Foxi-Maxi |
Jövőrontó közelmúlt |
Tudományos szocializmusMeg kellene vizsgálni az ideológiai területen szerzett végzettségek érvényességét is - sürgették sokan Schmitt Pál plágiumbotrányának farvizén. A Heti Válasz ennek megfelelően az MSZMP Politikai Főiskolája és Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme ötven oktatójának, illetve hallgatójának egykori és mai tevékenységét szedte listába. Ha valaki meg akarná formálni a hazai tudomány faramuci rendszerváltásának emlékművét, az alkotáshoz jó eséllyel állhatna modellt Harsányi Iván és Farkas János. Pályafutásukat mindketten a pártállam idején kezdték, tudományos fokozatukat 1990 előtt szerezték. Harsányi 1969 és 1989 között a Politikai Főiskola (PF) munkásmozgalmi tanszékét vezette, publikációs listáját a rendszerváltás előtt jórészt a Politikai Főiskola Közleményeiben és A nemzetközi munkásmozgalom történetéből évkönyvben megjelent írások gazdagították. Farkas szintén 1969 és 1990 között állt a Marximus-Leninizmus Esti Egyetem (MLEE) szociológia tanszékének élén. Harsányi aztán 1990-től 2000-ig a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának egyetemi tanára volt - ma professor emeritusa -, Farkas pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének professor emeritusa.
A Foxi-Maxinak és Maci-Lacinak is csúfolt MLEE az állampárt ideológiai képzésének egyik bástyája volt a budapesti Villányi úton (és a megyei városokban) 1990-ig, több oktatója az ELTE,a Közgáz és a Műegyetem tanárai közül került ki. Általános tagozata hároméves volt, tantárgyai között megtaláljuk a filozófiát, a politikai gazdaságtant, a tudományos szocializmust. Kétéves tagozatának hallgatói kifejezetten a marxizmus-leninizmust tanulmányozták, egyéves továbbképzésein pedig szociológiára, művelődéspolitikára, esztétikára lehetett szakosodni. A rendszerváltáskor az intézményt MSZMP Szabadegyetemre keresztelték át, az utódpárt MSZP pedig létrehozta a Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítványt. A szervezet 1993-ban megalapította a ma is ott működő Általános Vállalkozási Főiskolát, a tanárok között a két egykori pártiskola több oktatójával és diákjával. Az esti egyetemen szerzett diploma vagy akár doktorátus leginkább a politikában számított felsőfokú végzettségnek. Jól mutatja ezt, hogy amikor a nyolcvanas években felmérés készült az újságírókról, a felsőfokú tanulmányokat végzettek körébe nem sorolták be a csak MLEE-diplomásokat. És bár 1979-ben a Foxi-Maxit elismerték állami intézménynek, ezt 1987-ben hatályon kívül helyezték, és az államigazgatásban a csak esti egyetemet járt dolgozókat közigazgatási alapvizsgára kötelezték. Ennek következtében egy 1990-es miniszteri útmutatás azt az általános iskolai tanárt, aki kizárólag MLEE-diplomával oktatott, képesítés nélküli pedagógusnak minősítette. Az MSZMP Politikai Főiskolája - a diktatúra Pártiskolájának utódjaként - 1968-tól működött a budapesti Ajtósi Dürer soron káderképző bázisként például pártépítés, szociológia, filozófia, esztétika, területfejlesztés, világgazdaságtan, iparpolitikai szakokkal. A nappali tagozaton három, a levelezőn négy tanév volt a szorgalmi idő. 1986-ban a főiskolát egyetemi rangra emelték, az 1988-ban végzettek pedig már politológusként hagyhatták el az iskolát. A rendszerváltáskor az intézmény megszűnt, diplomái értéküket vesztették, ingatlana pedig az ELTE bölcsészkarának campusa lett. Az ELTE Toldy Ferenc Könyvtárában őrzik azt az ötezer szakdolgozatot, amelyek a PF-en készültek. A Heti Válasz e munkák szerzőinek, a Politikai Főiskola, illetve részben az MLEE oktatóinak és egyes diákjainak számbavételével listát készített néhány káder egykori és mai tevékenységéről. Felsorolásunk 49 nevet tartalmaz, jelezve, hogy nem lezárt lajstromról, hanem a jéghegy csúcsáról beszélünk, hiszen több ezer azok száma, akik mindkét korszakban megtalálták számításukat. Listánkon azokat szerepeltetjük, akik a "szakmában" maradtak, s pártpolitikust akkor tüntetünk fel, ha legalább részben a tudományos életben tevékenykedik, így eltekintettünk az MSZP olyan prominenseinek felsorolásától, mint Kósáné Kovács Magda, Juhász Ferenc, Podolák György vagy Tóth József. A végén mindazonáltal afféle bonus trackként feltüntetjük a pártállam egyik legabszurdabb dolgozatának címét és szerzőjét - akiben egy későbbi kormányfő első, divatdiktátori babérokra törő feleségét tisztelhetjük.
Ábel Tibor: A vallás és az ellene folyó harc néhány kérdése társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában (1971) Szarka György: A budapesti távbeszélő üzemekben dolgozók politikai magatartásáról (1972) Maurer Jenő: Az imperialista erők fellazítási politikája a magyar ifjúság ellen (1972) Szigeti Zoltán: A Marxizmus-leninizmus esti középfokú iskola hatékonyságának, presztízsének vizsgálata a gyulai járásban (1974) Szunyog Tibor: A politikaelmélet alapkérdései, érvényre jutása a magyar sportmozgalomban a felszabadulás után (1974) Szigeti Ferencné: A szocialista romantika problematikája a párt gyermekszervezetében (1975) Szücs Imre: A kispolgári szemlélet és magatartás megnyilvánulásai Nyíregyháza városban és a pártszervezetek feladatai az ellenük folytatott harcban az MSZMP X. kongresszusa utáni időben (1975) Búza Mátyás: A nacionalizmus elleni harc felszabadulásunk utáni fejlődése és feladatai a többnemzetiségű bajai járásban (1977) Haraszti István: Az úttörőből a KISZ-be való mozgalmi átmenet néhány pedagógiai problémája (1981) Busa Árpád: A latin-amerikai fasizmus gyökerei, mai sajátosságai, avagy az imperializmus ellentámadása (1981)
A legújabb Ki kicsoda a kötet 113 szereplőjének életrajzában tünteti fel a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. Többségük ezt más felsőfokú tanulmányok kiegészítéseként végezte el, vagy - mert bizonyos állásoknál előírták az MLEE-diplomát - egyszerűen beiskolázták őket. E merítésben egy kalap alá kerülnének a pártállamot kiszolgáló, a baloldal iránt ma is elkötelezett személyek a jobboldal némely prominenseivel, sőt közmegbecsülésnek örvendő tudósokkal. A rideg életrajz alapján egyaránt marxista- leninista öregdiák Kéri László politológus, Baráth Etele és Wiener György volt MSZP-s parlamenti képviselő, és Kondor Katalin újságíró, a pártegyetem filozófia szakát is megjárt Zlinszky János volt alkotmánybíró, de még Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós is, aki a sors kifürkészhetetlen akaratából 1972 és 1974 között elvégezte az MLEE valláskritikai szakát. Listánk "élcsapataként" ezért az a 12 közismert személy szerepel, akinek mindmáig az MLEE az egyetlen vagy a legmagasabb végzettsége. Andrassew Iván a Népszava újságírója, publicista - szociológia-filozófia, 1978-1982 B. Tóth László zenei szerkesztő - szak és évszám megnevezése nélkül Filló Pál, 2010-ig az MSZP parlamenti képviselője, munkástagozatának vezetője - politikai gazdaságtan, 1988 Frank Júlia gasztronómiai szakíró, szakácskönyvek szerzője - szociológia, esztétika, 1975-1979 Friss Róbert a Népszabadság újságírója - esztétika, 1978-1982 Nádas Péter író - filozófia (államvizsgát nem tett), 1965-1967 Popper György, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetségének vezetője - szak megnevezése nélkül, 1971-1976 Rusznák Imre, az MSZP korábbi fővárosi önkormányzati képviselője, a Magyar Turizmus Rt. felügyelőbizottsági elnöke (2005-2010) - szak megnevezése nélkül, 1989 Selmeczi Tibor humorista - szak megnevezése nélkül, 1975-1979 Szakolczay Lajos irodalomkritikus - esztétika, 1967-1970 Tamás Menyhért író - filozófia-esztétika, 1967-1973 Ternovszky Béla rajzfilmrendező - filozófia-esztétika, 1961-1964
Andics Jenő Balogh András Benkő Péter Bihary Zsigmond Boholy Zoltán Borbély Attila Csáki György Csörgitsné Héthársi Magdolna Dömény János Farkas János Ilonczai Attila Gresznáryk Pál Haskó Katalin Harsányi Iván Johancsik János Kecsmár Ilona Lendvai L. Ferenc Losoncz Miklós Lőrincné Istvánnffy Hajna Kemény László Mester Ákos Németh István Persányi Miklós Petró Katalin Pitti Zoltán Romány Pál Sallós István Somogyi Ferenc Standeisky Éva Surányi Róbert Szeles Péter Szirmai Viktória Szita Szabolcs Szorcsik Sándor Szretykó György Várszegi Gyula Zrinszky László +1 Medgyessy Péterné Tudományos szocializmus |