Molnár Géza építő gondolatai |
Az anyaföldből növő fű, fa, virág |
2013. március 12. kedd, 09:22 |
https://www.youtube.com/watch?v=jbwOSwLx2rU*
Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget, emiatt a föld és az édesvíz közösségi birtoklásától függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk. Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? A szabad tőkeáramlás 2014 májusától korlátlan földpiacot követel. Van-e még ez után reális esély, hogy földünket a magyarság részére megőrizhessük? A könyv ezekkel a sorskérdésekkel szembesül, amikor a földügy drámai kihívásait elemzi és bemutatja a nemzeti megmaradás - szerző által javasolt - földprogramját. Bizonyos, hogy még az adósrabságba szorított államnak is hatékony intézményi eszköztára lehet a nemzeti önvédelemre, ha a földpolitikai döntéshozó elkötelezett a nemzeti megmaradás biztosítása mellett, (így a kétmillió hektár állami földtulajdon forgalomképtelen kincstári vagyonná változtatása egy forintjába sem kerülne a költségvetésnek, mint ahogy a nagybirtokrendszert kis- és középüzemi szerkezetté átalakító üzemszabályozás bevezetése sem.) A víz az élet. A jövő egyik legfontosabb stratégiai kincse. Miért nem tudunk mégsem ésszerűen gazdálkodni vele? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság? Vizeinkről szólván, miért nem a sikerek, miért a kétségek válnak hangsúlyossá? Megannyi kérdés, s néhány lehetséges, nem kizárólagos, csupán elgondolkodtató válasz
http://www.magtudin.org/Tanka_Endre.htm *
Molnár Géza - A fehér ló http://www.youtube.com/watch?v=He1su7TbAXw*
http://www.ekvilibrium.hu/Konyvkiadas/ATiszanal.htmhttp://www.youtube.com/watch?v=A-coS7Zqccw *
Blogbejegyzések http://ffek.hu/blog/molnar_geza
Világunk változásai egyre egyszerűbben észrevehetőek. Forrásaink, lehetőségeink szembetűnően fogynak, miként az időnk is. Eltűntek mindazok a közösségi megoldások, vidéki önszerveződések, amelyek képesek voltak a természettel tartós összhangban együttműködni. Eltűnt az a szerves műveltség, amely hosszú távon biztosította az emberi közösségek értékmegőrző tevékenységét. Eltűnt az a szemlélet, amely a természetet társnak és nem versenytársnak képzelte. Eltűnt, mert a természetben már csak a biomasszát, a nyersanyagforrást és a szemétlerakó helyét látja a mai rendszer. Azonban a probléma megoldásának, a természet helyreállításának igénye kínál egy olyan utat, amely egyelőre alig hangzik hihetően, mégis megoldás lehet: ez az út a vidéki termelői létforma. Korábban elhitették velünk, és el is hittük, hogy dolgunk nem a termelés, hanem a pénzkeresés. Annyi pénzt kell keresni, hogy meg tudjunk venni mindent. Manapság már az egykori földművelő vidék is ezt az utat járja: tömegben, ipari eszközökkel termel, é s a terményt értékesíti, majd rábízza magát az ellátórendszerre. A Földre gyakorolt hatás, a vészes erőforrás- és nyersanyag-kimerülés csökkenthető, ha helyben termelünk, ha helyben állítunk elő energiát, ha csökkenteni tudjuk a nagy szállítóláncoktól és az ipari szinten működő feldolgozórendszertől való függést, ha ismét képesek leszünk egyre inkább helyi termelésre. Ennek egyik első lépése: újra megtanulni a természettel összhangban élni, termelni, létezni.
|
LAST_UPDATED2 |