Háromszor Hét Magyar Népmese |
MESE ÉS MÍTOSZ - ARCHETÍPUSOK |
Háromszor Hét Magyar Népmese Szerző: Illyés Gyula
Olvasás: Háromszor Hét Magyar Népmese online a hregeny.multiply.com oldalon Hangoskönyv: Háromszor Hét Magyar Népmese mp3 formátumban
Kiadó: 2007, Móra Kiadó; Hossz: 2:22:43 Válogatás Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című kötetéből.
Közreműködött: Balázs Ágnes Botos Éva Bókai Mária Detre Annamária Halász Aranka Zsurzs Kati Csomós Lajos Kristóf Tibor Széles Tamás Usztics Mátyás Ujlaki Dénes Rendező: Tomasevics Zorka Zene: Nikodém Norbert Hangmérnök: Nikodém Norbert http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Haromszor-Het-Magyar-Nepmese-18714/
*
Ismertető: Válogatás Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című kötetéből Előadó Cím Hossz 01 Széles Tamás Kacor Király 5:49 02 Bókai Mária Tündérszép Ilona És Árgyélus 13:07 03 Kristóf Tibor Az Állatok Nyelvén Tudó Juhász 4:31 04 Botos Éva A Malacon Nyert Királylány 12:53 05 Usztics Mátyás Ilók És Mihók 7:20 06 Zsurzs Kati A Legerősebb Állat 4:56 07 Balázs Ágnes A Muzsikáló Ezüstkecske 7:01 08 Ujlaki Dénes A Hiú Király 3:17 09 Halász Aranka Aranyszóló Pintyőke 8:42 10 Detre Annamária Jávorfából Furulyácska 4:25 11 Balázs Ágnes A Rest Macska 3:01 12 Kristóf Tibor A Huszár És A Szolgáló 4:17 13 Bókai Mária A Kakas És A Pipe 2:03 14 Csomós Lajos A Buták Versenye 7:27 15 Zsurzs Kati Az Ördög Kilenc Kérdése 11:15 16 Ujlaki Dénes A Zöldszakállú Király 11:08 17 Halász Aranka Három Kívánság 2:56 18 Széles Tamás A Becsületes Tolvaj Marci 7:56 19 Botos Éva A Róka, A Medve És A Szegény Ember 3:28 20 Detre Annamária A Szegény Lányról, Aki Aranyvirágot Lépik 12:15 21 Usztics Mátyás A Rátóti Csikótojás 4:56 Σ Illyés Gyula Háromszor Hét Magyar Népmese 2:22:43
*
A muzsikáló ezüstkecske
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. Építtetett az olyan palotát, hogy még a falai is alabástromból voltak. Vagyis olyan szép volt az a palota, hogy aki elment mellette, nem állhatta, vagy csak nehezen, hogy meg ne nézze, minél közelebbről, s meg ne tapogassa. A király meg nagyon, de nagyon féltette a palotáját. Éjjel-nappal egy katonával őriztette, hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. Áll, álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. Gyönyörű holdas éjszaka volt, de nagyon-nagyon hideg volt. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona, hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik, ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak, eszükbe se fér a kinti rossz világ. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember, mint ő is? Ha neki az ura, a király, azt mondja, ide álljon a hidegbe, hát ide áll. Néha összedörgölte a kezét, mert fázott a szegény katona, meg-meghuhukolta a körmeit, de csak annyit ért bizony az, mintha meg sem tette volna. A holdvilág sütött szépen, a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. Elgondolta most a katona megint, hogy ha a király volna itt az őr, ő maga meg a király, akkor bizony ő aludna a jó helyen, s helyette a király sopánkodna az időre. De hát az sem volna igazság, mert akkor meg őt átkoznák. Nem jó sor ez, akárhogy, akármint... Avval járkált tovább. A hold meg ahogy rásütött a házra, csak úgy ragyogtatta az alabástromfalakat. Gondolt egyet a katona azután is. Egy nagyot mégpedig. Tudja meg azért egyszer már mindenki, hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet, s írta nagy betűkkel a ház falára ezt, hogy: Akinek pénze van, az mindent megtehet, akinek pénze nincs, semmire se mehet! Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba, hogy nem jutott eszébe, hisz ő épp arra van odarendelve, hogy a fal tisztaságát őrizze. S lám, most meg ő piszkolta be! Reggel mentek most is már korán a vizitálók, hogy lássák, nem történt-e valami. Meglátták a falon az írást. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő, szegény - mit tehetett? Vállalta, hogy ő írta be a falat. Miért? Mert igazán azt hiszi, hogy a pénz minden. Viszik a király elé. Mondja neki a király: - Egyszóval neked csak a pénz hiányzik? Feleli bátran most már a katona: - Az, fölséges uram! - Akkor meghalsz! - mondja erre a király. De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz. Meg maga a katona is. Kegyelmet könyörgött neki. - Jó - mondta a király. - Én nem bántom. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért! Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje, oda sarkallt a város szélére. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát egy kamrába, a kőkerítés alá. És amiért arra panaszkodott, hogy neki semmi pénze nincsen, adott neki oda temérdek pénzt, aranyat meg ezüstöt. Hogy hát most mulassa magát, most már megvan mindene! A királylány most még jobban elszomorodott. Mit tegyen? Volt a városban egy aranymíves. A lány attól kért tanácsot. Az aranymíves szegény volt. Éjszaka elment oda, ahol a katona volt befalazva. Lyukat fúrt a kőkerítés falán, s beszólt a katonának, hogy adjon neki a pénzből, az aranyból meg az ezüstből, ő majd visz érte neki mindennap ételt. A katona beleegyezett. De a lány csak tovább tanakodott, hogyan engesztelhetné meg az apját. Végre rájött. Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. A befalazott katona így nem halt éhen, sőt egészen tűrhető sora volt. Az aranymíves meg otthon - mert nagyon ügyes ember volt - a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. Mégpedig olyant, hogy belül üres volt, egy ember bele tudott ülni. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni, hogy ha azt valaki meghallotta, minden búját elfelejtette, és csak azt a muzsikát hallgatta. Mikor a mester készen volt vele, kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén, s odaadta neki, hogy ha megunja magát, muzsikáljon vele. De főleg akkor muzsikáltasson vele, ha kamrája fölött a király lépteit hallja. Muzsikáltatott is a zenélő kecskével a katona, mulatott hébe-hóba, ha megunta magát. S még inkább akkor, ha a kertben, ahova csak a királynak volt bejárása, lépteket hallott. Egyszer a király, ahogy sétálgatott a kertjében, épp arra talált járkálni, amerre a katona be volt falazva. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. Mi lehet az, s honnan? Nézegetett a király erre is, arra is, de csak nem tudta kitapasztalni, honnan jön a szép zene. Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. A katonának ott lent a föld alatt, a kamrában épp jókedve lehetett, mert ugyancsak megzendítette a kecskét. - No, most már ki kell tudnom, honnan jön, és mi ez! - mondta a király. Nézte a helyet, de az régen kiment az eszéből, hogy volt valaha egy katonája, akit éppen ide falaztatott be, azért, amiért a palotát befirkálta. Mégis kőmíveslegényeket hívatott, felásatta a földet, ahonnan a muzsikaszót hallotta. Ástak a legények, ástak, egyszer csak ráakadtak a gödörre, aztán a föld alatti kamrára, ahova a katonát valaha betették. De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. Abból dőlt még akkor is a nóta, amikor kiemelték, de úgy, mint az eső az esőzsákból. Fogta a király a zenélő kecskét, bevitte a szobájába. Nézegették elölről is, hátulról is, de csak nem tudták, miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. Nagy keresés, toprongás után vette észre a király, hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van. Próbálták nyitogatni, de nem volt hozzá kulcsuk. Elhívatták a város aranymíveseit, de azok se tudtak vele boldogulni. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek, aki a kecskét csinálta. Az aztán kinyitotta, amikor ráparancsoltak. De a király csak akkor nézett nagyot, amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő. - Ki vagy?! - kiáltott rá a király. A katona rögtön vigyázzba vágta magát. - Felséges uram, én vagyok az, akit ezelőtt régen felséged befalaztatott, mert a palota falára azt írta, hogy a pénz minden. Nem volt igazam. A király kezet fogott vele. - Hát mi ér annál is többet? - kérdezte a király. A katona megnézte a király mellett az aranymívest, aki neki enni hordott, s azt felelte: - Másodszor az, ha az embert megsegítik! - És először? - kérdezte a király elcsodálkozva a furcsa válaszon. A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. Ezt felelte: - Először, ha az embert szívvel megszeretik. A királykisasszony nagyot pirult, de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. Most értette csak meg, mi történt. Gondolt ő is erre egy okosat. Azt gondolta, hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. Muzsikusokat nem kellett hívni, az ezüstkecske muzsikált, három nap, három éjjel, de még azután is egy délelőtt.
Forrás: Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese Móra Könyvkiadó 1975.
*
ILLYÉS GYULA Hetvenhét magyar népmese
Tartalom A kis gömböc Kacor király A kakas és a pipe A kiskondás Együgyű Misó Az állatok nyelvén tudó juhász Fábólfaragott Péter A diákot erővel királlyá teszik Virág Péter Ribike Az együgyű csizmadia mint csodadoktor Az égigérő fa Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj A repülő kastély A táltos ökör Ilók és Mihók A róka és a farkas a lakodalomban A zöldszakállú király Erős János Aranyszóló pintyőke A malacon nyert királylány A legerősebb állat Kis Kolozs meg nagy Kolozs A muzsikáló ezüstkecske A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik Tündérszép Ilona és Árgyélus A loncsos medve Jávorfából furulyácska A huszár és a szolgáló A bőgős fia meg az ördögök A farkas mulatni megy, azután szállni tanul Csinosomdrága A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja A kígyókirály gyűrűje A hiú király Rózsa vitéz Bendebukk A rest macska A becsületes tolvaj Marci A szamárrá változott barát Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető A palóc meg az egri nagytemplom Három kívánság Rózsa és Ibolya Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai A házasodni indult királyfiú A virágfejű ember Az öreg halász és nagyravágyó felesége Győző A három vándorló A halkisasszony A buták versenye Mese Bruncik királyfiról A libapásztorból lett királyné Mátyás király meg az öreg ember Mátyás király meg az igazmondó juhász Mátyás király és a székely ember lánya Ludas Matyi A koporsóba tett fiú Térdszéli Katica A róka, a medve és a szegény ember Az ördög kilenc kérdése A kecskepásztor fia Ej Haj Adj isten egészségére! Kilenc Így jár, aki irigy Vitéz János és Hollófernyiges A két lány meg a vasorrú banya Bíró János A rátóti csikótojás Gyöngyharmat János Nap, Hold, Szél Három aranyszőrű bakkecske A hét holló A szélkötő Kalamona A háromágú tölgyfa tündére Utószó
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/illyes/77nepm/html/
+ Mesepszichológia http://www.vasarnapihirek.hu/izles/mese_kadar_pszichologus
|