Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke - 14.

Áldott kenyér

áldott a kéz, mely a 
kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór, 
áldott, ha földet szánt, 
áldott, ha gazt irt, permetez, 
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap 
hét határt;

áldott a kéz, 
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt 
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág, 
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit, 
majd asztagot, 
áldott, ha csépel, s lesz mag, 
szalma, pelyva és törek, 
áldott, ha gépeivel – magát kímélve – 
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet õröl, 
korpát és darát, 
kovászol és dagaszt, 
keleszt, szakajt, formáz,

kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó, 
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;

legyen, ki szeg, 
legyen, ki szel, 
s mindig legyen mit osztani...
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér, 

áldott, ki szeg, 
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér
s ki elfogad, 
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérel,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér, 
áldott kenyér, 
mely ezredekre értünk lett a kincs, 
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér, 
halál, ha nincs, 
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér, 
s áldott a száj, ha megköszönni kész 
morzsáit is... 

Pataki Edit

Evangélium:

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: "Mester, jelet szeretnénk tőled látni." Jézus így válaszolt: "Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon."

Mt 12,38-42

Nap szentje: SZENT MÁRIA MAGDOLNA

Nagy Szent Gergely kora elmúltával a latin egyház hagyományában a liturgiában, a legendákban, a művészetben és a népi ájtatosságokban Mária Magdolna alakja egybeolvadt Betániai Máriáéval, Márta és Lázár húgáéval, valamint a névtelen ,,rossz hírű nő''-ével (Lk 7,36). S bár az újszövetségi kutatások már elég régen igazolták a keleti egyházat, ahol megkülönböztetik a három nőt, és Betániai Máriát, valamint Mária Magdolnát külön-külön tisztelik, ezt misekönyveink még mindig nem tükrözik. Vajon meddig tartható fenn ez a téves azonosítás? Nem volna- e helyénvaló, hogy amint az idők folyamán bemázolt régi, értékes képeket megszabadítjuk a rákerült festékrétegtől, úgy Mária Magdolnát is megszabadítsuk a hozzátapadt két másik újszövetségi nőalaktól?

Mária Magdolna hiteles alakját a róla kialakult népies kép eléggé eltorzította, de talán nem annyira, hogy meg ne kísérelhetnénk újra megrajzolni. Kettős neve igazában annyi jelent: Magdalai Mária. Magdala sózott haláról híres halászati központ volt a Genezáreti tó nyugati partján.

Nem tudjuk, hogy Jézus, aki az északi parton, kedves városában, Kafarnaumban szeretett tartózkodni, járt-e valamikor Mária városában, Magdalában. Az evangéliumok az ördögűzések és gyógyítások leírása során nem tudósítanak róla, hogy ez a nehéz sorsú magdalai asszony miként találkozott a Názáreti Jézussal. Csak Lukács egy rövid utalásából (8,2 skk.) és Márk egy megjegyzéséből (16,9) tudjuk, hogy Jézus ,,hét ördögöt'' űzött ki belőle. A Biblia nyelvében a hét (vö. Lk 11,26; Mt 12,45) meghatározatlan, de mindenképp nagy számra utal, s legtöbbször a teljességet, a totalitást érzékelteti. Mária Magdolna tehát ez a rövid utalásnak a ,,hírértéke'' egészen ,,megszállott'' volt, mindenestül a ,,démonok'' hatalmában állt, teljesen eluralkodott rajta a gonoszság, a sötétség. De Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet egyszerűen csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás'' (Mt 15,19). Az ember felelősséggel tartozik tetteiért, bűneiért, nem teheti meg csak a Sátánt bűnbaknak. Önmagának kell felrónia bűnül, hogy a Sátán hatalmába esett, és a házát a gonosz szellemek számára söpörte ki és díszítette fel (Lk 11,25; Mt 12,44).

Mária Magdolna tehát egészen ,,kézzelfogható'' módon tapasztalhatta (mekkora vigasztalás ez számunkra!), hogy Isten a szívünkben Fia, Jézus Krisztus által megtöri a gonosz hatalmát. Jézus kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s miután mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta, és feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek köteléke alól, meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője és szolgálja: ,,Ezután bejárta a városokat és falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:

folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje

Sztálin halálának margójára...
Írta: Czékus Jób 

Minden idők legnagyobb tömeggyilkosának halálakor mindössze tíz éves voltam. Negyedikes kisdiákként a Marcibányi téri iskolába jártunk. A rádió egész nap unalmas, lassú zenéket játszott. Az egész fiúiskolát felsorakoztatták a temetés napján, osztályonként. Azt hiszem, öt percig kellett csöndben állnunk. 

G. Laci, aki a padtársam volt mellettem állt, és a mély csöndben - szóval - elszellentette magát. Nem volt éppen öblös a hang, de ahhoz elég volt, hogy a csendben és fegyelmezetten álló tanulóifjúság mindinkább erősödő kuncogásban törjön ki. 
A tanárok falfehéren álltak, aztán jött egy idegen bácsi és a tanítónénivel levitték Lacit a tanáriba. 
Csak azt tudom, mert erről később sokat beszéltünk, Lacit többé soha, senki nem látta, de nemcsak őt, hanem az egész családot elvitték. Hogy kik és hová vitték, azt csak sejthettük. 
Még évekkel később, a forradalom után is a szomszédok csak ennyit mertek mondani: Ja, a G-éék? Hiszen azok megőrültek, az egész család megbolondult. 
Emlékszem, mert elég jó fogalmazónak számítottam, írtam az iskolai Írás-füzetembe egy rövid fogalmazást. Ez volt a címe: Az üres pad. Első mondatára jól emlékszem: "Tegnaptól üres lett egy pad, G. Laci helye.....Laci, gyere vissza légy szives, mindenki nagyon vár téged". 
A tanító néni elvette a füzetemet,amit azóta sem kaptam vissza. 

Ma pedig azt mondom: Laci, kedves padtársam, ne gyere vissza....még ne. 

Egykori padtársad: Czékus Jób a IV. béből.

2006.03.11

A KORMÁNY 42.5 MILLIÓVAL TÁMOGATJA A TETT ÉS VÉDELEM MUNKÁJÁT

Remélhetőleg nemcsak a Kuruc.info profilját, hanem más szélsőjobboldali oldalakat is törölni fognak a Facebookról – nyilatkozta a Népszabadságnak a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke. Bodnár Dániel azt is elmondta, hogy a napokban megállapodást írtak alá Lázár János miniszterelnökségi államtitkárral. A kormány korábban kötelezettséget vállalt, hogy folyamatosan monitorozza az antiszemita jelenségeket: a szerződés értelmében ezt a feladatot az alapítvány látja el.

http://www.szombat.org/hirek-lapszemle/

a-kormany-42-5-millioval-tamogatja-a-tett-es-vedelem-munkajat

KEDVES JOBBIKOS ALAPSZERVEZETEK!

Talán még nem tudtok, vagy ebben a kontextusban még nem olvastatok a Tett és Védelem Alapítvány újabb akciójáról.

Bodnár Dániel alapítványi elnök, és Lázár János államtitkár a napokban megállapodást írt alá arról, hogy a közeljövőben minden olyan tartalmat töröltetni fognak az internetről, amely sérti a magyarországi zsidó közösségek méltóságát. 

Az alapítványi elnök, és az idő közben a Köves Slomóval kiegészült, EMIH tagokat is magába foglaló kuratórium szerint a Jobbik neonáci eszméket hirdet, s Európa nyugati részén nincs rá példa, hogy ennyire szélsőséges párt tagja legyen a parlamentnek. 
Ezért a következő akciójuk célja: a Jobbik megyei Facebook oldalainak végleges töröltetése.

Eddig a hír.
Gondolom, utána a kiemeltebb szimpatizánsok következnek. Majd mindazok, akik szombaton dolgozni mernek, illetve szeretik a véres hurkát, és hűtőjükben egy polcon tartják a tejes és húsos dolgokat.
Őket követik a Nagy Magyarország, Árpádsávos zászló, trianoni kereszt, és hasonló irredenta, nácifasiszta jelképek birtokosai. 

Végezetül egy sokat elmondó statisztikai adat:
Ma, Magyarországon kb. 90 ezer zsidó él. A Jobbik tagok és szimpatizánsok - családtagjaikat is beleszámítva – kicsivel több, mint 1 millió embert képviselnek az országban.
() Varga B. Tamás ()

P R

Schmuck Andor, a szociáldemokraták szebb múltú pártjának jelenlegi elnöke, a hazai közéleti kalandorok legújabb nemzedékének hátborzongatóan gátlástalan képviselője hétfőn elővette, és nagy ívben meglobogtatta a magyar politikai rendszer legpusztítóbb választási csodafegyverét, a tizenharmadik havi nyugdíjat. Szemernyi kétségem sincs, hogy sokan követik majd a példáját, ahogy ő sem tesz mást, csak másolja az olyan nagy elődöket, mint Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Orbán.

A nyugdíjak kérdése egy borzalmas lefojtás tárgya a magyar társadalomban. A legutóbbi ilyen a cigányok és a fehérek konfliktusainak a több évtizedes letagadása volt. Élhetetlen, jogbiztonság nélküli megyék meg egy fasiszta parlamenti párt lettek az eredményei ennek az elhallgatásnak. Kétségünk se legyen afelől, hogy a nyugdíjas és aktív tömegeket érintő igazságtalanságoknak is valami hasonló lesz a következménye!

Amióta kinyilvánítottam az üggyel kapcsolatos álláspontomat, dühös és frusztrált emberek borzasztó indulatoktól átfűtött véleményeivel találom szembe magam nap mint nap. Az alábbi levél is ilyen. Pár héttel ezelőtt kaptam, és úgy vélem, bőven van benne igazság. Sokáig haboztam, hogy nyilvánosságra merjem-e hozni, mert nagyon kemény, néhol már-már uszító a hangvétele. Azért osztom meg mégis, mert ezúttal Schmuck Andor valóban átlépett egy határt, és ezt egy ennyire súlyos gazdasági-demográfiai válságban lévő, ötszázezer gazdasági menekültet búcsúztató országban már nem szabad eltűrni.

Az aktívak a lábukkal szavaznak. Nincs idejük és nincs erejük megtölteni a kommentfalakat meg a politikai nagygyűléseket, hogy ott fröcsögjenek. És hát kevesen is vannak a hárommillió nyugdíjashoz képest. Azért biztosítok nyilvánosságot az alábbi véleménynek - miközben néhol magam is vitába szállnék némelyik leegyszerűsítő, általánosító kijelentéssel - mert a szöveg lényegét tekintve egyet kell, hogy értsek a levélíróval. Valamit most már tenni kell, mert ez így nem mehet tovább!

Kedves Robi!

Azért írom neked ezt a levelet, mert nagyon fel vagyok háborodva valamin, amit te is sokat emlegetsz, és ez a nyugdíjkérdés. A mai 60-70 évesek a legönzőbb, leglustább és legaljasabb generációja a magyar történelemnek. Arra hivatkoznak, hogy egy háború után ők építették újjá az országot. Hazudnak! Egy ma 65 éves 1948-ban született, és legkorábban a '60-as évek végén kezdett dolgozni. Akkorra már az ország rég újjáépült. Őhozzájuk a mai napig nyögött adósságállomány, a gulyáskommunizmus, a kamu munkahelyek köthetők. Olyan munkahelyek, ahol valódi termelés sokszor nem is folyt, miközben hordtak haza mindent, ami mozdítható volt. Ma egy multinál dolgozni egy évig olyan, mint a szocializmusban lábat lógatni egy irodában három évig. Össze se lehet hasonlítani, hogy mennyivel rosszabb, bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb helyzetben van ma egy munkavállaló, mint akkor volt. Azt mondják, hogy ledolgoztak 40 évet. Hazudnak! Töredékük dolgozott le 40 évet, ahogy a múltkor olvastam, a hatoduk, de tudtommal abban benne vannak az egyetemi évek is. Mi viszont kénytelenek leszünk jóval többet melózni, mint 40 évet. Rínak, hogy a kis nyugdíjka semmire se elég. Tényleg nem sok az az átlag 100 ezer forint. De más ember napi 8 óra meló után kap ennyit, és fizeti belőle a devizahitelét, a gyereke orvosát, a tankönyveket, próbál takarékoskodni, hogy ha kidöglik a melóban vagy kivágják az utcára, legyen valamennyi tartaléka. Nekik meg ingyen utazás, nyugdíjas kedvezmények, önkormányzati ajándékok, szociális támogatások és még ki tudja, mi minden jár. Összerándul a gyomrom, amikor azt látom, hogy buszon utaztatják őket a Hortobágyra, hogy egy termékbemutató keretében soktízezer forintért vegyenek olyan méregdrága holmikat, amikre aztán tényleg semmi szükségük nincs. Az én dédnagyanyám az élete végéig a kertjében dolgozott, mert ő nem kapott nyugdíjat. Akkor ugyanis a Kádár-rendszerben - amit ezek a vén hülyék folyton visszasírnak - az nem járt mindenkinek. És jönnek azzal, hogy majd én is leszek nyugdíjas. Lehet, de egyáltalán nem biztos. Az én szüleim már nem érték meg a nyugdíjkorhatárt, mert egész életükben keményen dolgoztak. Lehet, hogy én se fogom, de ha igen, akkor se kapok én már egy fillér nyugdíjat se ebben az országban, az biztos. És az is biztos, hogy én soha nem leszek olyan önző vérszívó, mint a Nagy Generáció. Jönnek azzal, hogy támogatják a gyereküket. Van olyan ismerősöm több is, ahol nem támogatják. És itt vagyok én, akinek már nem is élnek a szülei, és azért nem tudnak támogatni. Egyébként pedig milyen világ az, ahol normális, hogy a nyugdíjas támogatja azt, aki megtermeli neki a nyugdíjat? Milyen pofátlanság már az, amit ezek megengednek maguknak? Én nem kérek senki alamizsnájából! Tudom, hogy nem minden nyugdíjas ilyen. Tudom, hogy sok köztük a tisztességes ember, aki szégyenli ami itt folyik, de ezt már akkor sem lehet tovább tűrni.

István

Maurice Maeterlinck:A termeszek élete
A termeszek állama

A termeszeknek az volt a szerencséjük, hogy egy könyörtelen, náluknál jobban fölfegyverkezett, erősebb és éppoly értelmes ellenség ellen kellett küzdeniük, mint ők maguk. Ez az ellenség a hangya. Minthogy a hangya fellépte a miocén korba (a tertiär közepébe) esik, a termesz körülbelül két-három millió éve találkozott ellenfelével, s az soha többé nem engedte nyugodni. Joggal tehetjük fel, hogy ha ez a találkozás nem történik meg, kicsiny, gondtalan, lágy és satnya apró csoportokban tengődtek volna tovább napjainkig. Az első találkozás természetesen végzetes volt a nyomorúságos, bábszerű rovarra nézve, s ettől fogva egész sorsa átalakult. Le kellett mondania a napvilágról, bujkálnia, szorongnia. Falakat kellett emelnie, meg kellett szerveznie a sötétségben való létezés lehetőségeit, erődöket és raktárakat építenie, föld alatti kerteket művelnie, a szerves alchimiával biztosítania élelmezését, közelre és távolra ható fegyvereket kovácsolnia, helyőrségeket tartania, biztosítania a fűtést, a szellőztetést, a nélkülözhetetlen nedvességet, szaporodnia a végtelenségig, hogy az elözönlő hódítóval tömör és győzhetetlen tömegeket tudjon szembeállítani. Különösen pedig meg kellett nyugodnia a kényszer nyomásában, meg kellett tanulnia a fegyelmet és az önfeláldozást, minden erény szülőanyját, egyszóval meg kellett csinálnia a hasoníthatatlan nyomorból azt a csodát, amit ma látunk nála.

Hol lenne ma az ember, ha hozzá méltó ellenféllel találkozott volna, mely ugyanolyan találékony, ugyanolyan tapasztalt, ugyanolyan kegyetlen, mint ő? Nekünk csak néhány öntudatlan ellenfelünk akadt mindig, és évezredek óta csak önmagunkkal állunk szemben, mint komoly ellenségünkkel. Ez az ellenség ugyan sok mindenre megtanított – legalább háromnegyed részét neki köszönhetjük annak, amit tudunk –, de mégsem volt idegen, nem jött kívülről, nem hozhatott semmit, amink már ne lett volna. Elképzelhetjük, hogy a méltó ellenség egy szép napon majd valamelyik szomszéd bolygóról fog leszállni, vagy onnan bukkan fel, ahonnan legkevésbé várjuk, ha ugyan addig utolsó szálig mi magunk le nem gyilkoljuk egymást, ami sokkalta valószínűbb.

NEMZETI VIRSLIBOLT
(Valahol, egy messzi, messzi, távoli Megyeri úton)

Nyitok be az egyen-kinézetű trafikba, amelynek légterébe szerintem tuti biztosan hulla illatú parfümöt permeteznek, mert az egész helynek van valami sajátságosan baljós kisugárzása.
Lépek a pulthoz, kérem a cigit, amikor észreveszem balkéz felől a jégkrémes hűtőt. Belenézek, majd meglepetten kérdezem az eladót:

- A virslis jégkrém mennyibe kerül?
- A micsoda?
- Virslis.
- Ja, elnézést, a virslit a tulaj tette bele hűlni, mert van még egy kis dolga, és majd jön érte, és kiveszi. 
- Na, de ha én most meg akarom venni, akkor magának el kell adnia nekem.
- Nem tudom eladni, mert nem eladó. Csak hűl.
- Értem. Akkor… van nálam egy fél üveg Fanta. Betehetem ide hűlni, amíg bemegyek a Sparba? 
- Sajnos nem. 
- De 10 perc, és jövök érte. Talán még előbb ide is érek, mint a virslis tulaj.
- Maga most kötözködik velem?
- Én? Magának vannak a Cornetto-i közt roppanós virslik…
- Jó, hát… kér még valamit? Mert ha nem, akkor… 
- Igen, kérek még 20 deka párizsit.
- Nem tartunk.
- Akkor viszont látásra!
() Varga B. Tamás ()

TRAFFIC JAM 

Lépek be az orbán viktor által nemzett dohányboltba (azért nemzeti), erre mit hallok? Szól a zene a rádióból. Mondom az eladónak:

- Hékás! Szabályos ez? Zeneszót hallok!
- Hát… szerintem már nem jön ma ellenőrzés.
- De jók tudom, hogy nem lehet bent zene?
- Igen, jól. 
- Jó, hát, koncessziót nyertetek, szóval nem kötözködöm. Apropó, egy gyors kérdés.
- Igen?
- A bejárat akadály-mentesítését mikor oldjátok meg? Csak, mert kerekes székkel nem tud itt feljönni senki.
- Az akadálymentesítés nem volt feltétel.
- Csak a zene kiirtása, mi?
- Aha.

Mindig is tudtam én, hogy a zene az egy nagyon csúnya dolog!
() Varga B. Tamás ()

A TISZAESZLÁRI VÉRVÁDRÓL KÉSZÍTENE FILMET GROÓ DIANA

ÍRTA: MTI - 2013-07-21 ROVAT: HÍREK - LAPSZEMLE

Eötvös Károlyról, a tiszaeszlári perben megvádolt ortodox zsidó közösség tagjainak védőügyvédjéről tervezi Groó Diana következő filmjét, amelynek forgatókönyve most készül.

Groó Diana, aki múlt héten díjat nyert a jeruzsálemi nemzetközi filmfesztiválon a világ első rabbinőjéről szóló alkotásával, a Regina című filmmel, az MTI-nek elmondta, hogy portré jellegű nagyjátékfilmet tervez, amely hosszas előkészítést és kutatást igényel. Szerinte – tekintettel a hatalmas peranyagra, az átnézendő kordokumentumokra – leghamarabb két-három éven belül készülhet el  ”Az ügyvéd ” munkacímű alkotás.

A rendező kiemelte, hogy a tiszaeszlári perről született már magyar alkotás, például Elek Judit Tutajosok című filmje, amelyet rendkívülinek és fontosnak tart.

Megjegyezte: a filmötlet egyfajta reakcióként született meg benne, hiszen tavaly áprilisban a jobbikos képviselő, Baráth Zsolt napirend utáni felszólalásában arról értekezett, hogy Solymosi Esztert zsidók ölhették meg 1882-ben, ám ezt az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró “külső nyomásra kénytelen volt” felmentő ítélet hozni. “Megdöbbentő és elképesztő, hogy itt tartunk a per után 130 évvel” – fogalmazott Groó Diana.

A filmterv Eötvös Károly ügyvédet állítja majd középpontba, az ő szemszögéből láttatja a történteket, a védelem felkérésének pillanatától egészen a per utóéletéig. A rendező felidézte: Eötvös azután vállalta el az ügyet, hogy Heumann Ignác zsidó származású ügyvéd az őt ért fenyegetések hatására visszalépett. Eötvöst is számos támadás érte, zsidóbérencnek nevezték, mások megpróbálták megvesztegetni, magas pozíciókat kínáltak neki, csak hogy ne vállalja az ügyet – mesélte Groó Diana.

“Eötvös ősi magyar keresztény családból származott, nyitott, európai gondolkodású férfi volt, aki kötelességének érezte elvállalni a tiszaeszlári zsidók védelmét, bizonyítani, hogy a középkori babonákra épülő rágalom hatalmas szégyen lenne Magyarországnak” – fogalmazott a rendező, hozzátéve, hogy Eötvös 1904-ben jelentette meg az ügy háttérét feltáró A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című művét, amelyben lerántotta leplet a korabeli korrupt, előítéletes magyar igazságszolgáltatásról is. A forgatókönyvet Szántó T. Gábor íróval közösen készítik.

Groó Diana szólt arról is, hogy a jeruzsálemi siker óta rengeteg meghívást kapott Regina című filmje. Vetíteni fogják Szarajevóban, Washingtonban, Londonban, Torontóban fesztiválokon, emellett több külföldi tévé és amerikai moziforgalmazó is érdeklődik. “Ez csodálatos érzés, hiszen idehaza nagyon nehéz moziban tartani egy dokumentumfilmet” – tette hozzá a rendező, hozzátéve, hogy a Regina jelenleg az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, és várhatóan műsorra tűzi az augusztusi Zsidó Nyári Fesztivál is.

Gyászhír

Kohn meghal. Az özvegye megkéri Grünt, hogy adjon fel egy gyászjelentést, de rövidet, hogy ne kerüljön sokba. Elmegy Grün a hirdetőbe, és bediktálja a szöveget:
- Kohn meghalt.
A felvevő csodálkozva néz rá:
- Ilyen rövid lesz? Öt szóig nem kell külön fizetni.
- Jó, akkor írja még hozzá: Ugyanitt Trabant eladó.

ER, az ERŐ ősgyöke

ERKÖLCS – Valaki, valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása. [AMagy. Ért. Kéziszótár szerint: ? azaz eredete ismeretlen] Az ERedeti, tERmészetes isteni és emberi törvények tisztelete, és a szív, elme azokhoz igazítása. Az ERKÖLCSi ERőKULCSa a jelképes KÖR (köl) által behatárolt, teremtői szabályokra épülő viselkedési formához való KÖtöttsÉg és bÖLCS ragaszkodás.

Üres léleknek nincs ERKÖLCSi tÖLtete, ismeret kell, és a szERetet EReje. Az egyén magára kell ÖLTSe (ÖLCSe) az ERedeti viselkedési mintához való ragaszkodásból nyertERőt, amely nélkül nincs ERKÖLCS! A szERetet az, mely ERőt KÖLCSönöz. AzERKÖLCS KÖLCSönösségi alapon áll, oda-vissza KÖLCSönhatása emberek közt rendkívüli bizalmat kiépítő.

Az ERKÖLCSös viselkedés hosszútávon, egész életre szólóan bÖLCS dolog, nem jár lelkiismeret furdalással.

Ezt mondja az eredeti ősnyelv egyenes ágú utódnyelve, a mai magyar nyelv! Ma hiányának, mellőzésének gyümÖLCSeit aratja az ERKÖLCS szabályait be nem tartó emberiség. A nyelvészek szerint „eredete ismeretlen”, ám ma sokak számára már a fogalom is ismeretlen!

EROTIKUS – Érzéki szerelemmel foglalkozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az EROTIKUS szószerinti értelme ÖRÖMKÖDŐ. A gyök jelen van a szERElem szóban is. Ez értelemmel jutott az ősmag(yar)-nyelvből az ógörögbe és ragadt meg ott. AzIK a személyt, esetleg a mozgást (IKlat) jelenti. A TIK tett, TEvÉKenység. Az ÖR, ERgyökök ERŐt kifejezők, és köztudott, hogy az EROTIKA hatalmas ERŐt gyakorol a nemekre, így értelmében akár ERŐTIKA is lehetne a megnevezés.

Székelyföldön ma is használják az ERŐs szerelmi hajszoltságú személyre: ERŐssen TÖRIa nyavalya valaki után. Vagy, ahogyan egy székely asszony mondta: A szERElöm veTEKödik a nyavajarontással. Vagyis ERŐs ÉRzelmi hatást fejt ki. Az EROTIKA szó az ősmag(yar)-nyelven fogalmazódott meg, mivel a mai magyar nyelven is elemeire bontható, és azok külön is érthetőek.

ERŐ – Élőlények fizikai és fiziológiai tevékenységre való képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Van egy mondás: A mERŐ ERŐ a nyERŐ, itt minden szóban benne van az ERŐ. Az ER, ERedő, az R hang, legerősebb hangként kiejtve (er), egymagában is ősgyök, az ER, ERŐ. Az Ő hang külön a bŐ kiterjedést jelképezi. A SZERSZorzati ERŐ. A teremtői ERŐ – FER = Fokozott ERŐ. Ez jelen van a FÉRfi szóban is.

ÉRZÉK – A külső ingerek felfogásának képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:török] Az ÉRZÉK ÉR ősgyöke az ERő kifejezője. Semmi nem moZgatja meg úgy az emberi képZeletet, mint az ÉRZÉKeket ÉRINtő iZgató hatás. Akár egy ÉK, úgy hatol a tudatba.

Öt ÉRZÉK: látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés (hatodik az ösztön). Induljunk aHALLással.  A kisbaba – függetlenül attól, mely nemzet közé pottyan a világra – ezt az ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi ősgyököt ejti ki: HA. Hogy miért? Mert ez van a génjeibe táplálva eredendően. A HALL szó bővítményeivel nem csak a HAngot, de a dALLamot is magában rejti. Ugyanakkor kifejezi azt is, hogy LÁtni akarja a HAng forrását:HALLÁM! Ez a HADD LÁM – nem véletlen így alakuló – rövidítése, és itt már a másik ősgyök a LÁ, a LÁt ige szótöve is jelen van, mutatván, hogy a másik érzékszerv is részt kíván venni a felismerésben.

A LÁ ősgyök is benne van a kisbaba induló szókészletében. Ha fény vilLAn, azt mondja:LÁ. De nem csak, mert a LÁM ÁM ősgyöke, akár IM alakja is az ébredő tudatot jelenti (imette, émette – ébren), ÁMul, bÁMul.

S amit lát, azt IM sIMítani akarja, sIMulni (mint a hím), azaz érINteni KÉZzel, ÉRZÉK –KÉZÉRint. Az IN kellemi gyök (em = nő, mell, f-in-om), hogy egy másik érzékszervvel is tudOMást (om - omló lágy) vegyen róla.

De még van a szIMat, valamint a zAMat vagyis az ÍZ. Az összesnél a lágy ÉrZELMI hangok az uralkodók, de az R sem véletlen, mert az összes által kiváltott eRőt jelzi.

Nem hiszem, hogy a világ bármely nyelvén össze lehet kapcsolni így, vagyis azÉRZÉKszervek: észlelő, egymás felé közvetítő készsége, kapcsolati összhangja – néhány hang egymás közti viszonyát felsorolva – leírható lenne azokon.

A HALL H hangja ott van a germán nyelvű szavaknál, de ott van a latin nyelvűeknél is, csak épp nem írják le (h/au) vagy nem ejtik. De a többinél is.

Minden nyelvnél az M, N, L, Z, R hangokkal fejezik ki az ÉRZÉKeket ÉRINtő  é R Z e L M i  hatást vagy a kiváltott visszahatást (modernül: reakciót). Ám teljes körű hangértelmű magyarázatot nem tudnak adni rá. Arra csak a magyarázó nyelv képes. Tehát az ő minden ilyen értelmű szavuk innen van.

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Még nem láttam olyan filmet, ami annyira szuggesztíven erősítette volna az orvostudomány mítoszát, mint Woody Allen „Sleeper”-je az 1h 13m -nél kezdődő jelenetében. Ebben a jelenetben két álorvos tanácstalanságát láthatjuk egy ésszerűséget sugalló, de számukra kiismerhetetlen műtőben, valamint egy biokomputert, ami jólnevelt, megnyugató hanghordozással beszél, akárcsak egy a viselkedésével tiszteletre késztető orvos. Utóbbi viselkedés ellenpontját képezi az álorvosok neurotikus magatartásának, ami a hétköznapok zavart interakcióira utal, szemben a tudomány nyugodt intellektualizmusával.

http://www.youtube.com/watch?v=IIlEHYxAi4I

Orbán Ottó
A XX. század költői

Kidöglik alólam a vers Richard alól a ló
Letűnik a színről egy generáció

a nemzedékem Viszi vereségeit
rögeszméjét hogy ő majd igenis segít

a századokon át nem gyógyuló bajon
mert ő a képzelet és a forradalom

pedig csak seggencsúszás önbiztatás mánia
Egyikünkből sem lett isten fia

csak irodalmi sztár vagy népvezér
Bár közben ahogy szokás folyt a vér

És viharfelhők villámlás véreres ég
Kívül-belül füstölgő vereség

Mi csillog mégis itt Miféle szerelem
lidérces szelleme játszik velem

hogy a rám maradt beszédes csodát
épségben sértetlenül adjam át

Csak tudnám nyöszörgök kinek-minek
A senkinek súgja a semminek

Mert ez nem egy az eszközök közül
ezen fény szikrázik ezen köd ül

mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz
Egy porcikájában a végtelen egész

és egyikükre sincs meggyőző magyarázat
Elbukik föltámad megalázkodva lázad

majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora
a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha

A 30 éves Arany János

már országosan ismert költő volt, amikor szokatlan verset írt egykori tanítványa, a 18 éves Rozvány Erzsébet emlékkönyvébe: „Én láttam a bimbót, én láttam azt, / Midőn, érezve a nyájas tavaszt, / Kezdett kifejleni: / Örűlt a lelkem és kéjjel telék, / És mint hiú kertész, sokat merék, / Sokat, reményleni.” Az alkalmi költemény nemcsak azért különleges, mert a kéjes reményeket nehezen nevezhetjük a tanár és diákja közti viszony tipikus jelzőjének, hanem azért is, mert ez az egyetlen ismert Arany-vers amelyben a költő láttatni engedi férfiúi érzelmeit. Az is csoda, hogy egyáltalán fennmaradt: Arany János a magánéletére leginkább vigyázó, legszemérmesebb költőnk, hagyatéka pedig már halála után azonnal a kultusz áldozatává vált. Életrajza az elvárásokhoz igazítva jelent meg, s erotikus verseiről is csak annyit tudunk, hogy léteztek. A család az életműből kilógó költeményeket egy pincében őrizte, amely egy nap beázott, – ezt felmentésnek vették az örökösök, s nagy megkönnyebbüléssel semmisítették meg az átnedvesedett paksamétát. A hagyaték másik része – benne levelek és feljegyzések – pedig egy bombatámadás során égett el a második világháborúban. 

Arany szerelmi életének mozaikja ezért csak közvetett forrásokból rajzolható meg. Valószínű, hogy fiatalkori debreceni színész-karrierje is szerelemi okok miatt szakadt meg olyan hirtelen. Az 1850-es Bolond Istók számos eleme önéletrajzi ihletésű, így okkal gondoljuk, hogy az ifjú színésszel cicázó Klárcsi kisasszony is valós személy lehetett. A történet szerint a szerelmes fiú verseket szavalva andalgott kolléganőjével, ám a kikapós szubrett megelégelte a költői idillt, és a késői órán szállására invitálta udvarlóját. A fiatalember meglepetésében csak annyit tudott kinyögni: „késő van instálom”, és kereket oldott. A lány dühösen becsapta mögötte az ajtót, az ifjú színész pedig másnap felmondott a társulatnál. Csak következtethetünk rá, hogy Klárcsi kisasszony a meghívás mellett egyéb feltételeket is közölhetett vele, mivel Arany a történetet azzal zárja, hogy „az olcsó kegyet megutálá – mint borban a legyet.”

„Kiábrándult szerelemmel” tért haza Nagyszalontára, ahol tanítóskodásból tartotta el magát. Egy görög származású kereskedő-família, Rozványék bízták rá két kamasz fiuk és 10 éves kislányuk nevelését. Két évig lakott a családnál, de rendszeres vendégük maradt azután is, hogy aljegyzői állást kapott. Rozvány Betti a szeme előtt serdült Szalonta legszebb lányává. Valószínűleg erre az időszakra utal a későbbi kitárulkozó emlékvers is a nyiladozó bimbót kéjjel figyelő, s hiún sokat remélő kertészről. Talán a Rozvány-házaspár előtt sem maradt titokban ez a vonzalom, mindenesetre ők mutattak be Aranynak egy inkább hozzá illőnek gondolt, eladósorban lévő lányt, Ercsey Juliannát. A „szép, szőke, piros arcú, egészséges, gömbölyű testalkatú és szép lelki tehetséggel megáldott hajadon” származásáról már az első Arany-életrajzok füllentettek: nem fiatalabb, hanem egy évvel idősebb volt Aranynál, s igaz ugyan, hogy a nemesi származású Ercsey ügyvéd úr lánya volt, de annak a cselédlányától való házasságon kívüli gyermeke. „Árva voltál, én szegény: / Nem volt messze olyan össze- / illő pár a földtekén.” – írta a költő később Juliannához, akit egy év jegyesség után vezetett oltár elé. 

A Rozvány-családdal és Bettivel való barátsága házassága után is fennmaradt. Végigkövette, hogy a lányt hozzákényszerítették egy nála jóval idősebb katonatiszthez. Tanúja volt egykori tanítványa boldogtalan házasságának, és annak is, hogy Betti a korban szokatlan módon elvált férjétől. Amikor a katonatiszt megkapta a válási végzést, felesége arcképe előtt főbe lőtte magát. A szép özvegy soha többé nem ment férjhez. Arany róla mintázta a Toldi szerelme női főhősének, a Tar Lőrinchez kényszerített Rozgonyi Piroskának alakját. Betti később Juliannán keresztül illemtudóan tartotta a kapcsolatot Arannyal: neki írta a leveleit, s a válaszban Aranyné írta meg neki, mit üzen János.

Aranyt és feleségét mély, egymás támogatására és tiszteletére épülő vonzalom kötötte össze. Nem volt ez lángoló szerelem, legalábbis ezzel magyarázta a költő Petőfi Sándornak, miért nem ír szerelmes verseket: „bár családi életemben a boldogabbak közé számítom magamat, ez a boldogság mégsem olyan, hogy kitörő örömét versbe önteni, hanem csak olyan hogy jóltevő melegét folytonosan érezni lehet.” Julianna nem volt a múzsája vagy alkotótársa sem, legalábbis abban az értelemben nem, mint ahogy Szendrey Júlia volt az Petőfinek. Ezt Arany elég direkt módon meg is fogalmazta barátjának: „Az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában; de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazdasszony.” 

Aranyt házasságuk alatt néhányszor mégis megperzselhette a szerelem, de ezekről a vonzalmakról csak keveset tudunk. Csak versekből következtethetünk, hogy Arany János férfiként is mély érzelmeket táplált előbb tanítványa édesanyja, Tisza Lajosné Teleki Julianna, idősebb korában pedig Wohl Janka költőnő és Hollósi Kornélia operaénekesnő iránt. A kései érzelmekből azonban biztosan nem lett beteljesült szerelem. Nemcsak Arany János szemérmessége, hanem súlyos fizikai betegségei miatt sem. Élete utolsó másfél évtizedét állandó kínok között, tucatnyi betegségtől gyötörve élte, – de erről is szinte csak felesége tudott. Ercsey Juliannát és férjét imádott lányuk, Juliska halála is rendkívüli módon megviselte, a költő évekre elnémult a gyász miatt. A tragédia és a mindkettejüket sújtó fájdalmas betegségek még inkább közelebb hozták egymáshoz a házaspárt. Aranynak egyetlen fennmaradt, feleségéhez írott vers-töredéke egy közös karsbaldi gyógykezelés alatt született: „Harminc éves, Julim édes! Lelki frigyem teveled.” – írta. 

Ez a lelki frigy rendkívül erős, sírig tartó kötelék volt. Az pedig immár örökre titok marad, mire és kire utalt a költő, amikor 44 éves korában Vojtina ars poeticája című versében így írt: „S a szerelem... rég volt az! rég bizon. / Én is szerettem: (oh, ez édes emlék / Szivemre most is oly enyhítve ömlék!) / De halkan, zaj ne’kül... mint a virág / (…) S midőn szerelmet a leánynak esdék: / Nem oly szagú volt mint a nyomdafesték.”

Nyáry Krisztián

Egy fiú felépül az autizmusból,

miután étrendjéből eltávolításra kerül a tejtermék és a glutén.

Erős bizonyíték van

az autizmus és a védőoltások közti összefüggésre

http://naturahirek.hu/egy-fiu-felepul-az-autizmusbol-miutan-etrendjebol-eltavolitasra-kerul-a-tejtermek-es-a-gluten-eros-bizonyitek-van-az-autizmus-es-a-vedooltasok-kozti-osszefuggesre/

Szabad Pszichoanalitikus Egyesület

Hétköznapi aljasságok

Teodor Ritter

A 06:28-kor induló és 9:47-kor érkező vonattal fogok menni, feltéve, hogy alkalmas állapotban leszek.

T. S.:

Feltéve, hogy alkalmas állapotban leszel? Tehát előfordulhat, hogy ha akkor előtte úgy látod, mégsem jössz azzal?

Teodor Ritter

Nem tudom biztosan kijelenteni, hogy nem a végső fáradtság állapotában fogok akkor létezni. Annak nem sok értelme lenne, ha tántorogva és feszülten érkeznék meg a találkozásra.

T. S.:

Ma, ha csak elvétve aludtál, akkor este időben fogsz tudni lefeküdni, nemde?

Teodor Ritter

Éppen ellenkezőleg. A délutáni félálomban fetrengés ahhoz nem volt elég, hogy igazán kipihenjem magam, de ahhoz igen, hogy ismét reggel hat - nyolc körül tudjak csak elaludni.

T. S.:

Mennyi ideig tartott a délutáni alvásod? Én végül nem biciklivel megyek Létáig, hanem édesapám megkér valakit, hogy vigyen át, ennél fogva már nem tudok olyan dinamikusan reagálni erre. Egyrészt. Másrészt pedig várom már.

Teodor Ritter

Talán négy órán át aludtam ma. Ha ennyire rögzített a találkozásunk időpontja, akkor mindenképpen megpróbálok feljutni a vonatra, mégha csak vonszolni is fogom magam oda. Magán a vonaton is rendelkezésemre áll majd három óra, amikor ha aludni nem is tudok, de legalábbis csökkentett üzemmódban működhetek. Leszállás után pedig egy megfelelő összetételű kávé csodát tehet velem.

Teodor Ritter

Nagyon elegem van már abból, hogy a sok zavarodott figura őrültnek vagy kábítószeresnek néz a fáradtság jelei (düh, koncentrációs és egyensúly zavarok, darabos mozgás, stb.) miatt. Egyébként sincs biztonság tudatom az emberek között, hiszen ismerem az aljas viselkedési mechanizmusaikat, amelyeket az erkölcsi felsőbbrendűségükbe vetett hit kísér náluk, ilyenkor azonban még hajlamosabb vagyok konfliktusba kerülni velük.

T. S.:

Az utcán tengődő söpredékkel? Mikor kerültél utoljára konfliktusba ilyenekkel?

Teodor Ritter

Az átlagemberekről beszélek, úgymint múzeumi teremőr, vagy mint buszvezető.

T. S.:

Milyen jellegűek ezek a konfliktusok? Feszült szóváltások keretén belül manifesztálódnak?

Teodor Ritter

Nem, ennél rejtettebben. Például felszállok a buszra, a buszon egy olyan vezetőt találok, akinek az arcberendezéséről (nem az arckifejezéséről, hanem a maradandó arcvonásairól) leolvasható, hogy hajlamos magát a mások lenézése által többre értékelni. Kérdezek tőle valamit, a kialvatlanság miatt furcsa prozódiával, mire néhány másodperces jelentőségteljes szünet következik, miközben az arckifejezésén felismerhető az üzenet: "Leereszkedjek ehhez a szegény hülyéhez?". Erre viszont határozott késztetés jelenik meg nálam arra, hogy ott helyben agyonlőjem, megszabadítva ezzel a világot egy forrástól, ami folytonosan a szükségtelen és ezért igazságtalan szenvedést termeli maga körül. Mert ahogy mondani szokták "az egész ember megjelenése olyan", hogy "ki lehet belőle nézni" az ilyen viselkedést.

Teodor Ritter

Vagy egy másik eset, amikor alvás nélkül indultam el egy hosszú gyalogútra, ráadásul dél körülig nem is ettem semmit, így érthetően feszült voltam, ami meg is látszott az arcomon. Visegrád sétaútján szembejött velem egy öreg ember, aki elkezdte fürkészően vizsgálni az arcomat, mintha azt mondta volna: "Ez egy hülye?". Mégis, ha egy olyan ember kerül eléd, akinek az arcán a düh, az elkeseredés és az emlékekbe fordultság jeleit látod, akkor az mitől dühös?! Nyilván a legtöbb esetben attól, mert megalázták. Lehet, hogy ez a megaláztatás öt perccel korábban történt, amit te nem láttál, lehet hogy öt évvel korábban, csak valamiért az éppen akkor jutott eszébe, de a megaláztatás ténye elég nagy biztonsággal felmérhető. (Ezen nem változtat az, hogy a régi megaláztatások emlékeit esetleg olyan tényezők váltják ki, mint az éhség vagy a kialvatlanság.) Ha pedig valaki erre azzal reagál, hogy értetlenkedve (nem valóban értetlenül) néz rá, mintha egy szerencsétlen alak lenne, abban az emberben ott húzódik az alattomos agresszivitás. Az ilyen ember képmutató értetlenkedésének célja, hogy a megaláztatásaitól szenvedőt tovább alázza, mintegy rúgva azon, aki már amúgy is szenved.

T. S.:

Hasonlatos előttem továbbá még ez ahhoz a mechanizmushoz, mikor egy gyengeségnek vélt attitűd egy egymással felszínes kapcsolatban álló társaságban valaki részéről előbukkan. Ilyenkor az egyes tagok elhallgatva azt, hogy ők is hasonló gyengeséggel élnek például, ujjal mutogatnak, s gúnyt űznek a másikból, ezáltal megpróbálva elfedni saját gyengeségük. Minél több mindenkiben van jelen egy ilyen attitűd, annál erősebb kell legyen a társadalom által megkonstruált realitás az elhallgatásához.

Teodor Ritter

Az ehhez hasonló esetek késztettek az ilyen elemzések megírásához:

https://www.facebook.com/notes/szabad-pszichoanalitikus-egyesület/az-átlagember-elmeállapothoz-való-elmezavaros-viszonya/537829512895132

T. S.:

A harmadik területre alapozódóan működtettük a legnagyobb erejű megalázásokat az iskolában. Nem tudom, hogy a többi alázó által felismerten-e, viszont nagyszerűen leírtad a mechanizmust. Annyira kiteljesedett, hogy mi magunk pakoltuk az illetőket beteg élethelyzetekbe, hogy aztán az egész személyének a fogyatékosságát vezessük le belőle. Mármint az osztálytársaimra célzok a többi alázó alatt, és jobbára biztos vagyok benne, hogy bennük nem történt ilyen felismerés.

"A nikotin

az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzetet, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben. Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés – ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy nap szükséges… A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk.
De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet."

Márai Sándor Füves könyvében a nikotinról.

Amikor kimondom ezt a szót, hogy "Erdély", ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje.

Wass Albert

CIGÁNYSOR
Őrhalom, 2013.07.21.

Áll a két autó az úton. Szemben a forgalommal, szabálytalanul parkolva. Nem az út szélén. Nem. Az úttesten. 
Jövünk a fiammal. Le kell húzódnunk, hogy tovább tudjunk menni. A kocsi bal első kereke majdnem az árokban.
Megállok. Hátul, az autók mögött, a kerítésnél 8-9 cigány. 4, vagy 5 férfi, és három nő. Lehúzom az ablakot, kiszólok nekik:

ÉN: Jó estét kívánok! Megtennék, hogy lehúzódnak az út szélére? A KRESZ is így írja elő.
(Mint a falka, úgy jönnek oda.)
CIGÁNY FÉRFI1: Nem a mienk a kocsi. Mink is a gazdájukat várjuk, mert kulcsunk sincs.
CIGÁNY FÉRFI2: Majd mondjuk nekik!
(Röhögnek. Cigány nő jön oda.)
CIGÁNY NŐ: Jó napot.
ÉN: Este van már. Jó estét.
(Cigány férfiak távolodnak a kocsitól, sétálnak vissza a kerítéshez. Biztonságos távolból egyikük odaszól nekem)
CIGÁNY FÉRFI 1: Az előbb jött el egy nagy kocsi az elfért. Ne verd má’ magad! Azér’, mer’ neked Audid van?
(Volkswagenem van.)
CIGÁNY NŐ: Ne haragudjon már rájuk! Be vannak már állva, az beszél belőlük.
ÉN: Jó. Majd ha kijózanodnak, magyarázza már el nekik, hogy ha valaki szépen beszél velük, akkor a szájukat ők is úgy igazítsák!
CIGÁNY NŐ: Jó, megmondom.

Több dolgot is tehettem volna. Például, ha kiszállok, lehettem volna én az új Szögi Lajos. Csakhogy a fiam sem nézte volna tétlenül, amíg összevernek. Tehát az ő életét is kockáztattam volna. Ezek viszont nyolcan, vagy kilencen voltak. És hiába volt meg a magához való esze a nőnek, ha az övéit ütik, melléjük állt volna ő is. 

Sem rendőr nem vagyok, sem önjelölt igazságosztó. Meghalni sem akarok idő előtt. Csak annyit tudok tenni, hogy vizionálok egy olyan társadalomról, ahol a becsületes romák még maguk közül is kitaszítják a mocskos, retkes, alkoholista, drogos, cigánybűnöző férgeket.

(Külön pikantériája a dolognak, hogy idehaza vettük észre: amíg én a nővel beszéltem, valaki közülük kicsit megfeszegette a jobb oldali díszlécet. Persze bizonyítani nem tudjuk, hogy ők voltak. De 10 perccel előtte az ajtó még nyitható volt, most meg már nem.) 

() Varga B. Tamás ()

Puzsér Róbert

Az a fájdalmam, hogy a Csillag Születik óta úgy érzem, mintha egy piactéren állnék egy hordón, és próbálnám túlüvölteni az embereket, akik tömegesen hörögnek vagy röhögnek, néha tapsolnak, máskor meg rohadt káposztával dobálnak és köpködnek, én pedig mindenáron meg akarom győzni őket valamiről. Le akarok szállni a hordóról, és visszatérni ahhoz, amit a zsűrizés előtt csináltam. Létrehozni valamit, ami meghaladja a napi szellemi szemét elhordását, hozzátenni valami érvényeset a tudva levőhöz. Írni egy újabb esszékötetet vagy egy újabb forgatókönyvet vagy mit tudom én még, hogy mit, beszéljen most már helyettem az! Struktúrába, cselekménybe, sorsba akarom ágyazni a puzsérságot. Át akarok lényegülni ebből a kibaszott megmondóból egy visszafogottabb, de súlyosabb értelmiségi szerepbe.

Csakhogy akkora halom mocsokság, hitványság, hajdúpéterség gyűlt föl ebben az országban, hogy nem tűnik logikusnak az égő házban letenni a poroltót, és nekiállni a családi ezüstöt fényesíteni. Kulturálisan, politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg és demográfiailag egyaránt akkora defenzívában van az ország, mint az ezeréves államisága során talán soha. Ipari méretekben zajlik az emberek lelki-szellemi kizsigerelése, megfélemlítése, kifosztása és bujtogatása, úgyhogy attól tartok, ha elvonulok, majd arra térek vissza, hogy már London a második legnagyobb magyar város, az országot pedig porig égették azok a pártok és úgynevezett értelmiségi holdudvaraik, amelyek a cigányozáson, a nácizáson, a zsidózáson, a komcsizáson, a rezsicsökkentésen, a nyugdíjemelésen meg a saját zsebeik gátlástalan teletömködésén kívül nem tudnak semmit, és nem is hajlandóak tudomást venni semmiről.

Nagy kurvaság, nagy tisztaság

Megejteni valami itt és ott gömbölyű, fiatal parasztlány szívét, becibálni a szalmakazalba, letépni róla a slingelt buggyos blúzt, bokros szoknyát, pruszlikot, flórharisnyát (esetleg levágni róla egy agrárollóval), aztán bujálkodni százezerrel….hujj! Kinek nem jutott már eszébe, milyen izgató és romantikus lehetett ez annakidején.

Nos, én akkor hagytam abba az ilyesmikről való fantáziálást, amikor elolvastamSzenti Tibor: Paraszti higiénia a múlt század elején című tanulmányát, amelyben többek között két hódmezővásárhelyi paraszt, Szappanos Júlia (1910-1987) és Kérdő Szűcs Ernő (1899-1985) idézi fel, milyen volt a gazdasági tisztálkodás a múlt század elején:

„Hetente ëgyször volt a nagy tisztálkodás. Szombaton ëstë sëhova se möntünk. Ekkor mögfürödtünk. Ilyenkor vizet melegítöttünk. Az embörök külön kaptak ëgy-ëgy tállal, de a teknyőbe legtöbbször csak ëgyször töltöttek. Előbb az öreganyát fürdették lë, azután a fiatalasszonyok, majd a gyerökök követköztek. A végire olyan lött a vizünk, hogy vályugot löhetött volna belüle verni. A teknyőbe csak akkor cseréltek vizet, ha nagy volt a család, és kifogyott volna alattuk. Utóbb mán sűrűbben cserélték, igényösebbek lettek.”

„A testápoló szerök alkalmazása ismeretlen volt. Gondolok itt az ilyesmire, mint a krémek, olajok. Amikor a nők bálba möntek, legföljebb púdert, meg pirosítót használtak, de azt is csak az első világháború után és titokban, mert ha az öreg szülék megtudták, még derült időben is zöngeni kezdett az ég! Mög az az igazság, hogy ilyesmit nem tartottak otthon.”

„Tiszta fehérneműt hetente ëgyször váltottunk, a szombati nagy mosdás után. Ez télön-nyáron így folyt. Ha az embernek hét elején cefrés lett a gatyája, az úgy maradt hét végéig. A tiszta váltása a nőknél se volt sűrűbben, még ha baja is volt. Mikor baj érte a pöndöl alját, és nagyon látszott vagy szégyellte, elbújt vele oszt azt a részt gyorsan kilötyekölte, majd viselte tovább. Ágyneműt általában 4-6 hetenkint, a lustább asszony kéthavonként váltott. Amikor a lepedő már olyan szürke volt a dërekunktól lëfelé, mint a föld, vagy ha tarka lött a balhaszartul, akkor cseréltek.

„Gyakás után nem mosdottunk. A lucskot elintézte a pöndöl alja, mög a gatya. Az igazság az, hogy a meleg paplan vagy dunna alul nem volt kedve az embörnek kikecmerögni, lavórt keresni, oszt a hideg vízben lötyekölődni. Röggelre megszáradtunk. Nem is látszott sömmi. Gyakás után elernyedtünk és aludtunk.”

Azért volt asszony, aki tisztálkodott gyakás után, mert így védekezett a nem kívánt terhesség ellen: „Én úgy védeköztem, hogy közösülés után mögmosdottam alulról. Nem is lett attul kezdve terhöm, mög nem folyt belülem másnap röggel az a lé. Gyakran mondogatták, hogy csak a lusta asszony fog gyerököt, vagyis, aki lusta volt az ágybul kikelni, hogy mögmosakodjék.”

Túlzásba azért nem vitték a mosakodást, hiszen az a közmondás is ismert volt, hogy „nagy kurvaság, nagy tisztaság”, és attól féltek, hogy az emberek a szájukra veszik őket. – fejeződik be ezzel az érdekes cikk.

http://almavarybabary.tumblr.com/post/7336002421/nagy-kurvasag-nagy-tisztasag

.
AMIKOR TAPSOLSZ, PEDIG ÉPP HÜLYÉNEK NÉZNEK

„Vadon istene légy kegyes úr ma,
Ifjú őz húsa enyhíti éhem.”

Az említett szövegrész Kipling: A dzsungel könyve musical változatának nyitányából való. Szép, sőt gyönyörű. Dés László zenéjére, Geszti Péter szövegével. Kellőképp archaikus, kétségtelenül fülbemászó, könnyen énekelhető mestermű. Lenne.

Na, de nézzük először a szövegírói anti-bravúrt!
Tudjátok-e, mi a közös Indiában és Afrikában? Hogy az említett két földrészen nem találhatók őzek (Mármint vadon élők, szóval állatkertekben esetleg.). Így, aki a vadon istenéhez őzhusiért imádkozik e két kontinensen, az csúfos éhhalált hal.

De vajon miért említettem Afrikát? Hiszen köztudott, hogy Kipling művének történései Indiában játszódnak. Nos, ezért a másik „géniusz” a felelős. Dés ugyanis frankó kis afrikai zenét csavarintott rögtön, a nyitányba. 

Tehát adva van egy szerencsétlen indiai kisgyerek, akit ByeAlex kedvesével azonos módon, farkasok neveltek. A gyerek szabadidejében őzhúsra vágyik, és afro zenét dalolgat. Ez ám a multikulti!

Aki pedig azt mondja: „ez a faszom vbt már megint az élőfába is beleköt”, az képzeljen el egy Mózesről szóló rockoperát, aminek az elején Jézus Krisztushoz imádkozik Mózes öccse, Áron, s mindezt a Waffen SS „Erika” című indulójának zenéjére! 

Mondjuk, a jamaikaiaknak durván bejönne. Mert ők is annyira hámoznák ki belőle a lényeget, mint mi, magyarok, ebből a csodálatosan fülbemászó, ragyogó szövegű, ámde nagy kalap szarból.
() Varga B. Tamás ()

Az alábbiak szó szerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből:

- Maga szexuálisan aktív?
- Nem, én csak ott fekszem.

- Mikor van a születésnapja?
- Július tizenöt.
- Melyik évben?
- Minden évben.

- Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját?
- Igen.
- És milyen módon befolyásolja a memóriáját?
- Nem emlékszem.
- Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett?

- Hány éves a fia, aki magával lakik?
- Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
- Hány éve lakik magával?
- Negyvenöt.

- Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?

- Szóval a teherbe esése napja augusztus 8?
- Igen.
- És maga mit csinált ez alatt?

- Szóval van három gyermeke, igaz?
- Igaz.
- Hány fiú?
- Egy sem.
- Hány lány?

- Hogy végződött az első házassága?
- Halállal.
- Kinek a halálával?

- Tudna egy személyleírást adni az alanyról?
- Közepes magasságú, szakállas.
- No vagy férfi?

- Tehát azt mondja, hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
- Igen.
- Lehetséges, hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

- Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon?
- Minden boncolást hullákon végzek.

- Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
- Orális.

- Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
- A boncolás kb. este 8:30-kor kezdődött.
- És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
- Nem, ott ült az asztalon, és csodálkozott, hogy miért boncolom.

- Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
- Nem.
- Ellenőrizte a vérnyomását?
- Nem.
- Ellenőrizte a légzését?
- Nem.
- Tehát lehetséges, hogy az egyén életben volt, amikor elkezdte a boncolást?
- Nem.
- Miért olyan biztos ebben, doktor úr?
- Mert az egyén agya az asztalomon volt, egy üvegtartályban.
- Mindennek ellenére, mégis, lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
- Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt, és ügyvédként praktizált valahol.