Bogdán István Régi magyar mesterségek Nyomtatás
2009. június 16. kedd, 07:32
Bogdán István
Régi magyar mesterségek

TARTALOM, BEVEZETŐ 




Tartalom 

Bevezető

1. A fehér mesterség
2. A tűz és vas ura
3. "Úgy megrótta fáját..."
4. "Még az üveghegyen is túl..."
5. A betűk mestere
6. "Piros csizmám nyomát..."
7. "Magos Déva várát..."
8. Gerencsérek mestersége
9. "Három szabó legények..."
10. "Ki süt nekem lágy kenyeret..."
11. A zárak atyja
12. "Óh kerek világ kerek asztala..."
13. A 200 éves gabona regénye
14. "Mint ha pásztortűz ég..."
15. "Ej, haj gyöngyvirág..."
16. "Hej, halászok, halászok..."
17. "Vadat űzni feljövének..."
18. A bárd mestere
19. "Ó, lámpafény, oly szép vagy"
20. "A régi kutat elnézni csendbe..."
21. "Ha vize van, bort iszik..."
22. "S a szövőgyárak ablakán..."
23. "Ki viszi... levelem..."
24. Kocsira ládát
25. Szabad a vásár
26. Nemesfémek mívese
27. "Mit sütsz, kis szűcs?"
28. "Az idő rostájában"
29. "Figaro itt, Figaro ott..."
30. A vörös kakas szelídítése
31. "De vajon ki zörget"
32. "Lukas a kalapom teteje..."
33. "Egy kis cigaretta..."
34. "Gombház, ha leszakad..."
35. Egy korsó világos
36. "Jó szerencsét!"
37. "Lesz még szőlő, lágy kenyér"
38. Mesterségjelvények, cégérek
39. "Gaudeamus igitur..."

Források


Bevezető 

A Magyar Rádióban elhangzott ismeretterjesztő előadásaimból a magyar ipar és gazdaság múltját, a régi foglalkozások, céhes mesterségek történetét, a kézművesek évszázados mindennapját megelevenítő mintegy negyven előadás szövege jut az Olvasóhoz e kötetben. A sorrend az előadások elkészítésének, illetve elhangzásának időrendjét követi.

Célom az volt, hogy a gépekhez, szupertechnikához szokott, az űrhajók korszakában élő embert néhány percre megállítsam, és visszamutassak a megtett útra, felidézve az ősök, a homo faber: a technikai ember életét a kézműves és gyalogjáró időszakban; egyúttal közvetve megmutassam azt is, hogy a magyar történelem nem csupán a hadakozások és politikai harcok sorozata. Sok mindent rejt a múltunk, van mit emlékezetbe idézni. Így a munka történetét is. - Nem szándékoztam a múltat eszményíteni, de figyelmeztetni igen: ne becsüljük le, a múltat! Akkor is értelmes emberek éltek, és az adott lehetőségekhez képest elvégezték feladataikat, olyannyira, hogy munkájuk eredményeire épülhetett fel jelenünk. Ne bízzuk el magunkat, mert a jelen diadalait a holnap hamar túlszárnyalja, és éppúgy a múlt tárházába küldi, mint a ma a tegnap sikereit! A fejlődés minden mozzanata értékes a fejlődés egészében.

Az előadások - s így e kötet - lényegében műszaktörténet. E téma természete az, hogy "száraz", a műfaj természete viszont azt kívánta, hogy "színes" legyen az összeállítás, amellett, hogy megszabott és nagyon szűkre szabott terjedelmű. E három tényező határozta meg tehát a "mit" és a "hogyant" A tartalom és a stílus összehangolásakor a népszerűsítő ismeretterjesztésnek sajátos formáját kellett kialakítani, és az a szándékom, hogy egy-egy téma történetének egészét bemutassam, nem könnyebbítette meg az ugartörést. E műfajalakító munkánál sokat segített Kerekes István, ezen előadássorozat rádiószerkesztője - hálásan köszönöm fáradozását.

E szöveget a jelen közreadásnál nem bővítettem ki az annak idején a kötött terjedelem miatt az összeállításokból kihagyott anyaggal. A kevés mindig több mint a sok, és e kötet célja ugyanaz, mint az előadásoké: a népszerűsítő ismeretterjesztés.

Szükségesnek tartottam azonban azt, hogy megadjam az egy-egy témára vonatkozó fontosabb levéltári és könyvtári forrásokat, kivéve a szövegben hivatkozott szépirodalmi idézetekét. E források segítségével az érdeklődő a nem közölt részletkérdéseket is tanulmányozhatja. Az adott lehetőségek szerint ábrákkal igyekeztem szemléltetőbbé tenni a kötetet.

Végezetül: köszönet illeti a Kiadót, hogy az előadások szövegét közreadta, és így - mivel verba volant, scripta manent - e témakört szélesebb körben ismertetheti, s ezzel a Rádió munkáját befejezi.

A szerző

 

 

http://mektukor.oszk.hu/05100/05134/index.phtml#

LAST_UPDATED2