Szálasi Ferenc, a tökéletes bűnbak |
ESZMÉLET |
2013. január 13. vasárnap, 05:56 |
2012. október, Évfolyam 17, Szám 10 SZÁLASI FERENC, A TÖKÉLETESBŰNBAK
Kissé talán túlságosan is provokatívra sikerült címválasztásom, úgy érzem, némi magyarázatra szorul. Hogyan lehet „bűnbaknak”, vagyis per definitionem ártatlan áldozatnak nevezni azt a politikust, akinek nevéhez tízezrek halála, fővárosunk történetének legtöbb anyagi és emberi áldozatot követelő ostroma, az ország jó részének romba dőlése és kirablása fűződik? Csakis egy értelemben: ha nevét és rendszerét „megtisztítjuk” mindazoktól a rágalmaktól és vádaktól, amelyeket rá és rendszerére szórtak, és megkíséreljük tisztázni, hogy ő, illetve az 1944. október 15-16-án német fegyveres segítséggel uralomra került rezsimje ténylegesen mit tett, mit követett el. Minden túlzás nélkül állítható, hogy nincs a magyar történelemben Szálasinál jobban gyűlölt, nála jobban megvetett politikus. A nyilas rendszerről már szinte megalakulása pillanatától megvetéssel, gúnnyal, gyűlölettel beszéltek, írtak a kortársak, és ami különösen figyelemre méltó, nem csak a nyilas terror első számú áldozatai, a zsidók. Nem valószínű, hogy Szálasinak bárki is el merte volna mesélni, hogy nem sokkal hatalomra jutásuk után a pesti utca, látva az új urak mohóságát, fosztogatásait, rablásait, a Szálasi 1938-as „üldöztetése” idején propagandistái által elterjesztett „nagypéntek nélkül nincs feltámadás!” mondást „nagy pénzek nélkül nincs feltámadás!”-ra módosította.1 Márai Sándor naplójában alig néhány nappal a nyilas hatalomátvétel után már azt írta: „Ezek a nyilasok nem is az igazi bűnösök. Megvadult cserkészek ezek, prolongált pubertásban kalózkodó, torz kamaszok. De bűnös minden magyar, aki megmaradt helyén ez időben, felesküdött, hogy megmentse a novemberi fizetését. Ne feledjük el, hogy november lakbéres hónap. Ilyenkor a nemzet nem hajlandó semmiféle tiltakozásra.”2 További kutatásokkal lehet csak tisztázni, hogy Szálasi „bűnbakká” válásában milyen szerepet játszott az a tény, hogy a magyarországi holokauszt túlélőinek zöme budapesti zsidó volt. Kutatási hipotézisként talán igen, tényekkel, adatokkal alátámasztható tényként nem fogalmazható meg, hogy a fővárosi zsidók számára a nyilas terror volt és maradt a legszörnyűbb, átélt, megtapasztalt élmény és emlék. Ők sem tudtak szinte semmit arról, hogy hitsorsosaik a vidéki gettókban, gyűjtőtáborokban milyen szenvedéseken mentek keresztül, a csendőrök brutalitásáról, a deportáló vonatokban az éhségtől, szomjúságtól elpusztultak ezreiről és természetesen Auschwitz-Birkenauról vagy a németországi lágerekről sem. → http://beszelo.c3.hu/cikkek/szalasi-ferenc-a-tokeletes-bunbak MEGJELENT: BESZÉLŐ FOLYÓIRAT, 2012. OKTÓBER, ÉVFOLYAM 17, SZÁM 10 |
LAST_UPDATED2 |