Fekete Antal Keresztneveink, védôszentjeink
Nihil obstat. P. Thomas Zárday O. Sch. P. censor delegatus
Nr. 174/1992. Imprimi potest. Budapestini, die 12. mensis Nov. a. 1992. P. Dr. Stephanus Jelenits O. Sch. P. provincialis
Boldogasszonyunknak ajánlva
Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék
A könyv elektronikus változata
A második kiadás elé: Dr. Konkoly István megyéspüspök ajánló sorai Tájékoztató A rövidítések magyarázata Férfinevek Nôi nevek Függelék A valóban használatos keresztnevek naptári rendje Felhasznált irodalom Összes név nem és ábécé sorrendben Összes név ábécé sorrendben A könyvben szereplô nevek statisztikája ======================================================================== A könyv elektronikus változata
Ez a program az azonos című könyv második, bôvített kiadásának szöveghű elektronikus változata. A könyv 1992-ben jelent meg a Szent István Társulat gondozásában. Az elektronikus kiadás a Piarista Rend magyarországi tartományfônökének az engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra szabadon lehet használni a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár elôírásai szerint. Minden más jog a Piarista Rendé. Az egyes névcikkek elején a magyar vagy nem magyar neveket azonosító tipográfiai jelölést a programban meg kellett változtatni. A program Tájékoztató fejezetében a nyomtatott könyv eredeti szövege szerepel, de az elektronikus változatban a nevek eredetét a következôképpen jelöljük: ÁKOS* magyar név ANTAL megmagyarosodott név ADALBERT idegen név ======================================================================== A második kiadás elé
A névadásnak az Ó- és az Újszövetségi Szentírásban egyaránt nagy jelentôsége volt. A név utalt viselôjének személyére és jellemére. Máskor meg arra a sajátos hivatásra, amelyet Istentôl kapott. Így lett Ábrámból Ábrahám, Jákobból Izrael, Simonból Péter, Saulból meg Pál. S az Isten egyszülött Fia sem véletlenül kapta a Jézus nevet. Ez a név ugyanis annyit jelent, mint Megváltó és Szabadító! Vagy ô talán nem a mi megváltásunkra fogantatott a Szentlélektôl és született Szűz Máriától? Ugyanígy találó volt Jézus édesanyjának neve is. Köztudott, hogy a héber Mirjam vagy annak görög, illetve latin változata, a Mária azt jelenti: Istent nagyon szeretô, az ördögnek ellenszegülô. Mindezek alapján érthetô, hogy a keresztények is tudatosan és nagy gondossággal választanak nevet gyermekeiknek. Jól tudják, hogy a keresztségben kapott név egy szenthez kapcsolja gyermekük életét. Ez a szent védi és oltalmazza ôt: példájával és közbenjárásával segíti az üdvösségre vezetô úton. S ki-ki az ô védôszentjének ünnepén tartja névnapját is. A szentek kultuszának megerôsödésétôl kezdve évszázadokon át a keresztény családokban a névválasztás és a védôszentválasztás a legszorosabban egybekapcsolódott egymással. Sok esetben a szülôk még azt is természetesnek tartották, hogy a születés, illetve a keresztelés napja szentjének a nevét adják gyermekeiknek. A 18. század végétôl kezdve viszont a névválasztás kezdett elszakadni a szentek hagyományos tiszteletétôl. Egyre több régi, illetve a nyelvújítás korában keletkezett új magyar nevet választottak a szülôk gyermekeik számára. Ilyen esetekben az Egyház azt ajánlotta, hogy a megkereszteltek második névként vegyék fel valamelyik közismert védôszent nevét. A két név viselése viszont nemegyszer zavart okozott a mindennapi életben, különösen is a névnapok megünneplése terén. A hívô katolikusok ezért is vették kezükbe nagy örömmel Fekete Antal piarista atya: Keresztneveink, védôszentjeink c. könyvének 1974-ben megjelent elsô kiadását. A könyv nagy újdonsága volt, hogy sok keresztnév eddig nem ismert vagy elfelejtett védôszentjét fedezte fel. S ha ez nem sikerült, egy-egy szent hangzásában hasonló nevéhez kapcsolta a kis megkeresztelt különlegesnek számító nevét. S hogy papjaink és híveink öröme teljes legyen: az egyes keresztnevek szakszerű nyelvészeti magyarázatát is megadta ez a könyv. nem is szólva arról, hogy néhány tömör mondatban rávilágít az egyes védôszentek jellemének példamutató vonásaira. Ezáltal megsejteti velünk Isten kegyelmének változatos gazdagságát és erejét, amely az ember jószándékú és hűséges igyekezetével párosulva képes megvalósítani az életszentség csodáit. A könyv mostani, második kiadásának elônyére vált, hogy merészen vállalkozott az eddig hivatalosnak tartott Ladó: Magyar utónévkönyv anyagának korrigálására. Sok népszerűtlen és mesterkéltnek tekinthetô nevet kihagyott, illetve új nevekkel pótolt. A keresztnevekkel és védôszentjeinkkel kapcsolatos nagy problémát természetesen szerzônk sem tudta megoldani. Vagyis nem tudta megteremteni a katolikus egyházi naptár és a világi (állami) naptárak közötti egységet. Ez nem sikerülhetett azért sem, mert az állami naptárak a katolikus naptáraknak a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatos naptárreformja elôtti adataira, illetve a protestáns naptárak dátumaira támaszkodnak. Szerzônk könyvének ez a látszólagos gyengéje azonban nem hiányosságát, hanem az Egyház liturgiájához való ôszinte hűségét bizonyítja. Szívbôl kívánom, hogy ezt az értékes művet papok és világi hívek egyaránt haszonnal forgassák és tanulmányozzák.
Szombathely, 1992. november 1-jén.
DR. KONKOLY ISTVÁN szombathelyi püspök, az Országos Liturgikus Tanács elnöke ======================================================================== Tájékoztató
A kereszteléskor a katolikus gyermek nemcsak nevet, hanem védôszentet is kap. A Magyar Püspöki Kar rendelkezése értelmében már a keresztelésnek a plébánián való bejelentésekor a gyermek neve alapján meg kell állapítani, hogy ki lesz a védôszentje, mikor lesz a neve napja. A keresztelési szertartás maga azzal indul, hogy a pap megkérdezi a szülôktôl: ,,Mi a gyermek neve?'' A felelet után megnevezi védôszentjét. Csak helyeselni lehet, ha ekkor vagy az elôzô alkalommal röviden jellemzi is. De már jóval korábban is, amikor a szülôk születendô gyermekük nevérôl tanakodnak, bizonnyal az is érdekli ôket, hogy kinek mennyei pártfogása alá helyezik, ki a keresztény életnek az a hôse, aki elôtte példaképként fog állani. Papoknak és szülôknek ebben a vonatkozásban akar szolgálatára állni ez a könyv. A középkor derekától kezdve a névadás és a védôszent megjelölése századokon át magától értetôdô, természetes egységet alkotott. Ez a harmónia a 18. század végétôl vált kérdésessé, amikor új magyar neveket alkottak, illetve régi magyar, az Árpád-korban használatos neveket újítottak fel, és ilyeneket kívántak adni a szülôk a gyermeküknek. Eleinte, egy-két esetben úgy látszott, hogy szerencsés irányt vesz a fejlôdés. Az elsô ilyen nevet, a Dugonics András alkotta Etelkát a kezdet kezdetén azonosították Szent Adelheidéval, és máig az a védôszentje. Egészen más eset, de ugyanide vág: A nemzet ôsidôk óta annak tudatában volt, hogy kitűnô királyainak, a Béláknak a neve valamiképpen kapcsolatban van Szent Adalbertéval. Mikor aztán elkezdték ezt a nevet keresztnévként fölvenni, készen állt az illetôk részére a védôszent. Csakhogy ez az irányzat nem folytatódott tovább. Egyre több magyar név került forgalomba, a katolikus egyház pedig sem hivatalosan, szervezetten, sem egyes tudós képviselôiben nem mutatott érdeklôdést nevek és védôszentek összekapcsolása iránt, hanem megelégedett azzal, hogy az új nevet viselô gyermeknek a kereszteléskor egy második nevet is adott, egy közismert védôszent nevét. Ebben az idôben történt, hogy a naptárak protestáns névnaprovatainak szerkesztôi ,,üres'' napokra teljesen találomra, minden indok nélkül beosztottak egy-egy magyar nevet. Ekkor alakult ki az a nézet, hogy egy magyar nevű személynek csak protestáns névnapja van. Ez volt a helyzet egészen a jelen század harmincas éveiig, amikor Meskó Lajos piarista tanár nagy nyelvtudományi felkészültség birtokában mozgalmat indított a magyar nevek felvétele érdekében úgy azonban, hogy ezek mellé a nevek mellé a név hangzása vagy jelentése alapján védôszentet is ajánlott, névnapul jelölve meg az illetô szent egyházi emléknapját. Legfontosabb művének jellemzô, egész mondanivalóját kifejezô címe: Ôsmagyar keresztneveket keresztény szellemben! (Budapest, 1935) 1971-ben nagy jelentôségű változás történt a keresztnevek területén: Ladó János szerkesztésében megjelent a Magyar utónévkönyv 1827 névvel, köztük a hagyományosokon kívül sok elfelejtett, a használatba vissza nem vett régi magyarral és rengeteg idegennel. Hivatalos kiadványnak számított, és egy darabig azt lehetett hinni, hogy csak ezeket a neveket lehet anyakönyvezni, és csak abban a formában, ahogy ôket a jegyzék tartalmazza. Idôvel az élet áttörte ezeket a gátakat. Ez a névsor természetszerűleg nem vett figyelembe katolikus szempontokat. Könyvünk elsô kiadásával (1974) ezt a hiányt igyekeztünk pótolni, ezt a névsort akartuk ,,megkeresztelni'', azaz egyrészt a nevekhez tartozó védôszenteket ismertetni, illetve másfelôl, ha nincs, az ilyen neveket a fönti módon védôszentekkel ellátni. Ez utóbbi eljárás nemcsak a régi magyar, hanem igen sokszor az idegen nevekkel kapcsolatban is szükséges volt. Az volt a célunk, hogy katolikus szempontból ne legyen akadálya annak, hogy a jegyzék bármelyik nevét felvegyük, és arra se legyen szükség, hogy olyan második nevet csatoljunk hozzá, amelyet valaha egy szent viselt. Nyilvánvaló, hogy ha ez a könyv maga kezdeményezte egy-egy névhez éppen egy bizonyos védôszent kapcsolását, vagy akár e célra korábbi próbálkozásokat használt fel, az egyelôre csak ajánlás. De eljöhet az az idô, amikor a nevek viselôi és ismerôi ezt a kapcsolatot természetesnek, szokottnak fogják találni. Minthogy minden esetben a név hangalakja vagy jelentése az irányadó a védôszent választásában, a szerzônek nem volt szabad keze, és éppen nem nyíltak tág lehetôségei. Ennek következtében a javasolt védôszentek közül sok az olyan, aki még az egyháziak körében sem ismeretes. Ez különben természetes is, hiszen a szentek legnagyobb részérôl csak a hagiográfia szakemberei tudnak. Érvényes ez sok magyar vagy magyarországi vonatkozású szentre is; ezekre pedig védôszentekül való választásukkal, ahol csak lehetett, igyekeztünk ráirányítani a figyelmet. Ugyancsak a névhez való elvszerű kötôdés következménye, hogy sok esetben csak az ókori vértanúk, középkori remeték meg papok és szerzetesek, továbbá nôk részére csak férfi szentek sorában sikerült találni megfelelô védôszentet, és ezekre azt mondhatja a mai ember, hogy a hajdan volt világnak ezek az emberei nem vonzóak számukra. Ez kétségtelen, de a bemutatott védôszentekkel kapcsolatban mégiscsak az a fontos, hogy szentek, azaz hôsiesen gyakorolták az isten- és emberszeretetet: ami pedig ezenfelül még róluk olvasható, csak árnyaltabban akarja bemutatni, hogy milyen viszonyok, életkörülmények között, milyen életpályán gyakorolták ezt az életszentséget. Az életszentség ugyanis idôbe ágyazott is, de idôk fölötti is. Egy-egy név régebbi szent viselôje után természetesen bemutatjuk ugyanazon név újabb szent képviselôi közül a nevezetesebbeket is; ám az a tapasztalat, hogy inkább a régebbit szokás védôszentül választani és az ô ünnepét névnapként megülni. Az ilyen sok szenttel megáldott nevek mellett, mint épp ez a névjegyzék mutatja, sok olyan név van, amely még várja a maga saját védôszentjét. Miért ne érkezhetnék ez magyar földrôl? Mint fönt kifejtettük, könyvünk elsô kiadása Ladó János Magyar utónévkönyvének az anyagát a védôszentek ismertetésével, illetve kiválasztásával egészítette ki. Az azóta eltelt idô alatt azonban kiderült, hogy a magyar társadalom a Ladó-féle ajánlások, névjavaslatok nagy részét nem tette magáévá: egy, ha nem is hivatalos, de mégiscsak szakfolyóiratban megjelent megállapítás szerint ,,a Magyar utónévkönyv anyaga csaknem 70%-ban felhasználatlan'' (Magyar Nyelv, 1992. 101. 1.). Ezért ebbôl a második kiadásból sok nevet kihagytunk, de sajnos nem objektív fölmérés, hanem inkább csak megérzés alapján: a nagyon is idegeneknek, idegenszerűeknek érzett neveket. Ebben a vonatkozásban kikértem a Magyar Nyelvtudományi Intézet tanácsát. Hasonlóképpen abban is, hogy miféle olyan új igények merültek fel, amelyekkel a névsort ki kell egészíteni. Mindkét vonatkozásban a szerzô hálás lekötelezettje Bíró Ágnesnak, az Intézet munkatársának. Ha pedig hiba volt valamely név kihagyása, mert valakit épp ez érdekelne, utánanézhet az elsô kiadásban. A nevek eredete és jelentése is szerfölött érdekli a közönséget. Ebben a tekintetben arra törekedtünk, hogy a szaktudomány, a nyelvészet színe elôtt a legteljesebb mértékben megállja a helyét a könyv. Ebben a második kiadásban nyelvészeti szempontból sok névcikk átdolgozásra került részint saját kutatások, részint kedves barátom és rendtársam, Meskó Lajos tanácsai alapján. Neki tartozom hálával az újonnan besorolt nevek nyelvészeti meghatározásában nyújtott segítségért is. Szólni kell még a könyv egészének és az egyes névcikkeknek a felépítésérôl. A törzset a nevek ábécérendben való jegyzéke alkotja, elôbb a férfi- azután a nôi neveké. Ezt a sorrendet az indokolja, hogy igen sok esetben a férfinevek az elsôdlegesek, a nôi nevek pedig ezek átalakított formái, és helyénvalóbb a könyv második részébôl visszautalni az elsôre, mint fordítva. A névjegyzék után a könyv függelékében a valóban használt neveknek a naptári rend szerint való csoportosítása és a források felsorolása következik. Az egyes névcikkek élén természetesen maga a név áll. Itt már a betűtípus jelzi, hogy magyar vagy nem magyar, idegen névvel van-e dolgunk. A magyar nevek félkövér nagykapitál (pl. ÁKOS*), a megmagyarosodottak álló nagykapitál (pl. ANTAL), az idegenek kiskapitál (pl. ADALBERT) betűkkel jelentkeznek. A nevek ilyen szempontú minôsítésérôl kissé részletesebben kell szólni. Elôször is utalni kell arra, hogy a magyarság finnugor (magyar) nyelvű és különféle törökös (sôt egyéb) nyelvű népelemekbôl forrott össze azzá a nemzetté, amely ezt a hazát elfoglalta. Ennek a népnek a névkincse magyar név. Ha tehát sok névrôl azt olvassuk, hogy török eredetű, ne azokra a törökökre gondoljunk, akikkel oly hosszú idôn át harcban álltunk, és akik másfél századon át uralmuk alatt tartották hazánk jó részét. Magyar nevek továbbá magyar írók és nyelvújítók tudatos névalkotásai. Magyar név azután minden olyan név, amely a magyar nyelv életében lett (esetleg idegen eredetű) közszóból tulajdonnévvé. De nem soroljuk ide az olyan újabb keletű névalkotásokat, amelyek mint közszavak ma is idegen szavak, és amelyekrôl nem lehet azt állítani, hogy a magyar nyelvben már tulajdonnévvé lettek. Az olyan újabb keletű neveket viszont, amelyek mint közszók magyar szavak, a magyar nevek közé számítjuk. Ide tartozik még néhány rokon (besenyô, finn, hun, kun, mongol) nyelv és nép körébôl való név is. Különleges indokolással és elvi engedménnyel ide osztjuk be az Aladár, Atilla, Attila, Csörsz nevet is. Megmagyarosodott neveknek -- nyelvészeti alapon állva -- azokat a neveket tekintjük, amelyeknek hangalakja nálunk módosult, az idegen eredetitôl eltérô formát öltött -- vagyis nem meghonosodott, hanem megmagyarosodott nevekrôl beszélünk. De nem számítjuk megmagyarosodásnak, ha az idegen nyelvi a betű helyén a magyarban is ugyanez a betű áll, bár a magyar a hang lényegesen különbözik a latin és a többi nyelv a hangjától. Példa lehet az Anna, amelyet egyformán ír le, de nem egyformán ejt a magyar és a latin nyelv. Hasonlóképpen nem tekintjük megmagyarosodott neveknek azokat a latin jövevényeket, amelyekben a régi hazai olvasási mód szerint ma is s hangot ejtünk, jóllehet a mai latin olvasat szerint ott sz hang van (pl. Dárius, Jónás). A többi nevet idegen névnek mondjuk, ha még oly régi használat vagy mai elterjedtség honosította is meg ôket. De ezek önállósult becézései megmagyarosodott neveknek számítanak. A név után rövid nyelvészeti magyarázat következik: a név eredete és jelentése. Ha magyar névrôl van szó, a következô megjelöléseket olvashatjuk: ôsmagyar név, ómagyar név, régi magyar név, újmagyar név. Ôsmagyar neveknek nevezzük azokat, amelyek kimutathatóan már Szent István elôtt is használatosak voltak (néha ez vitatható, mint pl. Szabolcs, Szemere esetében); ómagyar neveknek hívjuk a középkori forrásokban megtalálható neveket; a régi magyar név tulajdonképpen óvatos megállapítás: lehet, hogy az elôbb említett korszakokból valók, de a jelen könyv szerzôje nem tud elôfordulásukról; újmagyar név a középkor utáni idôben, fôként a 19--20. században keletkezett név. Idegen eredetű nevek esetében jelezzük azt a nyelvet, amelyben a név keletkezett és értelemmel bír; de itt meg kell jegyeznünk, hogy igen sok esetben a latin volt az a nyelv, amely a nevet felénk közvetítette. Szentírási eredetű neveknél azonban ezt a minôsítést olvashatjuk ahelyett, hogy a név héber vagy arámi eredetű. Keresztény ember szemében ez a lényegesebb, és ezek a zsidó nevek csak azért honosodtak meg nálunk, mert az üdvösségtörténet nevezetes személyiségei viselték. A név nyelvészeti magyarázata után következnek a rokon nevek és a védôszent(ek). Ez utóbbiak közül az elsô neve elôl (tehát aki közvetlenül következik a ,,Védôszent'' szó után) az ismétlés elkerülése céljából elhagytuk a ,,Szent'' jelzôt. A ,,kapcsolt'' (azaz a keresztnévvel nem azonos nevű) védôszent nevének jelentését általában csak akkor magyarázzuk, ha magának a keresztnévnek a jelentése ismeretlen, vagy a védôszent nevének a keresztnévhez való kapcsolása a két név jelentésbeli azonossága vagy hasonlósága alapján történt. A védôszentek nevét a lehetôség szerint eredeti vagy latin formájában közöljük; ezzel megtakarítjuk a név nyelvészeti magyarázatában annak az idegen nyelvi elôzménynek a megemlítését, amelybôl a magyar név fejlôdött. A védôszent megnevezése után annak pár mondatos vagy szavas jellemzése következik, mindig megjelölve a helyet és a kort, ahová ezek az adatok kapcsolódnak. A szent egyházi ünnepe -- amely egyúttal az illetô keresztnév viselôjének névnapja -- fejezi be a névcikket. Itt kell megemlíteni, hogy azelôtt szökôévben február 24-e után e nap kihagyásával egy nappal hátrább volt szokás tolni a szentekrôl való megemlékezéseket. Jelenleg azonban így járunk el: ,,Az ünneplésekben nincs változás, azon a napon végezzük, amelyikre a naptár jelzi.'' (Az imaórák liturgiája) Az elsô kiadással ellentétben ez a második a névünnepek tekintetében nem tesz különbséget közönséges és szökôév között. E könyv használóinak eligazítására azt még el kell mondanunk, hogy a közelmúlt világban az állami naptárakhoz állami névnapjegyzék is készült, mégpedig a régi katolikus naptáraknak a II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatos naptárreform elôtti közismert adataiból, magyar és több idegen névnek a régi protestáns naptárakban található dátumaiból, valamint több névnek a még szabad napokon való önkényes elhelyezésébôl. Ezek a névnapdátumok találhatók évrôl évre a naptárakban, és ezeket a névnaposokat köszönti reggelente a rádió. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek a névnapdátumoknak a katolikus egyház liturgikus életéhez, a szenteknek a katolikus egyházban folyó tiszteletéhez az esetek többségében semmi közük sincs. Könyvünk -- bár nem elôzménytelen -- újsága abban van, hogy a nevek felôl közeledik a szentekhez, nem pedig fordítva. Teszi ezt azzal az óhajjal, hogy szenteljék meg ôket és viselôiket.
A rövidítések magyarázata
? = bizonytalan pl. = például = lásd! sk(k). = és a következô(k) + = meghalt (+ jel félkövérrel) sz. = század + = plusz ti. = tudniillik c. = című u. = után e. = elôtt ui. = ugyanis ill. = illetôleg, illetve ún. = úgynevezett J., j. = jelentése uo. = ugyanott k. = körül v. között Ü., ü. = ünnepe kb. = körülbelül v. = vagy Kr. e. = Krisztus elôtt Vö., vö. = vesd össze l. = lap vsz. = valószínűleg L., l. = lásd! ======================================================================== Férfinevek -- A, Á
ABA* Ómagyar név. Török eredetű. J.: apa. Rokon nevek: Abony, Absa. Védôszent: Paternus (=atyai, ti. jóságú); bencés szerzetes volt, és a mai Franciaország területén levô kolostorokban élt. Egy alkalommal útonállók támadták meg egy erdôben; lelkükre beszélt, hogy javuljanak meg, és ezért dühükben megölték (+726 k.). Ü.: nov. 12.
ÁBEL Ószövetségi név. J.: (?) lehelet, mulandóság, esetleg: fiú. Ádám és Éva fiának ünnepe: jan. 2. Lehet védôszentje Abel, lobbes-i bencés szerzetes, majd 743-tól reimsi (ma: Franciaország) érsek (+750--760 között) is. Ü.: aug. 5.
ABONY* Az Aba név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott! Védôszentje lehet Szent Paternianus, 5. sz.-i bolognai (Itália) püspök is. Ü.: júl. 12.
ÁBRAHÁM Ószövetségi név. J.: a sokaság atyja, fölséges atya. Rokon nevek: Ábris, Ibrány. Az ószövetségi Ábrahám patriárka (Kr. e. 19--20. sz.), aki ,,atyja mindenkinek, aki hisz'' (Róm 4, 11.), példaképe a keresztényeknek is. Ü.: okt. 9. Van keresztény Szent Ábrahám is, a Keletrôl származó, majd Galliában (a mai Franciaország) szent életet élt remete (+476 k.). Ü.: jún. 15.
ÁBRIS Az Ábrahám név kicsinyítôképzôs alakja. A továbbiakat l. ott! Más védôszent: Ábrám (Ábrahám), szíriai remete (+360 k.). Ü.: márc. 16.
ABSA* Régi magyar név. Az Aba név kicsinyítôképzôs származéka, amely utóbb egybefolyt az Absolon becézô alakjával. Védôszent: Abakum, római vértanú (+ vsz. 304 k.). Ü.: jan. 19.
ABSOLON Ószövetségi név. J.: a béke atyja. Rokon név: Absa, Axel. Védôszent: Absolon, a kappadóciai (Kis-Ázsia) Caesareában vsz. az 1. sz.-ban szenvedett vértanú. Ü.: márc. 2.
ACHILLES Görög eredetű név. J.: a kígyó fia (?). A név régi magyar formája: Ehellös. Védôszent: Achilleus, római vértanú. Alakját testvérével, Nereuséval legendák fonják körül; ez viszont arra mutat, hogy nagy tiszteletben részesültek (+ vsz. 304 k.). Ü.: máj. 12. A keresztény ókor ismer egy másik Szent Achilleus szerpap-vértanút is (+212). Ü.: ápr. 23.
ACSÁD* Ómagyar név. Jelentése bizonytalan. Védôszent: Acatius (j: ártatlan), szerémi (a római kori Pannóniában, a Dráva--Duna--Száva szögében) vértanú. Ü.: jan. 2. Védôszentje lehet Agathius (Acathius), katonatiszt vértanú is (+306 k.). Ü.: máj. 8.
ADALBERT Germán eredetű név. J.: nemes és fényes, vagyis elôkelôsége révén híres. Védôszent: Adalbert, püspök, vértanú (+997). Vö. Béla. Ü.: ápr. 23.
ÁDÁM Ószövetségi név. J. a Szentírás-magyarázók szerint: vörös földbôl való. Az emberiség ôsatyjáról december 24-én emlékezik meg az Egyház.
ADEODÁT Latin név. J.: Istentôl adott. Rokon név: Deodát. Védôszent: Deodatus, nevers-i (a mai Franciaországban) püspök; élete végén remeteségbe vonult (+679). Ü.: jún. 19. Másik védôszent: Deusdedit (=Isten adománya), pápa, hitvalló (+618). Ü.: nov. 8.
ADOLF Germán eredetű név. J.: nemes farkas. Védôszent: Adolf, westfáliai grófi családból származó cisztercita szerzetes, majd osnabrücki (Németország) püspök, a pestises betegek odaadó ápolója (+1224). Ü.: febr. 11. Másik védôszent: Adolf, angliai származású utrechti (ma: Hollandia) püspök (+642?). Ü.: jún. 17.
ADONY* Ómagyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Anthelm (=Isten védence); a franciaországi Grenoble-ban levô karthauzi kolostor priorja és így az egész rend feje volt; a pápa parancsára püspökké lett, de 12 évi működés után visszavonult a kolostorba (+1178). Ü.: jún. 26.
ADORJÁN Latin eredetű név. J.: a Velence tartományban levô Hadria városából való férfi. Rokon nevek: Adrián, Arián. Védôszent: Hadrianus, nikomédiai (Kis-Ázsia) vértanú. Legendás élettörténete szerint egyházüldözô császári hivatalnokból, rendôrtisztbôl lett keresztény (+303 k.). Ereklyéi a középkorban Flandriába kerültek, és ezért terjedt el tisztelete óriási mértékben a Rajna vidékén. Ü.: márc. 4. és szept. 8. Ugyanabban az idôben szenvedett vértanúságot a palesztinai Caesareában egy másik Szent Hadrianus (+308). Ü.: márc. 5.
ADRIÁN A Hadrianus név változata. A továbbiakat l. az Adorján névcikkben!
AGÁD* Régi magyar név. Valószínűleg török eredetű. Védôszent: Agatho (=jó, nemes), pápa (678--681). Tévtanítókkal, fôként az ún. képrombolókkal való küzdelemben telt el rövid kormányzásának ideje. De nevének is igyekezett megfelelni: senki sem távozott tôle vigasztalás nélkül. Ü.: jan. 10.
AGGEUS Ószövetségi próféta neve (Kr. e. a 6. sz.). J.: ünnepi, vidám. A prófétáról júl. 4-én emlékezik az Egyház. Keresztény szent: Aggeus, bolognai vértanú (+300 k.). Ü.: jan. 4.
AGMÁND* Ôsmagyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Amandus (=szeretetreméltó), szerzetes, majd püspök, a belgák apostola (+676). Ü.: febr. 6.
ÁGOST Rokon név: Ágoston. Mindkettô a latin Augustusból származik. J.: fenséges, fennkölt. Védôszent: Gazotti (Kazotics) Boldog Augustus (Augustinus), dalmáciai származású domonkos szerzetes, majd zágrábi püspök. Károly Róbert királyunk (1308--1342) megválasztása idején, majd uralkodása elsô éveiben a magyar politikai életben is jelentôs szerepet vitt (+1323). Ü.: aug. 3. és 8.
ÁGOSTON A név eredetét és jelentését l. az Ágost rokon név rovatában! Védôszent: Ágoston (Augustinus), hippói püspök, egyházdoktor, a keresztény ókor legnagyobb bölcselôje és a nyugati egyház legzseniálisabb hittudósa (+430). Ü.: aug. 28. Másik védôszent: Agoston, Canterbury érseke, Anglia apostola (+604). Ü.: máj. 27.
ÁHIM A Joakim név önállósult rövidülése. A továbbiakat l. ott!
AHMED Arab eredetű név. J.: dicséretre méltó. Régi magyar formája: Amhát. Védôszent: Honoratus (=tisztelt, tiszteletre méltó); Lerin szigetén (a mai Franciaországban) kolostort alapított, számtalan tanítványának volt bölcs lelki vezetôje; utóbb Arles püspöke (+420). Ü.: jan. 16.
AJÁD* Régi magyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Aichard(us) (=olyan erôs, mint egy kard), a mai Franciaország területén levô Jouin szerzetese, majd jámborságával és tudományával világoskodó apátja (+687). Ü.: szept. 15.
AJÁNDOK* Ómagyar név, utolsó magánhangzójában a régiesebb alakkal -- megkülönböztetésül a hasonló nôi névtôl. Úgy értendô, hogy a gyermek Isten ajándéka. A védôszentet: Donatust l. a Donát névcikkben! Ü.: aug. 7., ill. febr. 17.
AJTONY* Ôsmagyar név. Török eredetű. J.: arany. Védôszent: Aureus (=aranyos), mainzi (ma: Németország) püspök, a hun hadjárat áldozata (+451). Ü.: jún. 16. Vagy: Szent Aurelius (=aranyos), córdobai vértanú. L. az Aurél név rovatában! Ü.: júl. 27.
AKÁCS A latinosított görög Achatius (=ártatlan) rövidülésének régi, magyaros alakja. Védôszent: Acathius. L. az Acsád névcikkben! Ü.: máj. 8.
ÁKOS* Ómagyar név. Török eredetű. J.: fehér sólyom. Védôszent: Achatius (+125 k.), örmény vértanú. Élettörténete kései keletű és eléggé mesés színezetű, de ô a 14 segítô szent egyike. Jún. 22-i ünnepe a magyar naptárakban a legrégibb Ákos-nap. Más védôszent: Acathius szerémi (l. az Acsád névcikkben!) vértanú. Ü.: jan. 2.
ALADÁR* Szláv eredetű köznévbôl (j.: udvarházi elöljáró) lett középkori magyar név vagy megmagyarosodott szláv név. Magyar névnek -- elvi engedménnyel -- mondai vonatkozása miatt tekintjük; Kézai S. ui. gestájában ezt a maga korában ismert nevet visszavetítve Aladárnak mondja Attila fiát. Védôszent: Eleutherius (=szabad ember, nemes), püspök a mai Belgium területén (+531; ü.: febr. 20.) vagy az ugyanilyen nevű pápa (+189 k.), akit az Egyház sok gondja, fáradsága miatt vértanúként tisztel, jóllehet nem halt erôszakos halált. Ü.: máj. 26.
ALADIN Germán eredetű név. J.: kis öreg. Védôszent: Altmann (=tapasztalt öreg), passaui (Bajorország) püspök; az ún. invesztitúra- harcban az Egyház jogai mellett szállt síkra, ezért száműzetésben kellett meghalnia (+1091). Ü.: aug. 8. Másik védôszent: Alto (=élemedett), Bajorország egyik apostola, kolostoralapító és apát (+760 k.). Ü.: febr. 9.
ALAJOS Germán-német eredetű név. J.: egészen bölcs. Védôszent: Gonzaga Szent Alajos (Aloisius), a mantuai ôrgróf elsôszülött fia, a tisztaság hôse; pestises betegek ápolása közben kapott fertôzés következtében mint jezsuita papnövendék halt meg 24 éves korában (+1591). Ü.: jún. 21.
ALÁN A bretonból származó angol eredetű név. J.: fuvolás, furulyás (?). Védôszent: Alanus, nem egészen hiteles adatok szerint cisztercita szerzetes, majd püspök; élete végén visszatért a clairvaux-i apátságba (+1160). Ü.: okt. 14. és nov. 25. Másik védôszent: Boldog Alanus, francia domonkos, a rózsafüzér nagy terjesztôje (+1475). Ü.: szept. 8.
ALBERT A germán Adalbert német rövidülése. Jelentését l. ott! Védôszent: Nagy Szent Albert, egyházdoktor, párizsi, kölni fôiskolai tanár; domonkos volt, és rendkívüli tudománya miatt -- amelyben a középkori viszonyokhoz mérten igen jelentôs helyet foglaltak el a természettudományok is -- nevezték el már kortársai Nagynak (+1280). Ü.: nov. 15. Két szentéletű középkori magyar pálos szerzetesnek, Thar- Ispán Boldog Albertnak és Csanády Boldog Albertnak május 9-én, ill. 28- án van az ünnepe; aug. 7-én pedig Szicíliai Szent Albert karmelitáé (+1306).
ALBIN Két név, a latin Albinus (=fehér) és a germán Alwin, Albuin (=nemes barát) egybeesése. Védôszent: Albinus, szerzetesapát, angers-i (a mai Franciaország területén) püspök (+554). Ü.: márc. 1. Vagy: Szent Albuin, brixeni (Tirol) püspök (+1006). Ü.: febr. 5.
ÁLDOR Talán a germán Adelreich (=nemes fejedelem) név Alderik változatának magyarosodott formája. A nyelvújítók ezt a szót ajánlották az ,,áldozópap'' fogalmára -- kevés sikerrel. Védôszent: Alderich, premontrei rendi tiszteletreméltó (hivatalosan boldoggá nem avatott) laikus testvér (+1200 k.). Ü.: febr. 6.
ALEX A görög Alexis (=védelem), Alexiosz, latin Alexius (=védô), görög Alexandrosz, latin Alexander (=férfiakat v. férfiaktól megvédô) német megrövidülése. Védôszent: Falkonieri Szent Alexius, a szervita rend hét alapítójának egyike (+1310). Ü.: febr. 17.
ALEXANDER Ebbôl a görög-latin névbôl (j.: férfiakat v. férfiaktól megvédô) alakult ki a magyar Sándor. A további összes tudnivalókat l. ott!
ALFONZ Germán eredetű név. J. kb. ez: kész arra, hogy nemességével kitűnjön. Védôszent: Liguori Szent Alfonz, nápolyi ügyvéd, majd pap, a redemptoristák alapítója, püspök, erkölcstantudós, egyházdoktor (+1787). Ü.: aug. 1. Másik védôszent: Rodriguez Szent Alfonz; családja halála után jezsuita laikus testvér lett, és több mint 30 éven át portási tisztet töltött be (+1617). Ü.: okt. 30. és 31.
ALFRÉD Germán eredetű név. J.: tündérek segítségével ad tanácsot. Védôszent: Alfred, angol király, országának megvédelmezôje és újjáépítôje (+899 v. 901). Csak angol naptárak sorolják a szentek közé; tisztelete nem lett általános, mert a dánok és a normannok, akik ellen egész életében küzdött, és halála után meghódították az országot, nem tűrték tiszteletét. Ü.: okt. 28. Más védôszentek: Alfred(Alfrik), bencés, majd Canterbury (Anglia) érseke, nagy tudós (+1005/06). Ü.: aug. 28. és nov. 16. Vagy: Szent Alfred (Altfried), Hildesheim (Németország) püspöke, templomépítô, kolostoralapító (+874). Ü.: aug. 15.
ALI Arab eredetű név. J.: fenséges, fennkölt. Védôszent: Alypius, tagastei (Észak-Afrika) püspök, Szent Ágoston tanítványa, barátja és munkatársa (+430 k.). Ü.: aug. 15.
ÁLMOS* Ôsmagyar név. Török eredetű. J.: ajándék, vétel. Védôszent: Almachius, Keletrôl Rómába került szerzetes; meg akarta akadáyozni a jan. 1-jei pogány játékokat, és ezért megölték (+391). Ü.: jan. 1.
ALPÁR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: vsz. hôs férfi. Védôszent: Alexandrus (=férfiakat v. férfiaktól megvédô), pannóniai vértanú katona (+300 k.). Ü.: márc. 27.
AMADÉ Latin eredetű név. J.: szeresd az Istent! Védôszent: Boldog Amadeus, Szavoja hercege és védôszentje, a keresztény fejedelem mintaképe (+1472). Ü.: márc. 30. Vagy: Szent Amadeus, cisztercita, majd lausanne-i (Franciaország) püspök (+1159). Ü.: jan. 28.
AMAND Latin eredetű név. J.: szeretetreméltó. Védôszent: Amandus, püspök, a belgák apostola; hithirdetô művének megerôsítésére és fenntartására több kolostort alapított (+676 v. 679). Ü.: febr. 6. Vagy: Szent Amandus, a mai Strassburg püspöke 350 k. Ü.: okt. 26.
AMBOS Az Ambrus név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott! Más védôszent: Boldog Ambrosius, sienai (Itália) származású domonkos szerzetes, Nagy Szent Albert tanítványa. Olaszország egyes vidékein különösen a jegyespárok tisztelik benne pártfogójukat (+1285/87). Ü.: márc. 20.
AMBRÓ Az Ambrus név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!
AMBRUS Görög eredetű név. J.: halhatatlan. Rokon nevek: Ambos, Ambró. Védôszent: Ambrosius, Milánó püspöke, a négy nagy nyugati egyházdoktor egyike, Szent Ágoston megtérítôje (+397). Ü.: dec. 7.
ANASZTÁZ Görög eredetű név. J.: a feltámadott. Védôszent: Anastasius, perzsa származású katona, majd szerzetes és vértanú (+628). Ü.: jan. 22. Vagy: I. Szent Anastasius, pápa (+401). Ü.: ápr. 27. és dec. 19.
ANATOL Görög eredetű név. J.: napkeleti országból való. Védôszent: Anatolius, caesareai (Palesztina), majd laodiceai (Szíria) püspök, matematikus és csillagász (+283). Ü.: júl. 3.
ANDOR Az András név régi Andorjás formájából vagy inkább a görög- latin Andronicus (j.: gyôzelmes férfi) magyar Andornok alakjából rövidült név. Védôszent: Andronicus, 4. sz.-i hitvalló; Isten akaratában megnyugodva viselte el két gyermekének elvesztését; felesége kolostorba vonult, ô pedig Palesztina szent helyeit látogatta. Ü.: okt. 9. Vagy: Szent Andronicus, efezusi (Kis-Ázsia) polgár, bátor hitvallásáért Tarsusban gladiátoroktól kivégzett vértanú (+304). Ü.: okt. 11. Többnyire azonban Szent András apostolt tekintik védôszentjüknek e név viselôi. Ü.: nov. 30.
ANDOS Az András név régi magyar becézô formája. A továbbiakat l. ott! Más védôszent: András (Zoerárd, Szórád), lengyel származású Zobor-hegyi (Nyitra m.) szerzetes, majd a Trencsén környéki szkalkai barlangban kemény önmegtagadó életet folytató remete (+1010 k.). Életét az elsô magyar író, Boldog Mór, pécsi püspök (l. a Mór név rovatában!) írta meg. Ü.: júl. 17.
ANDRÁS Görög eredetű név. Latin formája: Andreas. J.: férfias. Rokon nevek: Andor, Andos, Bandó, Bende, Endre. Védôszent: a mintegy 60 ilyen nevű szent közül a legkiemelkedôbb András apostol, az Úr elsô tanítványa, Szent Péter testvére. Patraszban (Görögország) szenvedett vértanúhalált 60--62 k. Ü.: nov. 30. Más védôszentek: Corsini Szent András, karmelita, Fiesole (Itália) püspöke (+1373). Ü.: febr. 4. Avellino Szent András, olasz teatinus szerzetes (+1608). Ü.: nov. 10.
ANGELUS Görög eredetű latin név. J.: Isten követe, angyal. Régi magyar formája: Angyalos. Védôszent: Angelus, karmelita, vértanú; Szicíliában hirdette az igét (+1220). Ü.: máj. 5.
ANICÉT Görög-latin eredetű név. J.: legyôzhetetlen. Védôszent: Anicetus, pápa (+166 k.). Ü.: ápr. 17.
ANTAL Latin eredetű név. Latin formája: Antonius. J. talán: elöljáró, fejedelem. Rokon név: Antos. Védôszentek: Remete Szent Antal, a keresztény ókor legnagyobb remetéje, 105 évébôl 80-at az egyiptomi sivatagban töltött; lassan remetetelep alakult ki körülötte; ez volt a szerzetesi közösség elsô, kezdetleges formája (+356). Ü.: jan. 17. Páduai Szent Antal, portugál származású páratlan hatású ferences hitszónok, egyházdoktor, a legnépszerűbb szentek egyike (+1231). Ü.: jún. 13. Zaccaria Szent Antal Mária, szerzetalapító (+1539). Ü.: júl. 5.
ANTOS Az Antal név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott! Védôszent az ott felsoroltakon kívül: Magyarországi Boldog Antal, aki zarándokként került Itáliába, és Folignóban betegápolásnak szentelte életét (+1398). Ü.: máj. 13.
ANZELM Germán eredetű név. J.: Az istenség védelme alatt álló. A név régi magyar formája: Enzsel. Védôszent: Anselm, Canterbury (Anglia) érseke, egyházdoktor, az Egyház jogainak kemény védelmezôje (+1109). Ü.: ápr. 21.
ÁNYOS Görög-latin eredetű név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Anianus, alexandriai (Egyiptom) püspök, Szent Márk evangélista utóda (ü.: ápr. 25.) vagy egy hasonló nevű, ír származású 7. v. 8. sz.-i németországi vándor aszkéta (ü.: nov. 15.).
APOLLINÁR Latin eredetű név. J.: Apollo istenhez tartozó, neki szentelt. Védôszent: Apollinaris, Ravenna (Itália) püspöke és vértanú (+200 k.). Ü.: júl. 23. Vagy: Boldog Apollinaris, kapucinus, a francia forradalom vértanúja (+1792). Ü.: szept. 2.
APOLLÓ A fény és a költészet görög-latin istenének a neve, illetve az abból származó Apollonius név rövidülése. Védôszent: Apollonius, egyiptomi szerpap, vértanú (+311 k.). Ü.: márc. 8. Vagy: Szent Apollonius, római vértanú, hitvédô (+185 k.). Ü.: ápr. 18.
APOR* Ómagyar név. Jelentése vitás (apácska?). Védôszent: Apronianus, római börtönôr, vértanú (+304 v. 305). Ü.: febr. 2.
APOSTOL Görög eredetű név. J.: követ, küldött, apostol. Védôszent: Pál, a nemzetek apostola. L. ott! Ü.: jan. 25.
APRÓD* Régi magyar név. J.: kicsike, apród. Védôszentek: Aprószentek (Innocentes), a Heródestôl meggyilkolt betlehemi kisdedek. Ü.: dec. 28.
ARIÁN Latin eredetű név, az Adorján, Adrián alakváltozata. Védôszent az ott felsoroltakon kívül: Arianus, antinoëi (Egyiptom) helytartó,
vértanú (+311 k.). Ü.: márc. 8.
ARIEL Héber eredetű név. J.: Isten oroszlánja. Védôszent: Nagy Szent Leó (j.: oroszlán), pápa. L. a Leó névcikkben! Ü.: nov. 10.
ARISZTID Görög eredetű név. J.: Arisztaiosznak (a legjobbnak) fia. Védôszent: Arisztidész. 2. sz.-i athéni tudós, hitvalló (+150 k.). Ü.: aug. 31.
ARKÁD Görög eredetű név. J.: Árkádiából való férfi. Rokon név: Árkos. Védôszent: Két Arcadius nevű észak-afrikai vértanút is ismerünk; az egyik a Valerianus római császár idején folyt keresztényüldözés alatt szenvedett (+260 k.; ü.: jan. 12.), a másikat az ariánus vandál király, Genserik végeztette ki (+437; ü.: nov. 13.).
ÁRKOS A fönti név önállósult magyar származéka. A továbbiakat l. ott!
ARMAND A Herman név francia változata. Védôszent: Armand de Rancé; világias élet után a La Trappe-i cisztercita kolostorba vonult, és megvetette a szigorú trappista rend alapját (+1700). Szentté avatva nincs, de rendjében mint ,,Isten szolgájá''-t tisztelik. Ü.: okt. 26.
ÁRMIN Arminiusnak, a germán keruszkuszok fejedelmének latin nevébôl rövidült név. Védôszent: Egyiptomban és Abesszíniában ôsidôk óta tisztelnek egy Szent Arminius nevű vértanút, de életérôl és a halála körülményeirôl semmit sem tudunk. Ü.: jún. 2. Az Ármin névnek a Hermannal való azonosítása alapján Szent Hermannt is szokás az Árminok védôszentjének tekinteni. L. ott!
ARNOLD Germán eredetű név. J.: hatalmas, mint egy sas. Rokon név: Arnót. Védôszent: Arnold, az állítólag Görögországból származott énekes és hárfajátékos, akit Nagy Károly császár udvarába fogadott; művészetével mindenkit derűre hangolt, jóságával, ártatlanságával és a szegények iránti szeretetével megnyerte az embereket (+800 k.). Ü.: júl. 18.
ARNÓT Az Arnold név magyar alakváltozata. A továbbiakat l. ott!
ÁRON Ószövetségi név. J. talán: ihletett, tisztánlátó vagy a bátorság hegye. Védôszent: Áron, fôpap, Mózes bátyja és támasza (Kr. e. a 13. sz.). Ü.: júl. 1. Ugyanezen a napon van Szent Áron, brit vértanú (+303 k.) ünnepe is.
ÁRPÁD* Ôsmagyar név. Az árpa szó kicsinyítôképzôs származéka, és így vsz. ún. óvónév. Védôszent: Aphrátész (Afrahat), perzsa származású, szíriai, szigorú életű remete, a katolikusok támasza az ariánusok ellen, szír nyelvű egyházi író (+345 u.). Ü.: ápr. 7. Vagy: Szent Arpikász, gót vértanú (+370). Ü.: márc. 26.
ARTEMON Görög eredetű név. J.: ép, egészséges. Védôszent: Artemius, Constantinus római császár magasrangú katonatisztje, akit azonban Julianus, a hitehagyó császár kivégeztetett; különösen a görögök tisztelik mint nagy vértanút (+362). Ü.: okt. 20.
ARTÚR Kelta-angol eredetű név. Jelentése bizonytalan (medve? nemes? ifjú?). Védôszent: ONelly Szent Artur, a fogolykiváltó trinitárius rend tagja; a mohamedánok megégették (+1282; ü.; szept. 1.), vagy Boldog Artur, angliai ferences vértanú (+1643; ü.: jan. 7. és dec. 11.), vagy Boldog Artur (bencés nevén: Richard), az angol katolikusüldözés áldozata (+1539; ü.: nov. 15.)
ARZÉN Görög eredetű név. J.: erôteljes, férfias. Régi magyaros formája: Erzsén. Védôszent: Arsenius, elôkelô római szenátornemzetség sarja, a római egyház diakónusa; a konstantinápolyi császári udvarban betöltött hivatalát otthagyva az egyiptomi pusztaságba vonult, és kemény önmegtagadásban, remeteként élt ötven esztendeig (+445). Ü.: júl. 19.
ASZTER Görög eredetű név. J.: csillag. Védôszent: Asterius, akit mostohaanyja feljelentésére testvéreivel együtt a kis-ázsiai Ciliciában keresztre feszítettek (+285). Ü.: aug. 23. Vagy: Szent Asterius, római szenátor, aki a palesztinai Caesareában szenvedett vértanúságot, mert egy vértanúnak a testét el akarta temetni (+262). Ü.: márc. 3.
ASZTRIK Germán eredetű név. J.: a kôris(dárda) gazdája. Védôszent: Boldog (egyes források szerint Szent) Astrik cseh származású bencés szerzetes, Szent István királyunk munkatársa, az elsô kalocsai érsek. Ô hozta a szent királynak Rómából a koronát (+1034/35). Ü.: nov. 12.
ATÁD* Török eredetű ómagyar név. J.: apácska. Rokon név: Atos. Védôszent: Athenodorus, mezopotámiai (ma: Irak) vértanú (+304 k.). Ü.: nov. 11.
ATANÁZ Görög eredetű név. J.: halhatatlan. Védôszent: Athanasius, az egyiptomi Alexandria acélos jellemű püspöke, a legnagyobb egyházdoktorok egyike; egész élete az ariánus eretnekséggel való küzdelemben telt el; püspöksége alatt öt alkalommal összesen 17 évet töltött számkivetésben (+373). Ü.: máj. 2. Az egyháztörténet más azonos nevű szentjei eltörpülnek e mellett az óriás mellett.
ATILLA* és ATTILA* A hun uralkodó gót neve. J.: atyuska. Nemzeti (mondai) vonatkozása miatt -- elvi engedménnyel -- magyar névnek tekintjük. Védôszent: Attilanus, zamorai (Spanyolország) püspök (+1009). Ü.: okt. 5.
ATOS* Más kicsinyítôképzôvel, de egyébként ugyanazon eredetű és jelentésű név, mint a rokon név: Atád. Védôszent: Boldog Atto (=atya), pistoiai (Itália) püspök (+1153/55). Ü.: máj. 22.
ATTILA* L. Atilla!
AURÉL Latin eredetű név. J.: aranyos vagy hajnali. Védôszent: Aurelius, aki feleségével, Szent Natáliával, Szent Georgiusszal (l. a Györk névcikkben!) és Szent Liliosával (l. a Liliána névcikkben!) együtt Córdobában (Hispania) a mórok keresztényüldözése idején szenvedett vértanúságot (+852). Ü.: júl. 27. Vagy: Szent Aurelius, érsek, Szent Ágoston barátja (+427 k.). Ü.: jún. 15. és júl. 20.
AURÉLIÁN Latin eredetű név. J.: Az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi. Védôszent: Aurelianus, Arles (a mai Franciaországban) püspöke (+549/51). Ü.: jún. 16.
AXEL Az Absolon név dán-svéd rövidült alakja. A továbbiakat l. ott!
AZARIÁS Ószövetségi név. J.: Segít az Isten! Védôszent: Dániel próféta három társáról, Ananiásról, Mísaelról és Azariásról (Dán 1, 6.) dec. 16-án emlékezik meg az Egyház. ======================================================================== Férfinevek -- B
BÁCS* Ómagyar név. Török eredetű. J.: kis fôúr. Védôszent: Baszilidész (=királyfi), alexandriai vértanú, aki azzal érdemelte ki a vértanúság koronáját, hogy Potamiéna szüzet (l. a Petúnia név rovatában!), miközben ezt a vesztôhelyre kísérték, megoltalmazta a fajtalan tolakodóktól (+203/05). Ü.: jún. 30. Vagy: Szent Bassus, a (mai francia nevén) Nice-ben keresztre feszített püspök (+257). Ü.: dec. 5.
BAGAMÉR Szláv eredetű név, még az Árpád-korban ilyen magyaros alakot öltött. J.: Isten békéje. Védôszent: Gottfried (=Istentôl oltalmazott, népies szófejtéssel: Isten békéje), bencés, majd Amiens (Franciaország) püspöke; nemcsak életszentségével tűnt ki, hanem mint a városi polgárság szabadságának védôje is (+1115). Ü.: nov. 8.
BAJÁN* Török eredetű, egy nagy avar uralkodó neve. J.: gazdag. Védôszent: Bajulus; ereklyéit Rómában tisztelik, de ismeretlen idôben valószínűleg Keleten szenvedett vértanúságot. Ü.: dec. 20.
BAJNOK* Régi magyar név, jelentése nem szorul magyarázatra. Védôszent: Hérosz (=hôs), örményországi katona, vértanú (+300 k.). Ü.: jún. 24.
BAKSA* Származtatják a magyar ,,bak'' szóból, a szláv ,,Bog'' (=Isten) és egy ,regös jelentésű török szóból. Védôszent: Masculas (latinul: masculus=hím), észak-afrikai vértanú; színigazgató volt, és Genserik ariánus vandál király kínoztatta halálra (+440 k.). Ü.: márc. 29. Vagy: Szent Bacchus, Szíriában szolgált római katonatiszt; hitéért halálra korbácsolták (+300 k.). Ü.: okt. 7.
BALABÁN* Régi magyar név. Török eredetű. J.: karvaly. Védôszent: a keresztény ókor két Aquila (=sas) nevű vértanúja (+361, ill. 311). Ü.: márc. 23., ill. máj. 20.
BALAMBÉR* Hun uralkodó neve. Eredete vitás. Védôszent: Polycarpus (=bô gyümölcsöt termô), Szmirna vértanú püspöke. L. a Polikárp név rovatában! Ü.: febr. 23. Vagy: Szent Baldomer (=bátorságáról híres); lakatosmester volt, állandóan jótékonykodott, majd (mai francia nevén) lyoni szerzetes lett, és mint alszerpap halt meg (+660 k.). Ü.: febr. 27.
BALÁZS A magyar név a latinból ered, de ennek alapja egy nemlatin itáliai nyelvbôl való szó, amelynek jelentése görbe lábú, ill. jelentésváltozással: hebegô, selypítô. Védôszent: Balázs (Blasius), az örményországi Szebaszte vértanú püspöke (+316 k.?), a torokáldás népszerű szentje (balázsolás). Ü.: febr. 3.
BÁLINT Latin eredetű név. Alapszavának -- valens -- jelentése: erôs, egészséges, de az is lehet, hogy a latin név egyszerűen annyit jelent, hogy valenciai. Rokon név: Valentin. Védôszent: Valentinus; nem megbízható legendája szerint római áldozópap, vértanú (+269 k.); valószínűbb, hogy a Rómától északra fekvô Terniben tisztelt hasonló nevű vértanú-püspökkel azonos. Ü.: febr. 14. Vagy: Szent Valentinus, Dél-Bajorország püspöke (+475 k.). Ü.: jan. 7.
BALLÓ A Barnabás kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!
BALTAZÁR Asszír-babilóniai eredetű név. J.: Baal isten óvja a királyt, vagy óvd a király életét! Magyaros alakja és rokon neve: Boldizsár. Védôszent: Torres Boldog Balthasar, japáni jezsuita vértanú (+1626). Ü.: jún. 20.
BÁN* Végsô soron mongol-török eredetű ómagyar név. J.: gazdag. Eredetében a méltóságnév is e személynévvel függ össze. Rokon nevek: Bánk, Bános. Védôszent: Bánfi Boldog Lukács, esztergomi érsek, kemény aszkéta (+1178). Ü.: aug. 28. Vagy: Aniani Szent Benedek, Nagy Károly császár pohárnoka, majd bencés apát (+821). Ü.: febr. 12.
BANDÓ Az András név önállósult becézôje. A továbbiakat l. ott!
BÁNK* Ómagyar név. -- A Bán név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent a rokon nevek rovatában találhatókon kívül: Szkalkai Szent Benedek (Benedictus), Szent András (l. az Andos név rovatában!) tanítványa, remete; rablók áldozatává lett, és ezért a vértanúk közé számítjuk (+1012). Ü.: júl. 17.
BÁNOS* Ómagyar név, a Bán név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent a rokon nevek rovatában említetteken kívül: Labre Szent Benedek (Benedictus); koldusszegény zarándokként járta a kegyhelyeket, és mesterkéletlen áhítatával, a gúnyolódások türelmes elviselésével mindenkinek épülésére szolgált (+1783). Ü.: ápr. 16.
BARABÁS Arámi és görög eredetű -- az evangéliumokból ismert -- név. J.: Abbász fia. Rokon név: Borbás. Védôszent: Barnabás. L. ott! Ü.: jún. 11.
BARACS A Barnabás vagy a Bartolom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent az ezekben a rovatokban felsoroltakon kívül: Barachisius, perzsa vértanú; szinte emberfeletti kínokat állt ki hitéért (+340 u.). Ü.: márc. 29.
BARAKONY Ugyanolyan származék, mint a Baracs név. Védôszent (a vezetéknév címén): Berchmans Szent János, jezsuita papnövendék, a hivatásszeretet és a kis dolgokban való hűség rokonszenves szentje (+1621). Ü.: aug. 13. Természetesen az alapnevek védôszentjei is választhatók.
BARNA A Barnabás név önállósult magyar rövidülése. A továbbiakat l. ott!
BARNABÁS Szentírási név. J. a Biblia szerint: a vigasztalás fia. Rokon nevek: Balló, Baracs, Barakony, Barna. Védôszent: Barnabas, az Üdvözítô tanítványa, Szent Pál kísérôje elsô útján, apostolnak is szokás nevezni; születési helye, fô működésének színtere valószínűleg vértanúságának helye Ciprus szigete (+63 k.). Ü.: jún. 11.
BARÓT* Régi magyar név. Eredete és így j.: vitatott, bizonytalan. Védôszent (a vezetéknév címén): Pirotti Szent Pompilius, olasz piarista; fô hivatása, az ifjúság nevelése mellett a szegények testi- lelki gondozására szentelte életét (+1756). Ü.: júl. 15.
BARS* Török eredetű ôsmagyar név. J.: bors. Rokon név: Bors. Védôszent: Barsimaeus, a szíriai Edessza vértanú püspöke a 2. sz. elején. Ü.: jan. 30. Vagy: Szent Barthusius, szerémi (a régi római Pannóniában, a Drávától délre) vértanú pap (+375 k.) Ü.: júl. 28.
BARTAL A Bartalom (=Bertalan) név rövidülése. A továbbiakat l. ott!
BARTÓ A Bartalom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!
BARTOS A Bartalom (=Bertalan) név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott! Más védôszent: Bartholomaeus (Bertalan), itáliai apát, egyházi író (+1054 k.). Ü.: nov. 11.
BÁTONY* Régi magyar név. Jelentése ismeretlen. Védôszent: Aostai (Menthoni) Szent Bernát (Bernhard=erôs, mint a medve), a róla elnevezett Szent Bernát-hágói menedékház alapítója és így számtalan ember jótevôje. (+1081). Ü.: jún. 15.
BÁTOR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: hôs. Védôszent: Báthory Boldog László, budaszentlôrinci pálos, majd a nagy-hárs-hegyi Báthory-barlang remetéje; magyarra fordította a Szentírást; munkája bekerült Mátyás király könyvtárába (+1484 k.). Ü.: febr. 27.
BAZIL Görög eredetű név. J.: királyi. Rokon nevek: Bazsó, Vászoly, Vazul. Védôszent: Nagy Szent Vazul (Basilius), egyházdoktor, a kappadóciai Caesarea (Kis-Ázsia) érseke, a keresztény ókor egyik legmonumentálisabb egyénisége; a hit tisztaságáért rettenthetetlenül szembeszállt az ariánus császárral, de a szűkölködôknek jóságos atyja volt; liturgiája és szerzetesi szabályzata máig is használatban van a keleti egyházban (+379). Ü.: jan. 2.
BAZSÓ A görög eredetű latin Basilius (= Bazil) név magyar kicsinyítôképzôs származéka. A védôszentet l. az elôzô rovatban! Vagy: Szent Basilius, áldozópap, aki a kis-ázsiai Ancyrában (Ankara) a ,,hitehagyó'' Julianus császár idejében szenvedett vértanúságot (+362). Ü.: márc. 22.
BECSE* Ómagyar név, vsz. a Bese alakváltozata. Védôszent (a népies szófejtés módján): Honorius (=megtisztelt, tiszteletteljes, becses). L. a Honórius névcikkben! Ü.: ápr. 24., ill. szept. 30.
BEDÔ* Régi magyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent: Tiszteletreméltó Beda (j.: harcos), egyházdoktor, az angolok elsô tudósa (+735). Ü.: máj. 25.
BEKÉNY* Régi magyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. A Bökény névvel való rokonsága is bizonytalan. Rokon név: Bekô. Védôszent: Pachomius (=izmos, erôs), az egyiptomi szerzetesség megszervezôje és ezzel az egész szerzetesi intézmény alapítója és atyja (+347). Ü.: máj. 14.
BEKÔ* Régi magyar név ugyanabból az alapszóból, mint a rokon név: Bekény. Védôszent (a vezetéknév címén): Becket Szent Tamás, vértanú, II. Henrik angol király lordkancellárja, majd Anglia prímása, az Egyház szabadságának acélos jellemű védelmezôje (+1170). Ü.: dec. 29.
BÉLA* Ennek a nagymúltú ómagyar nevünknek az eredete nem tisztázható egyértelműen. Legvalószínűbb, hogy a magyar bél (=belsô rész) közszóra megy vissza, de lehet török (ebben az esetben j.: elôkelô), esetleg szláv eredetű is. A védôszent kérdése ugyancsak bonyolult és érdekes. Eleink ugyanis a középkortól fogva meg voltak arról gyôzôdve, hogy Béla királyainknak, közülük is fôként az elsônek (1060--63) egyszersmind Adalbertus volt a neve. Hogy hogyan jött létre ez az azonosítás, nem világos. A középkor második felében a régi magyar nevek legnagyobb része kihalt, illetve pontosabban a kételemű nevek térfoglalása idején nem vált keresztnévvé. Béla nevű királyainkról tudtak, de a nevet nem vették fel keresztnévnek. Efelé az utat jeles tudósunk, Bod Péter törte, aki jegyzékébe (1767) a használatban lévô nevek mellé az Adalbertussal egyeztetve bevette ezt a nevet is. Védôszent: Adalbert, püspök, népünk térítôje, az esztergomi egyházmegye védôszentje a poroszok között lett vértanú (+997). Ü.: ápr. 23.
BELIZÁR Germán származású bizánci hadvezér neve. J. talán: tekintélyes, tisztes. Védôszent: Lázár. L. ott! Ü.: dec. 17., ill. febr. 23.
BENCE Kimutathatólag a 16. sz. óta a Benedek becézôjének tekintik, ám ez nyelvtudományi szempontból elfogadhatatlan, mert az Árpád-korban, amikor a név feltűnik, -ca, -ce képzônk még nincs. Bod Péter feltevése (1767), hogy a Vincentiusból (mai magyar megfelelôje a Vince) származik, szintén nem igazolható. Lehet esetleg a Berthold német becézôjének átvétele és ennek hazai továbbképzése. Védôszent: Benedek (l. ott!) vagy vezetékneve címén: Benizzi (Benitius) Szent Fülöp, a szervita rend generálisa és tulajdonképpeni megszervezôje (+1285). Ü.: aug. 23.
BENDE Vagy a Benedek, vagy az Endre becézôje. Védôszent az András és a Benedek név rovatában említetteken kívül Labre Szent Benedek. L. a Bános név rovatában! Ü.: ápr. 16.
BENDEGÚZ* Attila hun uralkodó atyjának a magyar krónikás hagyományok szerinti neve. Helyes olvasata Bendegűz volna. J.: gyöngyöcske. Védôszent: II. Szent Benedek (Benedictus), pápa; Nyugat és Kelet békéjén fáradozott (+685). Ü.: máj. 7.
BENE A Benedek becézése és rokon neve. A védôszentet l. az alábbi névcikkben! Vagy: Boldog XI. Benedek (Benedictus), pápa, elôbb domonkos generális; mint bíboros pápai követ Magyarországon is járt (+1304). Ü.: júl. 7.
BENEDEK Latin eredetű név. J.: áldott. Rokon nevek: Bende, Bene, Benke, Benkô, Benô. Védôszent: Nursiai Szent Benedek (Benedictus), a bencés rend alapítója, a nyugati szerzetesség atyja és törvényhozója (+547). Ü.: azelôtt márc. 21., az új egyházi naptárban: júl. 11.
BÉNI A Benjámin név becézô rövidülése. A továbbiakat l. ott!
BENJÁMIN Ószövetségi név. J.: a szerencse fia. Rokon nevek: Béni, Benke, Benkô, Benô. Védôszent: Benjamin, perzsiai diakónus, kegyetlen kínok között kivégzett vértanú: szilánkokat vertek a körme alá, majd karóba húzták (+424). Ü.: márc. 31.
BENKE A Benedek, ill. a Benjámin név önállósult becézôje. Védôszent: Benedek (Benedictus), bencés szerzetesapát, festô és zenész, sokat tett az angolszász egyház felvirágoztatására (+690). Ü.: jan. 12. Természetesen az alapnevek védôszentjei is választhatók.
BENKÔ A Benedek, ill. a Benjámin név önállósult becézôje. Védôszent: Benedek (Benedictus), Milánó püspöke (+725). Ü.: márc. 11. Vagy: a Benedek, ill. a Benjámin név rovatában említettek.
BENÔ A Benedek. ill. Benjámin önállósult becézôje. Védôszentjét és névünnepét l. a Benjámin név rovatában!
BERCEL* Ôsmagyar név. Ha kabar eredetű, egy bolgár népcsoport neve; ha magyar, j.: bozótos terület, tehát eredetileg helynév. Védôszent: Pergentinus, itáliai (Toscana) gyermek-vértanú (+250 k.). Ü.: jún. 3.
BERENGÁR Germán eredetű név. J.: medve és lándzsa, vagyis medveerôs lándzsás. Védôszent: Berengar, francia bencés (+1292). Ü.: máj. 26.
BERÉNY* Ómagyar név. Talán török eredetű, és akkor j.: adakozó. Védôszent: Birinus, hittérítô, az angliai Dorchester elsô püspöke (+648/650). Ü.: dec. 3.
BERISZLÓ A középkorban megmagyarosodott szláv eredetű név. J.: Pribina (=horvát fejedelem neve) dicsôsége. Védôszent: Regensburgi Boldog Berthold, nagyhatású ferences hitszónok, aki 1262--63-ban Magyarországon is működött (+1272). Ü.: dec. 14.
BERNÁT Germán eredetű név. J.: erôs, mint a medve. Védôszent: Bernát (Bernhard), a ,,mézajkú'' doktor, a cisztercita rend felvirágoztatója; a 12. századi Európa sorsát irányította ez a csonttá-bôrré aszott aszkéta (+1153). Ü.: aug. 19. Másik: Aostai (Menthoni) Szent Bernát. L. a Bátony név rovatában! Ü.: jún. 15.
BERTALAN Szentírási név. J.: Tolmai fia. Rokon nevek: Baracs, Barakony, Bartal, Bartó, Bartos. Védôszent: Bertalan (Bartholomaeus), apostol, ,,az igaz izraelita''; a hagyomány szerint Keleten (India, Mezopotámia) hirdette az evangéliumot; Örményországban nyerte el a vértanúság koronáját; megnyúzták és keresztre feszítették (+60 k.). Ü.: aug. 24.
BERTOLD Germán eredetű név. J.: pompával uralkodó. Régi magyar alakja: Bertót. Védôszent: Boldog Berthold, egy felsô-ausztriai kolostor apátja, II. Konrád császár gyóntatója, a szegények jótevôje (+1142). Ü.: júl. 27. Más: Szent Berthold, Karmel-hegyi (Palesztina) remete, a közösség megszervezôje; ebbôl nôtt ki a karmelita rend (+1195 k.). Ü.: márc. 29. Vagy: Regensburgi Boldog Berthold. L. a Beriszló névcikkben! Ü.: dec. 14.
BESE* Ómagyar név. Török eredetű. J.: kánya. Rokon név: Becse. Védôszent: Eleszbaan, abesszíniai király (négus); miután legyôzte az arab keresztényeket üldözô zsidó fejedelmet, királyi diadémját Jeruzsálembe küldötte, maga pedig remeteségbe vonult, és imádkozva, vezekelve fejezte be életét (+555 k.). Ü.: okt. 27.
BOCSÁRD* Ez eredetileg helységnév, és Bod Péter tette meg személynévvé (1767). Az alapszó szláv eredetű, elôbb ,,kádár'', utóbb ,,pohárnok'' jelentésű foglalkozásnév, és a Bocsár, Bocsárd nevű helységek az ilyen királyi alkalmazottak települései. Védôszent: Burkhard, angolszász bencés, Szent Bonifác egyik munkatársa Németország megtérítésében, majd würzburgi püspök (+753). Ü.: okt. 14.
BOD Valószínűleg germán eredetű név, a Bod- kezdetű nevek rövidülése, és ekkor j.: követ, hírnök; esetleg török eredetű, és j.: ág, oldalág. Rokon nevek: Bodó, Bodony. Védôszent: Podius, firenzei püspök (+1002). Ü.: máj. 28.
BODÓ A Bod név önállósult becézôje. Védôszent: Bodo, vértanú; a pogány normannok ölték meg (a mai németországi) Lüneburgnál (+880). Ü.: febr. 2.
BÓDOG* Ómagyar név. J.: boldog. Védôszent: Felix (=boldog, szerencsés), nólai (Itália) pap; hitéért ismételten üldözést szenvedett, de nem vértanú, sok igazolt csoda történt vele (+260?). Ü.: jan. 14. Vagy: Valois Szent Felix, a Szentháromságról nevezett fogolykiváltó szerzet egyik alapítója (+1212 Párizsban). Ü.: nov. 20.
BODOMÉR* Régi magyar név. Valószínűleg török eredetű. Védôszent: Themisztoklész (=a törvény szerint híres); pásztor volt a kis-ázsiai Lyciában; egy halálra keresett keresztény helyett magát áldozta fel, és így nyerte el a vértanúság koronáját (+250 k.). Ü.: dec. 21.
BODONY A Bod név kicsinyítôképzôs származéka. Védôszent: Bononius, Bolognában (Itália) tisztelt kamalduli szerzetes (+1026). Ü.: aug. 30.
BODOR* Ómagyar név. J. valószínűleg: bodor (=göndör). Védôszent: Crispus (=göndör), korintusi (Görögország) férfi, Szent Pál tanítványa (ü.: okt. 4.), vagy egy ugyanilyen nevű római áldozópap, a vértanúk tetemeinek eltemetôje, maga is mártír (+303 k.). Ü.: aug. 18.
BOGDÁN Szláv eredetű név. J.: Isten ajándéka. Védôszent az ugyanilyen jelentésű Theodorosz, nikomédiai (Kis-Ázsia) vértanú (+302). Ü.: szept. 2.
BOLDIZSÁR A Baltazár név rokona és magyaros alakja. Védôszent: A napkeleti bölcsek harmadikát Boldizsárnak nevezi a hagyomány; ô közöttük a fekete bôrű. Ü.: jan. 6.
BONAVENTÚRA Latin vagy olasz eredetű név. A latin nyelv alapján való magyarázata: bona ventura=jó jövendô, az olaszból: bon aventura=jó szerencse, vagyis mindenképp kedvezô életsorsot ígérô. Védôszent: Bonaventura; keresztneve János volt, csak hároméves korában, amikor Assisi Szent Ferenc közbenjárására kigyógyult egy súlyos betegségbôl, kapta ezt a nevet; a ferencrend egyetemes fônöke, tulajdonképpeni megszervezôje, Aquinói Szent Tamás mellett a középkor legnagyobb hittudósa és a misztikusok fejedelme, egyházdoktor (,,szeráfi egyháztanító''); a pápa kinevezte bíborossá (+1274). Ü.: júl. 15.
BONIFÁC Latin eredetű név. J.: jó sorsot ígérô. Rokon név: Bónis. Védôszent: Bonifác (Bonifatius), a németek angolszász származású apostola, vértanú; fuldai sírja a német katolicizmus lelki központja (+754). Ü.: jún. 5. Védôszentje lehet az a Bonifatius vértanú is, akinek nevét a pápa adta az elôbb említett püspöknek; római volt, de Tarsusban, Szent Pál szülôvárosában szenvedett vértanúságot (+306 k.). Ô az egyik ,,fagyosszent''. Ü.: máj. 14.
BÓNIS A Bonifác régi magyar önállósult becézôje. A továbbiakat l. ott!
BORBÁS A Barabás név alakváltozata. Védôszent: Barnabas (l. a Barnabás névcikkben!) vagy Szent Barbatus, püspök a longobárdok térítôje (+682). Ü.: febr. 19.
BORISZ Szláv (orosz, bolgár) eredetű név. J.: harc(os). De a Liborius (j.: nincs megfejtve) német becézôje is ugyanígy hangzik. Védôszent: Borisz, Szent Vladimír fia, vértanú (+1015), Moszkva égi patrónusa. Ü.: júl. 24. Vagy: a bolgárok megtérítôje és nemzeti szentje: Borisz, fejedelem, élete végén szerzetes (+907). Ü.: máj. 2. Vagy: Szent Liborius, Le Mans városának (a mai Franciaországban) püspöke, Szent Márton barátja (+397 k.). Ü.: júl. 23.
BORS* Ôsmagyar név. J.: bors (azaz olyan pici, mint a bors; vö. Árpád, Buzád). Rokon név: Bars. Védôszent: Piperion (görög-latin: piper=bors), alexandriai vértanú (+vsz. 254--259 k.). Ü.: márc. 11.
BOTÁR* Ómagyar név. Talán török eredetű. Jelentése ismeretlen (merülô?). Védôszent: Vitalianus (a Vitalis név továbbképzése; l. a Vitális névcikkben!), pápa (+672). Ü.: jan. 27.
BOTOND* Ôsmagyar név. J.: buzogányos harcos. Védôszent (az elônév címén): Stock Szent Simon; húsz évig élt remeteéletet egy fatörzsben (innen a neve!), majd belépett a karmelita rendbe, és ennek feje lett; a skapuláré elterjesztôje (+1265). Ü.: máj. 16.
BOTTYÁN* Ómagyar név. Eredetének tisztázására számos kísérlet történt, de még nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Védôszent: Bretannion, Tomiban, a Fekete-tenger mellett a ,,szittyák püspöke'' (+380 k.). Ü.: jan. 25. Remélhetôleg hamarosan lesz ,,saját'' védôszentje: Batthyány- Strattman herceg, a szegények orvosa (+1931). Halálának napja és így emléknapja: jan. 22.
BÖKÉNY* Ómagyar név. Török eredetű. J.: erdôcske, kis dombhát. Védôszent (az elônév címén): Becket Szent Tamás. L. a Bekô név rovatában! Ü.: dec. 29.
BÖNGÉR* Anonymusnál a hét ,,kun'' (azaz vsz. kabar) vezér egyikének neve. J.: levesosztó tiszt. Védôszent (a vezetéknév címén): Pongrácz Boldog István. L. az István név rovatában! Ü.: szept. 7.
BRÚNÓ Német eredetű név. J.: barna, ti. barnamedve, más szófejtés szerint páncélos. Védôszent: Bruno, a középkor legszigorúbb szerzetének, a soha reformra nem szorult kartauziaknak alapítója (a franciaországi Chartreuse-ben) (+1101). Ü.: okt. 6. Más: Szent Bruno, érsek, szlávok és poroszok térítôje, vértanú (+1009). Ü.: febr. 14.
BRÚTUSZ Egy római család latin közszóból való mellékneve. J.: esetlen, együgyű. A családnak az az ôse, aki politikai számításból így viselkedett, Lucius nevet viselt. Innen a védôszent: I. Szent Lucius, pápa (+254). Ü.: márc. 4.
BUDA* Ómagyar név. Eredete és jelentése vitatott. Védôszent: Pudens (j.: erkölcsös, szerény), római szenátor, az apostolok tanítványa (2Tim 4, 21.). Ü.: máj. 19.
BULCSÚ* Ôsmagyar név. Elemileg azonos mai búcsú szavunkkal, és rokon a bocsát, bocsánat szavakkal. J.: (vért) bocsátó (ti. a vérszerzôdésben). Védôszent: Solutor (=oldó, bocsátó), vértanú katona, a híres thébaiszi légió (l. a Móric névcikkben!) tagja (+302 u.). Ü.: nov. 20. Vagy: Ugyanabban az idôben Ravennában egy másik Szent Solutor, vértanú. Ü.: nov. 13.
BUZÁD* Ómagyar név, a búza köznév származéka (vö. Árpád, Bors). Védôszent: Bánfi Boldog Buzád, domonkos vértanú; a tatárok ölték meg Pesten az oltár elôtt (+1241). Ü.: dec. 8. ======================================================================== Férfinevek -- C
CECILIÁN Latin eredetű név. J.: Caecilius római nemzetséghez tartozó férfi; a név alapszava caecus=vak. Védôszent: Caecilianus, zaragozai (Hispania) vértanú; keresztény társaival együtt kitelepítették a városból; minthogy visszatért, lefejezték (+304). Ü.: ápr. 16. Vagy: Szent Caecilius, karthágói pap, Szent Cipriánt térítette keresztény hitre (+250 k.). Ü.: jún. 3.
CELESZTIN Latin eredetű név. J.: mennyei, égi, esetleg az égnek szentelt; eredetileg: ragyogó. Régi magyar alakja: Celestény. Védôszent: Két Coelestinus nevű pápát tisztel a szentek között az Egyház, az I.-t és az V.-et. Az elsô a keresztény ókor eretnekségeivel küszködött (+432; ü.: ápr. 6.), a másik remetébôl lett pápa, de csakhamar lemondott (+1296; ü.: máj. 19.).
CÉZÁR Régi római családnév. Jelentése vitás (metszett?, dús hajú?). Védôszent: Caesarius, a gall egyház egyik legragyogóbb csillaga; a népvándorlás viharai között kormányozta a (mai francia nevén) arles-i egyházmegyét (+542). Ü.: aug. 27. Vagy: Nazianzi Szent Caesarius, hitvalló, görög császári tisztviselô; szülei és két testvére (Nazianzi Szent Gergely és Szent Gorgonia; l. a Gergely, ill. a Gardénia név rovatában!) is szent (+369). Ü.: febr. 25.
CIPRIÁN Latin eredetű név. J.: ciprusi. Régi magyar formája: Coborján, Ciporján. Védôszent: Cyprianus, az észak-afrikai Karthágó püspöke, vértanú, életszentségével, bölcsességével, hôsies halálával az ôsegyház egyik legtekintélyesebb elöljárója (+258). Ü.: szept. 16. Védôszent lehet az a hasonló nevű kis-ázsiai vértanú is, aki pogány varázslóból lett keresztény, és hitéért Szent Jusztinával együtt került vérpadra (+304 k.). Életének hiteles adataiból a középkori fantázia a Faust- mondát alakította ki. Ü.: szept. 26.
CIRILL Görög eredetű név latinos formájából való. J.: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt. Rokon név: Kirill. Védôszent a keresztény ókor két egyházdoktora: Jeruzsálemi és Alexandriai Szent Cyrillus; az elôbbinek a Krisztus istenségét tagadó ariánus, az utóbbinak a Szent Szűz Isten- anyaságát elutasító nesztoriánus eretnekség elleni küzdelem töltötte ki életét. (+387, ill. 444). Ü.: márc. 18., ill. jún. 26. Még egy harmadik ilyen nevű nagy szentet is meg kell említenünk: a szlávok apostolát (bátyjával, Szent Metóddal együtt), a róla elnevezett írás szerkesztôjét (+869). Ü.: febr. 14.
CIRJÉK Görög eredetű név latin formájából való. J.: az uralkodóhoz tartozó, úri. Védôszent: A Római martirologium 13 Cyriacus nevű vértanút tart számon; kiemelkedik közülük a Rómában lefejezett diakónus (+309 k.). Ü.: márc. 16. és aug. 8.
CÍRUS Perzsa eredetű, görögbôl latinosodott név. J.: uralkodó, Nap (mint égitest). Védôszent: Cyrus, Alexandriában lefejezett vértanú (+312 k.). Ü.: jan. 31. ======================================================================== Férfinevek -- CS
CSABA* Régi magyar mondai, de elég gyakori Árpád-kori név is. Valószínűleg török eredetű. J.: pásztor (nomád), esetleg ajándék. Rokon név: Csobád. Védôszent: Sab(b)as, a Keleten nagy tiszteletben álló, jelentôs történelmi szerepű szerzetes, egy Jeruzsálem környékén levô bazilita kolostor apátja (+532). Ü.: dec. 5. Vagy: a keresztény ókor két Szent Sabas nevű vértanúja (+372, ü.: ápr. 12.; ill. +272, ü.; ápr. 24.).
CSÁK* Ómagyar név. Török eredete valószínű; ebben az esetben j.: ütô vagy inkább ,,üsd!'' Védôszent: Csák(y) Boldog Mór, elôkelô magyar család sarja, ragyogó életszentségű domonkos szerzetes; Gyôrött halt meg 1336-ban. Ü.: márc. 20.
CSANÁD* Ôsmagyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent: Csanády Boldog Albert, pálos szerzetes a baranyai Bajcs Mindenszentek- kolostorában, hitszónok és költô; művei javarészt elvesztek. Csodás adományok birtokosa is volt (+1492 vagy 1515 u.). Ü.: máj. 28. Egy másik adat szerint (Új Ember 1971. nov. 21.) emlékét nov. 15-én, Nagy Szent Albert ünnepén ülték ôseink. Másik védôszent: Senator, milánói püspök (+480). Ü.: máj. 28.
CSÁT* Ómagyar név. Ismeretlen (török?) eredetű. Védôszent: Saturus (jelentése a jóllakottság fogalmával kapcsolatos), szerémi (a rómaiak Pannonia nevű tartományában, a Dráva--Száva közének keleti részén) vértanú. Ü.: ápr. 6.
CSATÁD* Ómagyar név a csata szóból. Védôszent: Paszikratész (igen hatalmas, erôs), silistriai (a mai Bulgáriában) vértanú. Ü.: máj. 25.
CSATÁR* Ómagyar név. Nem azonos a mai csatár szóval, amely újkori, nyelvújítási alkotás. A régiségben jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. Védôszent: László, magyar király. L. a László név rovatában! Névünnepe Szent László halálának napja: júl. 29.
CSATÓ* Ómagyar név. Eredete homályos, legvalószínűbb a Csát névvel való kapcsolata. Védôszent: Sostratus (a görög ,,egészséges'' jelentésű szóból), szerémi (magyarázatát l. a Csát név rovatában!) vértanú. Ü.: júl. 8.
CSEGÔ* Ómagyar név. Eredete és jelentése ismeretlen. Védôszent: Secundinus (a következô rovatban olvasható Secundus név továbbképzése), Szent Agrippinusszal (l. az Örkény névcikkben!) együtt szerémi (magyarázatát l. a Csát név rovatában!) vértanú (+ vsz. 303 k.). Ü.: júl. 15. Vagy: egy algériai száműzetésében vértanúhalált halt ugyanilyen nevű püspök (+255 k.). Ü.: ápr. 29.
CSEKE* Ómagyar név. Eredete vitás; ha török származású, j.: húzó, vivô. Védôszent: Secundus (j.: második, kedvezô, szerencsés), vértanú, a híres római thébaiszi légió (l. a Móric névcikkben!) tisztje (+302 u.). Ü.: aug. 26.
CSENGER* Ómagyar név. J.: bozót(?) Védôszent: Engelbert, kölni érsek, vértanú. L. ott! Ü.: nov. 7.
CSÉPÁN Az István szláv közvetítésű, régi magyar alakváltozata. A továbbiakat l. ott! Védôszent: István királyunk; az ô ünnepe a világegyházban: aug. 16.
CSEPEL* Magyar tájnyelvi szóból (j.: fiatal terjedô növényzet; sarjadzás) lett helynév. Anonymus teszi meg ezt a földrajzi nevet egy tôle kitalált ,,kun'' lovászmester nevévé. Más magyarázat szerint az ô korában létezett egy ilyen török eredetű (j.: sötét színű, tisztátalan) magyar személynév is. Védôszent: Tiszteletreméltó Csepellény György, pálos szerzetes, vértanú (+1674). Tetemei a sátoraljaújhelyi volt pálos, majd piarista templomban nyugszanak. Szenttéavatási pere még 1689-ben megindult, de a pálos rendnek II. József császár idején való feloszlatása miatt elakadt. Halála napja: máj. 24.
CSOBÁD* Ómagyar név, a Csaba származéka. A továbbiakat l. ott!
CSOBÁN* Ómagyar név. Török eredetű. J.: pásztor. Védôszent: Pastor, complutumi (Alcala de Henarez a mai Spanyolországban) gyermek-vértanú; testvérével, Szent Justusszal együtt az iskolából egyenest a császár keresztényüldüzô rendeletének végrehajtására a városba érkezett helytartó elé sietett jelentkezni; ez elôször megvesszôztette ôket, majd titkon lefejeztette, és sietve elutazott; áldozatuk megmentette a várost a további vérengzéstôl (+304). Ü.: aug. 6.
CSOMBORD* Van ugyan néhány nyoma annak, hogy hajdan személynévként használták, de az alapul szolgáló csombor növénynévbôl lett Csombord helységnevet Bod Péter emelte a keresztnevek sorába (1767). Jókai Levente c. színművében az egyik szereplô neve. Védôszent: Concordius, pap, vértanú az itáliai Spoletóban (+178 k.). Ü.: jan. 1.
CSONGOR* Ómagyar név. Török eredetű. J.: vadászmadár, sólyom. Védôszent: Stratonicus (=harcias), Nándorfehérvárott a Dunába fojtott vértanú (+315 k.). Ü.: jan. 13.
CSÖRSZ* Ismeretlen eredetű magyar mondai név. Emiatt -- elvi engedménnyel -- magyar névnek tekintjük. Védôszent: Cyrus. L. a Círus névcikkben! Ü.: jan. 31. ======================================================================== Férfinevek -- D
DAMÁZ Görög eredetű név. J.: szelídítô, legyôzô. Védôszent: I. Szent Damasus, pápa; oly idôben kormányozta az Egyházat, amikor az üldözések elmúltával elkényelmesedés, világiasság és versengések kaptak lábra; ô dolgoztatta át Szent Jeromossal a Szentírás latin fordítását; sokat fáradt a vértanúk akkor már elhanyagolt sírjainak, a katakombáknak felkutatása, rendbehozatala érdekében, és versekkel ékesítette (+384). Ü.: dec. 11.
DAMJÁN Görög eredetű név. J.: a népbôl származó, népi -- más magyarázat szerint ugyanaz, mint Damázé. Rokon nevek: Damos, Demény, Demjén. Védôszent: Damianus, vértanú; a nem történeti hitelű legenda szerint ikertestvérével, Szent Kozmával együtt arábiai származású orvosok voltak; betegeiket ingyen kezelték, és terjesztették az evangéliumot, végül életüket adták Krisztusért (+303); személyük történetisége azonban minden kétségen felül áll. Nevük bekerült a szentmise I. (,,római'') kánonjába. Ü.: szept. 26.
DAMOS A Damján név kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott!
DÁNIEL Ószövetségi név. J.: Isten a bírám. Rokon nevek: Daniló, Dános. Védôszent: Daniel, próféta; az elhurcolt zsidókkal együtt mint ifjú került a babiloni fogságba, és a babiloni, majd a méd és a perzsa királyok udvarában elôkelô állást töltött be; könyve nagyszerű jövendölésekben tárja fel a Messiás országát és a világítéletet (+Kr. e. 535 k.). Az Egyház júl. 21-én emlékezik meg róla. Másik védôszent: Daniel, ferences vértanú; a mohamedánok között működô héttagú misszió vezetôje volt; Ceutában (Marokkó) gyilkolták meg (1227). Ü.: okt. 10.
DANILÓ A Dániel név szláv formában. Védôszent az elôbbi rovatban találhatókon kívül: Daniel, caesareai (Palesztina) vértanú; társaival elkísérte Ciliciába bányarabságra ítélt keresztény testvéreit; hazatérôben elfogták ôket és kivégezték (+309). Ü.: febr. 16.
DÁNOS A Dániel név régi magyar származéka. Védôszent a Dániel név rovatában találhatókon kívül: Daniel, britanniai püspök (+545). Ü.: nov. 23.
DÁRIUS A perzsa király nevének latin formája. J.: hatalmas vagy birtokos, birtokmegôrzô. Védôszent: Darius, ókeresztény vértanú a kis- ázsiai Nicaeában. Ü.: dec. 19.
DÁVID Ószövetségi név. J.: kedvelt, kedves, egy újabb feltevés szerint: parancsnok, vezér. Rokon név: Dókus. Védôszent: Dávid, Izrael második királya, próféta és zsoltárszerzô. (+Kr. e. 972 k.). Ü.: dec. 29. Keresztény védôszentek: Dávid, wales-i (Anglia) pap, remete (+601 k.; ü.: márc. 1.), ill. az ugyanilyen nevű szaloniki (Görögország) remete (+535 e.; ü.: jún. 26.).
DELI* A 16. század óta ismeretes magyar név. Alapja a ,,bátor, délceg'' jelentésű melléknév, ill. a ,,katona'' jelentésű köznév; a szó oszmán- török (tehát nem honfoglalás elôtti török) eredetű. Védôszent: László, magyar király. L. a László név rovatában! Ü.: jún. 27.
DEMÉNY A Damján név Demjén változatának önállósult származéka. Védôszent: a Damján név rovatában említetten kívül: Damianus, páduai püspök (+210). Ü.: ápr. 12.
DEMETER Görög eredetű név, szláv közvetítéssel került hozzánk. J.: Démétérnek, a földanyának ajánlott. Rokon nevek: Döme, Dömös, Dömötör. Védôszent: Demetrius, a különösen Szalonikiban és vidékén tisztelt vértanú; egyesek szerint a Szerémségben (Pannóniában, a régi Dél- Magyarországban) szenvedett vértanúhalált, mások szerint utóbb kerültek ide ereklyéi; Magyarországgal való e kapcsolata miatt az alföldi pásztorok ma is védôszentjükként tisztelik (+304 k.). Ü.: okt. 8. és 26.
DEMJÉN A Damján név alakváltozata. A továbbiakat l. ott!
DÉNES Görög eredetű név. J.: Dionüszosznak, a bor és a szôlô istenének ajánlott. Rokon név: Gyenes. Védôszent: Az Egyház számos Dionysius nevű szentje közül a legkiemelkedôbb Alexandria nagy ókori pátriárkája; itt volt a kereszténység elsô ,,egyeteme''; ennek katedrájáról emelkedett a püspöki székbe, és üldözések meg pártviszályok közepette bölcsen kormányozta nyáját (+265). Ü.: nov. 17. Areopagita Szent Dénes (Dionysius) azok egyike volt, akik Szent Pál prédikálására megtértek Athénban (+80 k.). Alakja késôbb egybemosódott egy hasonló nevű 3. századbeli legendás vértanúval, Párizs püspökével. Ü.: okt. 9. Megemlíthetô még Korinthosz (Görögország) hasonló nevű püspöke a 2. sz. végén. Ü.: ápr. 8.
DEODÁT Az Adeodát név rövidülése. A továbbiakat l. ott!
DERS* Lehet, hogy ómagyar név, és a gyô méltóságnév származéka (amibôl a Gyeücsa=Géza is való), de szláv származtatására is történt kísérlet. Védôszent: Drusus (=kemény, makacs), szíriai ókeresztény vértanú. Ü.: dec. 14. Minthogy a nevet már régen azonosították a Desideriussal, lehet a Dezsô nevűek valamelyik patrónusa is védôszent.
DÉS Egy Kolozsvártól észak-északkeletre fekvô erdélyi város neve. Ennek alapja bizonnyal egy egykori személynév, de hogy ez mi volt, arra nincs megnyugtagó feltevés; sem az, hogy a latin Desiderius (l. a Dezsô névcikket!) rövidülése volna, sem az, hogy a Géza eredeti alakjából (l. ott!) fejlôdött volna ki. Védôszent a Dezsô névcikkben második helyen szereplô Desiderius. Ü.: dec. 18.
DETRE Germán eredetű név. Elemeinek jelentése: nép+hatalmas, vagyis értelmezése: a nép fejedelme. Védôszent: Dietrich, holland ferences, akit az Oltáriszentségbe vetett hitéért öltek meg (+1572). Ü.: júl. 9. Más: Szent Theodorich, egy Reims közelében levô bencés monostor elsô apátja (+533). Ü.: júl. 1. Vagy: Boldog Theodorich, lobbes-i (Belgium) bencés szerzetes, majd az ugyancsak belgiumi Szent Hubertus-kolostor apátja, nagy tudós, aszkéta és emellett praktikus ember (+1086). Ü.: aug. 24.
DÉVALD A Teobald germán alakváltozata. A továbbiakat l. ott!
DEZSÉR A latin Desiderius magyaros kiejtésébôl, a Dezsidériusból fejlôdött. Rokon név: Dezsô. A továbbiakat l. ott!
DEZSÔ A magyarul Dezsidériusnak ejtett latin Desiderius csonkult és kicsinyítôképzôs származéka. J.: óhajtott, várva várt (ti. gyermek). Rokon név: Dezsér. Védôszent: Desiderius, az ófrank egyház kiváló vienne-i érseke, vértanú; minthogy a királynônek és udvarának romlottságát nem szűnt meg korholni, az elvetemült nô meggyilkoltatta (+607 k.). Ü.: máj. 23. Másik védôszent: Desiderius, fontanelle-i (ma: Franciaország) bencés szerzetes (+700 k.). Ü.: dec. 18.
DÓKUS A Dávid és a Domonkos, Domokos nevek becézôje. A továbbiakat l. ezeknek a neveknek a rovatában!
DOMÁN* Lehet, hogy török eredetű (tomán, tumán, a Szigeti veszedelemben: Dumán=köd), de lehet a Domonkos becézôje is. Védôszent: valamelyik Szent Theophanész; róluk a Teofánia nôi név rovatában van részletesen szó. Ü.: márc. 12., ill. dec. 27. Szent Domonkos is lehet védôszentje. L. ott!. Ü.: aug. 8.
DOMICIÁN Latin eredetű név. J.: a Domitius (=legyôzô, megfékezô) nemzetséghez tartozó férfi. Védôszent: Domitianus, a mai hollandiai Maastricht püspöke, kolostoralapító (+560 k.). Ü.: máj. 7.
DOMOKOS A Domonkos név önállósult alakváltozata. A továbbiakat l. ott!
DOMONKOS Latin eredetű név. J.: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt vagy vasárnap született. Rokon nevek: Dókus, Domán, Domokos, Domos. Védôszent: Dominicus, a domonkos rend, a prédikátor szerzet alapítója (+1221). Ü.: aug. 8. Vagy: Savio Szent Domonkos (Dominicus). Bosco Szent János tanítványa (+1857). Ü.: márc. 9.
DOMOS A Domonkos név tövének kicsinyítôképzôs származéka. A továbbiakat l. ott! Más védôszent: Páncélos Szent Domonkos (Dominicus); neve onnan van, hogy önsanyargatásból állandóan páncélinget hordott csupasz testén (+1060). Ü.: okt. 14.
DONALD Skót-kelta eredetű név. J.: a földkerekség ura, vagy bátor és férfias. Védôszent: Donatus, észak-afrikai vértanú; miközben szerpap- társával a katolikus templomot védelmezte, a fanatikus eretnekek megölték (+362). Ü.: febr. 9.
DONÁT Latin eredetű név. J.: (Istentôl) ajándékozott. Védôszent: Donatus, Arezzo (Itália) püspöke; vértanúként emlegetik, de ez valószínűleg tévedés (+360 k.). Ü.: aug. 7. A keresztény ókor másik ilyen nevű -- Velence környéki -- vértanújának (+304) ünnepe febr. 17- én van.
DORIÁN Angol név. J.: dór férfi. Védôszent: Dorymedon, szenátor, kis- ázsiai vértanú (+280 k.). Ü.: szept. 19.
DORMÁN* Kun név. J.: megállás, állhatatosság. Védôszent: Constantius (alapszavának jelentése: állhatatos), római pap; a pelagiánus eretnekség ellen küzdött, és emiatt sokat szenvedett (+418 k.). Ü.: nov. 30.
DÖME A Dömötör (vagy a Dömjén=Demjén) származéka. A továbbiakat l. a Damján, ill. a Demeter név rovatában! Más védôszent: Demetrius, római vértanú (+300 k.). Ü.: ápr. 9.
DÖMÖS A Döme névhez hasonló származék. A továbbiakat l. a Damján, ill. a Demeter név rovatában! Más védôszent: Alexandriai Szent Demetrius, püspök (+231 u.). Ü.: okt. 9.
DÖMÖTÖR A Demeter önállósult magyar alakváltozata. A továbbiakat l. ott!
DUKÁSZ Görög eredetű név. J.: vezér, vezetô. Védôszent: Dunstan (j. kb. ez: sziklás domb), a 10. századi angolszász egyház büszkesége, tudós és művész, szent életű és kemény kezű fôpap és királyok tanácsadója, hazája anyagi, szellemi, erkölcsi felvirágoztatója (+988). Ü.: máj. 19.
DUSÁN Délszláv eredetű név. J.: lélek. Védôszent: Eupsychius. L. a Lél név rovatában! Ü.: ápr. 9., ill. szept. 7.
FORRÁS ÉS FOLYTATÁS:
http://www.ppek.hu/konyvek/fekete01.txt
|