Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok bűnlajstroma - 3. Nyomtatás
Írta: Jenő   
2013. március 28. csütörtök, 15:32

moricz_zs_rokonok

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.

POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA

A HATALOM ROMLÁSA NAGY JENCIKLOPÉDIA

 

Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 3.

 

A legszebb hivatás

avagy a leghitványabb mesterség!?

 

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, 
mint az enyém
Eredj, ha tudsz... 
Eredj, ha gondolod, 
Hogy valahol, bárhol a nagy világon 
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, 
Eredj... 
Szállj mint a fecske, délnek, 
Vagy északnak, mint a viharmadár, 
Magasából a mérhetetlen égnek 
Kémleld a pontot, 
Hol fészekrakó vágyaid kibontod. 
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen 
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn. 
Eredj, ha azt hiszed, 
Hogy odakünn a világban nem ácsol 
A lelkedből, ez érző, élő fából 
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának 
Észrevétlen ezer új hangja támad, 
Süvít, sikolt, 
S az emlékezés keresztfáira 
Téged feszít a honvágy és a bánat. 
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, 
Ki rab hazában élni nem tudott 
De vállán égett az örök kereszt 
S egy csillag Zágon felé mutatott. 
Ha esténként a csillagok 
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, 
Meglátogatták az itthoni árnyak, 
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, 
A szívét kitépték. 
S hegyeken, tengereken túlra hordták... 
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: 
Inkább, semmint hordani itt a jármot, 
Szórd a szelekbe minden régi álmod; 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett, 
Menj őserdőkön, tengereken túlra 
Ajánlani fel két munkás kezed. 
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én! 
Károgva és sötéten, 
Mint téli varjú száraz jegenyén. 
Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában, 
Leszek az alj a felhajtott kupában, 
Az idegen vérben leszek a méreg, 
Miazma, láz, lappangó rút féreg, 
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, 
Mely temet bár: halló fülekbe eseng 
És lázít: visszavenni a mienk! 
Akarok lenni a gyujtózsinór, 
A kanóc része, lángralobbant vér, 
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig 
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér 
És akkor...!!

Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De addig, varjú a száraz jegenyén: 
Én itthon maradok.

1918. december 20

*

 

Majré

Nemcsak külsőm vézna –

elég a bölcsésznek egy beígért tasli:

még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok!

*

 

Tiszta forrás

Pletykás vénasszonyoktól,

Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be

A leghitelesebbnek számító információimat

*

 

Álszent aggszűz

Egy férfi se akart lefeküdni veled:

ezért a szüzesség ill. az önmegtartóztatás

szentségét fennen és melldöngetve hirdeted,

és azóta mindenben paráznaságot „érsz tetten”…

*

 

Tiszt,

Aki másokat halába küld.

De ő a  csata előtt dezertál

*

 

A várkapitány,

aki ostrom előtt feltétel nélkül kapitulál

*

 

A profi rémhír kiötlő és terjesztő

*

 

Házassági tanácsadó

Elromlott házasságod megjavítása helyett,

a nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged -

arról viszont már mélyen hallgatsz,

amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.

*

 

Verbális zsonglőr

Handabanda karmester

Lélegzetelállító mutatvány az üres szavakkal

*

 

Nyilvános hitehagyó

Én voltam az első renegát,

aki a komfortérzését fokozandó

Rodostóban a muszlim hitre tért át

*

 

Tömeghisztéria indító és gerjesztő

*

 

Gazdasági emigráns

Jobblétre vágyó kivándorló volt,

de magának saját legendát kreálva

politikai menedékjogot követelt magának,

és az igazi üldözötteket kintről sem segítette…

*

 

Oszlopos szent

Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal,

mint annak idején például Oszlopos Simeon,

sokakat pont én magam riasztok el az élő istenhittől

*

 

Ravasz róka

Az előnyök szédelgő felnagyításával,

a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre –

és mire már felvilágosodnál, már nincs visszaút…

*

 

Irgalmatlan szamaritánus

Papként a misémre sietve

lelki elsősegélynyújtás nélkül,

szó nélkül robogok mellőled tovább

*

 

Vető és arató tanító

El se vetem reggel a magot,

Illetve: nem viselem gondját,

ha nem halálbiztos már az esti,

de legalábbis a másnap reggeli szüretelés

*

 

Lélekidomár

Testi, de főleg lelki

korbáccsal és mézesmadzaggal

a cirkuszban oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre

*

 

Zampano

Az emberek jótevője

kellett volna lennem,

de gyenge vásári mutatványossá,

egy trükköző erőművésszé szüllöttem el

*

 

Szofista

Nekem teljesen mindegy,

hogy legjobb tanítványom

híres és zseniális pandúr

vagy hírhedt betyár, haramia lesz?

*

 

Az elmebajtársak

megszokott körében

teánkat, borunkat hörpintgetve

kedélyesen és langy unalomban

önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat

*

 

Közemlék eltüntető

A napi babra aprómunka,

a pepecselés undora miatt

közkincseinket legszívesebben

a feledés feneketlen kútjába dobnám

*

 

Szelektíven halló

Szántszándékkal „hallucinál”,

úgy csinál, mintha a külső súgás belső hang lett volna

*

 

Magánkiegyező

A mindenkori Hatalommal,

annak legitimitásától függetlenül

személyre szóló titkos különbékét,

egy magán-megállapodást kötök…

*

 

Lejárató kampány

Utazó kulturális követként

hamisan rossz képet festve

módszeresen járatom le „hazámat”

*

 

Maradj feleslegesnek!?

Inkább marad eufemizmussal ún. szabadúszó,

egy „szellemi segédmunkás”, egy samesz stb.,

csakhogy a kulturális központokat bíró főváros,

az ország vízfejének pszeudo nyüzsgésben maradhass…

*

 

Hiánybeteg

Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot,

de már hallottam róla és a legjobban én definiálom…

*

 

Relativizáló

Lankadatlanul mosom el

a normálist a perverztől elválasztó

olykor keskeny, de mégis meglevő és létfontos határt…

*

 

Unfair play

Fajsúlyosabb, jobb, felkészültebb,

de egy súlycsoportban levő riválisom

szisztematikusan kerülöm, letagadom

vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom.

*

 

A helyzet alján

Vagy a tudásod, vagy a bátorságod hiányzik

*

 

Önkímélő önfelmentő

Ha valahol valakinek egyszer elmondtad az igazat,

Akkor ezzel már megnyugodtál: mentetted lelkedet

*

 

Hidegzuhanyozó kedvszegő

Én vagyok a tiszta, naiv, idealista,

de jövőbemutató lelkesedéseteket

rutinos cinizmussal lehűtő, 

túltapasztalt nagyöreg léhűtő

*

 

Kibeszélőt lebeszélő

Leszólom, lesajnálom,

másra alkalmatlannak mondom

tudományunk népszerűsítésére

egyedül vállalkozó kollegám

(nehogy a pórnép rájöjjön: a király meztelen)

*

 

Örök öreg, vén diákként

erkölcsi munkanélküli vagyok.

Ezt mások-magam előtt fedezendő

Időhúzásból halmozom végzettségeim számát…

*

 

Szepesi Gyuri bá

Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba,

még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet

*

 

PETŐFI SÁNDOR

A KÜLFÖLD MAGYARJAIHOZ

Ti fekélyek a hazának testén,
Mit mondjak felőletek?
Hogyha volnék tűz: kiégetnélek,
Égetném rosz véretek.

Nem vagyok tűz, nincs emésztő lángom;
De van éles hangu szóm,
Mely reátok átkait kiáltja,
Átkait irtóztatón.

Annyi kincse van hát e hazának,
Hogy nem is fér benne meg?
Hiszen e hon, e boldogtalan hon
Oly szegény és oly beteg.

És ti rablók! amit orvosságra
Izzad kínnal e haza:
Elhordjátok idegen bálványtok,
A külföld oltárira.

E hazán, mely porban esd kenyérért.
Nem esik meg szívetek;
Míg ő vért sír, poharaitokba
Kinn ti a bort töltitek.

És csak akkor tértek vissza, már ha
Koldusbot van nálatok:
Kit koldussá tettetek, hogy tőle
Ismét koldulhassatok.

Amiként ti e szegény hazából
Magatok száműzitek:
Vesse úgy ki csontotokat a sír
S a mennyország lelketek!

Pest, 1844. november

*

 

Fárosz

Messzire világító toronyként,

a rá irányuló közfigyelemben

naponként ad rossz tanácsot, sőt példát

az elkurvulásra és önsorsrontásra

*

 

Kolduló szerzetes jelmezében,

tulajdonképpen besurranó szívtolvaj

s lélekkufár, sőt: egy Tartuffe vagyok

*

 

A tudás hatalma

Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját –

Így jól megélek lélek- és emberismeretemből:

szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…

*

 

Divatdiktátor

Kreatívan hozzájárulok

az itt és most élő nők elcsúfításához:

aktuális szépségeszmény diktálással,

divatterror egyenruhába bújtatással…

*

 

Szépségkreátor

Olyan színésznőket futtatok,

olyan manökeneket preferálok

hogy könnyen és sokáig-végleg elmegy

a fiatal,  így önértékelésében bizonytalan

fiúk-lányok maradék kis önbizalma is…

*

 

Klikktag

Elveszettnek, névtelen nullának,

talajvesztett lúzernek érzi magát,

ha a hűségesküt letéve,

és így az íratlan szabályokat betartva

nem tartozik legalább egy szakmai klikkhez…

*

 

Létszürkítő

Fakó teóriáim skatulyáiba

gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit –

vagyis inkább a katonát szabom a ruhához,

megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…

*

 

Úgy tanítgatlak

drágán, sokat buktatva autót vezetni,

hogy te évekig küszködhetsz a rossz beidegződésekkel

*

 

Sameszképző

Beavatom tanítványom

a szakma fortélyaiba, titkaiba,

de csak úgy és csak épp annyira,

hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre

*

 

Evilági

Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet

még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném,

ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…

(fittyet hány arra, mint ítél majd róla az utókor…!?)

*

 

Fogyasztást serkentő

Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy –

csak épp egy Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő

(Doktor Faustus)

*

 

Házi-ördögfajzat

Nekem a családom és szeretteim,

a közeli hozzám tartozók köre

puszta életnyersanyag, kísérleti terep,

legjobb esetben kiszolgáló személyzet

*

 

„Ifjúsági változat”

jeligére vagy mottóval

időzített szellemi bombák

naprakész hatástalanítását vállalom

*

 

Szeméremsértő

Szeméremérzés és vallási érzület?

Dafke nem érdekel. Polgárt pukkasztok…!?

Az obszcén, sértő „performansz” pár percre híressé tehet…

*

 

Csak azért nem vizelek bele

trambulinról a fekete zongorába,

mert „ezek” a bunkók,

ezek az agyvérszegény lakótelepiek

ezt úgyse értenék meg…

*

 

Csak dolgozni ne!

Istennek se látná be:

nem erre a szellemi pályára termett!

Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli,

vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…

*

 

Rózsa és tövis

Az ún. értelmiségi vagy politikusi pálya

Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi

Előnyeit élvezném,

De a róla logikailag leválaszthatatlan terheket

Hetykén ledobom vézna vállaimról…

*

 

„Lódoktor”

Mert féltem a vértől s a szagtól,

irtóztam az idegen testtől,

nem lettem orvos, csak doktor –

aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…

*

 

Automata

Életkrízisben

percdíjasan adagolom

jóelőre legyártott,  sablonként talált,

mindenkire, s így senkire sem passzoló

egyen-tanácsaimat

*

 

Szolgalelkűsítő

Csak annyira okosítalak ki,

csak annyi infót csepegtetek,

hogy engem holtodiglan csodálhass,

de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…

*

 

Cirkuszi erőművész

A megmérettetéseket és a próbatételeket

nagy ívben kerülöm el, hogy ki ne derüljön a turpisság

(csak imitálom, csak úgy teszek, mintha nehezet emelnék)

*

 

Sarlatán – kuruzsló

Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer –

De holnap már bottal üthetik lábam nyomát,

Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….

*

 

Érinthetetlen

Egyedi mentességet kérő-követelő -

nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé,

s így mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot:

az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) –

mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…

*

 

Szakbarbár

Elmenekülök

a Nagy Egész kérdései elől,

és minél mélyebben beásom magam

egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére,

s így elkerülni vélem a konfliktussal járó állásfoglalásokat

*

 

Családi okokra

vagy érdemeire hivatkozva

követeli, kibulizza, kisírja,

hogy kegyelemből elnéző legyen

az opponense, a recenzense, a vizsgáztatója

(de a pályán maradna lakóházat, hidakat tervezni)

*

 

A botcsinálta doktor

*

 

Álüldözött

Órákat tud arról mesélni,

hogy egyszer nehezen adták ki művét,

a társadalmi amnéziát tartósítva,

az akkori hosszú feketelistákat nem említve

*

 

Megalkuvó nagy generáció

Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve

bemegy a Táncdalfesztiválra stb.,

karakán, fenegyerek pályatársaira

a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…

*

 

Lógós

Ha itt és most

legény kell a gátra,

akkor is önkímélő gyáván

dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök

(esetleg tudásomat felhasználva szimulálok)

*

 

Gerontokrata

Az egyetemi-akadémiai intézet élén karosszékben ülve

az ígéretes tudóspalántákat, az ifjú tehetségeket

parkoló pályára vagy külhonba irányítom…

*

 

Látványtervező

Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok:

kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit

*

 

A szakmai komolyság

uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve

emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett,

ijesztően vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…

*

 

Hamis vátesz

Világgá kürtölöm:

itt van már a Kánaán, a történelem vége,

pedig a csendes túlnyomó többség

szellemileg is alultápláltan kóvályog

az ingyen konyhákon és a lelki börtönökben…

*

 

Vissza-jelzéstelenítő

Mindent megteszek azért,

hogy lehetőleg ki se derüljön:

művem mennyire kelendő,

kik olvassák és ki – nem - értik

*

 

Bizonyítvány magyarázó

Amit a legeslegjobban tudok:

hogy mikor mire kell hivatkozni,

hogy én a slamasztikából jól jöjjek ki:

hol a kozmetikázott nézettségi mutatókra,

hol a sötét tömegre, a meg nem értett zseniségre…

*

 

Illuzionista

Munkaidőben és túlórázva

nagyon hamis illúziókat keltek,

belépődért élethazugságaid babusgatva elringatlak…

*

 

Rábeszélőgép

Rámenős, trükkös és invenciózus

lerázhatatlan ügynökként rábeszéllek:

ne Istenben, élettársadban, barátodban,

csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!

*

 

Pedagóguszseni

A magam módján én is

nem mindennapi csodát művelek:

csodagyerekből orbitális hülyegyereket,

igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek

*

 

Baltás agysebész

Törékeny, érzékeny

és már sebzett emberi lelkek között

én vagyok az otromba behemót,

a bokros elefánt a porcelánboltban

*

 

Meghülyítő

Képes vagyok

szinte bárkiből rövid úton, garanciát is vállalva

beteget, lelki beteget, vagy gyógypedagógiai esetet csinálni

*

 

A riporter

Megszeppent riportalanyt

hívok éppen futó műsoromba,

akit profin zavarba hozok, leégetek

vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,

s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…

*

 

Tűzszerész

A nagy és örök igazságbombákat

még jóval a detonáció, a bumm előtt

közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal

sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom

*

 

Trezor

Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket,

hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék

*

 

Középszerűsítő

Egalitárius vagyok:

éljen az egyenlőség minden előtt:

mindenkit egy szintre hozok,

jobban, pontosabban mondva: húzok le

*

 

Újoncokat, inasokat, kezdőket

véletlenül sem hozok jó,

csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:

égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…

*

 

Levél egy kivándorló kartársam után 
szerző: Juhász Gyula 
1919

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!

 

LAST_UPDATED2