Önismereti tükör – 4. |
EMBERÉLET-MINŐSÉG ABC BALGA ÉS BOLDOGTALAN LELKEK SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE – MO. XXI.
Önismereti tükör – 4.rész
KFT BÁBÚ VAGY
Bábu vagy, nem te lépsz,
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/853/kft/babu-vagy-zeneszoveg.html
*
Áldozatjelölt Élet-erőtlen, életkedvtelen, életunt vagy A társadalmi ragadozók megérzik rajtad a gyengeséget
*
Gyereksoros Alig szabadultál, máris visszavágysz a börtön vagy az elmegyógyintézet „otthonos”, életharctól mentesítő gügye létbiztonságába
*
Siralomvölgy lakó Alig várod már, hogy „megboldoguljál”, ezért mind a két végéről égeted az életgyertyát
*
Ruhában, baltával alvó Állandó fokozott harckészültségben vagy, mindig valahonnan valami orvtámadást vársz
*
Vád nélkül mentegetve teszed gyanússá magad
*
Állig páncélban teszed „sebezhetetlenné” magad, de így simogatni, kurkászni sem lehet arcod, tested
*
Nem altatod el a lelkiismereted, De csak addig jutsz, hogy folyton bűntudatod van (mi tettél, mit mulasztottál, mi mindent tehetnél stb.)
*
Álszent vagy: titokban rendeltetésellenesen használod, rongálod lelked
*
Önbűnbakosító Mindenki más bűneit magadra veszed, mint anno Jézus
*
Általad nem befolyásolható kellemetlenség miatt mérgelődsz detoxikáló nélkül
*
Gond(olkodás)talan Amennyivel kevesebbet gondolkodsz, legalább annyival többet és nagyobbat tévedsz
*
Pénzember Ami ingyen van, azt nem értékeled: a természetet, a szellemi közkincseket, a lelki ajándékokat, az isteni gondviselést, a kegyelmet, a szerelmet, a jó időt stb.
*
Átjáróházat, tömegszállást stb. csináltál abból, ami valaha csendes és nyugodt otthon, családi fészek volt
*
Könyörtelen Amíg élsz, nem bocsátod meg magadnak, hogy nem királynak vagy nábobnak, zseninek születtél
*
Amíg nem kapod meg a vegyelemzést, addig nem iszol a forrásból, inkább szomjan halsz
*
Önkártevő Amikor a jég elveri a termést, „isten” munkáját önkezűleg fejezed be
*
Időzítő Amikor már elég jól ég a ház, akkor hamar és ügyesen jó sok olajat öntesz a tűzre
*
Abszolút bűntudatos Amikor levegőzöl és helyet foglalsz, változtatsz, úgy érzed, minden harapást, minden helyet mástól veszel el
*
Se hall, se lát Dömötör Amiről véletlenül nem hallasz, s nem jut tudomásodra, az nincs is
*
Haspárti Amit megeszel, az a tied? – és a hánytatás, gyomormosás, koplaltatás…?
*
Diszkontember Akció és a reakció: amit most „olcsón” adnak, abból jó sokat veszel, még ha évekre be is spájzolsz vele
*
Fordítva elsülő Amit te néma tiltakozásnak szántál, az végül, mindent egybevéve hallgatólagos beleegyezés lett
*
Ő szinte Amit tökrészegen hablatyolsz vagy „kiokádsz”, azt gondolod a régóta beígért és várt őszinteségi rohamnak
*
Eszperantó Anyanyelved helyett egy iskolában tanított mesterséges nyelven beszélsz
*
Öntelt – önelégült Annyi bölcsességed sincs, hogy megfogadd egy valódi bölcs jótanácsát
*
Lavina alatt A kis hazugságokat egyre nagyobbal kell támogatni, Amik így elérik a kritikus tömeget és rád zúdulnak…
*
Behavazott Annyi mindent akarsz egyszerre csinálni, hogy lassan eltörpülsz – lassan rád dőlő - restanciáid mellett
*
Százkarú – százlábú Annyi tennivalót vállalsz be, hogy átkozod teremtődet: miért csak két kezed van
*
RöHejesen pozitív Annyira „pozitívan nézel”, hogy a vereséget győzelemnek látod, a tragédiát meg – a részben benne levő – csak komédiának
*
Kézfogó – lebilincselő Annyira „szereted” kisgyerekedet, hogy nem engeded el a kezét, nehogy felnőjön
*
Tetszhalottá dermedt Annyira „tiszteled az életet”, hogy rettegsz lépni, hátha eltaposol „valakit”
*
Tragikomika Annyira bánt, hogy senki nem figyel rád, hogy végső elkeseredésedben a köztéren felgyújtod magad
*
Nyúl versus teknős Annyira biztos vagy sikeredben, hogy önhittségből/cukkolásként ejtikézel, majd későn hajrázol
*
Túlbuzgó Annyira buzog vállalkozókedved, hogy mindennap egy egészen új életet kezdesz
*
Önelképesztő Annyira büszke vagy hajnali kelésedre, hogy estig nem is tudsz betelni ezzel – csak bámulod magad
*
Futurológus Annyira csak a jövő érdekel, hogy hibernáltatod magad 200 évre (és ha peched van, akkor még sikerül is)
*
Gyenge életszínész Másodpéldány – kopírozott – utánnyomás
*
Annyira eredeti akarsz lenni, hogy mindig másokhoz igazodsz, hogy eltérhess
*
Fapofa – karót nyelt – merevgörcsös - sótlan
*
Pacsirta Annyira félsz a megszólástól, hogy semmi „bolondságot” sem mersz csinálni (csak irigyen és titkon kukkolod, és nyíltan megszólod, ahogy mások önfeledten viháncolnak, játszanak, mulatnak)
*
Mindig nyerni/veszteni akaró Annyira félsz, hogy élelmesnek lássanak, hogy inkább mafla, mamlasz, sőt: önkéntes balek leszel
*
Különös ismertetőjeltelen Annyira jellegtelen, semmilyen vagyok, hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
*
Eredetieskedő – különc – csodabogár
*
Edzetlen Annyira kíméled és óvod magad, hogy lever egy nátha, s szaporodnak allergiáid
*
Annyira naivan jóhiszemű vagy, hogy éppen egy közismert besúgónak gyónod meg bűneid
*
Külcsíntalan belbecses Annyira nem tiszteled meg embertársaidat, hogy megriadnak madárijesztő „külsődtől”
*
Bratyizó Annyira önfeledt vagy, hogy gyereked játszópajtása, s nem nevelője leszel
*
Életstatiszta Annyira szerény mafla, hogy életszínjátékában maximum epizodista, de leginkább csak statisztál a tömegjelenetekben…
*
Annyira szórakozott vagy, hogy más gyerekét hozod el az óvodából és útközben gondolataidban teljesen elmerülve el is veszted
*
Nyílt vízen hajóátépítő Annyira tartasz a vak megszokás rabságától, hogy naponként minden életszabályt módosítasz, de még a beidegzett járásodra is külön figyelmet szentelsz
*
Kisistenkedő Annyira tetszel magadnak, hogy ismerőseidet is saját képedre akarod formálni
*
Rétkerülő Annyira tiszteled az életet, hogy kerülöd a rétet, hátha eltaposol egy hangyát
*
Elkülönülő Annyira unikum kívánsz lenni, hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak
* Köteles osztályrész Anyukád már elment e világból, de rád hagyta szemüvegét: ma is azon keresztül látsz
*
Kődobáló Arány- és minőségérzéked elromlik, és nem javítod ki: megdobnak egy kis kenyérrel - visszadobsz egy nagy kővel
*
Árnyékbokszoló mindenkit ütsz, vágsz: így a téged bántót bizton megbünteted, mint mikor egy ismeretlen tettes miatt egy országot büntetnek
*
Arra haragszol meg legjobban, aki mindig feltétlenül és önzetlenül segít, és akinek – úgy érzed – túlságosan le leszel kötelezve…
*
Előre nem látó próbálkozó Arra még számítottál, hogy bepisilsz, bekakilsz, de hogy mindez még a nyakadba is csurog a kisrepülőn…
*
Meta-tudatlan Arról is azt hiszed, hogy tudod, amiről halvány fogalmad sincs és megbuksz
*
Önleértékelő – beszélő szerszám Áruvá minősíted magad, csökkent értékűvé s kiállsz az emberpiacra elkótyavetyélni nyers „munkaerődet”
*
Karrierista Aszerint udvarolsz és barátkozol, hogy ez elősegíti-e egy rang megszerzését
*
Átutazó turista vagy a hazádban, aki annyit tud a sorsokról, ami magyarul az arcokra van írva
*
Elsötétítés Autód elsötétített üvegén nem hatolhatnak át stimuláló emberi impulzusok
*
Istenkísértő Autóddal olyan sebességgel száguldasz, hogy a legkisebb hiba is végzetes lenne
*
Háládatlan Az ajándék ló fogát mustrálod és ócsárlod – nem is kapsz több ajándékot
*
Az alkalom szülte tolvajlással nem buktál le, ezután kerested, teremtetted az alkalmakat
*
Őrültségeket csinál és nincs benne rendszer
*
Beszűkült tudatállapot Az állatokban társat vagy „tanárt” nem, csak kizárólag potenciális ennivalót, ellenséget látsz
*
Anyósvicces Az anyósnál lakás rövidtávú kényelmi szempontjai miatt felbomlik házasságod
*
Az arany középút megmutatását középszerű gondolkodóktól várod - persze mindhiába…
*
Az édenkertben érzed magad egy exhibicionista utcai igyencirkusz láttán
*
Élve eltemetve – erkölcsi hulla A hazugságlavina maga alá temet - az egyik hazugság szüli a másikat, a – még - nagyobbat:
*
Az egyikőtök szadista, a másik mazochista: az ellentétek vonzzák, s így kielégítitek egymást…!?
*
Nem reszkírozó reszkető Az életkalandtól éppúgy rettegsz, mint a haláltól: voltaképpen nem is élsz, de egyfolytában haldoklasz
*
Az elkerülhetetlen haláltól való rettegés éppen a konkrét életveszély elhárításában gátol…
*
Kontraszelektív észlelő Az amúgy nyilvánvaló előjelekre nem figyeltél: a bekövetkező – elemi - csapás így készületlenül ér
*
Mesebeli János Az első füttyszóra indulsz a csatába: könnyűlovassággal idegen földön a tankok ellen
*
Mizantróp Az emberekben végleg csalódtál, ezentúl már csak a pincsi kutyáddal laksz, eszel és alszol
*
Állatbarát Az emberekből végleg kiábrándulva, ki másra, mint magára a kecskére bízod a káposztád
*
Minőségredukció Az eszperantó világnyelvre váltasz, ezen már „cammogni”, „slattyogni”nem lehet, csak „menni”
*
Hibaforrás Az ételek között válogatsz, pedig vagy nem vagy éhes, vagy rossz a szád íze
*
Az őshonos „gizgazokat” kigyomlálod, az idegen „kultúrnövényt” meghagyod, sőt öntözöd
*
Isten háta mögött Az igazi, nagy, gazdag életet mindig másoknál és másutt, elérhetetlen messzeségben sejted
*
Sugallat és erőfeszítés Az ihletet hangyaszorgalommal akarod pótolni, helyettesíteni és vica versa – az igyekezetet mellőzöd, majd Isten úgyis diktál
*
Gorgó főt fixírozó Az ijesztő jövő képével riogatod magad, ami mozdulatlan, mintegy tetszhalott állapotba merevít
*
Az ingyen tévé szellemi moslékát fogyasztod, hogy maradjon pénzed pótszerekre, gyógyszerekre stb.
*
Míg élek nem értem… Az iskola legjobb tanulója voltam, hogyhogy nem állom meg helyem az „életben”
*
Büszkén kimúló Szégyellsz magánéleti csődöt, öncsődöt jelenteni, s így nem jöhet a szükséges beavatkozás, „gondnokság”
*
Önlefegyverző Az iskolai stb. agymosás, népbutítás ellen minden tanulás kijátszásával, szabotálásával tiltakozol
*
Az itallal akarod magad kirángatni a gödörből, de még őt is magaddal rántod, s törött üvegcserepeken fekve találnak rád gyerekeid…
*
Pórázon Az orrodnál és a farkadnál fogva még a világ végére, akár a szakadékba is el lehet vezetni
*
Önidéző – önismétlő Az otthoni bemagolt szöveget mondod a randevún, nem mersz élő szóban „rögtönözni”
*
Megélhetési jós Az ördög lekötelez „parafenoménséged” ajándékaival, de be is nyújtja a számlát
*
„Örökifjú” Az öregedés jeleit egy ismeretlen kór tünetének tartva folyamatosan orvoshoz rohangálsz, csodaszereket kutatsz
*
Szalonképes szadista Az őszinteséget összekevered a durva tapintatlansággal, a kegyetlen igazsággal
*
Az összes fölösleges „tudományból” kis- és nagydoktori fokozatot szereztél, de ugyan mivégre?
*
Az utcán inkognitóban, sötétített limuzinban jársz, de ugyanakkor a családi szennyesről pletykalapnak nyilatkozol
*
Vakugrás Az utolsó pillanatban sem mered bevallani, hogy te nem tudsz hegedülni, nem tudsz ejtőernyőzni
*
Azért követsz el valami „bűnt”, hogy szenzációsan nagyot vezekelhess
*
Manipulált Azért küzdesz teljes erőbedobással, amit amúgy rád se lehetne tukmálni
*
Görbe Azért olyan görnyedt testi-lelki tartásod, mert annyi más ember keresztjeit is cígölöd
*
Bírálati felkérés Azoktól kérsz munkádról tárgyilagos véleményt, akiknek te adsz kenyeret, aki nélküled éhen halna
*
Arany János A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár’ tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép’ a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette, mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!”
„Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a...” Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. „Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?” „De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!” Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordit: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben.
Felderűle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prokátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!?
(1854.) |
LAST_UPDATED2 |