BALGA-BÖLCS EMBER ABC

A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE

BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT

Önismereti tükör – 13.rész

ARANY JÁNOS

A FÜLEMILE

Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.

Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár' tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép' a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
"Istenem, uram
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!"

"Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a..."
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
"Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?"
"De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!"
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordít: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
Hanem a just mégsem hagyva.

Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,
S melyet a vérszenny tanúsit
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja.
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per.
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a birói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghuzódik a legszebben.

Felderüle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.

*

Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja:
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?

(1854)

*

Rossz szomszéd, török átok

Azt se tudod ki ő, s nem is akar ismerkedni

Folyamatosan feljelent a különféle hatóságoknál

Szeret pereskedni – pl. vitatni a telekhatárt

Van pénze ügyvédre és fülemile perekre

Nappal alszik, éjszakai nagy életet él – bulizik

Úgy építkezik, hogy teljesen rád lát és megfigyel

Feléd fújj a szél a büdös füstjét – gumival fűt stb.

A kert végébe engedi ki a pöcegödör tartalmát

Nem tartja tisztán az állatai ketrecét, óljait, istállóját

Egy falevélre is beélesedik a hangos és tartós riasztója

Gyűlöli az embereket, ezért mérgezi a kedvenc állataidat

Minden lében kanál és hozza-viszi a negatív pletykákat

Suttogó propagandával terjeszt hazugságokat, rágalmakat

Nem tart be a csendrendeletet, nagy zajt csapva dolgozik

„Véletlenül” megrongálja, nem adja vissza a szerszámaidat

Világgá kürtöli a tudomására jutott bizalmas információt

Hallgatózik és leskelődik – és átkutatja a postaládádat

Nem értesít, ha idegeneket lát matatni a portádon

Valami büdös mindig jön felőle, amit nehéz kivédeni

Még vészhelyzetben sem szívesen segít, hát még máskor

Elhallgatja előled a fontos helyi híreket – vagy eltorzítja

Vele semmiben nem lehet megegyezni, összefogni

Ő szabotál és megfúr minden közös kezdeményezést

Ő nap mint nap nem köszön, elfordítja a fejét…

Stb

*

Boldogtalan

Panaszkodik a fiatal feleség az anyjának:
- Anyu, én nagyon boldogtalan vagyok,

a férjem már nem szeret.
- Ez lehetetlen, kislányom! Mégis miből gondolod ezt?
- Ha szeretne, már régen észrevette volna, hogy megcsalom.

*

Mise

Ite missa est 

(lat. 'menjetek, elbocsátás van')

Mintha mise történt volna – úgy mész, ahogy jöttél

(vagy még úgyse, hisz hiszed, Istennel volt kapcsolatod)

*

Negatív feltétel

(Szükséges, de nem elégséges)

Ő nem ölt, nem lopott, nem csalt –

Munkát, kötelességet sem lógott el:

akkor mégis mi a baj, miért boldogtalan?

*

Racionális

Csak semmi transz, extázis,

semmi önfeledtség, önkontroll-vesztés:

ez mind az ördögtől van – az ész a mi istenünk!?

*

Üllői úti fuck

A nemi életben semmi újítgatás,

semmi „perverzió”, „extra” dolog –

csak az untig ismert, megszokott menetrend…

*

Defenzív

Az életjátékokban csak arra ügyel:

ne hibázzon, ne égjen le, ne kapjon potyagólt…

*

Görcs

Oly görcsösen

akar bizonyítani vagy győzni,

hogy ennek csak nyögés lehet a vége

*

Visszafogott…  

Maximum egy pohár bor, evés után,

nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon

*

Síró-pityogó

Férfiatlanként

szégyelli a könnyeit:

mily nehéz így megkönnyebbülnie

*

Gyerekszáj

A telefon cseng, és Móricka veszi fel a kagylót.

- Halló?
- Szervusz kisfiam, beszélhetnek az apukáddal?

Itt a főnöke beszél.

- Melyik? - kérdezi Móricka - az a piszkos patkány,

az a kövér disznó, vagy az a szemét tróger?

*

Fabula te rasa

Minden mellbevágó prédikáció,

vagy katartikus műalkotás, film, dráma

mindig a szomszédra passzol, másokról szól?

*

Sorbanálló

Sehol nem lóg ki a sorból:

templomban imádkozik, utcán káromkodik…

*

Fogáskereső

Ügyesen lefedezed magad:

sehogy ne lehessen „beléd kötni”?

Pedig vagy van rajtad sapka, vagy nincs…

*

Rendház

A permanens rendrakás rabja vagy –

hátha pont most jön, ugrik/kukkant be „valaki”…

*

Személyválogató

Idegennel sem áll szóba,

- ahogy a „rangon aluliakkal” se nagyon -

nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek

*

Széki keserves

fekete a holló
gyászt visel magáért
én is gyászt viselek
jegybéli mátkámért

szállj le holló szállj le
vidd el levelemet
apámnak anyámnak
jegybéli mátkámnak

s ha kérdi hogy vagyok
mondjad hogy rab vagyok
idegen országban
csak bujdosó vagyok

idegen országban
idegen emberek
járok az utcákon
senkit sem ismerek

eridj édes fiam
eridj ha menned kell
a jó isten legyen
minden lépéseddel

*

Öntükröző

Ő nem teregeti ki

a „családi szennyest” -

ő a saját szemében látná magát?

*

Házi béke

Házastársaddal

mindig egy véleményen –

az a „véleményed” mint neki…

Így nem is civódtok, nem is marakodtok…

*

Feledékenység

A házaspár már két órája autózik,

amikor a feleség a fejéhez kap, és felsikolt:

- Úristen, forduljunk vissza!

Bedugva hagytam a vasalót, le fog égni a ház!

- Á, dehogy fog leégni! - feleli a férj.

- Én meg nyitva felejtettem a kádcsapot a fürdőszobában...

*

Stika

házi pálinkafőzéskor

már aktív-passzív nemzeti ellenállónak gondolod magad

*

Kulimász

Szükséges és elégséges feltétel

Hiába van meg minden hozzávaló anyag,

Ha nem tudsz palacsintát készíteni,

Akkor ezek önmagukban semmit sem érnek,

Legfeljebb a gyomrod rontod el velük…

*

Utolsó csepp

Nem érted a hirtelen heves reakciót,

Pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,

És kiömlött a víz és kiborul a bili – és szétárad a padlón

*

Fogamzásgátló

Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából,

évente egyszer-kétszer élsz úgynevezett „házas életet”

*

Szaporodj, sokasodj!

Nem gátolod a természetes fogantatást:

ezt neked nem isten adta, csak a 20 gyereket?

*

A házastársi kötelességek

Hites feleség, mint törvényes cseléd

(és ingyen bármikor kapható házi ágyas)

*

Keresi a sikerélményt:

alacsonyra teszi lécét,

hogy biztosan átvigye!

*

Cigány

Akire sok minden rá van írva

Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:

mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…

*

Empátia-hiány

Sohasem cserélhet a királyfival,

el sem tudja képzelni,

bele sem tudja magát élni:

ezért egész életében csak ezután sóvárog

*

Kétéltű

Mintha skizofrén lennél:

nappal józan, könyökvédős könyvelő,

éjjel pedig mámoros, bohém mámoros poéta?

*

Munkahősnő

Legendásan megbízható munkaerő,

aki még bevallottan beteg se mert lenni…

(de még a gyerekeit létét is inkább letagadta)

*

Emlékezőtehetség

- A feleségemnek van a legrosszabb memóriája a világon!

- Miért? Mindent elfelejt?

- Dehogy! Rosszabb! Mindenre emlékszik!

*

Öneláruló

Megvetően néz le

a prostira, piásra, „buzira” –

mintha ő ettől lenne különb?

Ettől ő emberként felértékelődik?

Arra büszke, hogy ő szerencsés volt?

*

Öntömjénező

Odavagy magadtól,

Ha a felesleges, kidobandó dolgokból

adsz valami kis alamizsnát a koldulónak.

De a házadba már nem hívod be,

az ebédlőasztalhoz már nem ülteted le,

s nem kérded, mire lenne szüksége

*

Idegenszívű

Az idegenekhez is annyira jó akar lenni,

hogy hozzátartozóinak már csak a maradék jut!

*

Élveboncolás

A béka elmegy a jósnőhöz,

aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:

- Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.

Mire a béka:

- És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?

- Nem! Biológiaórán.

*

Annyira szelíd vagy inkább mulya,

hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül

lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,

ha arra legalább még egyvalaki pályázik

*

Ő nem akar

személyválogató lenni:

még barátait sem válogatja meg!

A keblén melenget kígyót, varangyos békát stb.

*

Árnykép

Önmagad halovány árnyékaként

bolyongsz az utca árnyékos oldalán…

*

Egy élő anakronizmus,

aki anno fenséges volt,

de itt és most már nevetséges lett…

Helyben járva mára már nagyon lemaradt.

*

Nem passzol

Illeszkedési zavarok

Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,

csak éppen nem illik a jelen helyzethez

*

Áláldozat

A kiállhatatlant kiálló

Már régóta utálja az urát,

de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…

*

Ismételgető

Sok szót sokszor

Élethazugságait addig mondogatja, ismételgeti,

míg a végén nemcsak elhiteti, de ő maga is elhiszi…

*

Öngólképtelen

A csatár sorozatban hagyja ki a jobbnál jobb helyzeteket.

Amikor már tizedszer lő két lépésről az üres kapu fölé,

szomorúan fordul a játékostársához:

- Úgy látszik, ma nincs szerencsém!

- Dehogy nincs, ez a mi kapunk!

*

Öntúlélő

Ahhoz is gyáva,

hogy öngyilkos legyen,

ha végleg odalett becsülete!

*

Kísért a heroikus pótcselekvés:

Egyszerű hátrafordulás helyett

80 nap alatti Földmegkerülés?!

*

Mindig csak futsz az események után

Mint amikor próbálod menteni a kifutott tejet

*

Mintha a Holdról figyelné a földi életet

Csak tanulmányozhatná, de be nem avatkozhatna

*

A család nemtője

Az angyali védőszellem

Ő napi feladatot nem vállal,

boltba nem megy, krumplit nem pucol,

de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor

- majd meglátjátok - annál nagyobb hős lenne!?

*

Rendtartó

Egyik ember a másiknak a tóparton:

- Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!

A másik:

- Én nem fürdök, hanem fuldoklok!

Egyik:

- Ja, elnézést, akkor nem zavarok!

*

Aggódó

Olyan előrelátó,

hogy már húszévesen

nyugdíjas éveiről gondoskodna

*

Zsugori uram

Gazdagságát leplezni akarván,

vagy csak mert magától is sajnálja,

nyomorog – majd már nem tud váltani

(ismerek én egy vént, neve sincs, azt is eladta…)

*

Túlköltekező

Olyan világraszóló lakodalommal vág fel,

hogy tényleg arról koldul: dínom-dánom, szánom-bánom

*

Ímmel-ámmal

Nem tud nemet mondani:

félszívvel megy a programra,

olyan is lesz, plusz az utóhatása

*

Követelőző

Mindenhol azt nézi,

hogy neki itt mi jár:

így még amije valaha volt,

azt is lecsökken, elfolyik, elfogy

*

Balek

Viktimológia

A hiúsága miatt könnyen szélhámosok áldozata lesz

*

Arany János

A BAJUSZ

Volt egy falu - nem tudom, hol,
Abba' lakott - mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szőrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szűcs György bátya;
E volt az ő titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szűcs György falujában
Könnyű volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felűl, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például - hogy többet ne
Mondjak... a káromkodás!

Egyébiránt Szűcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén... a puszta helye. -
Kente, fente ő azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nőtt az minden éjjel
- Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta... hiában!

Ami pedig Szűcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám ő:
Ládájába' pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És - szamara volt neki.
Sőt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a birószéken,
Hasa, hája, kéknadrága...
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz, vagy húsz.

Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midőn a szúrós serte
Sima állotok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba'
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szőr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szűcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irígyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezőn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szőrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyülölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nő más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek
Sőt csupán ezér' a macskát
Sem tűrhette udvarában, -
S bajuszt kapván áldott nője,
Elkergette, vén korában.

Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár' sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot,
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy' van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, előörsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erősebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hűl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinyja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sőt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyű módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Időközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.

Nem kerülte ki figyelmét
Szűcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy ő kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anélkül is mester abban:
Szőrmentibe, vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idő
S alkalom oly kedvező;
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mező;
Nincsen otthon
Csak az asszony,
Hogy megfőzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprű, házőrzőnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem őrzi,
Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szűcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
"Ejnye gazduram, a kőbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tőbe?
Magyar ember-é kigyelmed?"
Milyen szemmel nézett rája
Szűcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány győzte szóval,
Hízelgővel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy' áll a dolog mivolta.

"Szent Pilátus! minő szégyen!
Hát miér' nem mondta régen
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!"

Megörűle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nőne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Főzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megigérve.
Nosza tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bőg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fő a fürdő; forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik, vagy terem.
E bűbájos fürdőlében
Nő meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.

Kész immár a bornyomó kád:
Szűcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettő,
Mintha csak úgy történetből:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz... kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.

Hogy pedig a hasznos pára
Szűcs uram fejét megjárja:
Elővesznek egy nagy ponyvát
És a fürdőkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdődik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga;
"Tiktak, tiktak" foly a munka,
S egy büvös dal
Ümmög halkal:
"Bajusza lesz Szűcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek."
S míg a ponyvát sietősen
Jó erősen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad ujra kezdi:
"Bajusza van Szűcs Györgynek,
Ne irígyeld szegénynek!"

Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynémü, fehérnémü,
A vasféle, meg a rézmű.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda - "tiktak, tiktak" -
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.

Meddig űle György a kádban
Lepedővel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nőtt semmit,
De igen a füle s orra!

(1854)