Az 1930-as évek kihívásokkal teli évtizednek bizonyultak, a világ nagy része háborúban állt. A háború 1939-es kihirdetése előtt azonban nyilvánvalóan sürgős problémák merültek fel a magasságuk körüli férfiak számára – vagy annak hiánya –, és néhányan úgy döntöttek, hogy drasztikus lépéseket tesznek. Ez az alább látható bizarr nyújtóeszköz hihetetlenül 2-6 hüvelykkel növelte a magasságot a gerinc meghosszabbításával.

Az egyik olyan orvosi kezelés, amelytől a modern korban élők leginkább megkönnyebbültek, a lobotómia,megszűnt. Az agy prefrontális lebenye közötti kapcsolatok megszakítását a viselkedés megváltoztatása érdekében végezték. 1939 és 1951 között veteránokon, foglyokon, politikai disszidenseken, sőt rosszul viselkedő gyerekeken több mint 18 000 alkalommal végezték el az Egyesült Államokban. Már akkor is ellentmondásosnak ítélték ezt az eljárást. Nem nehéz megérteni, miért!

A Rabbit Poop Tea-t egykor a másnaposság gyógyítására használták. Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy hiszünk ebben. De a legenda szerint a vadnyugaton népszerű másnapossági gyógymód egy csésze tea volt, amely nyúlpihából állt. De miért? Tisztában vagyunk vele, hogy a másnaposságtól időnként "rosszul érzi" magát az ember, de az biztos, hogy nem ez a megoldás! Ez sokkal kevésbé ínycsiklandó lehetőségnek tűnik, mint egy sült reggeli.

A szerző, Dr. Thomas Jefferson Ritter érdekes gyógymódokat kínált Anyák gyógymódjai című könyvében, beleértve az ótvar kezelését is. Bárki, aki szenvedett már ótvartól, tudja, mekkora irritáló, csúnya gombás fertőzés lehet, viszont helyi krémmel vagy antibiotikum kúrával megszabadult tőle. Ritter idejében azonban azt javasolta, hogy lőporból és ecetből készült pasztát vigyenek fel a fertőzött területre.

A viktoriánus korszakban élők rendszeresen pózoltak halottakkal a fotókon. A memento mori néven is ismert, ami azt jelenti, hogy „emlékezni, hogy meghaltál”, ezek a bizarr képek alapvetően családi portrék voltak, amelyeket a nemrégiben elhunyttal készítettek. Jellemzően a holttestet úgy hozták létre, mintha nyugodtan aludna – különösen a gyerekek esetében –, bár egyes esetekben a művész pupillákat festett az elhunyt szemére, hogy az élőnek tűnjön.

A kiszáradt és repedezett kezek talán nem tűnnek különösebben rossz állapotnak, de olyan időket élünk, amikor a drogériákban rengeteg krém kapható a hidratáláshoz. Azonban a 20. század elején, amikor Dr. Ritter először kiadta Anyák gyógymódjait: Több mint ezer kipróbált és tesztelt gyógymód az Egyesült Államok és Kanada anyáktól című művét, a hidratáló termékekhez való hozzáférés nem volt olyan egyszerű, mint egy gyors utazás a boltba.

Igen, jól hallottad. Ha anno tudjuk azt, amit ma tudunk a cigarettáról és az általuk okozott károkról – különösen a torokban és a tüdőben –, megdöbbentő megtudni, hogy valaha az asztma elleni gyógyszernek számítottak. A 19. század végén és a 20. század elején speciálisan készített cigarettákat írtak fel a gyakori tüdőbetegségek kezelésére. Ezek a cigaretták stramóniumot, belladonnát és dohányt tartalmaztak, és nagyon mérgezőek voltak.

John Wesley brit evangélista minden bizonnyal hírnevet szerzett magának néhány szokatlan gyógymódjával. Nos, akkoriban talán nem volt túl szokatlan. A szívdobogás rendellenesség határozottan aggasztó, és egy ördögi körben az általuk okozott pánik gyakran ronthatja a helyzetet. Wesley szívdobogás rendellenesség elleni gyógymódja furcsán egyszerű volt: "igyál egy korsó hideg vizet, kenj kifelé egy ecetbe mártott rongyot, és sokkold magad". Oké, John.

Az 1800-as évek vége minden bizonnyal szolgált néhány érdekes gyógyászati ​​kezelést, amelyek közül az egyik a végbéltágítók felírása volt a különféle betegségek gyógyítására, az őrülettől a krónikus székrekedésig. Nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy mi indokolta ezt a mentális betegséggel kapcsolatos eljárást, de hát ez az 1800-as évek volt! Annak ellenére, hogy a tágítókat úgy adták el, hogy egészségügyi szakemberek fogják beadni őket, akkoriban az emberek felháborodást keltettek, hogy a gumitárgyakat szexuálisan deviánsabb okokra használják fel.

Ezzel komolyan visszatekerjük az éveket. Valójában évszázadokra megyünk vissza. A Hergest Vörös Könyve egy 1392-ben készült walesi kézirat, amely számos gyógynövényt tartalmaz, köztük egy szokatlan ajánlást a boldogabb érzésre. A könyv szerint "ha mindig vidámak lennél, egyél sáfrányt húsba vagy igyál, és soha nem leszel szomorú; de vigyázz, ne egyél túl sokat, nehogy meghalj a túlzott örömtől."

Bárki, aki ismeri a sztrichninfát, más néven nux vomicát, megdöbben, amikor megtudja, hogy Dr. Ritter 1910-es orvosi folyóiratában ezt a hihetetlenül mérgező lombosfát ajánlotta fejfájás gyógymódjaként. Azt javasolta, hogy keverjenek el egy csepp nux vomica tinktúrát egy teáskanál vízben. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ez valójában mit okozna a fejnek, mivel a fa sztrichnint és brucint tartalmaz, két mérgező vegyszert.

A század közepén az Egyesült Államokban a napbarnító automaták mindenhol felbukkantak – úszómedencék, teniszpályák és strandok közelében. A Star Manufacturing egy gyors és egyszerű módot ígért a hölgyeknek, hogy mély, sötét barnulást érjenek el anélkül, hogy órákig tartó napozással kellene fáradni. Elméletileg ez elég izgalmas terméknek hangzott. De komoly biztonsági aggályok merültek fel az automata körül, mivel senki sem tudta igazán, mit tartalmaz a spray barnító anyag.

Meglepő módon a rádiumot egykor széles körben elfogadott orvosi kezelésnek tekintették, és számos betegség gyógyítására használták, beleértve az ízületi gyulladást, az impotenciát és még az öregedést is. (Nem mintha az öregedés önmagában "gyógyítható".) A 20. század elején a Revigator – egy radioaktív anyagokkal bélelt kerámia vízi edény – rendszeres volt az Egyesült Államokban az otthonokban. A gépet úgy tervezték, hogy egy éjszakán át vízzel töltsék fel, amit a bélésben lévő urán és rádium besugároznak, majd másnap elfogyasztják.

A veszettség az 1700-as években Európa-szerte igazi csapás volt, ezért az orvosok fejében járt. Sajnos annak a korszakban élőnek, akit megharapott egy veszett kutya, csekély az esélye a túlélésre. 1885-ig, amikor Louis Pasteur és Émile Roux kifejlesztett egy vakcinát, amellyel sikerült a veszettséget valamelyest kordában tartani. Évtizedekkel Pasteur és Roux áttörése előtt a Phisick könyve adott reményt a betegeknek.

Aligha meglepő, hogy az 1900-as évek eleje olyan korszak volt, amikor a kissé megkérdőjelezhető orvosi gyakorlatok rutinszerűek voltak, beleértve ezt a bizarr kísérletet a reuma kezelésére. Akkoriban az orvosok úttörői úgy gondolták, hogy az ízületi problémákat sokkterápiával lehet kezelni, közvetlenül a forrásnál. A technikusok a páciens végtagjait vízkádakba merítik, és enyhe elektromos áramot vezetnek rajtuk, feltehetően abban a reményben, hogy ez enyhíti az ízületi problémákat.

Ó, mennyit változtak az idők. Manapság, ha szénanáthát tapasztal, hajlamos elindulni a drogériába, és venni egy csomag antihisztamin tablettát. Nem úgy mint a 20. század elején. Az 1910-ben megjelent Dr. Thomas Jefferson Ritter Anya gyógymódjai: Több mint ezer kipróbált és tesztelt gyógymód az Egyesült Államok és Kanada anyáktól „négy százalékos kokainoldatot” javasolt az orrba permetezni.

Visszatérünk a 10. századra, és konkrétan a Bald's Leechbook-ra, amely azt ajánlja, hogy a szürkehályog kezelésére égetett gyöngyvirágot és mézet helyezzünk a szemébe. Nos, mi itt nem orvosszakértők vagyunk, de méz a szemekben? Ez nem hangzik jó ötletnek, hogy őszinte legyek, hacsak nem az a cél, hogy összeragasszák őket! Szerencsére olyan korban élünk, amikor van műtét lehetőség a szürkehályog eltávolítására, amely egyébként nem gyógyítható.

A viktoriánus időkben a fűző divattá vált a nők körében. Ezeket a ruhadarabokat nem csak összehúzzuk, hanem hihetetlenül időigényes fel- és levételünk is, ezért a szoptatás kiment a divatból. Bár ez jó lehetett volna az anyáknak, ez rossz hír volt a gyermekeiknek, akik végül nehezen tisztítható, könnyen megtelepedő cumisüvegekkel táplálkoztak, ami több gyermek halálához vezetett.

Ilyen történelmi megszállottságunk, hogy túl sok alkoholt igyunk meg egy pohárral; nem meglepő, hogy több másnapossági gyógymódot javasoltak, mint amennyit meg lehet számolni. Mindig is szerettük volna élvezni a mulatságos időket anélkül, hogy másnap szembesülnünk kellene az elkerülhetetlen következményekkel, és mindenki félt a saját maga okozta, piával összefüggő dörömbölő fejfájástól. Évezredekkel ezelőtt néhányan pácolt bárányszemet fogyasztva próbálták ezt leküzdeni.

A mentális betegségek kezelésének (vagy kezelési kísérletének) egyik hátborzongatóbb, archaikusabb módszere az inzulinsokkterápia, más néven inzulinkómaterápia volt. Az 1920-as években Ausztriában fejlesztették ki, és hatalmas inzulinadagokat írtak fel a betegeknek, hogy több napon át tartó kómában tartsa őket. Általában 60 kóma után hagyták abba a terápiát, de megdöbbentő módon előfordult, hogy a kezelést több mint két évig folytatták.

Érthető, hogy megdöbbenne, ha rákszemet javasolna orvosának, amikor bedagadt szemekről panaszkodik! Azonban a Bald's, egy óangol orvosi szöveg szerint, amelyet valószínűleg a 9. században állítottak össze, a rák beszerzése pontosan az, amit meg kell tenni. Az orvosi szöveg azt mondja, hogy "vegyél egy élő rákot és vágd ki a szemét, dobd vissza a rákot a vízbe, majd helyezd a szemét annak az embernek a nyakára, akinek szüksége van rá."

Az elektromos alapú terápia nagy divat volt az aranykorban, és azt hitték, hogy egy sor betegségre gyógyír. A gyengéd elektromos áramról azt gondolták, hogy további energiát stimulál a testben, és két kívánatos területen előnyös, különösen a férfiak számára: a férfias kopaszság és az impotencia. Orvos felügyelete mellett vagy anélkül enyhe áramütést alkalmaztak, hogy a viselőben elérjék a kívánt eredményt.

Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy Kopasznak mi volt az állatok anatómiája iránti rögeszméje, de az biztos, hogy sok orvosi értéket tulajdonított nekik. Ilyenkor a régi orvosi szöveg a rókafogat ajánlotta gyógyírként a duzzadt testrészekre. A szöveg azt mondja, hogy "vegye ki az egyik fogát, rögzítse egy őz bőrébe, majd helyezze a bőrt a duzzadt testrészre". Nem világos, meddig.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a legfurcsább gyógymód ezen a listán. Ha nem, akkor bajban vagyunk! A 16. és 17. századi Európában az emberi test gyógymódokban való felhasználása rendkívül népszerűvé vált, a gyógyászatban a fejfájástól az epilepsziáig mindenre megjelent. Ez a trend nem volt jó hír Egyiptom sírjainak és temetőinek, amelyek dühösen portyáztak emberi maradványaikért. Zúzódásod van? Ne aggódj, csak dörzsölj rá egy holttestet!

Az emberek világszerte azért imádkoznak, hogy enyhüljenek a betegségeik, ezért nem túl furcsa felfedezni, hogy az ima egy régi időkben ajánlott gyógymód volt. Pontosabban, a tífusz – a tetvek, bolhák vagy atkák által terjesztett fertőzés – volt az, amely vallási irányultságú kezelésben részesült a 10. században. A betegeket arra kérték, hogy menjenek ki, írjanak egy imát egy papírra, majd tartsák a bal mellükhöz.

1743-ban Lorenz Heister német anatómus leírta a bibliai ciszták kezelésére vonatkozó ajánlásait, amelyek a kézen és a csuklón jelennek meg. Ahogy az egy 18. századi gyógymódtól elvárható volt, ezek az ajánlások meglehetősen szokatlanok voltak, és magukban foglalták egy golyó felcsatolását – amely nem kevesebbet ölt meg egy állatot – a cisztához, vagy a ciszta megérintését egy dékáni férfi kezével. Mennyire halott? Nem vagyunk biztosak benne. Halott nő? Nem, férfinak kellett lennie.

Nyilvánvaló, hogy a középkorban az orvosi szakértelem nem az volt, mint a 19. században, nemhogy ma! Ezért nem lehet meglepő, ha megtudjuk, hogy néhány meglehetősen megkérdőjelezhető orvosi eljárást gyakoroltak. Az egyik ilyen eljárás a piócákkal való vérontás volt. Igen, piócák. Az orvosok között az volt az érzés, hogy a szervezetnek időnként fel kell szabadulnia a rendszerén átáramló vér mennyiségétől, ha úgy tetszik, vissza kell állítania.

Lehet, hogy ez hihetetlenül hangzik, de a kábítószer-heroint egykor a német Bayer gyógyszergyártó védjegye volt, mint köhögés elleni szirup elleni szer. A diacetilezett morfiumot tartalmazó Bayer biztonságosabb és hatékonyabb választásként hozta forgalomba a gyógyszert, mint a morfiumot vagy kodeint tartalmazókat. A Bayer 1898-ban vezette be a heroint a piacra, és a morfiumhoz hasonlóan vény nélkül megvásárolható volt, orvosi felírás nélkül!

A történelem során léteztek nagyon sajátos gyógymódok – némelyik egyenesen ijesztő, némelyik pedig elég mulatságos. Ez minden bizonnyal az utóbbi csoportba tartozik. Az ókori Asszíriában a madarak csőrét felőrölték, mirhával kombinálták, és azért fogyasztották, hogy elkerüljék a borongást. Igen, jól hallottad. Madár csőr! Természetesen sok másnapossági gyógymód szokatlanul hangzik, de általában nem földi állatokat érintenek.

Hihetetlen áttörés érkezett a malária elleni küzdelemben idén egy vakcina formájában, amely egy monumentális pillanat egy olyan betegség történetében, amely még mindig több mint félmillió emberéletet követel minden évben. Az orvostudomány azonban nem mindig volt az első helyen. Egy i.sz. 3. századi római orvos állítólag azt javasolta a betegeknek, hogy írják le az "Abracadabra" szót újra és újra, és minden alkalommal vonjanak le egy betűt a szóból.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 18. századi Anglia nem volt éppen az orvosi, tudományos siker melegágya, bár az igazat megvallva, akkoriban a világon sehol sem volt az. Ennek ellenére John Wesley brit evangélista kéthetenkénti főtt sárgarépával javasolt gyógymódja az asztma gyógyítására meglehetősen őrült volt. Ezt a javaslatot először a Primitive Physick, avagy A legtöbb betegség gyógyításának egyszerű és természetes módszere című természetgyógyászati ​​könyvben javasolták.

Ugyanebből a korszakból egy másik könyv, amely a főtt sárgarépát javasolta az asztma gyógymódjaként, szintén felelős egy másik érdekes kezelésért az epilepsziában szenvedők számára. A Phisick könyve azt javasolta, hogy egy erős férfi szőrt főzzön egy szarvas lábcsontjával, alakítsa porrá, és fogyassza teliholdig. Régóta vita folyik arról, hogy a hold befolyásolja-e az epilepsziás rohamok gyakoriságát.

A vérontás mint orvosi gyakorlat feltűnően sokáig tartott. Az eljárás az 1600-as évekre vezethető vissza, amikor borbélyok végezték, akik sebészként dolgoztak. Két évszázaddal később még mindig úgy tekintettek rá, mint a rossz közérzetű betegek gyógymódjára és rutinszerű megelőzésre – nagyrészt azért, mert az akkori tudás nem kínált más lehetőséget az egészségügyi szakembereknek, és úgy érezték, a betegeknek tenniük kell valamit.

Annak ellenére, hogy koruk előtt megvilágosodtak – nézzük csak meg például az építészetüket –, az ókori rómaiaknak bizonyosan voltak furcsa elképzeléseik az orvosi gyakorlatokról. Az egyik ilyen módszer a veszettség gyógyítására tett kísérlet volt, ha egy embert megharapott egy veszett kutya. Egyes korabeli orvosok azt javasolták, hogy nyissa ki a sebet, és tegyen közvetlenül a tetejére egy tábla nyers borjúhúst.

A kólika az, amikor egy egészséges baba nagyon sokáig sír, nyilvánvaló ok nélkül, és a leggyakoribb a gyermek életének első hat hetében. A szülők teljes mértékben értékelni fogják, mennyire aggasztó és frusztráló lehet a kólikával való foglalkozás – különösen az elsőszülők –, de még ma sem létezik elismert kezelés az állapotra. Az 1800-as évek közepén és az 1900-as évek elején azonban 25 centért lehetett kapni egy üveg Mrs. Winslow nyugtató szirupot.

Az aranyér duzzadt vénák a végbél alsó részén, és az enyhe (és kissé zavarba ejtő) irritációtól a műtétet igénylő komoly problémáig terjedhetnek. Történelmi feljegyzések szerint az aranyér i.e. 1700 óta jelent problémát az embereknek, és az évek során különféle kezelésekkel próbálkoztak – változó sikerrel. Az egyik ilyen kevésbé kívánatos kezelés az orvos által a végbélbe helyezett fűtött vasrúd volt

Ez a kezelés nem gyenge szívűeknek való – és hála istennek már rég elhagyták. A 18. századig a trepanning olyan módszer volt, amellyel kiszabadították a gonosz szellemeket az emberi elméből úgy, hogy lyukat fúrtak a fejtetőn, és így lehetővé tették a démon kiszabadulását. A trepanninget kevésbé szokatlan betegségekre is alkalmazták, mint a démonok elűzésére, például a széttört csontdarabok eltávolítására a fejsebekből.

A himlő elleni vakcina volt az első sikeres oltás, amelyet valaha is kifejlesztettek, és védelmet nyújtott az egykor az egyik leghalálosabb és legfertőzőbb betegség ellen. Maga az oltás helye hajlamos volt a hámlásra, ami leesés után heget hagyott maga után, amelyen látható volt a beteg immunizálásának helye. Ez egyfajta átvonulási rítussá vált az amerikaiak egész generációja számára, és az Edward Jenner-féle vakcina alkalmazása volt a felelős a betegség későbbi felszámolásáért.

1495-ben tört ki először jelentős szifilisz Európában. Abban az időben azt hitték, hogy a betegséget az Újvilágból hozták át Kolumbusz Kristóf úttörő útját követően. A szifilisz Nagy Himlő néven vált ismertté (hogy megkülönböztessük a himlőtől), és olyan pusztító gyilkos volt, hogy a gyógymód megtalálása kiemelt prioritássá vált. A higanyt különféle módon alkalmazták a páciensen – közvetlenül a bőrbe dörzsölve, szájon át vették be, vagy elpárologtatták és belélegezték.

Tekintettel arra, amit ma a dohányfüstről tudunk, hihetetlen megtudni, hogy a dohányfüst-beöntés a 17. század végétől kezdődően általános orvosi kezelés volt. A fújtatóhoz hasonló eszközből a dohányfüstöt rektális csövön keresztül szorították ki a végbélbe. Úgy gondolták, hogy ez az eljárás különféle betegségeket gyógyít, beleértve a bélrendszeri rendellenességeket, a sérvfájdalmat, a kolerát, és sürgősségi lélegeztetésként is használták fuldoklóknál.