános úr ki vót hajúva az ablakon, oszt mindig rányerített a menyecskére, hogy: - Nyihehehe, menyecske! Hát ugye, a menyecske nem tudta etanáni, hogy azé-e, hogy az ura kupec csúfójja-é, vagy mit tudom én, mié nem! Mikó hazament, megmondta a férjinek, hogy mán hanyadik napja mén a kútra, a plébános úr meg mindég rányerít. Aszongya neki az ura: - Mondjad neki, aranyoskám, hogy szombaton este nyóc órára gyűjjön e! No jó van. Meg is várja a szombatot a pap, oszt mén a plébános, elindút mán hat órakkó. Sétál az utcába ott le-fő, oszt szidja a harangozót, hogy nem húzza a nyócat, hát mié nem húzza? No, végtire rákondított a nyócra, odamén az ablakhó, megveri, kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám! - aszongya. Mingyá beengedte az asszony a papot. Hát ugye, beszégettek kicsikét. Hát mingyá a plébános akarja csináni a mesterséget. Aszongya az asszony: - Nem, plébános úr! Mink előbb vacsorázni szoktunk! Hát meg is vacsoráztak, no mos mán tán csinájják... - Nem - aszongya -, még vacsora után egy liter vörös bort is meg szoktunk mink inni! No jó van. Megitták azt is. - No, akkó mos mán csinájjuk! Aszongya: - Á, nem, plébános úr! Mink tiszta szűzanya meztelen szoktuk aztat csináni! Jó van akkó, levetkőztek szűzanya meztelenre. Ahogy a plébános úr levetkődzött, megverik az ablakot kint. Kiszól az asszony, hogy: - Ki az? - Én vagyok, aranyoskám, itthattam a pénztárcám, nem birok a vásáron vásáróni semmit se! Eressz mán be! Aszongya a plébános, hogy hova bújjon ő mos mán? Az asszonynak eszibe jutott, hogy van egy hasas kanca az istállóba. - Szaladjon oda ki! Hát ű kiszaladt, oszt négykézláb áll a kanca mellett. Az ember bemegy az udvarba. - Hallod, asszony! - aszongya. - Megnézem mán azt a kancát, hogy van-e neki kiscsikója. Ne te vergődj vele, ha én emék a vásárba! Oszt evvel benyissa az istállóajtót. - Hallod, asszony! - aszongya. - Van ám! De micsoda nagy csődör csikója! Maj mingyá meg is próbájjuk! Szépen ráatta a hámot, kivezette az udvarra, oszt vót az a régi darálló, két zsák kukoricát beleöntött, oszt át a közepin, a plébános úrnak néha a hasa alá csapott az ustorra. Beleönti a másik zsákot is, azt is ledaráták. Aszongya: - Hallod, elég lesz ez neked, még én visszagyüvök a vásárbú. Maj darálunk többet aztán! Bevezette a plébánost az istállóba, ők meg bementek a szobába. Haza kőne menni mostan. De nincsen ruha! Meztelen van! - Hát, egye csuda! - aszongya, - úgyis este van! Eszaladt haza. Másnap regge mén a menyecske a kútra. Szépen a plébános úr ki van hajúva az ablakon, nem szól semmit. Aszongya a menyecske: - Nyihehehe, plébános úr! - Zapád fasza! Tán má efogyott a darátok, osz meginn daráni kéne?!
A pap három tiltása
Vót egy legín, Jánosnak híták. Hazagyütt a katonaságtú. Szegíny ember vót, munkát nem kapott. Csak őgyelgett a parokia előtt. Kimén a plébános úr, asz mondja neki: - Hát János, maga de dologtalan! - Hát plébános úr, mos gyüttem haza a katonaságtú, munkát nem kapok, osz szomorkodok... - Jó van, János, fölveszem én magát kocsisnak! Meg is egyeztek. De a plébános úr három föltételt adott, hogy azt be kő tartani: - Nem szabad cigerettázni, nem szabad bort inni, vagy pálinkát inni, meg nem szabad a lányokhó járni! A János fogadta, hogy be is tartsa. Fogadta szegíny, mer hát nem vót neki hova lenni. Maj csak kibírja. Eccé oszt a plébános úrná nagy ünnepség lett. Búcsú. Összehíta a papokat, apácákat, mindent. Hát vót egy kis fiatal apáca. Kimén, nézi a papnak a gazdaságát. Az istállóban a János ott szomorkodik. - János, maga mé olyan szomorú? - Hogyne vónák szomorú, mikó olyan nehéz föladatot adott a plébános úr, hogy hát má nem lehet kibírni! - Mit? - Hagyja - aszongya -, nem lehet azt emeséni se! Meg nem is érdemes! - Meséjje mégis e, hátha tudok rajta segíteni! Hát osz mondja: - Nem szabad bort meg pálinkát inni, nem szabad cigerettázni, meg nem szabad a lányokhó menni. - Ó János! - aszongya a kis apáca. - Ne szíjjon maga cigerettát, szíjjon szivart! Ne igyon maga bort meg pálinkát, igyon pezsgőt! Ne foglalkozzon maga egyszerű lányokka, foglalkozzon maga apácákkal! - aszongya. Hát akkor osztan a János vérszemet kapott. Megcsípta egy kicsit az apácát. Összenéztek, aztán oszt elővette ott az istállóba. Ehúzta a nótáját az apácának vagy kétszé. Az oszt hordta ki neki aztán a sütemént meg a pezsgőt meg mindent. Megvót a Jánosnak a nagy öröm. Eccer osztán gyün a húsvét. Aszongya a plébános úr: - János, meg kő gyónni! Hát a János szomorkodott. Hogy is gyónja meg? Lesz, ami lesz, hát maj meggyónja! Kérdezi oszt a pap a gyóntatószékbe: - Nohát ittá-e bort, pálinkát? Cigerettáztá-e? - Hát, plébános úr, néha szíttam - szivart. - Jánosom, ezé megbocsát a jó Isten. Hanem ittá-e bort, pálinkát? - Azt nem ittam, henem ittam egy kis pezsgőt. - Ó, János, ez se nagy bűn, ezé is megbocsájt a jó Isten. Hát foglalkoztá-e nőkke? - Egyszerű nőkke nem foglalkoztam, csak apácákkal. - Hát hogy? Mint? Ez meg oszt meséli, hogy ekkó meg ekkó megbántotta az apácát. Mérges lett a plébános úr nagyon. Kihajút a gyóntatószékbű, osz pofon vágta a Jánost: - Hát hogy merted te az Isten lányát megbántani? De megharagudott a János is. Az is kihajút a gyóntatószékbű, oszt ű is ottan lehúzott egyet a plébános úrnak: - Hát te hogy merted az Istennek a vejit pofon vágni?! - aszongya.
A fösvény pap
A fösvény pap új községbe kerűt. A tanácstagok összejöttek foganni. Beszélgettek erről is, arról is. Mikó má el akartak menni, akkó a pap előhozakodott a szándékáva, hogy egy nagyon jó, spórolós szakácsnőre van szüksége. Majd a tanácstagok keresnek neki: Az egyik ember emén haza, oszt átmén a szomszédasszonyhó, ismerte a természetit neki: - Kati néni! Emenne-e a paphó szakácsnénak? - Hát emöhetök! - De aszondta ám, hogy 60 fillérbű kő háromfogásos ebédöt csináni!... - Azt is mögpróbálom! El is mönt a Kati néni, mögegyeztek a pappal. Másnap a 60 fillért odaadta a szakácsnénak, és várja, hogy délbe maj kapja a 60 fillérbű az ebédet.A Kati néni emönt a bótba, vött húsz filléré ecetöt, húsz filléré mákot, húsz filléré lekvárt. Odakészítötte az asztalra. A pap mikó odaűt, nem nagyon látszott a portéka, mer nagyon kevés vót mindön. Eccő mán nem győzi várni a szakácsnét, kiszól: - Kati néni, hozza mán az ebédöt! - Ott van, plébános úr, az asztalon! - Hát hun van? Én nem látom? Bemén a Kati néni, mögmutatja: - Nézze, plébános úr! Itt van húsz filléré ecet. Öntse a tojássára, és ögyön tojásos levest. Itt van húsz filléré mák. Szórja a núdlijára, és ögyön mákosnúdlit! Itt van húsz fillér értékű lekvár. Ezt mög vágja oda bele, ahunnan kigyütt, oszt öszik lekváros palacsintát!... Itt a vége! Bebizonyította.
Maj megmondja a bíró!
A János elát szógáni egy nagyon faszarági gazdaszszonhó. Vót neki egy lánya is. Meg nagyon rúgós lova vót, oszt a Jánosnak csak az vót a dóga, hogy a lovakat pucójja. Hát egy regge ekezdte vakarni a lovat, nagyon rúgott a ló, oszt a János szidta, hogy: - Baszom a gazdaszszonyodat vagy hétszé! A gazdasszony meghallotta. Aszongya: - Mit mondtá, János?! - Szidtam a lovat. - Ha tizennégyszé meg nem teszed, evesztetted az összes havi keresetedet! A János nekiveselkedett, megtette tizenháromszó, a tizennegyedik má nem nagyon sikerűt. - No, evesztetted, János, a keresetet! - Maj megmondja a bíró!... Ementek a bíróságra, hát osztan mingyá a bíró kérdezi a nagyságos asszont, hogy: - No, nagyságos asszony, mi a hejzet? - Hát - aszongya - , maj megmondja a János! - Na, János, mondjad! - Tudja, bíró uram, az úgy vót, aszonta a gazdaszszonyom, hogy ha tizennégy diót nem ütök le egy csapásra a fárú, evesztettem a havi keresetemet! - No oszt, János? - Hát - aszongya - sikerűt. Leütöttem tizennégyet, de a tizennegyediknek nem vót béle. No jó van, megnyerte a János. Hazamennek, az öregaszszony megin fundálódik, hogy hogy kőne a Jánossa kibaszni, hogy fizetés ne legyen. - No János - aszongya -, ha ezt nem teszed meg, akkó evesztetted a havi keresetedet! - Há micsodát? - Kiszámolunk tizennégy lépést, oszt én kidülleszkedek, oszt ha hátúrú nem hajítasz be nekiszaladásbú, evesztetted a havi keresetedet! A János ekészítette a furit, főnyergete, nekiiramodott, mikó odaért, a gazdasszon öszszecsapta a lábát, oszt a furi a seggibe szaladt. - No, evesztetted, János, a keresetedet! - Maj megmondja a bíró! Mikó emennek a bíróhó: - No János, mi a helyzet? - Tudja, bíró uram, az úgy vót, hogy a gazdaasszonyom aszonta, hogy nem tudok beugratni a konyhaajtón tizennégy méterrű! Én meg megsarkantyúztam a furit, mikó odaértem, becsapta az ajtót, oszt a kímínyen ugrattam be! Megin megnyerte a János. Az asszont megin nem hatta nyugton. Kipróbájja a Jánost, de maj most máshogy. (Nagyon szép lánya vót!) Lefekteti a Jánost egy éccakára közéjük, oszt ha kibírja, hogy nem bassza meg az egyiket se, akkó jó van, ha nem, oda kő anni a keresetet. A János, mikó ezt megtudta, kipányvázta a furit, lefeküdt hanyatt közéjük. Eccé a lány addig fészkelődött, hogy főszabadította a csinost. Nekiugrasztotta! Mind a kettőt megbaszta. - No János, oda a havi kereset! - Maj megmondja a bíró! Mennek a bíróhó. - No János, mi a helyzet? - Há, bíró uram, aszonta a gazdaasszony, hogy ha megőrzöm a lovamat, ha bevezetem egy tábla zab meg egy tábla here közé, hogy ne harapjon az egyikbe se, akkó megnyertem a havi keresetet, nem is kő tovább dógoznom! - No János, oszt mi lett? - Hát én ki is pányváztam, hanem a gazdaaszszony lánya eleresztette, oszt beleharapott a herébe is meg a zabba is. - Tied a kereset!
Kutya módra
Eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. Eccé egy öreg kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nőve. Aszongya a fiatal: - Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy kutya módra! A kisasszon meghallotta. - Mit mondott maga? - aszongya. - Semmit. - Ne beszéjjen, hallottam! Gyűjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek! A koma megijedt. - Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám kutya módra. - Idehallgasson! Megadom a címemet, de énnálam mámma este hét órakkó jelentkezzen! A kubikos oszt pekulát, hogy emenjen-e. Hát, próba szerencse! Emén. Mikó oszt emén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé...Isznak... - No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük kutya módra. Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő. A kubikos levetkődzött. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszon négykézláb át, a koma maga is négykézláb, akar rámenni. - Hó! - aszongya - Nem lehet! A kankutya nem így szokta. Szagújja meg! Akkó a kubikossa megszagútatta. - Mos kerűjjön körű háromszó! Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága visszafordút. Aszongya: - Nem lehet! Mos nyajja meg! A kubikos megnyalta. - Most kerűjjön megen körű! Akkó körűkerűte. - No - aszongya -, mos mán lehet! Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisasszony. Nem engedett! - Kérem, a nőstény kutya így szokta. Hát, emen haza a kubikos, emeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya: - Maj én emék! Ement az öreg kubikos is. - No tatám? - aszongya. - Én is szeretném kutya módra, kisasszon kérem! - Lehet, tata! Levetkőztek meztelenre. Az öreg is ugyanazon az alapon megszagúta, megnyalta. - Jó van, tatám, mos má lehet! Akkó az öreg fölemete egyik lábát, ódalba hugyozta. Aszongya: - Kisasszon kérem, a kankutya így szokta!
Bebizonyította
Hát az úgy vót, tudja, hogy vót egy fiatal pár. Mindég az asszonra ácsánkodtak a szomszédok meg a népek, hogy: - A felesíged kurva!... A felesíged kurva!... A szomszédda jóba van!... - Hát hogy? - Hát kijár a kert végibe, oszt ott... Hát az ember aszongya: - Te asszony! Letöröm a derekadat! Ha kibizonyosodik, hogy te kurva vagy! A szomszédda jóba vagy, én akkó letöröm a derekadat! - Édes hékám! Ebbű egy szó se igaz! Megbeszéte a szomszéd emberre: - Hallod, gyanút vettek, megtudták, de kijátszunk velük! Nem tudják meg, hogy jóba vagyunk! Aszongya az ember: - Baj lesz ebbű, Örzsi! - aszongya.- Hogy lesz ez?... - Bízd rám! - aszongya. - Bízd rám! Bízd rám, majd én erendezem! Aszongya a szomszédembernek: - Gyere ide! Itt van a kerítés. Fúrjá rajta egy ekkora lukat ki e! - aszongya. - Mind ahogy az ujjad így öszszeteszed. Kifúrta az ember. - No most mi lesz itten? - aszongya. - Majd este!...Meg úgyis este kő bebizonyítani, mer mindég aszondták, hogy este járok itt a kerítésen hozzád. Te gyere oda, oszt kíszídd el!...A fegyvert!...Én meg odamék - aszongya -, oszt az uram ott néz a gangbú, lássa majd. Osz maj meglátod, hogy jóra gyün ki! Úgy is lett. Az ember kiűt a gangra este, aszongya felesíge: - No idenézz, hékám, mit mutatok én a szomszédnak! Kiment a kertbe, odament a kerítéshő, zura meg nézte. Akkó csak főcsapta hátú a szoknyáját, odahejezkedett, oszt ekezdett táncóni a faráva, hogy: Göncölszekér, rudastú! A csirkéstyúk fiastú! Felém van a rúdja!... Aszonta az ember nevetve: - Nem vagy kurva, hékám! - Lássa ken, hékám, hogy nem vagyok kurva?...
Úgy meg..., hogy szikrázna...
A legínyek, mikó berukkótak, a legelső szabadságot kapták kimenni a városba. Sétának, egy nagyon szép menyecske mén előttük. Aszongya az egyik katona: - Ezt én úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! Közbe nem vették észre, hogy a tiszt úr mén utánnuk. Meghallotta. Aszongya: - Ugye, barátom! Mit mondtá te az előbb? Mondja: - Ezt a menyecskét úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája! - Tudod te, hogy kicsoda ez? Aszongya: - Nem. - Ez az én feleségem. De most, ha nem baszod meg úgy, kivégeztetlek! No, a katonát bántotta, hát úgyse birja...Gyün, mén a városba, tanákozik egy cigányasszonnya. Lássa, hogy nagyon levert a katona. - Ugye, fiam, neked valami bajod van? Mondd meg, hogy mi bajod! - Hát a tisztnek a felesíginek mondtam, hogy úgy megbasznám, hogy szikrázna a pinája. Oszt most muszájítanak, oszt úgyse birom úgy! - Á! - aszongya. - Ne búsújj te azé! Estére szépen menjé ki a temetőbe, mennek azok a szentjánosbogarak, oszt csak szedjé egy marékka! Ez oszt összeszedett egy marékka, osz no, mén a tiszt úrhó. Az meg egy cigányt állított oda őrnek, hogy figyelje, hogy tényleg szikrádzik-e vagy nem? Amikor ekezdte keféni a menyecskét, elengedett egy szentjánosbogarat. Aszongya a cigány: - Százados úr, alázatosan jelentem, egy szikra! Elengedi a másikat: - Százados úr, alázatosan jelentem, két szikra! Harmadikat: - Százados úr, alázatossan jelentem, három szikra! Mikó odaértek a sűrejihő, elengedte az egísszet. - Százados úr, alázatosan jelentem, kigyúlladt az egész picsa!
|