Az emberi balgaság bölcselete - 26. |
2012. július 30. hétfő, 07:23 |
ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA
Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek
Arany János A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa. Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok. Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár’ tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép’ a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette, mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” „Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a...” Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. „Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?” „De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!” Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordit: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva. Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a biró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe. Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per, Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben. Felderűle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prokátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek. * Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!? (1854.) * Élettartósítás Hosszabb időre kivonja magát a forgalomból, Megkíméli magad az élet viharaitól, próbáitól, S a végén megdöbben: csak egy aszott lény lett! * „Bolond nem vagyok” Azért nem fordulsz tartós lelki válságban máshoz, Mert a saját hajadnál fogva is kihúzod magad a kakiból? És mifelénk amúgy is azt tartják, hogy az nem normális, Aki ideggyógyászhoz/pszichiáterhez fordul, pláne jár… * Tanács: kérés és elfogadás Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik – A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek, Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy, Pláne, ha nem a te szakmádat, szakértelmed érinti… De életviteli dolgokban sokszor hiszed azt, amit Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról… * Mindent vagy semmit? Kiskorodban mindent kifecsegtél magatokról, Majd miután anyukád rád szólt, hogy hallgass, Nemcsak a szennyest, a tisztát sem teregeted ki… * Öregedő agglegény vagy, Aki azért még szeretne társat találni - Az idő nem neked, sőt ellened dolgozik: Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz! (Gyakorlat híján csökkenő alkalmazkodóképesség) * A hős csapdája Mivel te sem vagy meggyőződve arról, Hogy az ügyért érdemes ekkora áldozatot hozni (biztonságod, családod egzisztenciáját, nyugalmát) Ezért mindenki mást szar gyáva alaknak tartasz, S a permanens önimádatodban sütkérezel: Egyedül csak te nem vagy megalkuvó nyárspolgár… * A Hatalom ravaszsága Ha nem tudja legyőzni, legyűrni mozgalmad, Vagy nem tudja megosztani, szétzilálni, lejáratni, Akkor lopva az élére áll, s átveszi a vezetését, S így ő lesz magának a saját kritikusa, ellenzéke… * Besúgók és provokátorok Míg az előbbi csak fülel és jelent, Addig a másik aktív, és hülyeségre bíztat, Lenyuszizva vakmerő tettekre ragadtat, Hogy felsüljél, lebukjál, elvesszél… * Kétvállon – tus A zsarnokság akkor győzött le véglegesen, Amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe, Amikor már érte születsz-nevelődsz, neki tapsolsz, Amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe, S majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál… * Irgalmatlan nővér Aki úgy bánik veled, mint egy szadista smasszer A legjobban jársz, ha semmivel nem „zaklatod”, Csak szépen fekszel a kórházi ágyadba (ha jutott…) * Megbecstelenítve Felszabadító orosz katonák erőszakolták meg - Esetleg a szerelemednek is végig kell néznie ezt. * Leégések Amikor leég a bőröd Amikor anyagilag leégsz Amikor leégetnek a barátaid előtt S amikor megszégyenülsz és ezért ég az arcod * Önkielégíthetetlen Kinek mondhat Robinzon viccet? És ő vajon kinek a tréfálkozásán kuncoghat? Esetleg a majmok csúfondáros viselkedésén… * Kipróbálatlan Ha csak egy napra helyet cserélhettél volna, S megtapasztalhattad volna a királyfi lét keservét, Akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusságod (de ugyanezt megtehetted volna olyan formán is, hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről) * Végletesen választó Egy hosszú ideig nagyon válogatsz, Neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva, Majd egyszercsak nagy hirtelen pánikba esel, és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni… * Eris almája Begurítják, s kitör a viszály Pl. hogy ki a legszebb a nők közül (anno ezért tört ki a trójai háború) * A bűnösség vélelme Elegendő a puszta gyanú, bármely polgár perbe fogható és meghurcolható, ha nem tudja minden kétséget kizáróan ártatlanságát bizonyítani... * Kiválasztás Az ország vezetőit a legjobb pókerjátékosok közül választják, akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni... * Kiszolgáltatva A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán egy majom bezárta magát az indítógombokhoz és mi csak kívülről izgulunk. hogy éppen mihez támad kedve, s mikor tör ki az első és utolsó atomháború... * Nincs otthonom mire hazajövök már semmi nincs a helyén, vadidegen, ismeretlen emberekbe ütközök, akik méltatlankodva megütköznek rajtam és hívatlan vendégként bánnak velem... * Fentről alá… Előbb magasra felemelnek, egy kicsit belekóstolsz a jóba, majd hirtelen, ok nélkül elejtenek, s mélyebbre zuhansz, mint az eredeti helyzeted... * J. Attila panasza Te ugrottál volna egy jó szóra nyomban, de a legjobb eset az volt, amikor nem szidtak vagy vertek össze, s nem gúnyneveden szólítottak... * Növekvő feszültség Időzített bomba – kezdődik a végső visszaszámlálás * Metamorfózis Csodagyerekből hülyegyerek – Csodás átváltoz(tat)ás az iskolákban * Fattyú A szerelemgyereket Zabigyereknek gúnyolják, Egy életen át megbélyegzik * Kísérleti patkány A vezetőd és szellemi elited nem a saját bőrét viszi a vásárra Inkább a te farkaddal veri a csalánt? * Kiváltatlan Ha elrabolnak és pénzt vagy életet alapon váltságdíjat követelnek érted (vagy túszként, biztosítékként átadnak) * Kínzómesterem Csak aki közelről és régóta ismer engem, az tudja, hogy mi az érzékeny pontom. És ráadásul: ha velem él, s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom… * Tudathasadás Kettős nevelés és oktatás Otthon és az ún. második otthon: iskola Megtanulsz jellemdeformálóan öncenzúrázni. Elveszted bizalmad a szüleidbe, vagy tanáraidba? * Unisex Lányos fiúk és fiús lányok Hermafrodita külső és belső Isten hímnős – hasonlítsunk rá? * Siettetés – beragadás Koravén gyerekek, infantilis felnőttek Az egyik kiskorában már családfenntartó, A másik meg túl a harmincon mamahotel lakó…. * Lefüggönyözve Asszony verve jó? És a férfi- és gyerekbántalmazások. Családon belüli verbális agresszió, erőszak és gyilok. * Róka-gólya vendégség A pokolban és a mennyben is olyan óriási, hosszú kanalak vannak, hogy képtelenség velük enni - * Manifeszt és látens szerep Az iskolarendszer ma konzerválja, sőt erősíti a társadalmi különbségeket - ez kontraproduktívnak mondható, vagy csak beteljesíti titkos küldetését? * Megtörni a lelket A katonaság nem volt hatékony, nem lettünk minőségi hadrafoghatók? De talán nem is ez volt a fő célja, hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése... * Áldozat vagy tettes Kabátlopási ügybe keveredni - téged loptak vagy te loptál...?! * Lakásmúzeum Rezervátum és skanzen - vagy egy itt és most élő faluközösség... * Ingyen cirkusz Szabadúszó vagyok, de nincs megtöltve a medence... * Detonáció Más gyerekét nevelni – de csak a gyerek halála előtt derül ki (Kosztolányi drámai novellája - megfilmesítve) * Hitetlen Hitetlen, mint a bormérő. Hitetlen, mint a kalmár. Hitetlen, mint a pogány. Hitetlen, mint a szabó. (Lop a posztóból.) Hitetlen, mint a zsidó. Hitetlen Tamás. * Maga ügyében senki sem hiteles tanú * Szegénynek se pénze, se hitele. * Kutyahazugságnak eb a hitele. Nem kell minden szó szelének hitelt adni. * Ha eszed van, adósságot ne csinálj, elveszted a hitelt. * Hallotta hírét, mint Fóris a hiszekegyistennek. (Teológus a papi vizsgálaton egy szót sem tudott.) * Hirtelen munka sohse volt jó. Hirtelen szerelem. (Nem állandó.) Mely szélvész hirtelen támad, hirtelen elenyészik. * Minden hirtelen változás veszedelmes. * Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag. Hirtelenség megárt, sietség hozhat kárt. * Nehéz hirtelen meggazdagodni. (Becsületes úton.) Hirtelen gazdaggá semmi jámbor nem lett. * Nehezen híresek ott a holtak, a hol élők nincsenek * Hír Hírharang a városban. Hírharangot húztak neki. (Hírbe hozták.) Nem kell nála nagyobb hírhordó. Hírmondó fecske tavaszt énekel. Hírmondó sem maradt. (Mind elvesztek.) * Hipp-hopp! ott legyek, a hol magam akarom. * Nem mind hintó, ami hintáz. * Szállj le barát a hintáról, nem a pénzed ára. * Port hint a világ szemébe. * Ki mindenbe kap, mindenben himpellér. * Verje meg a hólyagos himlő. * Ne hímezd, ne hámozd, mondd ki igazán. * Híg Híg, mint a halászlé. Híg, mint a kaszás lé. Híg, mint a koldus leves. (Rántott leves.) Híg mint a savó. Híg mint az esztelennek veleje. Olcsó húsnak híg a leve. (A mi olcsó, nem ér sokat.) * Hideglelés. Debreceni hideglelésben szenved. (Hízik.) Mindennapi hideglelés hagymázt szül. Rosszabb a harmadnapos hideglelésnél. Sápadt mint a hideglelte. Újság hasamba, hideglelés bokorba. (Újságszámba menő étel evésekor mondják.) * Ha tüzesen kezded, hidegen ne végezd. * Futó ellenségnek arany híd. Hunyadi János. * Hibázni. Boldog ember, ki nyelvével nem hibáz. Egy hibázik a szegényben Ha a jövendőt tudnánk, kevesebbet hibáznánk. Habár hibáztál, miért nem vigyáztál. Hibázni emberi dolog. Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni. Ne szégyelld beismerni, ha hibáztál. Nincsen puska, a ki nem hibázott. Országútját is el lehet hibázni. * Hebehurgya Hiányzik egyik kereke. * A játék hiányossága, a gyermek szomorúsága. * Minden hiábavalóságért más országba ne menj. * Ne szánd a papolót, egy miatyánkot sem mond hiába. * Hiába. Hiába szapulod a szerecsent. Hiába szépítik, a mi rút. Hiába festik szép festékkel az ördögöt. * Ha ma egy órát hiába elmulasztottál, holnap egész nap fel nem találod. * A cigány sem rágja a dögöt hiába. (Hanem mert mása nincs.) * Mindennek híjával van, kinek pénze nincs. * Csak egy híjával van az esztelen. * Bölcs/jámbor is hétszer botlik napjában. * No ez a hét jól kezdődik. (Mondotta a cigány, kit hétfőn vittek akasztani.) * Két asszony heti vásár, három országos. * Se hete, se hava, már is parancsol. Se hete, se hava, már is szemrehányó. * Csizmadialegénynek, jól van dolga szegénynek: hat krajcár jár egy hétre, az is kevés csirizre. * A heti próbát sem állotta ki. (Rossz szolga.) * Hevet-havat összehord. (Meleget-hideget, összevissza beszél.) * Mint a disznó, csak fertőben hever. Heverő ember szerencséjét is elheveri. Heverő testben bujdosik az elme. * A szerszám heverve rozsdásodik meg. |
LAST_UPDATED2 |