Fináczy Ernő Neveléselméletek a XIX. században
TARTALOM, ELŐSZÓ
Előszó.
Bevezetés. 1. A tárgyalás határvonalai. 2. A század arculata.
Első fejezet. Kant a nevelésről. 3. Kant, Immanuel (1724-1804) 4. Alapvető problémák. 5. Kant és Rousseau. 6. Kant az értelmi és erkölcsi nevelésről. 7. Kant etikája és a nevelés.
Második fejezet. A német idealizmus. 8. Fichte, Johann Gottlieb (1762-1814) 9. A német nemzethez intézett beszédek. 10. Fichte és a nemzetnevelés. 11. Fichte államtana. 12. A tudomány fensége. 13. Fichte öröke. 14. Schleiermacher, Friedrich (1768-1834) 15. A köznevelés szervezete. 16. Vallásoktatás. 17. Schleiermacher elméletének mérlege. 18. Hegel, Georg Wilhelm Friedrich (1770-1831) 19. Az állam szerepe a köznevelésben. 20. A történelem bölcselete. 21. A klasszikus nyelvek és irodalmak. 22. Egy pedagógiai rendszer Hegel szellemében. 23. Fröbel, Friedrich Wilhelm August (1782-1852) 24. Az embernevelés. 25. Fröbel elméletének jelentősége.
Harmadik fejezet. Herbart és követői. 26. Herbart, Johann Friedrich (1776-1841) 27. Herbart filozófiája. 28. Herbart pedagógiája. 29. A tanterv elmélete. 30. Az örök értékek. 31. Herbart pedagógiájának hatása. 32. Ziller, Tuiskon (1817-1882) 33. Stoy, Karl Volkmar (1815-1885) 34. Waitz, Friedrich Theodor (1821-1864) 35. Willmann, Gustav Philipp Otto (1839-1920) 36. Kármán Mór (1843-1915) 37. Kármán pedagógiai elmélete. 38. Kármán pedagógiájának hatása.
Negyedik fejezet. A pesszimizmus pedagógiája. 39. Schopenhauer, Arthur (1788-1860) 40. Hit és tudás. 41. Lehet-e nevelni? 42. A pesszimizmus.
Ötödik fejezet. A pozitivizmus. 43. Az új irány. 44. Comte, Auguste (1798-1857) 45. Nevelés a családban. 46. A köznevelés. 47. A tudományok hierarchiája. 48. Tanulságok. 49. Mill, John Stuart (1806-1873) 50. A szabadelvű nevelés. 51. Spencer, Herbert (1820-1903) 52. Tények és eszmények. 53. Bain, Alexander (1818-1908) 54. A tanterv és a módszer. 55. A klasszikus nyelvek. 56. A történelem. 57. Visszatekintés. 58. Olaszország. 59. Ardigo, Roberto (1820-1920) 60. A szemléletesség. 61. Alaptévedés.
Név- és tárgymutató Tartalomjegyzék
Kísérő írás a könyv megírásának történetéhez: Fináczy Ernő és Prohászka Lajos kapcsolata A szerkesztés sajátosságai
Előszó
A Gondviselés megengedte, hogy Fináczy Ernő, a neveléstörténetnek legnagyobb magyar búvára, klasszikus művét, amelynek első kötete majdnem harminc évvel ezelőtt jelent meg, ebben az ötödik kötetben befejezhesse.
Ez a kötet nem terjeszkedik ki a nevelésnek a XIX. században jelentkező tényleges módjára és rendjére, a nevelési eljárásokra és intézményekre, hanem a neveléselméletek elemzésére korlátozza feladatát: a kultúrértékeknek milyen Új rangsorát szerkesztik meg a XIX. század gondolkodói? hogyan rajzolják meg azt az Új embermodellt, amelyben mint eszményben az új értékfelfogás testet ölt? mit tartanak azoknak az értékes művelődési javaknak, amelyeket a következő nemzedékre át akarnak származtatni? mik legyenek ennek az átszármaztatásnak új lélekformáló eszközei? Fináczy mesteri módon mutatja be, hogyan alakulnak át a filozófusok önkénytelenül pedagógusokká, miképp vonják le értékrendszerüknek a társadalom fokozatos átformálására, a nevelésre vonatkozó következményeit: hogyan bontakozik ki kultúrfilozófiájuk a nevelésnek egy-egy elméleti rendszerévé? Így világosan tárulnak elénk azok a szellemi gyökerek, amelyek érthetővé teszik a XIX. század nevelési-művelődési eszményeit.
Ez súlyosabb és nagyobb igényű feladat, mint az előző századok idevágó szellemi áramlatainak kibogozása. Mert a XIX. századnak szelleme sokkal bonyolultabb és többrétű, kevésbé egynemű és egységes, mint az előző korszakoké. A modern "szellemtörténet" hajlamos arra, hogy egy-egy kedvelt eszme érdekében stilizálja a történeti adatok valóságát s a fejlődési vonalak arányait eltorzítsa. Fináczy mély történeti valóságérzéke nem dolgozik ilyen erőszakos eszme-sémákkal: rendet teremt ugyan az egymást keresztül-kasul átfonó szellemi irányok közt, de hűséggel simul ezek történeti kanyarulataihoz. A szellem múltjának valósága szemében unitas multiplex, amelynek tarka látványát minden árnyalatban mélyen átéli. Valóban immanens történeti felfogás és kritika alapján áll, amikor feloldani iparkodik azokat az ellenmondásokat, amelyek a XIX. század szellemi életében és gondolkodóinak nevelési rendszerében felötlenek.
Fináczynak ebből a munkájából is tudás jellemének fényes vonásai lépnek elő: a források lelkiismeretes felbúvárolása, a feltétlen megbízhatóság, az anyag biztos áttekintése és lényegre szorítkozó feldolgozása, a genetikus megértés különös ereje, a nagy szellemi jelentés-összefüggések adekvát megpillantása. A történeti beleélés lelki mélysége és biztossága arra képesíti, hogy egész kivételes módon meg tudja éreztetni a szellemi áramlatok irányát és hangulatát a források kellő idézésével nemcsak igazolja, de egyben fokozza is történeti benyomásainak és felfogásának igazságát. A múltat valóban teljes odaadással megéli: innen van stílusának lelkünket megragadó művészi lendülete, fokozott megjelenítő ereje, plasztikus szemléletessége, kifejező nyomatékossága és megkapó eleganciája.
A magyar neveléstudomány munkásai őszinte hálát éreznek a Mester iránt, hogy a fizikai gyengeség minden akadályát csodálatosan erős lélekkel leküzdve, hatalmas művére a zárókövet rátette. Ez nagy szimbólum is számunkra: a szellemnek a testen aratott diadala.
Kornis Gyula
http://mektukor.oszk.hu/07200/07285/index.phtml#
|