SZABAD IDÉZETEK JEGYZÉKE

Juhász Gyula: Kovácsnóta!

Lelkem kovácsa: akarat,
Verjed szablyává a vasat,
Szikrázzon az acél, sziporkázzon a vas,
Hulljon a salak, a selejtes, avas.
Minden, ami érces, legyen új, más,
Támadjon az éjben szikra, csillaghullás.
Bár fájjon a munka, feltörjön a kar,
Csak az él, aki akar!

Lelkem kovácsa: akarat,
Verjed szablyává a vasat!
Isten kardjává legyen az acél
S örök sarkcsillag előtte a cél.
Villogjon a vészben, világviharban,
S ha csorbává lesz a világuralmam,
Nem baj, acél az a kard:
Meghalhat, ki akart!

*

" 1.Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

2.A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

3.Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom,
Megértik ezt a szolgálatot.

4.Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

5.De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

6.Legyoztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

7.Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

8.Nemsokára Isten legmagasabb ítéloszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

9.Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

10.A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

11.Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!

12.Tegnap hősök kellettek, ma mártírok, Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

13.Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. "

1. Lázár Vilmos:
2. Schweidel József:
3. Aulich Lajos:
4. Vécsey Károly:
5. Nagy-Sándor József:
6. Damjanich János:
7. Pöltenberg Erno:
8. Török Ignác:
9. Knézich Károly:
10. Leiningen-Westerburg Károly:
11. Láhner György:
12. Dessewffy Arisztid:
13. Kiss Ernő:

*

Apostolság

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket. 
Lk 9,1-6

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/

*

Cenzúra

"A cenzúra a latin censura, »vizsgálat« szóból – eredetileg írás­művek ellenőrzését jelenti, használata a katolikus egyházjoghoz nyúlik vissza. Megkülönböztetjük előzetes és utólagos vál­tozatait. A könyvcenzúra a könyvnyomtatással (kb. 1450) egyidős. 1521-ben betiltották Luther Márton írásait, 1540-ben összeállították a tiltott könyvek császári jegyzékét, 1564-ben a pápai indexet. A 18. században megindul a küzdelem a sajtószabadságért, kivívása csak a 19. sz. végétől teljesedik be - átmenetileg. A cenzúra a Habsburg Birodalomban nyilvánosan működött, eszközei között volt a szerzők, nyomdászok, kiadók és könyv­kereskedők állandó megfigyelése, pénz- és börtönbüntetése, újságadó, a papírellátás nehezítése, koncessziók és kiváltságok megvonása, az erkölcsi vagy politikai szempontból »átfésült« kiadások kényszere, kifogásolt be­kez­dé­sek kihagyatása vagy átfestése, vagy az öncenzúra kikényszerítése. El­len­őrizték a tankönyveket, a tananyagot, a katolikus egyház erkölcsi és az állam politikai parancsainak megfelelően. – A 20. sz.-ban a diktatórikus és to­ta­li­tá­rius hatalmak világszerte a cenzúrázás legkíméletlenebb formáit vezették be. A náci Németországban mindjárt 1933-ban nyilvánosan elégették a liberális, kommunista, vagy zsidó írók műveit. A Szovjetunióban és a befolyása alatt álló országokban központosították a könyv- és újságkiadást, súlyos bör­tön­bün­tetéssel vagy munkatáborral sújtották a rendszer bírálóit. A totális rendszerek egy kézbe fogták a tömegtájékoztatás technikai eszközeit, így a filmet, a rádiót, a televíziót."

*

Olvasó ember

"Az olvasó embert könnyű lefényképezni, mivel az olvasó ember észre sem veszi, hogy lefényképezték. Az olvasó ember ugyanis belebújik a könyvbe, olvasás közben önfeledt: akit gondok gyötörnek, a figyelmét elhívják a problémák, vagy leköti egy rigófütty, az nem tud eléggé belefeledkezni az olvasásba, az csak lapozgat, nézegeti az oldalakat, nem vesz részt a könyvben, mert a könyv hangja csöndes, túlkiabálja még egy allé szépsége is, túlharsogják a vágyak, hangosabb a könyv hangjánál az aggodalom hangja. De aki belefeledkezett a könyvbe, az már se lát, se hall, az a könyvben van jelen. Ezért is mondja Umberto Eco egy interjúban, azért olvas, hogy tovább, hosszabb ideig éljen, mert az olvasás közben megszerzett tapasztalataink is tapasztalatok, azok is megélt és némely esetben feledhetetlen tapasztalatok, ezért sincs igaza annak, aki megrója a könyvmolyt, mondván, te csak a könyvekből ismered az életet. Az olvasásban szerzett tapasztalat eleven és komoly: fórral indul az, aki a Bovarynét olvasta, egy házasságtörésben; már a viszony kezdetén tudja, hogy mit jelent megcsalni valakit, és tudja, a megcsalásnak milyen következményei vannak, és talán nem botorság kijelenteni, a Flaubert-olvasó a hűségre hajlamosabb."

Kolozsi László

*

HÍR – KÖVETKEZMÉNY - HÍRÉRTÉK

A HÍR: kocogás közben megöltek, majd megerőszakoltak egy soroksári családanyát.

A KÖVETKEZMÉNY:
Az ismert közszereplő, Schobert Norbi – személyes érintettség okán – Facebook oldalán kommentálta az esetet.

A HÍRÉRTÉK:
A médiában – és főleg a nemzeti radikális oldalon - nem az a hírérték, hogy megöltek egy soroksári családanyát. Hanem, hogy az esetet Schobert Norbi kommentálta. 

Mi az, amit eddig is tudtunk? Hogy a közbiztonság teljes hiánya állatokat szült erre a földre. Ezek az állatok pedig falkában ölnek. 
És törődünk mi ezzel?

NEM! 
Számunkra nagyobb szenzációt, és egyben totális visszaigazolást jelent, hogy Schobert Update Norbert exrendőr fogyipápa a halálbüntetés visszaállítását követeli. 

Majd eltelik néhány nap, vagy néhány hét az újabb gyilkosságig, amikor az avíttas tragédiát felváltja a vadonatúj, friss vértől csöpögő hír.

Nem kell ide sem halálbüntetés, sem visszaigazolás, testvérkék! Egyszerűen egy jól működő közbiztonság megteremtése kell! Mert mondjuk, ha csak megerőszakolják a családanyát, akkor lesz halálbüntetés? Nyilván nem. Az elkövetők kapnak 10-12 évet, aminek a kétharmadát leülik, és jó eséllyel 7-8 év börtön után szabadulva ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Közben felnő a családanya kislánya, és most őt erőszakolják majd meg. 

A halálbüntetés visszaállításának érveket és ellenérveket ütköztető vitájára bőven ráérünk. Először teremtsünk rendet a káoszból! Ha máshogyan nem megy, ha sem a rendőrség, sem a polgárőrség segítségére nem számíthatunk, szervezzünk 4-5 fős éjszakai őrjáratokat a saját lakókörnyezetünkben! Akár gyalogosan, akár autóval, lépésben haladva! Mobiltelefonnal a kézben, hogy baj esetén azonnal hívhassunk segítséget!
(Én másfél éve, hetente minimum 2 éjszaka ezt teszem. Működik.)

() Varga B. Tamás ()

*

PARLAMENTI CIGÁNYOZÁS/ZSIDÓZÁS

Egy jobbikos képviselő (nem akarok bajt neki, ezért a neve maradjon titok) mesélte nekem az alábbi történetet:

„ Kérlek szépen, mi megtettük az indítványainkat hivatalos formában. Az alig pár éve alakult zsidó kisegyházak történelmi státuszba vevésének megakadályozásáról épp úgy, mint a cigánybűnözés visszaszorításáról.

Na, egy hasonló témájú felszólalás és vita után kimentem rágyújtani. És egyszer csak mit látok, mit hallok? MSZP-s, Fidesz-es és KDNP-s képviselők, a legnagyobb egyetértésben, dohányozva trécselnek, méghozzá úgy, hogy egymást túllicitálva zsidóznak, cigányoznak. Röpködtek a „büdös cigány”, réti néger”, „kilincsorrú”, és más ilyen kifejezések. Az egyik képviselő társam egyenesen a következőket mondta: „Az Osztojkán is inkább engem szopna, mint máshoz beszélne!”.
Egy perc után odamentem hozzájuk, és azt mondtam:

- Ezt mégis hogy képzelitek? A mi felszólalásainkat lehetetlenné teszitek? Hol ezzel, hol azzal vádoltok minket? Amikor meg senki sem hallja, ti vagytok itt a faszagyerekek? Felőlem mondhatjátok az ilyesmiket! De ha még egyszer a közelemben teszitek, annak, aki mondja, egy olyan pofont lekeverek, hogy a fal adja a másikat!”.

Hát így megy ez…
() Varga B. Tamás ()

*

Őszi lélekgyalázó műsorrend

Itt a szeptember, a televízióadók már az új, őszi műsorrendben folytatják az emberi psziché meggyalázásának valamint az éves üzleti terv teljesítésének jól összehangolt folyamatát. Vegyük hát számba az öt leghitványabb hazai gyártású televíziós produkciót! A Pokol belső köreitől indulunk útnak a legsötétebb bugyrok irányába.

5. Frizbi – Hajdú Péter vitathatatlanul a trash-celebek királya. Klasszikus médiapszichopata, akinek beszédképtelenségét, humortalanságát és gátlástalanságát a magyar ugar azzal jutalmazza, hogy hetente jelentkező műsorában korlátok és lelkiismeret nélkül gázolhat át olyan számára ismeretlen fogalmakon, mint a tisztesség, a jóízlés vagy a humánum. Az ötödik helynél magasabbra ennek ellenére sem kerülhet, hiszen a műsora nem csupán ostoba és szar, de még csak nem is különösebben nézett, így viszonylag kevésbé kártékony, mint az alábbiak.

4. Barátok közt – Íme az élő vádirat a színjátszás sok ezer éves hagyományával szemben. Ami az RTL Klub csatornáján két és félmillió ember szeme láttára nap mint nap zajlik, az nem más, mint Thália istenasszony csattanós arcul köpése. A „színész” szó jelentését a karaktereket játszani látszó személyek annyira tágítják ki, amennyire a Szovjetunió a „béketábor” fogalmát Afganisztán lerohanásával. Ez az ország fél évszázada még színházi közvetítések és tévéjátékok nyomán olyan színművészek játékát szemlélve szórakozott vagy pallérozódott, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván, Mensáros László, Gábor Miklós, Garas Dezső, Márkus László, Pécsi Sándor, Páger Antal, Őze Lajos vagy Latinovits Zoltán. Ma ugyanez az ország ugyanezzel a feszült figyelemmel követi sokkal nagyobb, színesebb és jobb felbontású készülékén a Barátok közt című szappanopera újabb és újabb részeit, melyekben olyan alávaló és nyomorúságos vergődés zajlik, amit egy próbán látva még középiskolai színjátszókörökkel dolgozó tanárok se mernék soha elővenni a kamerát.

3. Fókusz – A bulvárhíradó az a médiapillanat, amikor a rosszmájú, pletykás és ostoba Rozi néni kicsavarja a tollat Kazinczy vagy Ignotus kezéből. Hamvas ezt a folyamatot vertikális népvándorlásnak nevezi, melynek során a barbárság ezúttal nem keletről, hanem a társadalom mélyéről ostromolja a limest, hogy a civilizációt elpusztítsa. A vécé lehúzása után az ürülék nem a csatornába csorog le, hanem a járólapok közé épített lefolyón a fürdőszoba padlójára visszabugyog.

2. MTV Híradó – Bő fél évvel a választás előtt egyre jobban felértékelődik az az izgalmas kísérlet, amellyel az ötvenes évek hírgyártásának örökségét a királyi televízió a hagyománytisztelet szellemében estéről estére gondosan ápolja. Hamisítások, csúsztatások, elhallgatások, cenzúra és retusálás egy sajátosan igénytelen, hiteltelen és szánalmasan átlátszó sikerpropagandába ágyazva, amiről lerí, hogy a készítői se hiszik el.

1. Éjjel-Nappal Budapest – Egy nap minden bizonnyal elkészül majd az a tévéműsor, ahol a szereplőket közönségszavazás alapján drogozzák be: egyikük DMT-t, másikuk LSD-t, harmadikuk meszkalint kap, majd meztelenül egy bekamerázott kis helyiségbe zárják őket egy pisztollyal meg három üveg ásványvízzel, amelyekben töménytelen mennyiségű kokaint és viagrát oldottak fel. Aztán kezdődhet a show! Minden korábbit meghaladó nézettséget garantálok. Vajon csoportos szexbe, vérfürdőbe vagy a kettő izgalmas keverékébe torkollik az aznap esti, fél nyolctól fél tizenegyig tartó szórakozás? Az Éjjel-Nappal Budapest hétmérföldes lépést jelent azon az úton, amely e felé a rémálom felé vezet. Abból fog kiderülni, hogy egyszer valóban nemzeti kormánya lesz-e az országnak, hogy rommá bombázzuk-e Berlint, ahonnan ezt a szennyes, mérgező és le nem bomló hulladék-formátumot idehordták és lerakták.

Megjelent: A Nevem Senki című szatirikus hetilapban

https://www.facebook.com/NevemSenkiHetilap

*

1931.szeptember 25.

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.

A magyar film története 1896-ban vette kezdetét. A Lumière testvérek filmjeit 1896. május 10-én vetítették a Royal Szálló kávéházában. 

Sziklai Arnold és Zsigmond 1896 júniusában az Andrássy út 41. szám alatt megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. 
Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakoztatási médiát, ezért a vállalkozás érdeklődés hiányában bezárt. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

A mozi szó először Heltai Jenő Dal a moziról (más címen Berta a moziban) című kupléjának refrénjében fordult elő, melyet Heltai Bernát című 1907-ben a Vígszínházban bemutatott darabjába is beillesztett. A szó hamar meghonosodott, és kiszorította a hosszú mozgófényképszínház kifejezést.

Az első magyarországi filmfelvételek 1896-ban a millenniumi ünnepségeken készültek. Lumière-ék operatőrei a Budavári felvonulást vették fel. Az első magyar operatőr Sziklai Zsigmond volt. Városligeti, a Munkácsy kiállítás megnyitóján készített felvételei elvesztek.

Az első tudatosan rendezett magyar filmalkotás A táncz volt, ami az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának mozgóképes illusztrációjaként született. 
1901-ben Pekár Gyula mozgóképeket kért Zsitovszky Bélától, az Uránia vetítőgépészétől. Az eredetileg fotográfus Zsitovszky örömmel látott a feladathoz az Uránia tetőteraszán, a kor kitűnő színészeivel és az Operaház balerináival. A 24 kinematogrammot 1901. április 30-án mutatták be.

*

A MAJKA SZTORI

Néha a szavaink súlyát csak sokkal később tapasztaljuk meg. Mint ebben az esetben is:

Történt, hogy évekkel ezelőtt, atyai jó barátommal, Gregorich Andrissal találkoztam egy pesti kávézóban. Korábban nagyon sok produkcióban dolgoztunk együtt, én írtam, ő főszerkesztett. Hatalmas, magas ember volt, rekedtes, dörmögő hanggal, huszáros bajusszal. És mindig, mindenhova klumpában járt. Ez volt a heppje. Na, és ahogy kacagott… sosem felejtem el azt a majd minden alkalommal fuldokló köhögésben véget érő, eget rengető kacajt… (ami végül a végzetét is okozta…) 

Ültünk a kávézóban, és azt tettük, amit a hely szelleme is megkövetelt tőlünk: kávéztunk. Közben a munkájáról beszélt. És ötleteket kért tőlem. Hogy a Való Világ tuti biztosan leverje nézettségben a Big Brothert. Andrisnak az volt a legnagyobb baja, hogy nem látott egyik „villalakóban” sem fantáziát. 

Ismertem jól azt a szériát. Néztem, mert paródiát kellett írnom belőle. Úgyhogy az ötlet könnyen jött:

- Egyetlen egy van köztük, aki viheti valamire. A Majka. – mondtam.
- És mi a lófaszt csináljunk vele? – kérdezte Andris. Ez még jóval azelőtt volt, hogy Maya Golddal szárazra szopatták őt a takaró alatt. 
- Állandóan a Ganxtával foglalkozik, meg, hogy ő repper akar lenni. Vigyétek be hozzá a Ganxtát, és csináljanak egy közös számot! 

Ganxtát végül nem vihették be, mert élő szerződése volt a TV2-vel. De megszerezték Dopemant. Kicsit csalódott is volt Majka, amikor megtudta, hogy nem az imádott repperét kapja, hanem… 

Senki ne értse félre ezt az írást! Majka nem miattam lett sztár. Ha nem nekem, akkor másnak jutott volna az eszébe ugyanez az ötlet. De nekem jutott eszembe.

Az pedig elvitathatatlan, hogy az ötlet még senkiből nem csinált sikeres előadót. Majka tud. Méghozzá nagyon. Tehetséges, jó a fizimiskája ahhoz, amit csinál. ja, hogy a mainstream-ben mozog? És akkor mi van? Legalább van valaki ebben az országban, aki a zenéből is meg tud élni…
() Varga B. Tamás ()

*

Sebes Gusztáv mesélte

Egy edzésen kigurult a labda, és egy kölyök, ahelyett, hogy visszagurította volna, elkezdett játszani vele. Puskás Öcsi erre rárivallt, "Az anyád istenit, add már vissza!" A gyerek sírva fakadt: "Nekem nincsen anyám...!" Öcsi edzés után megkereste a srácot, hazakísérte a nagymamájához, aki nevelte, és ettől kezdve az iskolái végéig patronálta, majd szerzett neki állást Csepelen.
Tudja valaki, ki volt ez a gyerek? Mi lehet vele?

*

Betűjáték / Groteszk groteszkje 

Gonoszul gondolkodó géniuszok
gesztenyebarna gomolyagot görgetve 
gálánsan gesztikulálnak.
Gondtalan gondnokok girbe–gurba 
gerinccel golfoznak – gondolom – 
gazdag, gátlástalan gazfickók 
giccses grafikáira gerjednek...
Galád gorilla gázsiért gorombáskodik.
Görög gordonkaművész gondtalanul 
görnyed görbe gördeszkáján,
Groteszk gitárjátéka grátisz 
gondterhelt gavalléroknak.
Gubbasztó gerilla gusztustalan 
gúnyneveket gügyögve guberál,
Globalizált görbetükörben
gúnyos grimaszokkal gazdagítva
génkezelt generációnkat...Górék! 
Gratulálok gigászi gaztetteitekhez!!! 

Bodnár Orosz Éva

*

Barátkönyvtár

1439-ben meghalt két minorita barát s minthogy mindkettőnek nagy könyvtára volt, könyvekkel megterhelt öszvérek kíséretében jelennek meg a mennybéli bíróság előtt.

- Melyik szerzetből valók vagytok?
- A Szt. Ferencz szerzetéből.
- Jól van, szól a jó istennek e napon a paradicsom kapujához rendelt megbízottja, ítéljen tehát Szt. Ferencz a sorsotok felől.

Megérkezik a szent ember, s kérdi a két szerzetestől: mit csináltak azzal a tömérdek könyvvel?
- Olvastuk, - mondják.
- De megtettétek-e mindazt, a mire azok tanítanak?
- Nem.

Szt. Ferencz ítélete a következő volt:
«Tudva lévén, hogy csak hiúságból s a szegénység szent törvényének ellenére gyűjtöttetek össze annyi kötetet, s nem tévén meg abból semmit, a mit isten e könyvekben parancsol, könyveitekkel együtt, az örök sötétségbe vándoroljatok.» - A föld ekkor gyorsan megnyílt, s elnyelte a két szerzetest s a könyvekkel terhelt öszvéreket.

*

A könyv haszna(vehetetlensége)

«Mit használnak ezek a könyvtárak, és számtalan könyveik, melyeknek a tulajdonos, ha egész életét arra fordítaná is, csak alig olvashatná el a czímeit? A nagy mennyiség lenyűgözi a szellemet s nem műveli azt... Alexandriában négyszázezer kötetet égettek el, a királyok gazdagságának büszke emlékét. Dicsekedjenek mások Titus Liviussal, hogy a könyvtár az ízlés és királyi gondoskodás munkája volt. Én nem látok benne sem ízlést, sem gondoskodást, hanem tudományos fényűzést. Mit mondék: tudományost? Nem is a tudomány, hanem a fényelgés okából alapították e gyűjteményeket. - Ezért még olyan embereknek is, kik alig bírnak rabszolgáik műveltségével, vannak könyveik: de ezek nem tanulmányaiknak tárgyai, hanem étkezőtermeiknek díszítései. Pénzemet, mondod, okosabban lehetne használnom ilyen költekezésre, mint korinthusi vázákra vagy festményekre. A túlzás minden téren bűn. Mi tesz oly elnézővé azok iránt, kik czédrusfából vagy elefántcsontból készített szekrényeket vásárolnak, ismeretlen vagy megvetett szerzők műveit gyűjtik, könyveik nagy tömege között ásítoznak s azoknak csak a hátát és czímeit becsülik? Az ilyen léháknál megvan minden költő és történetíró a tetőzetig magasodó polczokon. Mert napjainkban még a fürdőkben is megtaláljuk a könyvtárt, a jóravaló házak köteles ékességét. Megbocsátanám, ha mindez erős okulási vágy kifolyása volna; de ezeket a szép szellemeket s arczképekkel díszített műveiket csak a falak ékítése és szépítése czéljából vásárolják.»

Seneca

*

Vegetárius krédó

"Mindannyian Isten teremtményei vagyunk – az hogy kegyelemért és méltányosságért imádkozunk, miközben tovább esszük az állatok húsát, amiket miattunk öltek meg, számomra összeegyezhetetlen. Én akkor is vegetáriánus maradnék, ha az egész világ elkezdene húst enni. Ez az én tiltakozásom a világ állapota ellen. Atomenergia, éhínség, kegyetlenségek – lépéseket kell tennünk ellenük. Az én lépésem a vegetarianizmus. És azt gondolom, hogy egy nagyon fontos lépés. Gyakran emlegetik, hogy az ember mindig is evett húst, mintha ez megbocsáthatóvá tenné, hogy továbbra is ezt tegyék. Ha ezt a logikát követjük, akkor azt sem szabadna megakadályozni, hogy ember embert öljön, hiszen ez is ősidők óta megtörténik. Az állatokkal szemben, mindenki nácivá válik... Az állatok számára ez egy örök Treblinka."

Isaac Bashevis Singer.

(és ha az állat végelgyengülésben, balesetben múlt ki? vagy le kellett vadászni, mert túlszaporodott? – N.J.)

*

Hajdú Péter

Puzsér Róbert

Amióta meghirdettem a Hajdú Péter elleni harc évét, lépten-nyomon kapom a pofámba a lesajnáló értelmiségi fanyalgást, mondván, hogy cicaharc, hajtépés és celebvillongás, meg hogy nem szabad foglalkozni Hajdúval, mert az csak a nézettséget generálja neki. Minden alkalommal végig kell hallgatnom, hogy igaz, hogy a csávó beszédképtelen, igaz, hogy nincs humora, meg az is igaz, hogy egy kulturális bűnöző, egy emberalatti mocsok, aki traumákkal és betegséggel, erőszakkal és gyásszal szórakoztat, de hát, mit csináljunk, ez kell az embereknek. Erre a szennyre van kereslet a televíziós piacon, és lássam be, hogy Hajdú ebben tényleg profi. Ezért van neki műsora, nem pedig Fekete Pákónak, akivel szellemileg nagyjából egy kategóriába sorolható.

A múlt héten aztán a hazai kulturális újságírás legkülönbözőbb cicaharcosai egységfrontba tömörülve léptek fel a médiapszichopata ellen a Magyar Narancstól, a Mandineren át a HVG-ig, kategorikus nemet mondva Hajdú legújabb emberiségellenes támadására. A lélekmérgező ezúttal olyan sajtót kapott aktuális műsora elé, amilyenről nem is álmodhatott, s amilyenért mindaddig hiába taposta sárba hétről-hétre a legalapvetőbb civilizációs normákat. Csakhogy az eredmény nem kiemelkedő nézettség lett, hanem Hajdú pofája az agyagba lett döngölve. Nem csupán a konkurens csatorna közszolgálati(!) magazinja, a Házon kívül verte másfélszeres nézettséggel, de ez volt az egyik legkevésbé nézett Frizbi valaha. Az az elmúlt évben is gyakran előfordult, hogy a Házon kívül leverte a Frizbit, de ez a minden eddiginél nagyobb médiafelhajtást követő égés alaposabb elemzésre szorul. Az a tény ugyanis, hogy TV2 nem képes olyan időpontban sugározni Hajdú showműsorát, hogy az RTL Klubon épp akkor zajló villódzás ne verje véresre, a szórakoztatóipar valamennyi szabályának ellentmond.

Mint tudjuk, Magyarországon kapitalizmus van, a média pedig egy piaci ágazat. Ennek ismeretében megkerülhetetlen a kérdés, hogy Hajdút vajon mi tartja a csatorna képernyőjén? Azt ugyanis most már bátran kijelenthetjük, hogy a műsorainak a minősége vagy a nézettsége nem. A megoldás az lehet, hogy...

...Hajdú valamiféle mocskos titok birtokába jutott, és azzal zsarolja a TV2 vezetését, hogy ha azok le merik venni a műsorról, akkor ő kínos tényeket hoz róluk nyilvánosságra.

...Hajdú nem műsorvezetőként szerepel a képernyőn, hanem oligarchaként vásárolja meg a műsoridőt. Milliárdos bevételű cégbirodalma élén egy sajátosan nyomorult kelet-európai Berlusconi ő, akinek szintén kényszere a magamutogatás, és pont úgy nem szorult belé egy szemernyi ízlés vagy jóérzés, vele ellentétben azonban nem csak karizmátlan, de ostoba is.

...Hajdút politikai akarat tartja a képernyőn. Karrierje kezdetén az MSZP-s miniszterelnök nevelt lányával üzletelt, mostanában Orbán főemberével, Habony Árpáddal jár óriáskerekezni, s új gazdái még olyan bizalmi feladatokkal is megbízzák, mint az év végi Orbán-interjú elkészítése sok sikerpropagandával és egy kis kedélyes karácsonyi bizalmaskodással, szigorúan tegeződve.

Biztató fejleménye mindenesetre a hazai nyilvánosságnak az az egyre általánosabb felismerés, mely szerint a magát showmannek képzelő véglény annyira alkalmatlan, hogy nincs az a téma, amit a puszta személye ne fojtana teljes érdektelenségbe. Én eközben csöndben azt remélem, hogy a magyar társadalomban lassan kezd kiépülni egyfajta ellenállás azzal a méreggel szemben, amit Hajdú hétről-hétre a képcsövön keresztül a tudatokba okád. Ez a védettség azonban nem alakul ki magától, szükséges hozzá egy értelmiség, amely ahelyett, hogy elfordítaná a fejét, belenéz a szörnyeteg arcába, és a nevén nevezi.

*

Szilvásvárad

Szilvásvárad derék és öntudatos polgárai nem hajlandóak fogyatékos emberek közelében élni. A nyomorékok elcsúfítják a környezetet, zavarják a turistákat és egyébként is veszélyesek, úgyhogy nem kívánatosak a Heves megyei községben - a helyiek ennek a véleményüknek egy kemény hangvételű falugyűlés keretében adtak nyomatékot.

http://www.youtube.com/watch?v=bRU4jvRN18c

A civil kurázsit és a boszorkányégetések hagyományait sajátosan ötvöző hisztéria nem lett volna teljes a helyi fideszes parlamenti képviselő támogatása nélkül. Így nyílhatott meg az a tér-idő kapu, melynek egyik oldalán a Nemzeti Együttműködés keresztény Rendszerének gránittömbje, másik oldalán pedig a Taigetosz kopár sziklafala áll.

Csakhogy nincs az a jó ügy, amit egy számító politikus ne lenne képes elárulni, ezt most a saját bőrükön tapasztalják meg a szilvásváradiak. Horváth László ugyanis időközben meggondolta magát, kihátrált a falusi emberek mögül és a költözni kész fogyatékosok hadának élére állt, márpedig az illetékes elvtárs támogatása nélkül annyi esély van megakadályozni a települést fenyegető inváziót, mint Palcsó Tomival szemben trafikpályázatot nyerni.

Abban az országban, ahol én osztom a trafikot, a fogyatékosok szilvásváradi lakóotthonának ügye nem így zajlana. Felvázolom ezzel szemben, hogy hogyan:

1. Fogyatékos nem költözne Szilvásváradra.

2. Horváth László 2014-ben nem jutna parlamenti képviselői mandátumhoz, ezt követően legfeljebb a Ku-Klux-Klan heves megyei alapszervezetének ügyeiben hozna döntéseket.

3. A falu lakóinak tökös rendpártiságát a tököli börtön Szilvásváradra költöztetésével jutalmaznám, az elesettek iránti figyelmességüket pedig azzal hálálnám meg, hogy a bicskei menekülttábort is a községükbe helyeztetném át. Továbbá látva, hogy milyen érzékenyek más települések problémái iránt, alighanem még ők lennének hálásak egy közepes méretű szemétégető valamint egy szennyvíztisztító telep üzembe helyezéséért valahol a falu határában.

4. Persze a döntéshozatal során nem elég a helyi lokálpatrióták fejével gondolkodni, a turizmus szempontjait is figyelembe kell venni. Hogy a kirándulók ne maradjanak el, nemzetközi motorostalálkozókat szerveznék, továbbá Szilvásvárad közigazgatási határain belül legalizálnám a fegyverviselést, mindennemű prostitúciót és valamennyi létező kábítószert, hogy ezzel is növeljem a település vonzerejét.

5. Ahogy a fogyatékosok nem költözhetnek Szilvásváradra, úgy a szilvásváradiak sem költözhetnének el a faluból. Ha pedig esetleg zúgolódnának, és nem éreznék igazságosnak a döntést, kormányzati értesítő tájékoztatná a helyieket: "Rondák és ostobák vagytok, nem akarjuk, hogy máshol éljetek."

Az állami bürokrácia képviselői szemében a készpénz maga a gonosz, mert lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy kibújjanak adófizetési kötelezettségeik alól. Egy készpénznélküli társadalomban minden tranzakciónak nyoma van, így nemcsak az ellenőrzés egyszerűbb, de a hatóságok le is vonhatják, ami nekik adó formájában jár, még mielőtt az összeg jóváírásra kerülne az adott bankszámlán. A készpénz felszámolása elméletileg rendkívüli módon leegyszerűsíti majd a hatóságok munkáját.

Ami néhány éve még összeesküvés elméletnek vagy tudományos fantasztikumnak számított, ma már rohamos léptekkel terjedő gyakorlat. Eddig egy kis műanyag lapon hordtuk a virtuális fizetéshez szükséges chipet, mára viszont egyesek már a mobiltelefonjukba költöztették, onnan pedig csupán egyetlen lépés, hogy a testbe kerüljön, ahogyan azt János a Jelenések könyvében kétezer évvel ezelőtt megjósolta.

*

IZRAEL (KÉSZ)PÉNZ NÉLKÜL

http://idokjelei.hu/2013/09/izrael-lehet-a-vilag-elso-keszpenznelkuli-tarsadalma/

*

NEKEM LEESETT

Azt mondják, 2006, szeptember 19-étől 23-adikáig azért nem láttunk a rendőrökön azonosítószámot, mert az emberek lökdösték őket, és a számok leestek.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy kis történetecske:
Szeptember 19-e, este fél 6. A Kossuth téren nagyon sokan vannak. Bár több a nézelődő, mint a ténylegesen tenni akaró. Az emberek többsége csak nézelődni jött. Kellemes koraesti kikapcsolódás, sokan a gyerekeiket is kihozták. Lehet kapni perecet, bort, üdítőt, és nemzeti jelképeket minden formában: zászlók, kitűzők, pólók, mintha ez lenne most a legfontosabb.

A szónoki emelvény közelében egyszer csak megszólal egy „Lonsdale” márkájú kapucnis pulóvert viselő (kapucniját mélyen arcába húzó), tagbaszakadt férfi:

- A mocskos kurva anyátokat! Elkúrtátok! Be a Parlamentbe! Gyújtsuk fel!

Egyre többen csatlakoznak hozzá a kiáltozásban. Két rendőr lép oda a férfihez. Nem droidok, csak egyszerű járőr. Kiemelik a tömegből, és kezét hátra bilincselve elviszik. Közben a nép még mindig üvöltözik.

Követem szememmel a férfit. A rendőrök beviszik az egyik kis utcába, ahol egy felirat nélküli fehér furgonhoz kísérik. A furgonból kiszáll egy öltönyzakót viselő alak. Leveszi az ordibáló kezéről a bilincset, majd egy picit elbeszélgetnek, és az immár halál nyugodt ordibálós – kapucniját levéve fejéről – elsétál, egyre távolodva a tértől. 

No, azt nem tudom, hogy a rendőri azonosítók leestek-e, és ha igen, akkor hogyan? De azt igen, hogy nekem akkor és ott elég sok minden leesett.

() Varga B. Tamás ()

*

Esti agymenés

Fidelem, kubai hí­reink következnek! - mondta be a rádió. Kikapcsoltam, és inkább kimentem a konyhába, ami még menthető.

Megszórtam prézlivel egy üveg lekvárt. Dzsemremorzsa. Aztán eszembe jutott, hogy inkább búzaszemekkel kellett volna, mert a gabona szerencsét hoz. Egyébként is tagja vagyok egy gabonakörnek. Rendszeresen összejövünk, és jókat eszünk. A múltkor például tonhalat sütöttünk rozzsal. Rozs-ton sült. Egy orosz barátom, egy ismert feltaláló is elkí­sért.

- Rozs?
- Da.

Ő tortával kí­nált, de udvariasan visszautasí­tottam, hátha orosz kémtorta. Vacsora közben a legújabb találmányát mutogatta. Valami szeméttelepen találta. Egy fodros nyelű, számí­tógéppel vezérelt bicska volt. Chipkés. Elmesélte, hogy a pengéje használhatatlan volt korábban, de ő helyrehozta. Élet mentő beavatkozás. A helytelen dolgokat érdemes helyre hozni. Ekkor egy matematikus pálinkát vett elő, és megittunk néhány pálesz-kört.

Másnap nem éheztem jól magam. Csak sült baktériumot kí­vántam, ezért fogtam egyet, és betettem a mikróba. Mí­g elkészült, hallgattam a távolról beszűrődő dallamfoszlányokat. Van itt az utca végén egy latin kiskocsma, mindig hangos a nóta benne. Többnyire pilóták szoktak betérni, főleg, mikor Kata pultos. Ha nem énekelnek, akkor általában hangosan vitatkoznak, sokszor négy-öt vita is folyik egyszerre. Én ilyenkor legfeljebb csak egyet értek.

*

KOSSUTH UTOLSZÓ SZERELME

A 19 éves Zeyk Sarolta 1884-ben európai körutazáson vett részt rokonaival, és a visszaúton hosszabb időre megálltak a lány Torinóban élő nagybátyjánál, Zeyk Józsefnél. Az emigráns honvédszázados mutatta be a családot a 82 éves Kossuth Lajosnak. Az erdélyi nemes kisasszony megilletődve lépett be a Via dei Mille 22 szám alatti ház kapuján, ahol az egykori kormányzó élt. Az özvegy Kossuth évek óta egyedül élt húga, inasa és szakácsa társaságában. Hozzászokott a magyarországi látogatókhoz, akik néha már fárasztották. A fiatal lány jelenléte azonban felvillanyozta. Bemutatta a családnak a várost, és kirándulásokat szervezett a környékre. Örömmel hallgatta a lány zongorajátékát és énekét, különösen a népdalokat szerette. Sarolta, aki az egész útról feljegyzéseket készített, megrendülten és sajnálattal írt a magányos Kossuthról, akit többnyire csak az Öregként említett. A család több mint fél évet maradt a városban, Kossuth Lajos pedig ezalatt fülig beleszeretett a nála 63 évvel fiatalabb lányba. Tisztában volt vele, hogy szerelme nem fog viszonzásra találni, de nem bírta ki, hogy ne legyen minél többet Sarolta közelében. Amikor tehette, leveleket is írt, amelyekben megpróbált atyai jóbarátként megszólalni, - többnyire sikertelenül, a levelekből kiolvasható érzelmek eléggé egyértelműek. Angol, francia, olasz és német idézetekkel zsúfolt leveleiben hol lelkem szeretett lányának, hol my dearest girl-nek, hol kedves Napsugaramnak nevezte Saroltát. Egy beszélgetés során Sarolta, talán tisztázandó a mind egyértelműbb helyzetet, egy rajzot készített arról, hányféle szeretet köthet össze két embert. „Jónak láttad engem emlékeztetni arra, hogy én a nagyatyád lehetnék, - nehogy esetleg elfelejtkezzem a határról, mely engem, a roskatag vénembert Tőled, a serdülő leánytól elválaszt”- írta később Kossuth. Az idős férfi nagyobb gyalogtúrákat is vállalt szerelme kedvéért. Egy ilyen alkalommal túrabotjával kipiszkált egy sziklából egy darab nyers gránitot, amelyből karkötőt készíttetett Saroltának, ezüst tokjára pedig a KL monogramot vésette. „Kedves, „engedelmes”, jó kisleányom. Hogy „kedves”, az igaz, csakhogy nem egész igazság, mert nekem az a jó kislány nemcsak kedves, hanem a kedvesnél is kedvesebb, legkedvesebb, leg, leg, leg, legkedvesebb. Virágaidat fotográfodhoz csatoltam, melyet mindig magammal hordok tárcámban, esténként meg-megnézem lefekvés előtt, s azt követem el rajta, amit Te az enyémmel még bizonyosan sohasem tettél.” Sarolta úgy tett, mintha nem venné észre Kossuth érzelmeit, egyszerre találta imponálónak, meghatónak és megmosolyogtatónak. Október elején a Zeyk-család Trieszten keresztül hazatért Erdélybe. Kossuthra rászakadt a magány. Tudta, hogy soha többé nem látja Saroltát. Még hét éven át írta szerelmének a leveleket: „Egy örökkévalóság óta nem kaptam hírt tőled, nem tudok semmit felőled; az én jó kis Sarikám, rossz Sarivá pillangózta ki magát, kirázta emlékezetéből öreg barátját, mint – hogy is, no? hát úgy, mint hálóingéből a bolhát. A hasonlat nem esztétikus, de talál. Tudtam, hogy így lesz, de mégis fáj.” A férfi szégyellte magát érzelmei miatt, de nem tudott felhagyni a levelezéssel. Arra kérte Saroltát, hogy semmisítse meg minden levelét, ahogy ő is elégeti az övéit. „Neked, tudom, nem látszand nevetségesnek, amit érzelmeim felől írtam, de más annak vehetné, engem kevés ember tud megérteni.” Sarolta azonban nem égette el a leveleket, túl becsesnek találta azokat. Amikor Kossuth erről értesült, egy bársonydobozt küldött neki ezüst varrókészlettel, aminek az aljában titkos rekesz volt a levelek számára. Sarolta nem sokkal hazaérkezése után megismerkedett Orbán Györggyel, s hamarosan összeházasodtak. Első gyermekük keresztapjának Kossuth Lajost kérték fel. Az idős férfi több levélben érdeklődött a férj iránt, megbecsüli-e eléggé a feleségét. Kossuth utolsó levele 1891-ben, 89 éves korában ment el Saroltának. Még három évet élt. Végrendeletében egy kis arany elefántot hagyott plátói szerelmére. Sarolta sokáig őrizte a titkot, de élete derekán elővette a leveleket a bársonydobozból, és eljuttatta azokat a Hatvany Lajos, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes által szerkesztett Esztendő című folyóiratnak, ahol 1918-ban megjelentek. Néhány évvel később közlekedési balesetben halt meg 58 évesen, fiatal nagymamaként. „Ő volt Május, én December” írta róla Kossuth Lajos, akinek élete végén megadatott, hogy még egyszer szerelmes legyen.

Nyáry Krisztián

*

Az Alföldi-féle István a király

Puzsér Róbert

Van mindenesetre egy vonatkozás, amelyre reagálnom kell az Alföldi-féle István a király kapcsán. A Novák Péter által játszott sámán, Torda, mielőtt megidézi a szellemeket, rágyújt egy jókora füves cigire. Nem nehéz meglátni ebben a liberális gesztust azok felé a százezrek felé, akiknek elegük van abból a társadalomból, amely bizonyos könnyű drogokat gátlástalanul démonizál, más könnyű drogokat egy jó kis mutyival egybekötve megtrafikol, ugyanakkor kemény drogokat pálinkafesztiválok keretében fetisizál, és lépten-nyomon hozzáférhetővé tesz a sarki kocsmától a szemközti közértig, minden középiskolás osztálykirándulás legnagyobb élményforrása gyanánt.

Ennek a nagy nemzeti képmutatásnak a leleplezése, és annak az elemi szabadságjognak a képviselete, hogy az egyén azt vihessen be a saját testébe, amit csak akar, pont olyan feladat, amit a művészetnek képviselni kell, főleg egy olyan országban, ahol a politikai garnitúra tele van alkoholistákkal, nikotinistákkal meg hatalommániás pszichopatákkal, akik örömmel sújtanak le az általunk rájuk ruházott hatalom öklével mindazokra, akik náluk egy nagyságrenddel ártalmatlanabb devianciának hódolnak, például füveznek. A kormánykoalíciót vezető Orbán és Semjén a legtermészetesebbnek tekintik azon élvezeti szerek fogyasztásának a tiltását, melyeket ők személy szerint nem preferálnak, hiszen amikor "az a szervezet is megköveteli a magáét", nekik inkább a házipálinka csúszik.

Tudomásul kéne venni, hogy amióta az ember lejött a fáról, azóta ami szerves anyagot csak talál a környezetében, azt a szájába veszi és megkóstolja. Nincs ennél elemibb emberi jog, az én szememben egyenértékű a szólás vagy a szexualitás szabadságával. A kultúra arra szolgál, hogy ennek a jogunknak a gyakorlása biztonságos legyen, és igazodjon a társadalmi-közösségi körülményekhez. Mindezek mellett pedig érdemes lenne azt is tudatosítani, hogy a füvezésnek lényegesen kisebb az egészségkárosító hatása, mint az alkohol fogyasztásának vagy a dohányzásnak. És igen, már honfoglaló őseink is használtak bizonyos tudatmódosító szereket.

Csakhogy Torda, a táltos azzal a spanglival az arcában pont azt jelzi, hogy Alföldinek mennyire nincs semmi fogalma a pszichoaktív szerek fogyasztásának kultúrájáról, használatának hagyományáról, letűnt korok vagy távoli népek szakrális rítusaiban betöltött szerepéről. A füvet soha senki nem használta szellemek megidézésére, egy spangli ugyanis nem nyit meg semmiféle csatornát a szellemvilág felé. Egy spangli esetleg ellazít, különös asszociációkhoz segít vagy megnevettet. Egy sámánnak soha eszébe nem jutna a spirituális szférákba való behatolás eszközeként használni. Egy valódi sámán - ha mai kifejezéssel élve eleve nem skizofrén, akit alapjáraton megtalálnak a hallucinációk - pszilocibin hatóanyagú gombát vagy meszkalin tartalmú kaktuszt fogyasztana, esetleg egy békáról nyalogatná le a DMT-t, csak hogy néhány lehetőséget említsek, hiszen pontosan tudná, hogy ezek azok az eljárások, melyek révén - Aldous Huxley szavaival élve - megnyílnak az érzékelés kapui.

Novák ezen felül úgy adja elő magát Torda szerepében, mint egy rock 'n' roll sztár, elfelejtkezve arról, hogy ő épp egy közösség főpapját játssza, aki a szellemvilág pogány isteneinek segítségét kéri a háború előtt. Megértem én akár azt a közlést is, hogy korunk sámánjai a zenészek meg a dj-k, csakhogy ez az állítás pont úgy kilóg a cselekményből, ahogy a Novák szájából az a spangli.

A könnyű drogoknak, ahogy a sámánizmusnak Alföldi és a KDNP minden igyekezete ellenére igenis van kultúrája, és ezt legalább valami egészen alapszinten érdemes lenne ismerni, ha valaki beszél róla, színpadra viszi vagy éppen betiltja. Csakhogy Alföldi számára az a táltos meg az egész szertartás nem egyéb, mint lehetőség egy bizonyos politikai propaganda kifejtésére a könnyűdrog-fogyasztás mellett. Ebben a darabban ugyan semmi keresnivalója, de hát így a huszonegyedik század elején tudjuk, hogy elő lehet vezetni a színpadon egy füvező rock-ikont, míg egy gombát majszoló vagy békát nyalogató autentikus sámán bemutatása alighanem eretnekségszámba menne. A hallucinogén szerek által keltett víziók már nem a "vicces cigi" világa, ami mögé a füvezős fiatal felnőttekkel kommunikáló rendező csak úgy be mer állni.

Pont az a spangli ott a színpadon jelenti azt, amiben nincs különbség Alföldi Róbert és Semjén Zsolt között: semmi közük a témához, mégis rendszeresen használják emberi lelkek hadrendbe állítására az egymás ellen zajló polgárháború ütközeteihez.

*

Mai humor (?) / 2008.szeptember 18

Az illetlenség első világnapja Budapesten

Kérdés:

Miért van egyáltalán világnapja?

Csak egy bizonyos napon hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mi illő és mi nem? 

CZF szótár,1862:
ILLETLEN
(il-l-etlen) mn. tt. illetlen-t, tb. ~ěk. Ami nem illik. Különösen erkölcsi és társadalmi ért. mi a külső erkölcsi és társadalmi szabályokkal ellenkezik, azokat sérti. Illetlen kacsingatás, gúnyolódás. Illetlen állás, ülés, evés, ivás. Illetlen pórias beszéd, magaviselet. V. ö. ILLIK. Határozókép am. illetlenül.

ILLIK
(il-l-ik, l. IL, [2],); k. m. ill-ětt, htn. ~eni. 1) Közelítő ragu vonzattal am. valamihez odajárúl, odasimúl, s vele öszhangzásba jön, kellő egyet képez. Pásztorhoz bot, katonához fegyver illik. Ezen ruha épen termetedhez illik. A való szóval jobbára fölcserélhető. Úgy illik hozzá, mint bot a tegezhez. (Km.). Igen jól illik a szomju emberhez a boros korsó. (Km.). Úri feleség nem illik a paraszt emberhez. (Km.). Néha am. jól áll, szépen áll, s ekkor tulajdonító ragu nevet vonz. Illik neki a magyar ruha, a bajusz, kalpag. Felható ragu vonzattal am. valamire alkalmas, valamire szánt. Nem illik ebre a bársony nyereg. Illik, mint disznó orrára az arany perecz. Lóra illik a magyar. Reá illik, mint petrezselyem a levesre. (Km.). 2) Szabad, meg van engedve, a társalgási szabályok kivánatinak megfelel. Ezt illik, ezt pedig nem illik tenni. Illik szombatokon jól tenni? (Münch. cod.). 
Ezen értelem van a tudniillik szóban is, a latin scilicet után betü szerént visszaadva, s az itt inkább am. kell. Innen Pesti Gábornál is: "Illik-e adót adni a császárnak," mi Károlyi Gáspárnál: "kell-e." Öszvetételei: beillik (papnak, katonának), öszveillik (egyik a másikkal), beleillik (a nyél a fejszébe), ráillik (a példabeszéd). 
A régieknél az eredethez hívebben annyit is jelent, mint: illet valakit. "Nem illik neki halál," (Debreczeni Legendáskönyv), azaz: nem illető őt halál.

*

25 illemszabály 9, vagy több éveseknek

A Parents magazin szerint minden 9 éves gyerek kellene ismerje az alábbi 25 illemszabályt. Lehet, hogy sok 19, 29 vagy még idősebbeknek sem árt, ha elolvassák.

Sokszor a gyerekek helytelen viselkedése nem szándékos. Legtöbbször nem is tudják, hogy nem illik mások beszélgetését félbeszakítani, az orrukat piszkálni, vagy hangosan kommentálni az előttük sétaló néni nagy fenekét. A mindennapi megélhetéssel küszködő szülőknek egyszerűen nem jut idő az illemkódexekkel foglalkozni. Ha azonban odafigyelnek és megtanítják ezt a 25 szabályt, egy jól nevelt, udvarias, kellemes  gyerekük lesz.

1.

Amikor kérsz valamit, mondd, hogy "Legyen szíves"

2.

Amikor kapsz valamit, mondd, hogy "Köszönöm "

3.

Ne szakítsd félbe a felnőttek beszélgetését, hacsak nem valami nagyon fontos dologról van szó. Majd ők észrevesznek, ha befejezték a beszélgetést.

4.

Ha mégis azt akarod, hogy valaki azonnal rád figyeljen, akkor mindig úgy kezdd, hogy "Elnézést"

5.

Ha kétségeid vannak valamiről, amit csinálni akarsz, először kérj engedélyt rá, így sok későbbi kellemetlenséget elkerülhetsz.

6.

A világot nem érdekli, mi nem tetszik neked. Tartsd meg magadnak negatív véleményeid, vagy ezeket csak a barátaiddal oszd meg, a felnőttek hallótávolságán kívül.

7.

Ne kommentáld más emberek testi tulajdonságait, ha természetesen nem bókról van szó. Ez utóbbit mindig szívesen hallják.

8.

Ha megkérdeznek, hogy vagy, válaszolj és kérdezd vissza ugyanezt.

9.

Ha barátodnál vendégeskedtél, mindig köszönd meg szüleinek a vendéglátást és a kellemes időtöltést.

10.

Mindig kopogj, ha az ajtó csukva van és várj az esetleges válaszra, mielőtt benyitnál.

11.

Ha telefonálsz, először mutatkozz be és csak azután kérdezd meg, hogy a kívánt személlyel beszélsz-e.

12.

Értékelj minden kapott ajándékot és köszönd meg azt. Az email korszakban, egy kézzel írott köszönet nagy hatást érhet el.

13.

Sose beszélj zsargonban a felnőttekkel. Ők ismerik ezeket a szavakat és unalmasnak, vagy kellemetlenek találhatják.

14.

Ne szólítsd az embereket a csúfnevükön.

15.

Semmi szín alatt ne csúfolkodj senkivel. Ez a saját gyengeséged mutatja és másképp, nem szép dolog csúfot űzni másokból.

16.

Ha egy előadás vagy színdarab unalmas is, üld végig csendben és tégy úgy, mintha érdekelne.  A felszólalók vagy szereplők igyekeznek, hogy jól végezzék dolgukat.

17.

Ha váletlenül nekimész valakinek, azonnal kérj elnézést.

18.

Mindig takard el a szád, ha köhögsz vagy tüsszentesz és ne piszkáld nyilvánosan az orrod.

19.

Ha bemész egy ajtón, mindig nézz körül, hátha valakinek nyitva tarthatod.

20.

Ha munka közben találod valamelyik szülődet, tanárod vagy szomszédod, mindig kérdezd meg, hogy segíthetsz-e valamit. Ha igennel válaszolnak, mindig tanulhatsz valami újat.

21.

Ha egy felnőtt megkér valamire, morgás nélkül, mosolyogva tedd meg azt.

22.

Ha valaki segít neked, mindig köszönd meg, így az illtő máskor is segíteni fog. Ez nagyon hasznos lehet a tanáraiddal szemben is.

23.

Használd megfelelő módon az evőeszközöket. Ha nem tudod, hogyan kell használni valamelyiket, kérdezd meg a szüleidtől.

24.

Tarts egy törlőt vagy papírzsebkendőt a térdeiden evés közben. Ha szükséges, ezzel töröld megtörölheted a szád.

25.

Ne nyúlj át az asztalon, ha valami kell, inkább kérd meg, hogy adják át neked.

forrás: parents.com

*

STADIONOK vs. BETEG GYEREKEK

Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki az a „mém”, amiben a kormányt arra buzdítja, hogy a magyar foci helyett inkább a Pető Intézet beteg gyerekeit támogassa.

Hát kérem! Elsőre az ilyen felhívások igen ésszerűnek tűnnek. De gondolkodjunk már 5 másodpercnél tovább! és rájövünk, hogy ez egyszerű projektálás. Nem szól semmiről, nincs semmi értelme.

Hiszen minden fontosnál van egy még fontosabb. Például, vegyük el a Pető Intézet pénzét, hiszen azok a gyerekek „csak” mozgáskorlátozottak, és adjuk a teljes összeget a rákos kisgyerekeknek!

De ne is! Mert a rák terjedését legalább minimálisan lehet lassítani! Tehát a rákos kisgyerekektől is vegyük el a pénzt, és adjuk a sürgős szervátültetésre várakozó kisgyerekeknek!

Viszont még a kisgyerekeknél is vannak súlyosabb helyzetben lévők. Például azok, akik még meg sem születtek, de MÁR veszélyben vannak! Tehát a szervátültetéses kisgyerekektől is vegyük el a pénzt, és adjuk a veszélyeztetett terhes kismamáknak! 

A sort végtelen ideig lehetne folytatni. Hiszen mindig van egy még inkább rászoruló. vagy pontosabban: mindig van olyan, aki szerintünk jobban rászorul a kívánt összegre.

Én pedig azt mondom: a magyar focira igenis kell pénz, méghozzá sok! Hiszen nem feledkezhetünk meg arról a több százezer emberről, akiknek sokszor ez az egyetlen szórakozása. Arról sem, hogy a foci az a csapatjáték, melyet szinte fillérekből lehet jól működő tömegsporttá tenni. Ennek fontosságát nem kell hangsúlyoznom. Elég, ha csak gúvadt szemű, tablet-bűvöletben, görnyedt háttal az utcán sétáló zombi gyerekeinkre gondolni. 

Szóval a gond soha nem az, hogy valamire mennyi pénzt szánnak. Hanem, hogy az a pénz valóban eljut-e azokhoz a szakemberekhez, akik érdemben tudnának változtatni a dolgok jelen állásán.

A kérdést tehát így tenném fel: kell-e profi stadion Felcsútra milliárdokért, vagy inkább abból a pénzből az összes magyar iskola összes focikapuját reparáljuk meg, hogy ne fenyegesse többé ledőléses agyonnyomással iskolás gyerekünket?
() Varga B. Tamás ()

*

Örökös papírhiány-kifogás

Antikva - Online Antikvárium

Krúdy 1920-ból.

Akár ma is írhatta volna...
Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a könyvcsinálás művészeinek és más kiváló nyomdászoknak panaszkodását; nincs papír, nem tudunk könyvet nyomtatni. "Egy hónap múlva nemhogy könyvet, de egy számlacédulát sem készíthetek!" - mondja Pest egyik legelőkelőbb könyvnyomtatója. Az írók, akik maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik meg hozzá a papirost. Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik nyomtatni. Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban nyomja a bibliát, a könyv ritka madár, és ára oly magas, hogy csak a leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a fejedelmek, hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia parfőmnél; a könyv drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a lisztnél, a bornál, a szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, minden időknek legtudósabb óramutatója, nemzetek fénykorának vagy balsorsának hangos hírvivője: a könyv ritka lesz, mint a fehér holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik egy-egy csinosabb, újonnan megjelent könyvet úgy vittek haza a hónuk alatt, mint menyasszonyukat; az amatőrpéldányok, a ritkaságok szenvedélyes vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadtarcú fiatal nők; az új regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük megvigasztalódását remélték; a lemondók, a kályha mellett üldögélők, a világ csalódottjai, kunyhók és kastélyok lakói, a magányosok, a sebzett szívűek, az okosok és a jámborok, akik megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő fehér madarat, a legbölcsebb tanácsadást, a mindent tudó jóbarátot keresték egy-egy új könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a könyvesboltokban, a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg tétovázó keze vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére írják meg azt, ami eszükbe jut... A nemzet, amely nemrégiben gőgösen verte a mellét, hogy kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi keveset gondolt), szellemi fennsőbbségével minden európai népek között kimagasló, régi és modern irodalmával, versengő tudományával: bármely ellenség megszállásának, elhatalmasodásának, beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma eljutott a szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem nyomtathatja. A könyvnyomtató műhelyekben napról napra nagyobb hálót fonnak a pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi szép könyvek, amelyeknek utódai nem születtek.


A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a vadászkalapos, tarkabarka beszédű, pirosarcú, fáradhatatlan kedvű férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkasbundát és árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország volt ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen sürgönyhordóit: szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, mert működésük sikerében furfangos beszélgetéssel segítették portékájukat! Mentek vonaton, kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem kerülte el figyelmüket. Vágtattak csengős szánon az égbe nyúló Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak oláh fuvarossal, vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, magányos kastélyok, udvarházak remete lakóihoz állítottak be oly előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő honoráciorhoz, ők vitték Magyarország nagy, képes történetét a nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség Könyvtárát falusi jegyzőknek, a Természettudományi Könyvtárat a világtól elzárt körorvosnak, a magyar írók regényeit az unatkozó falusi úriasszonyságnak... Árva tanyaházak mellett tartottak stációt, nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi vadvizek között, hogy megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, hogy nem rendelné-e meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás részletfizetésért, behatoltak mizantrópok lezárt ajtaján, világtól elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, frissen, mint előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, grófok, bárók, képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a háziasszonynak, meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, behatoltak félvad máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, szatócsokhoz és bérlőkhöz, parasztokhoz és erdészekhez, könyvet sohase látott vakondokhoz, mérges és jókedvű emberhez, hogy magyar könyvet sózzanak a nyakába havi két-három korona részletfizetésért.

És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a megrendelőknek! Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a legfinomabb papirosra nyomtatták, hogy századok múlva is használható, épséges állapotban legyen, műgonddal választották a hozzávaló betűt, kipróbálták a festéket, hónapokig tervezgettek, kalkuláltak egy-egy nagyobb munka megjelenése előtt, a könyvíró oly izgalmat érzett, mint a vőlegény, s az ügynökök börzéjén, a régi New York kávéházban nem búsultak többé a házbér tartozás miatt. Felnyergeltek, nekivágtak a régi, gazdag Magyarországnak, ahol mindenre volt költekező kedv, csak könyvekre nem. Ám hiszen az egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához szokott emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen vizithez volt öltözve.


A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a csontig leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok közé. Igaz, hogy még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy értékcsökkenőben levő pénzét könyvekbe "fektesse", mint például divat most bélyeget vagy perzsaszőnyeget vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a kalmárok és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar könyvtermelést, és az új regényeket, tudományos könyveket lánckereskedők árulják majd, mint a gyapjúszövetet

*

Hamvas Béla a könyvtárosról

A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz."
"Van az angoloknak egy igéjük, Burton művének elejére írt versében az első sorban használja. "I am musing". Lefordíthatatlan szó. Azt jelenti, hogy múzsai állapotban vagyok és semmit sem csinálok, csak gyönyörködve bámészkodok, elmélkedek bele a világba, és életem olyanná lesz, mint egy dal vagy költemény. A könyvtáros ilyen musing-lény, aki mint a tücsök, lassú bámészkodó, csendes, magányos derült vágytalanságban él, múzsai állapotban, de nem mint költő, szívében verssel, hanem maga mint életté vált vers."

Petőfi Sándor:

Bögre végzet

Egyszer, egy nyári napon,
Bögre állt az asztalon.
Dölyfösen és peckesen,
Piros-fehér pettyesen.
Hitte azt, hogy a virág
Néki ontja illatát.
Gondolta, hogy ami szép
Benne leli örömét.
És azt hitte - szemtelen -
Csúnya nézi irigyen.
A pöttyeit nézegetve
Ébredt reggel, aludt este.
Nincs senki, ki szebb lehetne,
Szólt magában kényeskedve.
De mi történt? Borzalom!
Macska jött az ablakon.
Körme terítőbe kapott,
Pottyant bögre földre legott.

*

Én így rendezném meg az István, a királyt.

Adaptációm a Horn Gyula halála utáni helyzetet viszi színre, és a Mesterházy Attila valamint legnagyobb ellenfele, Orbán Viktor közti hatalmi harcokat dolgozza fel. Köszönet a Wikipédiának a közreműködésért!

A darab négy felvonásból áll:

I. Az örökség
II. Esztergom
III. Orbán vezér
IV. Mesterházy, a király

Első felvonás: Az Örökség

Az Illés együttes dala nyitja a művet: "Te kit választanál?" A dal felütésként teszi fel a nép kérdését: vajon a két rivális közül ki maradhat hatalmon? Menet érkezik, az IMF és az EU külföldről érkezett delegációi Obama és Barroso üdvözletét hozva vonulnak be: "Veni, Lumen cordium! Töltsd el szívünk, fényesség!" A trónörökös esküvője zajlik, felcsendül Mesterházy és Bajnai fohásza is, amint Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének lelkésze összeadja őket, majd a nép együtt imádkozik a párért. Az emelkedettséget a három mindig elégedetlen magyar úr, Csányi, Simicska és Gyárfás törik meg: "Volt is, lesz is…" Belépő daluk előre bemutatja őket: "Gyarló az ember..." A templomban Orbán balliberális érzelmű leánya, a szép és fiatal Ráhel imádkozik: "Európa, nézd el nekünk, hogy nem vagyunk még hozzád méltók…" Az ájtatosságot apja egyik pogány embere, Budaházy György szakítja félbe. Ő elutasítja az idegen befolyást: "Nem kell olyan Brüsszel..." Gyászmenet jelenik meg a színen Horn Gyula koporsójával, a kórus irgalmat kér az elhunyt lelkének: "Kyrie eleison". A temetésen Orbán és Mesterházy összeütközésbe kerül: Orbán reméli, hogy Horn halála feloldja korábbi ígérete alól, amely szerint a miniszterelnöki cím Mesterházyt illeti. Mesterházy szerint azonban "nincs más út, csak a piac útja". Orbán elviharzik, Mesterházy Barrosót hívja telefonon.

Második felvonás: Esztergom

A rezsi tíz százalékos csökkenéséért fohászkodik a nép: "Da pacem, Domine!", majd Mesterházyt és anyját, Lendvai Ildikót regösök látogatják meg Gerendás Péter és Kovács Ákos személyében, akik szerencsét kívánva köszöntik a trónörököst: "Üdvöz légyen Horn Gyula fia..." Ám amikor felemlegetik a dicső múltat, Lendvai ezt lázításnak tekinti, és elfogatja őket. Ebbe a jelenetbe csöppen Budaházy, aki Orbán követeként tesz ajánlatot Lendvainak: "Orbán küldött, jó Úrnőm...", hogy az ősi hagyomány szerint Orbánhoz menjen férjhez, és ezzel emelje őt a hatalomba. A már amúgy is ingerült Lendvait Orbán kérése és Budaházy fölényessége felbőszíti: rikoltva kinyilatkozza, hogy a miniszterelnöki címet Mesterházy kapja meg, "tűzzel-vassal, hogyha kell", majd Budaházyt aljas hitszegőnek bélyegzi, és parancsot ad a felakasztására. Budaházyt lerohanják és elhurcolják a testőrök, Lendvai pedig maga elé füstölög: "Mit képzel Orbán?!" E mondatát visszhangozva jelennek meg a haszonleső urak, Csányi, Simicska és Gyárfás, akik Mesterházy jóindulatát igyekeznek elnyerni: "Abcúg Orbán!" Mesterházyra azonban nem hat a hízelgés. Az urak távoztával magába roskad, és enged kétségeinek, ám Lendvai erőt ad neki: "Attila, fiam!" Bajnai eközben Soros Györggyel, az Amerikából érkezett pénzügyi spekulánssal múlatja az időt. A magát elhanyagoltnak érző fiatal politikus és a magyar földön birtokot szerezni kívánó befektető nem örül Mesterházy elfoglaltságainak: "Jaj, de unom a politikát…" Németh Sándor Mesterházyt teszi meg miniszterelnök-jelöltnek, ezt a nép ünneplése kíséri. Ezután Mesterházy sms-üzenetében Barrosóhoz fordul: "Oly távol vagy tőlem, és mégis közel." A Mesterházy iránt továbbra is plátóian áhítozó Ráhel feltűnésével a dal duetté alakulva zárja a felvonást.

Harmadik felvonás: Orbán vezér

Orbán vezér és Szaniszló Ferenc, Orbán sámánja népgyűlést tart: a vezért támogatók kórusban zengik: "Szállj fel, szabad madár!" Orbánt három ágyasa, Lázár, Rogán és Kósa igyekeznek az államügyektől elcsábítani: "Te vagy a legszebb álmunk...", akinek azonban a készülő küzdelem minden idejét lefoglalja. A három haszonleső úr nem adja fel: ha nem Mesterházy, akkor Orbán oldalán igyekszik eladni magát: "Abcúg, Mesterházy!", zengi Csányi, Simicska és Gyárfás, de Orbán sem támogatja őket és álnok ötleteiket. Szaniszló kihasználja ezt, és tovább tüzeli a vezér harci kedvét: "Minden eszköz, mely a trónra téged juttat, elfogadható, mert szent a cél!", de Orbán a tisztességes küzdelem mellett dönt, majd felszólítja Szaniszlót, hogy mutasson be áldozatot, és kérje az ősi istenségek támogatását: "Áldozatunk fogadjátok, amit kérünk, megadjátok!" A harci tüzet a vezér lánya, Ráhel igyekszik oltani: rémálmáról mesél atyjának, akit árulóként, felnégyelve, a négy legnagyobb vár fokára tűzve látott álmában. Azonban hiába kéri apját, Orbán szerint "elkésett a békevágy". Mesterházy is megjelenik, felajánlva a miniszterelnöki széket a vezérnek, ha az elismeri Brüsszelt, és hajlandó a nyugat felé forduló jövőt választani, ám Orbán ilyen feltételekkel nem fogadja el a hatalmat. Szaniszló érkezik a hadba a hívó jellel: "Véres kardot hoztam!" A csatában Orbán megsemmisítő vereséget szenved.

Negyedik felvonás: Mesterházy, a király

A csata áldozatait gyászolják - Ákos, a regös, ősi énekével siratja a békét: „Gyászba öltözött csillagom”, míg strasbourgi és brüsszeli delegációk vonulnak be immár magyar imával: "Töltsd el szívünk, fényesség!" A győztes seregek dicsőségben ünneplik Mesterházyt: "Orbán hadát leverte seregünk...", akit Lendvai a szerzett zsákmány és a földek bőkezű szétosztására biztat az őt támogató hűbéresek közt. A lakoma zajában érkezik Ráhel és kísérete, akik kérésükkel Mesterházyhoz fordulnak: "Halld meg, Uram a kérésem…" A fiatal úrnő atyja holttestét kéri, hogy tisztességgel eltemethesse. Mesterházy hajlana arra, hogy engedjen a szépséges lány kérésének, de Lendvai ezt nem engedi, és kiadja a parancsot: "Felnégyelni!" Mesterházy újra felhívja telefonon Barrosót, ám most hitvesével, Bajnaival énekli: "Oly távol vagy tőlem…" Orbánt felnégyelik, a nép Mesterházyt üdvözli: "Gloria in excelsis Deo!" Németh Sándor a Barrosótól kapott koronával megkoronázza Mesterházyt, akit ünnepel a magyarság: "Felkelt a napunk!" Mesterházy a koronázást követően először Barrosónak küld videóüzenetet: "Miniszterelnök vagyok, Uram, a Te akaratodból. Tizenötmillió magyar miniszterelnöke. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de nélküled."

Szereposztás:

István, a király: Mesterházy Attila
Sarolt, István anyja: Lendvai Ildikó
Gizella, István felesége: Bajnai Gordon
Asztrik, főpap: Németh Sándor
Sebestyén, pap: Donáth László
Vecellin, német lovag: George Soros
Hont, német lovag: Andrew G. Vajna
Pázmány, német lovag: Tom Lantos
Koppány, a lázadó: Orbán Viktor
Réka, Koppány lánya: Orbán Ráhel
Torda, a táltos: Szaniszló Ferenc
Laborc, magyar úr: Budaházy György
Regös: Gerendás Péter
Fiatal regös: Kovács Ákos
Sur, magyar nagyúr: Csányi Sándor
Solt, magyar nagyúr: Simicska Lajos
Bese, magyar nagyúr: Gyárfás Tamás
Enikő, Koppány felesége: Lázár János
Picur, Koppány felesége: Rogán Antal
Boglárka, Koppány felesége: Kósa Lajos

*

Talált sorok

Képmutató kapzsi jobboldali

Kering egy mélyen igaz Márai-idézet az interneten az elvtelen, eszméiket rég föladó kommunistákról, amelyet – többnyire pontatlanul – gyakran idéznek a jobboldali sajtóban is: „A kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” Ez persze a kommunisták mellett minden hitehagyott, hatalmához ragaszkodó politikai haszonlesőre igaz, de elég pontos megfigyelés. Most találtam egy másikat, amelyet nem idéznek. Illyésről, Veresről és Kovács Imréről sokkal jobb a véleményem, mint neki, de valamit tízezer kilométerről mégis nagyon pontosan leírt. Bejegyzés a 84 éves, antikommunista, regisztrált republikánus Márai Sándor naplójából:

1984. május 23. 

„A közelmúlt évtizedek magyar politikai állatkertjében a gusztustalan ketrecek egyike volt a Nemzeti Parasztpárt. Mint a Rákóczi úton valamikor a Nemzeti Ruhaházhoz cégtáblázott üzlet, ahol megkérdeztem a tulajdonost, Gerő urat, miért „nemzeti” a felöltő, amit árul és azt felelte: „A parasztok feljönnek ködmönt venni Budapestre, a Keletin érkeznek, végigmennek a Rákóczi úton és ha azt olvassák egy cégtáblán, hogy »nemzeti«, akkor könnyebb a parasztot behúzni”. 

Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok úgy képzelték 45-ben, ha nemzetiszínű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és grófi vagyont –, és akkor ők, kézdörzsölve, előlépnek és átveszik a készet. Andris bá és Örzse nénő megkapja az osztásban a magáét. A népi irodalom műkedvelői kiadták államköltségen műveiket és minden nemzeti lesz és paraszt. A kommunisták tudták ezt, egy ideig használták a nemzeti parasztokat, majd valamennyiüket bedugták a zsákba. Kovács Imre, egyik vezérürüjük, idejében meglépett, a többi engedelmesen tűrte, hogy „normalizálják”. 

Szeretném még egyszer látni szülőhazámat, szeretett és szép kis Magyarországot – ez nem valószínű, mert elmúlt az időm, de ha úgy fordulna, hogy ezek a nemzeti parasztok még egyszer szóhoz jutnak az országban, ez a magyarság egyik tragédiája lenne. A kommunisták csak végrehajtják azt, amit a szűrös gatyás jobboldaliak tervelnek. Ahogy Bethlen István mondta a parlamentben a nyilasoknak: „Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a „nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali.”

Nyáry Krisztián

*

Még nincs elveszve minden!

A minap az utcán, akaratlanul is, hallottam egy kedves kis párbeszédet egy, kb. 5 éves kisfiú és édesanyja között. Amíg távolabb voltak, csak foszlányokat hallottam, az anyuka épp dicsérte a kisfiát, aki visszakérdezett, hogy miért, mit tett? Valami olyasmit válaszolt az anyuka, hogy jó kisfiú volt és valami konkrétumot hozott fel. Ezt a kisgyerek válasz nélkül hagyta és egy pár pillanatig nem beszélt. Valószínű, átfuttatta a kis agyán a történetet, felidézte, hogy mi volt az a jó, amit tett, és hagyta az érzéseit áradni a kis lelkében, hogy jól megjegyezze az elkövetkezendőkben. 

Ezek után hallom, azt mondja a kis fiú, hogy valamit kell hogy adjon a barátjának, mert megígérte.... Na, és akkor itt volt az a pillanat, mikor az én lelkemen is átfutott egy érzés. Ez az 5 éves kisfiú fontosnak tartja, hogy betartsa az ígéretét. Ez igen! És kétszer is elismételte, ha netalántán az édesanyja nem hallotta volna, hiszen neki ez fontos volt, és az is, hogy visszajelzést kapjon, hogy „jó kisfiú".

Hogy mit válaszolt az édesanyja, már nem hallottam, de nem is fontos. Ami fontos volt, azt hallhattam és boldog voltam, hogy hallok ilyet 2013-ban, egy posvány kisvárosban, ahol a magyarságtudatodért kiközösítés jár, ahol az adott szó semmit nem jelent, ahol a budiig sem mehetsz el a felnőttek ígéretein, ahol a segítségnyújtás politikai alapon folyik, ahol a kétszínűség, álnokság és helyezkedés megöl minden megmaradt emberi méltóságot, ahol a legjobb, ha nem veszed komolyan, ha azt mondják, majd hívlak. 

Ez a történet számomra új erőt adott, hogy higgyek önmagamban, hogy higgyek abban, hogy amit teszek, jól teszem, még ha áldozatok árán is, hogy felnőttként, nem tudtak megtörni, nem tudták elvenni a hitemet, a gyermeki őszinteségemet; hogy nem adtam fel azt, amit el kell végeznem, ami ki van róva, ami az én utam, az én sorsom, de közös út és közös sors sok hozzám hasonlóéval.

És ez a nap nem csak ennyiből állt, estére is tartogatott meglepetést. Egy kedves ismerősöm, földim, aki itt él, a szárnyaszegett, megcsonkított-madárformájú Hazában, négy éves kis unokájának a repertoárja lefekvéskor, amit a nagymamától kér, így néz ki, idézet a levélből: „unokám lefekvés utáni programja: Székely Himnusz, Magyar Himnusz, Szózat, és legújabb a Rákóczi induló, ezeket énekelem neki. 4 éves, ezeket ő kéri. 2 évesen kérdeztem, mit tudunk Erdélyről ? „azt, hogy szeretjük!" 

Szeretném hinni, hogy több ilyen 4-5 éves kisgyerek van még errefelé, mert 20 év múlva olyan igaz, becsületes ifjakkal lesz tele Magyarország, Erdély és minden, magyarok lakta, elrabolt terület, akiknél a becsület és az adott szó az erkölcsi és etikai kódexük fontos része lesz. 

Ha így lesz, akkor megnyugodhatunk, reménykedhetünk és örülhetünk mi, felnőttek, akik elfelejtettük, mi a tisztesség, a becsület, az egymás segítése, az egymásra figyelés, az adott szó, – mert még nincs elveszve minden! 

Ezen az estén nyugodtan aludtam.

Meister Éva
színművésznő

*

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Talán emlékszel még rá, hogy jövedelmem részben annak a társasháznak a liftfelügyelői állásából származik, ahol élek. Ez az ilyen munkakörökhöz társuló imázs (a „jelentéktelen senki” imázsának) elviselése mellett alig követel tőlem mást, minthogy hetente egyszer bejárok egy irodába aláírni néhány jelenléti ívet, amiért havonta 13-16 ezer forint bevétel jelenik meg a bankszámlámon. Ma ebben az irodában egy húsz év körüli lány állt előttem, akinek segédmunkás munkaköre feltűnő ellentétben állt a középosztálybeli kultúrára utaló megjelenésével és gesztusrendszerével. Megtudtam róla, hogy az apja orvos volt, de a szülei korán meghaltak, s mivel a testvérével nem tudták fizetni a lakás fenntartási költségeit, ezért elárverezték azt. Egy szolgálati lakásba kellett költözniük, melynek használatáért cserébe takarítói és házfelügyelői tevékenységet látnak el. Mindezek ellenére felszabadultan viselkedett, azzal a fajta boldogsággal, ami a hozzá hasonló lányok alaptermészetéből származik, fájdalmas töréseket is maga mögé rejtve. Vagy talán élethelyzete korántsem volt annyira reményektől elhagyott, amennyire annak tűnt, s éppen azért nem omlott össze a kétségbeeséstől, mert valós vagy csak képzelt kivezető utak jelentek meg számára?

Eszembe jutott, amit a volt barátom mondott a pápa kultuszáról, miszerint az emberek érzéketlenül mennek el az ártatlanság hétköznapi megnyilvánulásai mellett, azonban ez a fehér ruhába öltöztetett öregember az ártatlanság szimbólumát jelenti számukra. „Hány ilyen lény hányódik a társadalom által felépített illúziók világában, akinek ártatlansága vagy zsenialitása észrevétlen marad, miközben mások játsszák helyettük az ártatlanság vagy a zsenialitás szerepét? Hiszen én magam is közéjük tartozom, ha nem is annyira a szeretetreméltó életérzésem, mint inkább a pszichoanalitikus elemzőkészségem révén.” Majd felmerült bennem az is, hogy nem ismerem a lánynál tapasztalt érzelmi rendszer pontos működését, s meglehet ő is azok közé tartozik, akiknél a kiáradó boldogság nemcsak a saját szenvedés mérséklődéséhez vezet, hanem a másokkal szembeni együttérzés mellőzéséhez is. Egészen riasztó eseteit is tapasztaltam már ennek, például akkor, amikor egy televíziós riporternek a parkban üldögélő nők ugyanilyen felszabadultan beszéltek a városi börtönről, ahol az oda zártak az ablakon keresztül kiabálva érintkeztek barátaikkal és szerelmükkel: „Ne zavarjanak bennünket a kiabálásukkal. Beszélgessenek velük a beszélőn.”. Nem tudhattam erről a lányról, mennyiben kapcsolódik be maga is abba az embertelen gépezetbe, amely bedarálta.

Ui.: A kép értelmezhető úgy is, mint egyfelől a társadalom gépies rendszerének szimbóluma, másfelől pedig mint azok semmibe vetettségének szimbóluma, akiket ez a gépezet tönkretesz. A semmibe vetettség alatt itt azt az állapotot kell érteni, amikor a magány, a kényelmesnek, biztonságosnak és szépnek ítélt épített környezet elvesztése, vagy akár az elterjedt világnézeti összetevők el nem fogadása folytán valaki otthontalanná válik.