Aiszóposz meséi
Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Sarkady János A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Hausrath: Corpus Fabularum Aesopicarum (Lipsiae, 1957)
TARTALOM
1. A sas és a róka 2. A sas, a csóka és a pásztor 3. A sas és a ganajtúró 4. A csalogány és a sólyom 5. Az adós 6. A vadkecskék és a kecskepásztor 7. A macska és a madarak 8. Aiszóposz a hajóépítő műhelyben 9. A róka és a kecskebak 10. A róka és az oroszlán 11. A halász 12. A róka és a párduc 13. A halászok 14. A róka és a majom 15. A róka és az egér 16. A macska és a kakas 17. A csonka farkú róka 18. A halász és a kis hal 19. A róka és a tüskebokor 20. A róka és a krokodil 21. A halászok 22. A róka és a favágó 23. A kakasok és a fogoly 24. A megdagadt hasú róka 25. A jégmadár 26. A halász 27. A róka az álarchoz 28. A csaló 29. A szénégető és a kallós 30. A hajótörött 31. Az őszülő ember és barátnői 32. A gyilkos 33. A dicsekvő öttusázó 34. A lehetetlent ígérő ember 35. Az ember és a szatürosz 36. A rossz szándékú ember 37. A vak ember 38. A szántóvető és a farkas 39/A. A fecske és a madarak 39/B. A fecske és a madarak 40. A csillagjós 41. A róka és a kutya 42. A földműves és gyermekei 43. A békák 44. A királyt kérő békák 45. Az ökrök és a tengely 46. Az északi szél és a Nap 47. A belső részeket kihányó gyermek 48. Az éjjeli madár 49. A pásztor 50. A menyét és Aphrodité 51. A földműves és a kígyó 52. A földműves és kutyái 53. A földműves gyermekei 54. A csigák 55. Az asszony és a szolgálók 56. A varázslónő 57. Az öregasszony és az orvos 58. Az asszony és a tyúk 59. A menyét 60. Az öregember és a Halál 61. A földműves és a Sors 62. A földműves és a kígyó 63. Démadész, a szónok 64. A kutya harapta ember 65/A. A vándorló Diogenész 65/B. Diogenész és a kopasz 66. A vándorok és a medve 67. Az ifjak és a mészáros 68. A vándorok 69. Az ellenségek 70. A békák 71. A tölgyfa és a nád 72. A hitvány ember, aki arany oroszlánt talált 73. A delfinek és a kis hal 74. A méhész 75. A delfin és a majom 76. A szarvas és az oroszlán 77. A szarvas 78. A szarvas és az oroszlán 79. A szarvas és a szőlő 80. A tengeri utazók 81. A macska és az egerek 82. A legyek 83. A róka és a majom 84. A szamár, a kakas és az oroszlán 85. A majom és a teve 86. A két ganajtúró bogár 87. A malac és a juhok 88. A rigó 89/A. Az aranyat tojó liba 89/B. Az aranyat tojó tyúk 90. Hermész és a szoborfaragó 91. Hermész és Teiresziasz 92. A kígyó és a vízikígyó 93. A kutya és gazdája 94. A két kutya 95. A kígyó és a reszelő 96. Az apa és leányai 97. A férj és a feleség 98. A kígyó és a róka 99. A kecskegida és a farkas 100. A farkas és a kecskegida 101. A szoborárus 102. Zeusz, Prométheusz, Athéna és Mómosz 103. A csóka és a madarak 104. Hermész és a Föld 105. Hermész 106. Zeusz és Apollón 107. A ló, az ökör, a kutya és az ember 108. Zeusz és a teknősbéka 109. Zeusz és a róka 110. Zeusz és az emberek 111. Zeusz és a szemérem 112. A félisten 113. Héraklész és Plutosz 114. A hangya és a tücsök 115. A tonhal és a delfin 116. Az orvos és a beteg 117. A madarász és a mérges kígyó 118. A rák és a róka 119. A teve és Zeusz 120. A hód 121. A kertész 122. A kertész és a kutya 123. Az énekes 124. A tolvajok és a kakas 125. A csóka és a hollók 126. A holló és a róka 127. A varjú és a holló 128. A csóka és a róka 129. A varjú és a kutya 130. A holló és a kígyó 131. A csóka és a galambok 132. A gyomor és a lábak 133. A szökevény csóka 134. A kutya és a mészáros 135. A kutya és a róka 136. A húst vivő kutya 137. A kutya és a farkas 138. Az éhes kutyák 139. A kutya meg a nyúl 140. A szúnyog és a bika 141. A diófa 142. A teve 143. A nyulak és a békák 144. A sirály és a héja 145. Az oroszlán és a földműves 146. Az oroszlán és a béka 147. Az oroszlán és a róka 148. Az oroszlán és a bika 149. Az oroszlán és a földműves 150. Az oroszlán és a delfin 151. Az egértől megijedt oroszlán 152. Az oroszlán és a medve 153. Az oroszlán és a nyúl 154. Az oroszlán, a szamár és a róka 155. Az oroszlán és az egér 156. Az oroszlán és a szamár 157. A rabló és az eperfa 158. A farkasok és a bárányok 159. A farkas és a ló 160. A farkas és a bárány 161. A farkas és a kócsag 162. A farkas és a kecske 163. A farkas és a vénasszony 164. A farkas és a bárány 165. A farkas és a pásztor 166. A farkas és a bárány 167. A nőstény oroszlán és a róka 168. A farkas és a kos 169. A nyulak és a rókák 170. A jós 171. A gyermek és a holló 172. A méhek és Zeusz 173. A kolduló papok 174. Az egerek és a macskák 175. A hangya 176. A hangya és a galamb 177. A légy 178. A hajótörött és a tenger 179. A züllött ifjú és a fecske 180. A beteg és az orvos 181. A denevér, a tüskebokor és a búvármadár 182. A denevér és a macska 183. A favágó és Hermész 184/A. A vándor és Tükhé 184/B. A gyermek és Tükhé 185. A vándorok és a platánfa 186. A vándor és a kígyó 187. A vándorok és a fadarab 188. A vándor és Hermész 189. A malac és a róka 190. A szamár és a kertész 191. A sót cipelő szamár 192. A szamár és az öszvér 193. A szobrot szállító szamár 194. A vadszamár 195. A szamár és a tücskök 196. A szamarak Zeusznál 197. A szamár és a szamárhajcsár 198. A szamár és a farkas 199/A. A szamár és az oroszlánbőr 199/B. A szamár és az oroszlánbőr 200. A szamarat vevő ember 201. A szamár és a békák 202. A szamár, a holló és a farkas 203. A szamár, a róka és az oroszlán 204. A szamár és az öszvér 205/A. A madarász és a fogoly 205/B. A fogoly és a vadász 206. A tyúk és a fecske 207. A madarász és a pacsirta 208. A madarász és a gólya 209. A vad- és szelíd galambok 210. A teve 211. A kígyó és a rák 212. A kígyó, a menyét és az egerek 213. A megtaposott kígyó 214. A letétet elvevő ember és az Eskü 215. A sáskákra vadászó gyerek 216. A tolvaj gyerek és anyja 217. A szomjazó galamb 218. A galamb és a varjú 219. A majom és a halászok 220. A gazdag ember és a cserzővarga 221. A gazdagok és a siratóasszonyok 222. A pásztor és a kutya 223. A pásztor és a tenger 224. A pásztor és a juhok 225. A pásztor és a farkaskölykök 226. A tréfás pásztor 227. Az utasok és a holló 228. Prométheusz és az emberek 229. Két tarisznya 230. A fürdőző gyerek 231. Rókák a Maiandrosznál 232. A bárány nyírás alatt 233. A gránátalma, az almafa és a tüskebokor 234. A vakond 235. A darazsak, a foglyok és a földműves 236. A darázs és a kígyó 237. A féreg és a kígyó 238. A vadkan, a ló és a vadász 239. A fák és a nád 240. A hiénák 241. A hiéna és a róka 242. A bika és a vadkecskék 243. A majom kölykei 244. A páva és a csóka 245. A tücsök és a róka 246. A teve, az elefánt és a majom 247. A hattyú 248. Zeusz és a kígyó 249. A páva és a daru 250. A disznó és a kutya 251. A disznó és a kutya 252. A vaddisznó és a róka 253. A fösvény 254. A teknős és a nyúl 255. A fecske és a kígyó 256. A ludak és a darvak 257. A vadszamár és a farkas 258. A fecske és a varjú 259. A teknősbéka és a sas 260. A bolha és az atléta 261. A papagáj és a macska 262. A favágók és a tölgy 263. A fenyő és a tüske 264. Az együtt vándorló ember és oroszlán 265. A kutya és a kagyló 266. A két kakas és a sas 267. A szúnyog és az oroszlán 268. A kutya, a róka és a kakas 269. Az oroszlán, a farkas és a róka 270. Az üsző és az ökör 271. A búbos pacsirta 272. A szamár és a ló 273. A sas 274. Az etióp 275. A gida és a bak 276. A pásztor és a farkas 277. A hattyú 278. Az asszony és a részeges férj 279. A gyerek, az apa és a festett oroszlán 280. A folyó és az erszény 281. Az íjász és az oroszlán 282. A kopasz 283. A lakomázó kutya 284. Az öszvér 285. A ló és a szamár 286. A szobrot széttörő ember 287. A féreg és a róka 288. A beteg holló 289. A kürtös 290. A katona és a hollók 291. A kígyó farka és tagjai 292. Az oroszlán, Prométheusz és az elefánt 293. A fák és az olajfa 294. A farkas és a kutya 295. A szamár és a kutya 296. A fal és a szög 297. A tél és a tavasz 298. Az ember és a tücsök 299. Az asszony és a földműves 300. A bujálkodó férfi és az asszony 301. A tolvaj és a fogadós 302. Az egér és a béka 303. A földműves és a szamarak 304. Az apa és leánya 305. A bolond lány és az anyja 306. A hajós és a fia 307. A kutyakölyök és a békák
1. A sas és a róka
A sas és a róka barátságot fogadtak egymásnak, és elhatározták, hogy egymás közelében fognak lakni. Úgy tartották ugyanis, hogy az együtt lakás megerősíti a barátságot. A sas egy magas fára telepedett, s ott költötte ki fiókáit, a róka pedig az alatta lévő bozótban kölykezett meg. Mikor azonban egyszer a róka kiment vadászni, a sas élelem híján leszállt a bozótba, és elragadva a rókakölykeket, fiókáival felfalta őket. Amint a róka megérkezett, és látta, hogy mi történt, kölykei pusztulása éppen úgy elkeserítette, mint az, hogy nem állhatott bosszút; földi állat létére ugyanis nem tudta üldözni a madarat. Ezért félreállt - mert csak ez marad meg a gyengék és tehetetlenek számára -, és megátkozta ellenségét. A sasnak azonban nemsokára meg kellett bűnhődnie a barátság meggyalázásáért. A mezőn ugyanis kecskét áldoztak, s lecsapott, és elragadott az oltárról egy még tüzes belső részt. Ahogy fészkébe vitte, hirtelen belekapott a szél, és a vékony és száraz gallyak lángra lobbantak. A fiókák, amelyeknek még nem nőtt ki a szárnyuk, megpörkölődtek, s a földre zuhantak. A róka pedig odafutott, és a sas szeme láttára mindet felfalta.
A mese bizonyítja, hogy a barátság megsértői, ha el is kerülik a megsértettek bosszúját, az isteni igazságszolgáltatás elől nem menekülhetnek.1
2. A sas, a csóka és a pásztor
A sas lecsapott egy magas szikláról, és elragadott egy bárányt. A csóka meglátta ezt, és irigységében utánozni akarta. Neki is lendült, és nagy szárnycsapkodással egy kos hátára szállt le. De ahogy karmai beleakadtak annak gyapjába, nem tudott felszállni, csak csapkodott. Végül a pásztor észrevette a dolgot; odafutott, megfogta a csókát, és levágta a szárnytollait. Mivel éppen este fogta el, hazavitte a gyermekeinek. Mikor azok kérdezősködtek, hogy miféle madár ez, így felelt: "Ahogy én látom, csóka, de ő sasnak képzeli magát."
Ugyanígy az erősebbekkel való versengés semmire sem vezet, s amellett még nevetségessé is tesz.
3. A sas és a ganajtúró
A sas egy nyulat üldözött. A nyúl, mivel senkinél sem talált segítséget, ahhoz fordult, akit a véletlen az útjába hozott: meglátta a ganajtúrót, hozzá fordult hát könyörgésével. A bogár bátorította őt, és amikor meglátta a közeledő sast, kérte, hogy ne hurcolja el azt, aki tőle segítséget kért. A sas azonban ügyet sem vetett a kis bogárra, és felfalta a nyulat. Ettől kezdve azonban a bogár bosszút forralt: figyelte a sas fészkét, és valahányszor az költeni akart, felrepült, s legördítette és összetörte a tojásokat. Végül a mindenünnen elüldözött sas Zeuszhoz menekült, és tőle kért helyet a biztonságos költéshez. Zeusz megengedte neki, hogy az ő ölében rakjon fészket. Mikor a bogár ezt meglátta, piszokból egy golyót csinált, majd felrepült vele, és Zeusz ölébe ejtette. Zeusz le akarta dobni a szemetet, de ahogy felugrott, elfeledkezett a tojásokról, és azokat is ledobta. Azt mondják, ettől fogva járja az, hogy a sasok nem költenek abban az időben, mikor ganajtúrók is vannak.
A mese azt tanítja, hogy meg kell fontolni: senki sem gyenge annyira, hogy ha gyalázatot szenved, ne tudna bosszút állni érte.2
4. A csalogány és a sólyom
A csalogány egy magas fán ült, s szokása szerint énekelgetett. A sólyom, amely éppen megéhezett, meglátta, lecsapott rá, és megragadta. A pusztulás előtt álló csalogány kérte őt, hogy eressze el, s erősítgette, hogy úgysem lakik jól vele a sólyom, ha tehát éhes, nagyobb madarak után kell vetnie magát. De a sólyom félbeszakította: "Igazán bolond lennék, ha elereszteném azt, ami a karmaim közé került, és azt kergetném, amit még nem is látok."
A mese azt bizonyítja, hogy ugyanilyen esztelenek azok az emberek is, akik többet remélnek az elérhetőnél, s a kezük közt lévő dolgokat elszalasztják.3
5. Az adós
Athénban egy adós, mikor a hitelező kérte tőle a kölcsönt, először haladékot kért, s nyomorára hivatkozott. Mikor pedig az nem engedett, előhozta egyetlen disznaját, és a hitelező jelenlétében eladásra kínálta. Oda is jött egy vevő, és megkérdezte, hogy koca-e az eladásra kínált disznó. Azt a választ kapta, hogy koca, de nem akármilyen közönséges ám: a misztériumok idején kocákat ellik, a Panathénaiák idején pedig kanokat. Mikor a vevő elbámult a beszéden, a hitelező még lódította is a dolgot: "Csak ne csodálkozz, mert ez a Dionüsziák idején még kecskegidákat is fog elleni neked."
A mese bizonyítja, hogy sokan a haszon kedvéért nem átallanak lehetetlen dolgok mellett is hamisan tanúskodni.4
6. A vadkecskék és a kecskepásztor
A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."
A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.5
7. A macska és a madarak
A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: "Jól - ha te elmégy innen."
Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.
8. Aiszóposz a hajóépítő műhelyben
Egyszer Aiszóposz, a mesemondó, időtöltésből bement egy hajóépítő műhelybe. Mikor a hajóácsok gúnyolódtak vele, és mindenképpen szóra akarták bírni, Aiszóposz a következőt mondta el: "Valamikor régen létrejött az űr és a víz; de Zeusz létre akarta hozni a szárazföldet is, és ezért megparancsolta az űrnek, hogy háromszorra igya ki a tengert. Az bele is kezdett, és először a hegyek jelentek meg; mikor másodszor hörpentett, a síkságok is előbukkantak. De ha kedve támad még harmadszorra is inni a vízből, a ti mesterségetek feleslegessé válik."
A mese azt bizonyítja, hogy akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben.
9. A róka és a kecskebak
A róka beleesett egy kútba, és kénytelen-kelletlen lenn maradt, mivel képtelen volt felmászni. Amikor a kecskebak a szomjúságtól hajtva ugyanahhoz a kúthoz jött, meglátta őt, és megkérdezte, jó-e a víz. A róka balesetét szépítgetve hosszasan dicsérte a vizet, elmondta, milyen jó, és biztatta a kecskét, hogy jöjjön le ő is. Az meg, hogy láthassa a vizet, és szomját is olthassa, meggondolatlanul leugrott. Mikor azután a rókával együtt a kijutás után kezdtek nézni, a róka kijelentette, hogy valami hasznosat gondolt ki mindkettőjük javára. "Ha te - mondotta - a falhoz támasztod első lábaidat, és lehajtod a szarvaidat, én a hátadon felfutok, és utána téged is kihúzlak." A kecske készségesen engedelmeskedett ennek a második javaslatnak is. A róka a lábáról a hátára ugrott, majd a szarvaira támaszkodva feljutott a kút szájához, és már távozott is. Mikor pedig a kecske szidni kezdte, amiért megszegte megállapodásukat, a róka visszafordult, s csak ennyit mondott: "Barátom, ha annyi eszed volna, amennyi szőr van a szakálladban, nem mentél volna le, mielőtt a feljövetel lehetőségét meg nem vizsgáltad."
Így az okos embereknek is előbb a dolgok kimenetelét kell megvizsgálni, és csak azután belefogniuk.
10. A róka és az oroszlán
A róka sohasem látta az oroszlánt. Mikor azután véletlenül szembetalálkozott vele, első látásra annyira megijedt tőle, hogy kis híján belehalt. Második találkozásuk alkalmával is megijedt ugyan, de már nem annyira, mint legelőször. Mikor pedig harmadszor is látta, annyira nekibátorodott, hogy oda is ment hozzá elbeszélgetni vele.
A mese bizonyítja, hogy a szokás a félelmetes dolgokat is megszelídíti.
11. A halász
Egy fuvolázáshoz értő halász fuvolájával és hálójával kiment a tengerpartra, egy kiugró szirtre állt, és fuvolázni kezdett, mert azt hitte, hogy a halak a szép hangra maguktól ki fognak ugrálni a partra. Mivel azonban kitartó játékával sem ért el semmit, letette a fuvolát, fogta a hálót, a vízbe vetette, és sok halat kifogott vele. Miután kidobta őket a hálóból a partra, és látta, hogyan fickándoznak, így szólt: "Nyomorult állatok, amikor fuvoláztam, nem táncoltatok, most meg, amikor abbahagytam, megteszitek?"
Azokra illik ez a mese, akik nem az alkalomhoz illő dolgot csinálnak.6
12. A róka és a párduc
A róka és a párduc a szépség fölött versengtek. Mikor a párduc egyre csak testének tarkaságával büszkélkedett, a róka mosolyogva szólt: "Mennyivel szebb vagyok nálad én, akinek nem a teste, hanem az esze tarka."
A mese bizonyítja, hogy a testi szépségnél több az észbéli kiválóság.
13. A halászok
A halászok húzták a hálót; mivel az nehéz volt, már előre örültek és táncoltak, mert azt hitték, hogy sok a zsákmány. Mikor azonban a partra húzták, csak kevés halat találtak, ellenben telis-tele volt a háló kövekkel és homokkal. Erre mértéktelenül megharagudtak; nem is annyira magáért a dologért nehezteltek, hanem mivel az ellenkezőjére számítottak. De egy öreg így szólt közöttük: "Hagyjuk abba, barátaim; úgy látszik, az öröm testvére a bánat, és ha annyira örültünk már előre, most nyilván szomorkodnunk is kell."
Így hát fogadjuk el, hogy milyen változékony az élet, s nem kell nekünk sem büszkélkednünk; gondoljuk meg, hogy a túlságosan szép időből viharnak kell támadnia.
forrás és folytatás: http://mek.oszk.hu/00900/00986/00986.htm
|