Radics Géza: Hogyan is kezdődött? |
Jövőrontó közelmúlt |
Hogyan is kezdődött? 1989. november 30-án Alfred Herrhausen, a Dautsche Bank vezérigazgatója merénylet áldozata lett. A hírszolgálat azt sugallta, hogy a merényletet a Vörös Brigád valamely ága követhette el. Le is tartóztattak két gyanúsítottat, majd szabadon engedték őket, és rövid időn belül napirendre tértek az ügy felett az óceán mindkét oldalán. Jelek szerint, a hírszolgálat úgy vélte, hogy a világ egyik legbefolyásosabb bank vezérigazgatójának meggyilkolása nem egy olyan esemény, aminek kivizsgálására érdemes időt és pénzt pazarolni. Herrhausen jó megjelenésű, jó beszédű, befolyásos, tekintélyes hatalommal bíró bankár volt. Emlékezzünk vissza, 1989 a nagy politikai átalakulás, eseményekben dús éve volt, amikor a kommunizmus tartógerendái már nemcsak recsegtek-ropogtak, hanem a Birodalom bástyái omlóban voltak. Többen úgy vélték köztük Henry Kissinger is , hogy a II. Világháború után kettéválasztott Németország újraegyesül. Herrhausen is így látta, azzal az alapvető különbséggel, hogy az újraegyesítést egy átgondolt gazdasági és pénzügyi terv alapján kell megvalósítani, ami legkevesebb tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Herrhausennek hasonló tervei voltak, nemcsak a szovjet elnyomás alá taszított országokkal, hanem magával a Szovjetunióval is. Világosan látta, hogy terve megvalósításához a gazdaságilag lerombolt országok felhalmozott adósságának tekintélyes részét a bankoknak el kell engedni. Herhausen gyilkosságával többen is foglalkoztak, mint például L. Fletcher Prouty ezredes. Prouty a 23 év katonai szolgálatból kilencet a hadügyminisztériumban töltött. 1955-ben kinevezték az egyik katonai titkosszolgálat vezetőjének. A világ eseményeinek hírei az ő kezébe összpontosultak, melyekről ő számolt be a hadügyminiszternek és a vezérkari főnöknek. Összegyülemlett egy nagy adag tudnivaló a tarsolyában, melyek birtokában a későbbiek folyamán is más rálátása volt a világ eseményeire. A Herhausen Alfréd meggyilkolása (The Assassination of Alfred Herrhausen) című írásából a következőt tudhatjuk meg: A Nixon-kormány 1972. február 7-9-én egy rendkívüli gyűlést rendezett Washingtonban a nemzet több, mit 1500 magas rangú üzletembere részére, melyet: A Jövő Ipari Világa Fehérházi Konferenciája: Gazdasági célkitűzés 1990-re. neveztek. (One of the strangest and most unusual meetings ever to have taken place in Washington was convened by the Nixon Administration, February 7-9, 1972. This meeting of more than 1,500 of the nation's top business leaders, was called: "The White House Conference on the industrial World Ahead: A Look at business in 1990") Ezekszerint 1972-ben született ama döntés, amely a vasfüggöny gazdasági áttörését célozta meg az 1990-es határidő kitűzésével. Ma már tudjuk, hogy ez kísérteties pontossággal megvalósult. Herrhausen meggyilkolása után, nem egészen egy hónappal, 1989. december 25-én, tehát karácsony napján a világ televíziónézői szemtanúi lehettek Románia zsarnokának, a Ceausescu-házaspár látványos kivégzésének. Olyan magyarázatokat hallottunk, hogy a kommunisták Ion Iliescu vezetésével a kondukátor kivégzésével mentették át magukat az új rendszerbe. Ez jól hangzott, és meggyőző is volt. Végső fokon a véreskezű zsarnokért nem sokan ejtettek könnyet. 1968-ban, miután Románia nem vett részt Csehszlovákia megszállásában, Ceausescu csillaga a magasba reppent. Vendégül látta az angol királynő, a spanyol király és a japán császár, hogy csak a legnevezete sebbeket említsük. Nyugaton nem nehezteltek rá a falurombolásért, és az őshonos magyarság felszámolásáért, melyet célul tűzött ki. A nyugati bankároknak is megesett a szívük Románián, és kölcsönöket folyósítottak. A román adósság már 13 milliárdra rúgott, és Ceausescu azt vette észre, hogy az adósság gyarapszik, de Románia gazdasága nem. Elhatározta, hogy visszafizeti az adósságot, amiért Románia népei nagyon-nagy árat fizettek. Ceausescu megszavaztatta, hogy alkotmányosan tiltsák meg a jövő kormányainak a kölcsönök uzsorakamatra való felvételét. A kondukátor, mint Herrhauzen, ezzel kihívta maga ellen a nemzetközi bankárok dühét. 1989 nyarára, Románia visszafizette a teljes adósságát. Ezzel Románia független állam lett. Egy ország, amely kamat formájában nem fizet tiszteletdíjat a világ urainak elfogadhatatlan, mert akadályozta a kialakulóban lévő új világrendet! Példát kellett mutatni a felszabadulóban lévő országok új vezetőinek. Kérdés, hogy az átalakulásnak a haszonszerzés volt-e a kizárólagos célja, vagy más egyéb is meghúzódott a háttérben? Van ugyanis olyan jel is, amely arra mutat, hogy változást nemcsak a gátlástalan rablás és uzsorakamat vezérelte. Az 1970-es évek első felében, Golda Meir, Izrael negyedik miniszterelnöke írt egy cikket a zsidóság helyzetéről, amely ben megemlíti, hogy a nyugati zsidóság az anyagi jólétben elpuhul, ezért évente mintegy 40 ezer életerős keleti zsidóval kell felfrissíteni. Az írást figyelemreméltónak találtam, de akkor nem láttam át a teljes hátteret.
Jelek szerint, Magyarországnak e tervben kiemelt figyelmet szenteltek. Több okból is. Például: Budapesten volt az egyetlen rabbiképző a keleti-blokkban, ahol három rabbijelőlt tanult a Szovjetunióból. Velük, miután befejezték tanulmányaikat, a rabbik száma kilencre emelkedett, de ez még mindig kevés a több millió zsidó megmentéséhez. Ennek tudatában már kerekebb kép tárul elénk. Elképzelhető, hogy a nyugati és izraeli zsidók 1972-ben határozták el keleti testvéreik megmentését? Magyarország esetében az első és látható nagy lépés volt, mikor 1982-ben a Magyar Nemzeti Bankot a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Ez bizonyára hihetetlennek tűnhetett azoknak, akik nem tudták, hogy a nyugati kapitalizmus és a szovjet bolsevizmus közötti összekötőkapocs a nemzetközi bankár volt kezdettől. A bolsevik forradalmat ők pénzelték, és a Szovjetuniónak mindenkor segítőkezet nyújtottak, amikor arra szükség volt. Csak egy példa: A Chicago Tribune 1987. december 3. száma arról adott hírt a CIA jelentése alapján, hogy a nyugati bankok hat (6) milliárd dollár kölcsönt adnak a Szovjetuniónak. Na, de 1982-ben ki mert volna arra gondolni, hogy nyolc éven belül bekövetkezik a rendszerváltás? A kijelölt terv egyenes vágányon robogott. Egy Fekete János nevű bankár vezetésével megkezdték Magyarország eladósítását. 1984-ben feltűnt Soros György is, aki nem a jótékonyságról volt híres. Ez is része lehetett az 1972-ben kidolgozott tervnek. A 80-as években egyéb jelek is voltak, amelyek az előkészületek mellett szóltak, csak éppen a beavatottakon kívül, e jeleket senki se tudta olvasni. 1980 októberében az amerikai NBC (National Broadcasting Corporation) sugárzott műsort a magyarországi zsidóság életéről, amelyben kihangsúlyozták, hogy a zsidóság már Kr.u. a III. századtól Magyarországon él, míg a magyarok csak a 9. században jelentek meg. E műsor kapcsán jelent meg a New York-i Magyar Élet novemberi számában a következő: A Reform 1991. március 8-i száma a Magyar Honvéd 1991. március 1-i számából vett át egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Hársasi István Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökét kérdezte: Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében. Előbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele előtti időből találtak itt. Volt a válasz. Elképzelhető, hogy a történelmi elsőbbség, a történelmi jog megalapozásáról van itt szó? Badiny Jós Ferenc az 1976-ban kiadott "Mah-Gar a Magyar" című könyve 90 és 91. oldalán beszámol egy történetről, mely szerint felkereste őt egy magyarországi zsidó, és legjobb emlékezete szerint a következőt mondta: 1987-ben Budapesten nagy tűntetést rendeztek az erdélyi magyarság védelmében, mellyel fel kívánták hívni a világ figyelmét a Romániában élő magyarság sanyarú helyzetére. Ez olyan esemény volt, amelyet néhány évvel korábban elképzelni se lehetett. Jele volt annak, hogy a politikában megmozdult a föld. Még az év szeptemberében Lakitelek felett is felragyogott a Morgensterne, mint annakidején Betlehem felett, de még nem lehetett tudni, hogy ki lesz a megváltó. Lakiteleken szeptember 27-én találkoztak a népi írók és történészek, amelyről Csurka István a Tízből tíz című dolgo zatában a következőt írja:
nem hívtak meg maguk közé minden liberálist, későbbi SZDSZ-est, magyarán zsidót,
Ezek szerint a népi írók és történészek ráéreztek, hogy a zsidók ebben az időben a kemény antikommunizmusuk lobogtatása ellenére is, más úton járnak. Ők voltak a beavatottak, akiket nyugati testvéreik megbízható tudnivalókkal látták el, míg a népiek a nagy homályban tapogatózott. A beavatottaknak és népieknek 1989-ben volt egy nagy erőpróbája. A köztársasági elnök megválasztásának tétje. A kérdés az volt, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza vagy az országgyűlés. A népiek úgy vélték, hogy e jog a népet illeti meg. A beavatottak az országgyűlés mellett kardoskodtak. A népieknek volt jelöltjük is Pozsgay Imre személyében. Pozsgay magyarérzelmű kommunista volt, és tapasztalt, csiszolt politikus. A beavatottakban felfortyant az antikommunizmus. Vad hévvel támadták Pozsgayt, és a népieket is vörösre festették, akik meghátráltak, és arra kérték Pozsgay támogatóit, hogy ne menjenek szavazni. A magyarérdek ötezer szavazattal veszített. Ezzel a beavatottak kiütötték ama politikust, akiben a legnagyobb ellenfelet látták. Időközben a beavatottak szíve is meglágyult. Levetkőzték vad antikommunizmusukat, és a békés átmenet hívei lettek. Találtak egy új célpontot: az állam rossz gazda mondták. Azt már nem tették hozzá, hogy az állam olyan gazda, amilyen alantas szándékú emberek kezében van a kormány. Nyilván, e jelszó a nemzeti vagyon kisajátításának a zászlaja volt. A köztársaság elnöki székébe behajózták Göncz Árpádot, vagy ahogy ők hívták: Árpi bácsit. Árpi bácsi nem is élt vissza a megelőlegezett bizalommal. Megkezdődhetett a nemzeti vagyon kisajátítása, és az ország gazdaságának teljes szétverése, a honvédség korszerűsítés címszó alatti leépítése. Hazaárulók és külső erők Magyarországot ismét megfosztották a legelemibb önvédelemtől. Mikail Gorbacsov rejtélye. Hogyan történhetett meg mindaz, ami megtörtént a Szovjetunió fennhatósága alatt az 1980-as években? Amikor a két tábor legalábbis látszólag egymással farkasszemet nézett. Gorbacsov is beavatott volt, avagy csupán a soron következő? Armand Hammer Hammer on Hammer című könyvében találhatunk némi útmutatást. Radics Géza.
|