Magyar fabulák |
MESE ÉS MÍTOSZ - ARCHETÍPUSOK |
Magyar fabulák. Bp. 1921.
ELŐSZÓ HELYETT. Nem ajánlást írok; sem e könyv kész és jeles írójának, sem magának a könyvnek semmi szüksége rá. A mesemondó bizton in- dul a maga lábán, a munka pedig beszél és helyt áll magamagáért. Gazdag élettapaszta- latoknak és lélektani belátásnak, a belőlük leszűrt életigazságoknak a képzelet egy ősi világába vetítése: a gondolatnak olyan ki- élezett erejével, annyi leleménnyel és humor- ral, az előadásnak is olyan jellemzetességével jelentkezik, hogy akárcsak egynéhány lapnak az elolvasása is jobbam tájékoztat felőle és közelebb visz hozzá, mint akármiféle beve- zető ajánlás. De van ennek a meséskönyvnek egy olyan tulajdonsága, mellyel egy érdekes és tanulságos történeti folyamatba illeszkedik. Csak erre szeretnék egy pár rövid szóval rá- mutatni.
Tudtommal még nem volt szóvá téve iro- dalmunk történetének az a sajátságos mozza- nata, hogy, a népköltés általános típusain kí- vül, a szorosabb értelemben vett irodalmi köl- tészetnek nincsen műfaja, mely, hol dúsabb árral, hol csak szivárgó érrel, de olyan állan- dóan, szinte megszakítás nélkül húzódnék végig, mint a fabula, a tanító mese. Feltűnik már a kódexekkel, szószólójává lesz a refor- máció szigorú ethikájának, majd bevonul a vallásos tanítások és vitatkozások zajába, helyet talál a népünknek írt legelső mulat- tató könyvekben, az irodalmi felújulás siet francia cicomában, majd meg német komoly- ságában bemutatni, a reformkor eszméinek és törekvéseinek hatásos hirdetőjéül lép ki a küzdőtérre, s mikor erkölcsi ingadozás, sőt felfordulás mámoros napjai következnek: újra meg-megszólal hol szelíd, hol kemény, hol tréfás, hol sújtó kritikája. A morális és életbölcseleti didaxisnak ez a százados és százados szívóssága irodalmunkban bizo- nyára nem véletlenség, hanem kapcsolatos a magyar természettel, mely inkább okosko- dásra és gúnyra, mint képzelgésre és érzej- mességre hajlik.
De a fabulának magyar életfolyamában egy más fontos törvénye is jelentkezik a ma- gyar szellemi életnek: a messze keletről eredő, de köz vetetlenül, a deák irodalomból kölcsönzött formát hogyan tölti meg ma- gyar tartalommal s a képzeletnek hagyomá- nyos világába hogyan visz át magyar voná- sokat. Ennek a fejlődésnek három fokozatát figyelhetjük meg.
Az első Heltai Gáspáré, ki époly kevéssé tudott megnyugodni a reformáció hitrend- szerei bármelyikének követelő igazságában, mint felfordult kora nagy igaztalanságaiban, melyeket különösen a szegény föld népe nyö- gött. Mindig ez a szegény nép van előtte, mi- kor elnyomott, megcsúfolt igazságát ennek gyökeres nyelvén és keseredett szivével pél- dázni törekszik. Fabuláinak tanulságai át meg át vannak szőve vonatkozásokkal korának sötét viszonyaira. Az oroszlánok és tigrisek, farkasok és rókák álarca alatt rabló urak, zsaroló tiszttartók, megvásárolt bírák, kó- borló katonák sürögnek. Az ezópi állatvilá- got idetelepíti s úgyszólván magyar szóra ta- nítja. A furfang helyett, melyet valamikor őseik Indiában tanítottak, az isten előtt való egyenlőséget hirdetik. Amit Heltai tanít ál- talok, az egyetemes erkölcsi igazság, de egy magyar kor borult világához alkalmazva s a magyarságnak erkölcsi váltságát munkálva. Mint Heltai, úgy, kétszázötven esztendő múlva, Fáy András is prózában írta meséit. Nem Heltai keserűségével, mint a szegény magyarság prédikátora, hanem az okosság bizodalmával, mint a szunnyadó és tétova magyarság ébresztője és útmutatója. Mikor Vörösmarty még hadi kürtjét próbálgatja, a reformkor hajnalhasadtakor ő már belekezd meséjébe. Széchenyi mellé áll; szép hegedű- szóban ennek eszméit, terveit, törekvéseit hirdeti: a maga korának magyar igazságait.
Ennek a reformkori magyar ethikának, Szé- chenyi prózai rapszódiáin kívül, két hatalmas irodalmi emléke maradt ránk; az egyik, amely ma is fölemel: Kölcsey Parainesise; a másik, amely ma is tanulságosan és mulat- tatva világítja meg korát: Fáy meséskönyve. Ha Széchenyinek sokat emlegetett mondása az elhatározó hatásról, melyet ezek a történe- tek reá gyakoroltak, talán túlzás is: kétség- telen, hogy hatalmasan törték Széchenyi szellemének útját a nemzet lelkéhez, A kor- nak magyar bölcsessége, józan és lelkes ma- gyar bölcsessége szólal meg bennök; mind- járt az első két mese intő szó az elhamarko- dókhoz s az avultan maradiakhoz. így a fabula Fáyval megint egy lépést tett előre a magyarosodás útján.
Ez az új kötet mintha újólag egy további lépés volna ezen az úton. Mindenek előtt ne- künk, magyaroknak szól, különösen nekünk. A mi magán- és közéleti erkölcseink bírá- lata, mint voltak a maguk idejében Heltai és Fáy fabulái, noha felfogásban és hangban különbözik tőlük. Heltai keserű nyerseségét és Fáy nyugodt kedélyességét benne bizonyos pesszimizmus váltja fel, amely, ha némileg egyhítve is humora által, mégis csak pesszi- mizmus marad. Igaz, hogy ha egy kornak sorsa és erkölcsi képe valaha méltán híhatta ki ezt a felfogást és ezt a hangot: a miénk bizonyára ilyen kor. De mindezzel Bar- tóky csak elődeinek nyomában jár. Amivel eléjük kerül: az meséi egy részének jellemzően magyar anyaga. Színterök: a magyar termé- szet, magyar falu, magyar háztáj; szereplői: ezeknek az állatai és emberei. Nem egy mo- tívumát a mi sajátos felfogásunkból és viszo- nyinkból meríti a mi állatvilágunkhoz. És ez az egész könyvnek új elevenséget és kedves magyar színt ad. Mintha a mese szónak ere- deti magyar jelentéséhez is közelednék azzal, hogy történeteinek tanulságait nem igen szereti külön elmagyarázgatni. Tessék ki- találni, hiszen a mese voltaképen találós mesét jelent.
Ma, mikor irodalmunk annyi ágában vagy tétován ácsorgunk, vagy magyarság tekinte- tében épen hátrafelé tartunk: ezt a haladó szép könyvet fogadjuk jó szívvel és becsül- jük meg.
Budapesten, 1921, november 10.
Beöthy Zsolt. Új magyar fabulák. Gyoma. 1929.
ERRŐL A KÖNYVRŐL Nem bocsáthatjuk útjára ezt a könyvet, hogy ne szóljunk róla. Az ebben a könyvben összegyűjtött fabulákat Bartóky József még életében a Szarvasi Öregdiá- kok Szövetségének szánta. Első elnökünk kegyes elgondolása annak az őszinte szeretetnek és igaz tiszteletnek akart a viszonzása lenni, melyet iránta a szarvasi diákok éreztek. Az ő hozzánk való jósá- gát mi már, sajnos, csak hálás kegyelettel viszonoz- hatjuk. De hálát érez a szívünk Bartóky József bá- natban hátrahagyott kedvesei iránt is, akik fájó gyászuk keservét elhunyt kedvesük nemes szándé- kának megvalósításával is enyhíteni kívánták. így most a vigasztalásul egymásba ölelkező két szán- dék gyümölcseképpen adja ki és ajánlja fel a ma- gyar közművelődés számára a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége ezt a rendkívül érdekes kis könyvet.
Mert ez a kis könyv nemcsak egy kiváló ember lelkének rejtett világát tárja fel előttünk, hanem ma- gának az emberi léleknek és életnek a titkait is meg- világosítja. Bartóky József írói egyénisége ma már nyilván áll előttünk: a jelenségek mögött a lelket igyekezett meglátni és feltárni. Azt a lelket, melynek létét ezer- nyi történés igazolja, de melyet csak megnyilatko- zása tüneteiből és eredményeiből ismerhetünk meg. Bartóky ennek a láthatatlan léleknek a látható je- lenségekben megnyilatkozó egyetemes törvényeit kutatta és igyekezett kimutatni. Lélekbúvár volt hát a szó tiszta értelmében. Történelmi rajzaiban, ap- róbb-nagyobb elbeszéléseiben és fabuláiban egy- aránt a történésekben cselekvő szellem meglátása és megláttatása volt vezérlő gondolata. Ezért is nem szórakoztatás, hanem tanítás volt mindig a célja. Bartóky József komoly megfigyelő volt, aki gór- cső alá tette a jelenségeket és azt igyekezett meg- állapítani, hogyan jelentkezik az egyetemes élettör- vény bennük. Igazságokat keresett mindenben, ami élet, vagy az élet terméke. Bartóky olyan volt, mint a hegymászó, aki felküzdi magát a magas csúcsokra, hogy világosan lássa és a valóságnak megfelelően ítélhesse meg a látottak összefüggését s amit lát és amit felismer, pár művészi vonással papirosra vesse embertársainak okulására.
Ezért szereti Bartóky a fabulát. Ezt a műfajt ke- vesen mívelik. Mert a fabulát a meglátás tisztasága, a megítélés mélysége és az elmondás rövid és mű- vészi formája teheti csak igazán hatásossá. A fabula édestestvére a parabolának, melynek utolérhetetlen mesteri példányait az Újtestamentumban Jézus pél- dázataiban és hasonlataiban találjuk. Aki ilyen for- mában tárja mondandóit a világ elé, annak merő- ben kiforrott egyéniségnek kell lennie, akinek a lelke behatol az eseményeket termő indítások és okok rej- tett világába. De bölcsnek is kell lennie, aki az egy- mástól eltérő események és jelenségek változatos sorozatában az egyetemes élettörvényeket meglátja és felismeri. Erős és önálló egyéniségnek is kell lennie, hogy ítéletét és következtetéseit a látottak meg ne vesztegessék, hanem a valóságot mutassa meg az olvasóknak. Emelkedettnek is kell lennie, aki olyan magasságokból nézi és ítéli meg a megfigyelésre kínálkozó dolgokat, hogy tisztán lássa az összeßg- géseket, mint az a kutató, aki léghajóról térképezi az alatta elterülő vidéket.
Bartóky fabuláiban Jézus példázatainak egyszerű, világos, bölcs és tanulságos, emelkedett és megnyug- tató világszemlélete tárul fel előttünk. És minden egyes feltárulása, minden egyes megállapítása, min- den egyes képe a mi saját emberi lelkünk rejtett és rejtegetett belső világába nyújt betekintést. Lelki röntgenképeket állít elénk Bartóky, melyekből ön- magunkat és a bennünk is érvényesülő egyetemes élettörvényeket ismerjük meg. Bartóky írásmódja egészen megfelel a magyar ember természetének. Minden magyar fabulas. A köznép ajkán temérdek fabula él. Bartóky igaz ma- gyar lelke megérezte és tudta, hogy a fabula ké- pes beszédmódja az elvont igazságok megértetésé- nek és befog adtatásának egyik leginkább alkalmas módja. Mert a fabulában nem az író elmélkedik és beszél, hanem maga az esemény kényszeríti az olvasót elmélkedésre, sőt nem ritkán magába- szállásra.
Bartóky tősgyökeres magyar ember volt, aki sze- rette a faját Történelmi elbeszéléseivel azért vitte vissza olvasóit a múltba, hogy a bírálat nélkül be- fogadott moderneskedésben sorvadásnak indult és nemzeti öntudatát és sajátosságait botorul és köny- nyelmüen vesztegető véreit saját értékének felisme- résére és megbecsülésére ébressze. Meséiben pedig, mint Jézus a példázataiban, önmaga megfigyelé- sére kényszeríti az emberi lelket. És ezzel is a faját kívánta szolgálni, mert ő azt tartotta, hogy a ma- gyar nemzet kultúrfölénye nem látványos intézmé- nyekben, hanem komolyabb józanságban, igazabb megbízhatóságban, keményebb jellemekben, emel- kedettebb életfelfogásban és tisztább közéletben áll. Mert minden nép és minden nemzet támaszkodha- tik valakire vagy valamire ezen a világon, csak a magyar nemzet nem támaszkodhatik másra, mint az Istenen kívül önmagára, saját erőire, tudására, nemzeti és emberi öntudatára, belső értékeire és a mindenben és mindenkor felismert és vallott igaz- ságra. A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége nemcsak első elnökének, Bartóky Józsefnek az emlékét akarja tehát megtisztelni, mikor ezt a tanulságos könyvet kiadja, hanem az a meggyőződése, hogy ezzel a magyar közművelődésnek és a magyar öntudat emelésének is szolgál.
Budapest, 1929 júniusában.
Dr. Raffay Sándor a Szarvasi Öregdiákok elnöke. BARTÓKY JÓZSEF
MAGYAR FABULÁK
BUDAPEST, 1921
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR
IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
KIADÁSA
*
*
Schöpflin Aladár: BARTÓKY JÓZSEFhttp://epa.oszk.hu/00000/00022/00447/13994.htm
élettörvényeket ismerjük meg. Bartóky írásmódja egészen megfelel a magyar ember természetének. Mindenmagyar fabulas. A köznép ajkán temérdek fabula él ...
|