Tartalom

Bevezetés

Tagadhatatlan, hogy napjainkban alig szenvedünk hiányt olynemü munkákban, melyek az ifjuság nevelésével foglalkoznak. Nagyobb részt előbb is láttak napvilágot, mint a jelen mű. Azt sem tagadhatjuk, hogy e munkák egynémelyikének egyedüli czélja, hogy az ifjuságnak nevelését előmozditsák, a melytől függ végelemzésben az emberi társadalom. De hogy czélt értek-e mind, vagy legalább nagyobb részök, az már más kérdés. Gyönyörü elméletekre, tudományos vizsgálatokra, többé kevésbé szellemes tervezetekre kétségen kivül akadunk bennök, de erkölcsi alapelveknek, gyakorlati utmutatásoknak semmi nyoma e müvekben. Azt is szivesen megengedjük, hogy e munkák közől egynehány, sajnos! hogy nem mondhatjuk valamennyi, nagyjából keresztény alapelveket hirdet, keresztény szellemet árul el, de ezek csak a legmagasabb speculativ körökben mozognak, kevés vagy épen semmi alkalmazással az életre; és így bátran elmondhatjuk, hogy ezeknek a gyakorlati életben semmi hasznuk, mert mind nagyon aprólékoskodók. Ez épen, a mi arra bir, hogy ép az ellenkezőre határozzam el magam e tekintetben, hogy félretéve minden elméletet, oly néhány lapra terjedő könyvecskét adjak a ker. szülök kezébe, a mely nem tartalmaz egyebet, mint néhány csekély utasitást és néhány gyakorlati észrevételt, a melyek az ifjuság ker. nevelésére nézve hasznosak leendenek. A különféle nevelésmódszerekkel, a melyek mindegyike magáét tartja legjobbnak, mi itt természetes, hogy nem foglalkozhatunk, ezt lássák a bölcsészek, döntsék el a szakértők, mi csakis a tapasztalás igazolta tanácsokra fektetjük a fősúlyt.

A vallás oly kötelmeket és feladatokat ró ránk, melyek alól magát senki ki nem vonhatja, a ki arra számit, hogy azzal büszkélkedhessék és a ker. nevet viseli. És ezeket sohasem szabad figyelmen kivül hagynunk, bármely rendszernek. methodusnak vagy nevelési elvnek legyünk is hivei. Sőt habozás nélkül azt mondom, hogy épen e kötelmek, melyeket kiki formál, azok a nevelés eszméje szerint, melyekből többé kevésbé a nevelési rendszer helyességére következtethetni: ugy annyira, hogy a hol ebbe egyáltalában be nem hatolnak, vagy csak mellékesen, fölületesen foglalkoznak vele, már ebből következtetni lehet, hogy bizonyosan téves valamely rendszer, és a hol ez megfelelőleg könnyen a gyakorlati életbe átvihető, jele, hogy vagy a legjobb, vagy a legjobbhoz közel álló rendszer. Ha mindazonáltal is nem a gyakorlatból indulok ki, vagy nem helyezkedem nagyszabású rendszerek alapjára, félek, hogy kevésbé alaposnak kellene lennem mint vagyok, hogy úgy mondjam, vagy kevésbé fogok mások fölött előnyben részesülni, a kiknél pedig annyival is inkább reménylem, hogy alaposabbnak kell lennem, mert azt választottam egyedül alapul, a mi minden rendszer, minden methodus, minden vélemény fölött áll, t. i. hitünk csalhatatlan elveit és igazságait. De elég ennyi bevezetésül; kis műbe, minő e gyakorlati utmutatás akar lenni, nem illik a nagy fejezet.