BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 13.rész
ARANY JÁNOS
A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár' tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép' a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: "Istenem, uram Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!"
"Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a..." Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. "Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?" "De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!" Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordít: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja. Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a bíró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per. Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben.
Felderüle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja: De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!?
(1854)
*
Rossz szomszéd, török átok
Azt se tudod ki ő, s nem is akar ismerkedni
Folyamatosan feljelent a különféle hatóságoknál
Szeret pereskedni – pl. vitatni a telekhatárt
Van pénze ügyvédre és fülemile perekre
Nappal alszik, éjszakai nagy életet él – bulizik
Úgy építkezik, hogy teljesen rád lát és megfigyel
Feléd fújj a szél a büdös füstjét – gumival fűt stb.
A kert végébe engedi ki a pöcegödör tartalmát
Nem tartja tisztán az állatai ketrecét, óljait, istállóját
Egy falevélre is beélesedik a hangos és tartós riasztója
Gyűlöli az embereket, ezért mérgezi a kedvenc állataidat
Minden lében kanál és hozza-viszi a negatív pletykákat
Suttogó propagandával terjeszt hazugságokat, rágalmakat
Nem tart be a csendrendeletet, nagy zajt csapva dolgozik
„Véletlenül” megrongálja, nem adja vissza a szerszámaidat
Világgá kürtöli a tudomására jutott bizalmas információt
Hallgatózik és leskelődik – és átkutatja a postaládádat
Nem értesít, ha idegeneket lát matatni a portádon
Valami büdös mindig jön felőle, amit nehéz kivédeni
Még vészhelyzetben sem szívesen segít, hát még máskor
Elhallgatja előled a fontos helyi híreket – vagy eltorzítja
Vele semmiben nem lehet megegyezni, összefogni
Ő szabotál és megfúr minden közös kezdeményezést
Ő nap mint nap nem köszön, elfordítja a fejét…
Stb
*
Boldogtalan
Panaszkodik a fiatal feleség az anyjának: - Anyu, én nagyon boldogtalan vagyok,
a férjem már nem szeret. - Ez lehetetlen, kislányom! Mégis miből gondolod ezt? - Ha szeretne, már régen észrevette volna, hogy megcsalom.
*
Mise
Ite missa est
(lat. 'menjetek, elbocsátás van')
Mintha mise történt volna – úgy mész, ahogy jöttél
(vagy még úgyse, hisz hiszed, Istennel volt kapcsolatod)
*
Negatív feltétel
(Szükséges, de nem elégséges)
Ő nem ölt, nem lopott, nem csalt –
Munkát, kötelességet sem lógott el:
akkor mégis mi a baj, miért boldogtalan?
*
Racionális
Csak semmi transz, extázis,
semmi önfeledtség, önkontroll-vesztés:
ez mind az ördögtől van – az ész a mi istenünk!?
*
Üllői úti fuck
A nemi életben semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog –
csak az untig ismert, megszokott menetrend…
*
Defenzív
Az életjátékokban csak arra ügyel:
ne hibázzon, ne égjen le, ne kapjon potyagólt…
*
Görcs
Oly görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Visszafogott…
Maximum egy pohár bor, evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Síró-pityogó
Férfiatlanként
szégyelli a könnyeit:
mily nehéz így megkönnyebbülnie
*
Gyerekszáj
A telefon cseng, és Móricka veszi fel a kagylót.
- Halló? - Szervusz kisfiam, beszélhetnek az apukáddal?
Itt a főnöke beszél.
- Melyik? - kérdezi Móricka - az a piszkos patkány,
az a kövér disznó, vagy az a szemét tróger?
*
Fabula te rasa
Minden mellbevágó prédikáció,
vagy katartikus műalkotás, film, dráma
mindig a szomszédra passzol, másokról szól?
*
Sorbanálló
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban imádkozik, utcán káromkodik…
*
Fogáskereső
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
Pedig vagy van rajtad sapka, vagy nincs…
*
Rendház
A permanens rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön, ugrik/kukkant be „valaki”…
*
Személyválogató
Idegennel sem áll szóba,
- ahogy a „rangon aluliakkal” se nagyon -
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Széki keserves
fekete a holló gyászt visel magáért én is gyászt viselek jegybéli mátkámért szállj le holló szállj le vidd el levelemet apámnak anyámnak jegybéli mátkámnak s ha kérdi hogy vagyok mondjad hogy rab vagyok idegen országban csak bujdosó vagyok idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit sem ismerek eridj édes fiam eridj ha menned kell a jó isten legyen minden lépéseddel
*
Öntükröző
Ő nem teregeti ki
a „családi szennyest” -
ő a saját szemében látná magát?
*
Házi béke
Házastársaddal
mindig egy véleményen –
az a „véleményed” mint neki…
Így nem is civódtok, nem is marakodtok…
*
Feledékenység
A házaspár már két órája autózik,
amikor a feleség a fejéhez kap, és felsikolt:
- Úristen, forduljunk vissza!
Bedugva hagytam a vasalót, le fog égni a ház!
- Á, dehogy fog leégni! - feleli a férj.
- Én meg nyitva felejtettem a kádcsapot a fürdőszobában...
*
Stika
házi pálinkafőzéskor
már aktív-passzív nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Kulimász
Szükséges és elégséges feltétel
Hiába van meg minden hozzávaló anyag,
Ha nem tudsz palacsintát készíteni,
Akkor ezek önmagukban semmit sem érnek,
Legfeljebb a gyomrod rontod el velük…
*
Utolsó csepp
Nem érted a hirtelen heves reakciót,
Pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,
És kiömlött a víz és kiborul a bili – és szétárad a padlón
*
Fogamzásgátló
Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából,
évente egyszer-kétszer élsz úgynevezett „házas életet”
*
Szaporodj, sokasodj!
Nem gátolod a természetes fogantatást:
ezt neked nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
A házastársi kötelességek
Hites feleség, mint törvényes cseléd
(és ingyen bármikor kapható házi ágyas)
*
Keresi a sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Cigány
Akire sok minden rá van írva
Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…
*
Empátia-hiány
Sohasem cserélhet a királyfival,
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
ezért egész életében csak ezután sóvárog
*
Kétéltű
Mintha skizofrén lennél:
nappal józan, könyökvédős könyvelő,
éjjel pedig mámoros, bohém mámoros poéta?
*
Munkahősnő
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
(de még a gyerekeit létét is inkább letagadta)
*
Emlékezőtehetség
- A feleségemnek van a legrosszabb memóriája a világon!
- Miért? Mindent elfelejt?
- Dehogy! Rosszabb! Mindenre emlékszik!
*
Öneláruló
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
mintha ő ettől lenne különb?
Ettől ő emberként felértékelődik?
Arra büszke, hogy ő szerencsés volt?
*
Öntömjénező
Odavagy magadtól,
Ha a felesleges, kidobandó dolgokból
adsz valami kis alamizsnát a koldulónak.
De a házadba már nem hívod be,
az ebédlőasztalhoz már nem ülteted le,
s nem kérded, mire lenne szüksége
*
Idegenszívű
Az idegenekhez is annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak már csak a maradék jut!
*
Élveboncolás
A béka elmegy a jósnőhöz,
aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:
- Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.
Mire a béka:
- És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?
- Nem! Biológiaórán.
*
Annyira szelíd vagy inkább mulya,
hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül
lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,
ha arra legalább még egyvalaki pályázik
*
Ő nem akar
személyválogató lenni:
még barátait sem válogatja meg!
A keblén melenget kígyót, varangyos békát stb.
*
Árnykép
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most már nevetséges lett…
Helyben járva mára már nagyon lemaradt.
*
Nem passzol
Illeszkedési zavarok
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Áláldozat
A kiállhatatlant kiálló
Már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Ismételgető
Sok szót sokszor
Élethazugságait addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén nemcsak elhiteti, de ő maga is elhiszi…
*
Öngólképtelen
A csatár sorozatban hagyja ki a jobbnál jobb helyzeteket.
Amikor már tizedszer lő két lépésről az üres kapu fölé,
szomorúan fordul a játékostársához:
- Úgy látszik, ma nincs szerencsém!
- Dehogy nincs, ez a mi kapunk!
*
Öntúlélő
Ahhoz is gyáva,
hogy öngyilkos legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért a heroikus pótcselekvés:
Egyszerű hátrafordulás helyett
80 nap alatti Földmegkerülés?!
*
Mindig csak futsz az események után
Mint amikor próbálod menteni a kifutott tejet
*
Mintha a Holdról figyelné a földi életet
Csak tanulmányozhatná, de be nem avatkozhatna
*
A család nemtője
Az angyali védőszellem
Ő napi feladatot nem vállal,
boltba nem megy, krumplit nem pucol,
de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor
- majd meglátjátok - annál nagyobb hős lenne!?
*
Rendtartó
Egyik ember a másiknak a tóparton:
- Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!
A másik:
- Én nem fürdök, hanem fuldoklok!
Egyik:
- Ja, elnézést, akkor nem zavarok!
*
Aggódó
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Zsugori uram
Gazdagságát leplezni akarván,
vagy csak mert magától is sajnálja,
nyomorog – majd már nem tud váltani
(ismerek én egy vént, neve sincs, azt is eladta…)
*
Túlköltekező
Olyan világraszóló lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul: dínom-dánom, szánom-bánom
*
Ímmel-ámmal
Nem tud nemet mondani:
félszívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz az utóhatása
*
Követelőző
Mindenhol azt nézi,
hogy neki itt mi jár:
így még amije valaha volt,
azt is lecsökken, elfolyik, elfogy
*
Balek
Viktimológia
A hiúsága miatt könnyen szélhámosok áldozata lesz
*
Arany János
A BAJUSZ
Volt egy falu - nem tudom, hol, Abba' lakott - mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a Szűcs György falujában Könnyű volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel Azon felűl, mit az apja Adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken Megvan-é e szép szokás, Nem tudom; de nagy kár lenne, Ha divatból úgy kimenne, Mint például - hogy többet ne Mondjak... a káromkodás!
Egyébiránt Szűcs György gazda Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje, Meglévén... a puszta helye. - Kente, fente ő azt írral, Kígyóhájjal, medvezsírral, Ebkaporral, kutyatéjjel; Meg is nőtt az minden éjjel - Tudniillik: álmában; S ha fölébredt, mennyi kéjjel Tapogatta... hiában!
Ami pedig Szűcs György gazdát Máskülönben illeti: Nem bolond ember volt ám ő: Ládájába' pénz, egy bögre, Azonkívül juha, ökre És - szamara volt neki. Sőt az is szent, hogy már régen Ott ülne a birószéken, Hasa, hája, kéknadrága... Minden kész e méltóságra: De mit ér, ha nincs bajusz! Ily anyám-asszonyos képpel Sosem választá a nép el; Szavazott rá tíz, vagy húsz.
Oh ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett, Ti nem is gondolhatjátok, A csupasz száj mily nagy átok! Ti, midőn a szúrós serte Sima állotok kiverte, Minden szentet sorra szedtek S a beretvától sziszegtek! Ti, ha egyszer, hébe-korba' Beleér levesbe, borba Szegény ártatlan bajusz; vagy Télen át rá jégcsap, zúz fagy: Már az olyan nagy sor nektek! Már ollót mit emlegettek, Nem tudván, e szőr mily drága, Becsesebb a drága gyöngynél: E hiányzott csak Szűcs Györgynél, S lám! hiányzott boldogsága. Mily irígyen nézte másnak, A legutolsó kapásnak, Hogy mohos a szája-széle: Bezzeg, cserélt volna véle! De mi haszna! mindhiába! Nincs orvosság patikába, Széles mezőn, drága kertben, Vagy más helyen, Ami neki szőrt neveljen! S már a bajszot úgy gyülölte, Hogy legott a méreg ölte, Látva, hogy nő más embernek, Vagy korommal fest a gyermek Sőt csupán ezér' a macskát Sem tűrhette udvarában, - S bajuszt kapván áldott nője, Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok, (Tudvalevő nagy zsiványok) Kóborlának a vidéken, S megszálltak a faluvégen. Nosza mindjár' sátort ütnek, Tüzet rakva, főznek, sütnek Abból, amit valahonnan Más faluból idehoztak, Minthogy onnan Éhen-szomjan Búcsu nélkül eltávoztak. Meghíják a rokonságot, A helybeli cigányságot, És ezeket tőrül hegyre Kivallatják mindenképpen: Mi van? hogy' van a helységben? S a hallottat szedik begyre. Épen mint a jó vezér, Ha az ellenséghez ér, Minden bokrot és fatörzsöt, Minden zegzugat kikémel; Lassan mozdul seregével, Küld vigyázót, előörsöt, Puhatolja, merre gyengébb, Hol erősebb az ellenség; Nem siet, de csupa szemfül, S mikor aztán ütközetre Megy a dolog: gyors a tettre, Veri a vasat, míg meg nem hűl. Nemkülönben a bölcs vajda Haditervet kohol mindjárt: Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csinyja-binját: Hol lakik dús özvegy asszony, Kit jó móddal megkopasszon? Melyik háznál van eladó Sári, Panni, Zsuzsi, Kató, Ki legény után bolondul? Mert az a jövendölést Megfizeti ám bolondul! Kinek esett holmi kára S van szüksége prófétára, Hogy nyomába ne jöhessen, Sőt, ami több, ráfizessen? Ki szeretne gazdagodni, Könnyű módon pénzhez jutni: Ásni onnan, hova nem tett, Vagy, ha tett is, A letett kincs Időközben elszelentett? Mindez a vén vajda gondja, Ki nem adná egy vak lóért, Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte ki figyelmét Szűcs György uram nyavalyája, Gondolván, hogy ő kigyelmét Egy kissé megberetválja. Nem kell ahhoz néki szappan, Anélkül is mester abban: Szőrmentibe, vagy visszára Beretválni nincsen párja. Kivált most, hogy az idő S alkalom oly kedvező; Ripeg-ropog A sarló-fog, Munkától ég a mező; Nincsen otthon Csak az asszony, Hogy megfőzzön, Vagy dagasszon; Vagy ha néhol egy beteg Szalmaágyon fentereg; Vagy a seprű, házőrzőnek Felállítva küszöbre; De ha Isten meg nem őrzi, Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szűcs György gazda, Egy lélek sincs udvarában: Hát im! a furfangos vajda Beköszön a pitvarában. "Ejnye gazduram, a kőbe! Mi dolog az, hogy kigyelmed Bajuszát levágja tőbe? Magyar ember-é kigyelmed?" Milyen szemmel nézett rája Szűcs György gazda, képzelhetni: A vasvillát sem lehetne Mérgesebben odavetni; De a cigány győzte szóval, Hízelgővel, úsztatóval: Míg György el nem panaszolta, Hogy' áll a dolog mivolta.
"Szent Pilátus! minő szégyen! Hát miér' nem mondta régen Sohasem volt? nem is termett? Hát miért nem mondta kelmed? Nagy bajusza volna régen: Hisz ez az én mesterségem!"
Megörűle György a szónak, Hogy bajusza lesz maholnap, S mintha nőne a szép sörte, Már a helyét is pödörte. Sonka, sódar, Füstös oldal, Liszt, szalonna, Főzelék, Van elég; Ráadásul jó ozsonna, S valamit a vajda kére, Megalkudva, megigérve. Nosza tüzet rak legottan, Lobog a láng, bőg a katlan, Száll a szikra, fojt a füst, Fő a fürdő; forr az üst, Benne mindenféle gyimgyom, Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy Ami úton, útfelen Elhányódik, vagy terem. E bűbájos fürdőlében Nő meg a György bajsza szépen; S ha hibáznék egy kicsi: A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád: Szűcs György jó remény fejébe, Nyakig ül a szennyes lébe, Istennek ajánlva dolgát. A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban; Jön elébb egy, aztán kettő, Mintha csak úgy történetből: Szerencsére a vajdának Épen jó, hogy bebotlának! Egy tüzet rak, más vizet mer, Másik fát hoz... kell az ember; Úgy szaladnak! úgy segítnek! Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára Szűcs uram fejét megjárja: Elővesznek egy nagy ponyvát És a fürdőkádra vonják; S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdődik, fürge, pörge; Kalapácstól dong a donga; "Tiktak, tiktak" foly a munka, S egy büvös dal Ümmög halkal: "Bajusza lesz Szűcs Györgynek, Igen biz a, szegénynek." S míg a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: "Bajusza van Szűcs Györgynek, Ne irígyeld szegénynek!"
Ezalatt a pénzes bögre Búcsujárni ment örökre, Követé a füstös oldal, A szalonna, meg a sódar, Az ágynémü, fehérnémü, A vasféle, meg a rézmű. Szóval, ami könnyen mozdult, Lába kelvén, mind elpusztult, Mert a gazda - "tiktak, tiktak" - Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig űle György a kádban Lepedővel leszögezve, Nincs megírva krónikámban. Csak annyi van följegyezve, Hogy mihelyt abból kilépe, Tükröt vévén a kezébe, Hogy bajuszát felsodorja: Nem tehette, mert nincsen mit! Mert bajusza nem nőtt semmit, De igen a füle s orra!
(1854)
|