NAGY JENCIKLOPÉDIA II. |
2012. december 10. hétfő, 07:55 |
NAGY JENCIKLOPÉDIA Az emberélet minősége Bölcseleti és lélektani vizsgálódások Szabad ötletek és irodalmi idézetek jegyzéke
2.
Petőfi Sándor Sors, nyiss nekem tért...
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit.
Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért.
Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Uj Golgotán egy új kereszt!
Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál.
Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem.
*
KI AZ ÉN FELEBARÁROM? Lk 10,25-37
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?'' Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat'' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.'' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?'' Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'' ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?'' Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!''
*
"Ámde a könny illik ide inkább, mint a beszéd, ha már, az egész magyar nép nagy és örök szégyenére, elborult tekintettel ugyan, de mégis kénytelen vagyok szemlélni nyomorúságunknak, ínségünknek, szégyenletes tudatlanságunknak és közönyösségünknek végtelen tengerét és azt a letörölhetetlen szégyenfoltot, hogy csaknem minden technikai kérdésben idegenekhez folyamodunk, de nem annyira fegyveres erőszak, és nem is annyira rabság miatt, mint egykor a zsidók, akik ekevasukat és kapájukat a filiszteusok táborába voltak kénytelenek vinni élesítésre, hanem a magunk hibájából, csupa álomkórságból, úgyszólván teljes meggondolatlanságból; szamár tunyaságunk és tudatlanságunk miatt, mely nemhogy egy országnak, de egy értelmes embernek is szégyenére válnék; elkábult és kiégett öntudatunk miatt, mely nem érzi a nyomorúságot, és - hogy röviden kimondjam, ami a nyelvemen van - vakságunk miatt, mellyel az Isten ver bennünket, hogy meg ne lássuk pőreségünket, ínségünket,szegénységünket.
Hazudnék, ha nem volna idegen nálunk az építőmester, idegen az ágyúöntő és tűzszerész, idegen a fazekas, asztalos, posztókészítő, kőfaragó, órás és minden másfajta mesterember, idegen annyira, hogy csaknem minden szerszámunkat az ő műszavaikkal jelöljük.
Röstelkedjünk hát végre ilyen nagymérvű tudatlanságunkon! Érezzük már egyszer szégyennek, ha ezek az idegenek továbbra is barbároknak, bárgyúaknak, nehézfejűeknek, faragatlanoknak hívnak bennünket! Mi jót hozhat az ránk, ha az idegeneknek örökké csak jóízű nevetésre adunk alkalmat? Nevetnek rajtunk, és igazuk van! Hiszen énnekem is nevethetnékem támad, ha a tapasztalatlan magyarokra úgy sózzák rá áruikat, ahogy akarják, ha ravaszul elcsalják pénzüket, mialatt valósággal érzik, mint híznak kövérre a mások szegénységén." Apáczai Csere János
*
Az a jutalmam, hogy teljesíthetem kötelességem hogy betölthetem küldetésemet hogy elvégezhettem szolgálatomat
*
Két rendőr barkochbázik. - Férfi? - Igen. - Fekete haja van? - Igen. - Szemüveget hord? - Igen. - A munkatársam? - Igen. - Rákérdezhetek? - Igen. - Ki az?
*
WC hiány Felépítettek egy négyszintes házat. Az átvevő bizottság kiszállt, hogy átvegye az épületet. Mindent rendben találnak, és már majdnem átveszik, amikor valaki észreveszi, hogy nincs az épületben WC. Előkerítik a tervezőt, aki így védekezik: - Az első szinten bölcsőde lesz, ők a pelenkába csinálnak. - A második szinten a püspökök lesznek, ők Rómában székelnek. - A harmadik szinten a zsidók lesznek, ők a szarból is pénzt csinálnak. - A negyedik szinten pedig MSZP irodák lesznek, ők meg minden szart egymásra kennek…
*
Fokozatok – variációk Pl. abortusz Tiltakozom is ellene Nyíltan nem csinálom Titokban nem csinálom, elszabotálom Tiltakozom, de titokban mégis ugyanúgy… Kerülöm a lehetőséget, hogy csinálni kelljen Csak végszükségben – pl. az anya megmentéséért Csak plusz pénzért, de azután meggyónom… Én nem csinálom, de másokkal nem törődök Titokban csinálom, de más lebeszélek Nem csinálom és mást is nyíltan elítélek Stb. stb. stb.
*
Mámor előtt, alatt és után A kötekedő, agresszív részeg/másnapos, A goromba pokróc, a családterrorizáló dúvad, És az az illuminált, aki keblére ölelné az egész világot És persze, ha lehet, akkor mindenki az ő vendége
*
Mulató Ihaj-csuhaj Tivornya Duhajkodás Bacchanália Dorbézol – dombéroz Kicsapongó mulatozás Féktelenül mulat
*
„A gyermeknevelés veszélyes dolog: ha sikerül, rengeteg küzdelem és gond az ára, ha nem sikerül, fölülmúlhatatlan fájdalom.” (Démokritosz)
*
A cigány emberfajról "Amíg ezen emberfajtának megengedik, hogy fényes nappal házaljon, hogy ajtókat, zárakat, lakatokat fürkésszen, kolduljon, mindenféle mesterkedéssel zsebeket nyisson, pecsétnyomókat véssen, és hegedűvel, cimbalommal meg hárfával a falu előkelőinek házánál névnapi szerencsekívánatokat komponáljon, óh! jam satis est! addig ez az emberfaj nem javul meg. És ez Szarvason 1807-ben még inkább így van, sőt 1820-ban is. Miféle szerencse lehet az, amit egy derék, becsületes embernek neve napján vagy újévkor egy csapat feslett cigány kívánhat? Inkább fordítva! A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek. Nem kellene-e a magyar közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelműen hozott határidőre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi társadalom hasznos tagjává fogadni?" (Tessedik Sámuel, 1820)
*
"A mindennapos hazugság nálunk nem a züllött jellemek szeszélyéből fakad, hanem ez a létezés formája, bármely ember mindennapos boldogulásának előfeltétele. A hazugság nálunk része az államrendszernek, az egyik legfontosabb összetartó kapocs, milliárdnyi egymásba kapaszkodó kis horogból áll, úgyhogy mindenkire jut vagy néhány tucat.
A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja." Szolzsenyicin
*
Az áruló menthetetlen? "Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet kell hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek. A gyilkosnak hamarabb meg lehet bocsátani, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érte. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló a kezed szorongatja, az áruló a szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, fogadkozik és nyög. Az árulónak ne bocsáss meg soha! Az árulónak ne irgalmazz! Aki egyszer elárult, legyen az akárki, mindegy – annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben, mindenben, mindig ő az utolsó ember. AZ ÁRULÓ RÉSZÉRE NINCS MENTSÉG!" Márai Sándor
*
Isten nem ver bottal Kicselezett vagy megúszott ún. földi igazságszolgáltatás helyett: a lelkiismeret kínpadján, a levehetetlen égető Nessus ing
*
Rész-egész Cicamosakodás Csak ott takarítani, ahol a papok táncolnak
*
Viszonyulások a bűnhöz Nem is volt bűn, csak csíny… Nem is én követtem el, csak rám kenték Elkövettem, de már régen volt Elkövettem, de nem derült ki Elkövettem, de végszükség volt… Bűn volt, de mások is így csinálják
*
Fertő J Zátonyra fut egy hajó, mindenki meghal, csak két férfi és egy nő marad életben. Kivetődnek egy lakatlan szigetre, szépen berendezkednek a körülményeknek megfelelően. Egy hónap múlva a nő előveszi a revolverét: - Én nem bírom tovább ezt a fertőt – főbe lövi magát. Második hónap végén megszólal az egyik pasas: - Én nem bírom tovább ezt a fertőt, inkább ássuk el. Harmadik hónap végén: - Én nem bírom tovább ezt a fertőt, inkább ássuk ki!
*
Rabszolgák ma Anno egy hajcsárnak kellett minden rab mögött állnia, Hogy a kényszermunkáját ravaszul ne sumákolja el stb. Ma már odáig fejlődtünk, hogy te vagy a hajcsárod, Az adósrabszolga maga magát zsákmányolja ki, Egy lopott percnyi szusszanást sem engedélyezve…
*
Büntetőtörvények Amik rövidek, velősek és jól érthetők, Mert számon kérhetők akarnak lenni, Melyek megsértése komoly szankciókat von maga után, Hisz vagyonoddal, szabadságoddal, életeddel „játszol”, S amik jól tükrözik az adott kor erkölcsi állapotát, Hisz nyilván azt kellett szigorúan tiltani, Ami enélkül egyre bevettebb napi gyakorlat lehetett volna… (s amiket minden felnőtté avatottnak ismernie kellene)
*
Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát Fegyverrel megszerezni, ésszel megtartani Szuronyok hegyén nem lehet uralkodni Ideig-óráig lehet erővel érvényt szerezni akaratodnak, De hosszú távon csak úgy működik az új rend, rendszer, Ha a résztvevők neveléssel magukévá teszik a szabályokat. Ha belátják, hogy azok a közösség létének axiómái, S szégyellik és bánják, ha megszegik azokat. A vallás ezeknek még plusz erőt, pátoszt tud adni, Egészen, kitéphetetlenül a szívbe gyökereztetve…
*
Tízparancsolat Képzeljük el, hogy meglátogatjuk barátunkat, És a következő tábla fogad minket a bejáratnál: Itt ne lopj, ne kívánd meg asszonyom, Ne tégy ellenem hamis tanúbizonyságot stb.
*
Méltó Csodálatra méltó Említésre méltó Figyelemre méltó Tiszteletre méltó Elismerésre méltó Feljegyzésre méltó Kitüntetésre méltó
*
Való Szemrevaló Látnivaló Ennivaló Innivaló Tudnivaló Belevaló Nekem való
*
Kiebrudal Kirak – kirúg – kitessékel Kizsuppol – kitoloncol – kirekeszt Kiutál – kiközösít – kipenderít – lapátra tesz
*
Szabadságkorlátok Kiskorúság Gyámkodás – gondnokság Szabadságvesztés – büntetés letöltés Közélettől eltiltás – kényszerlakhely Állampolgári kötelességek Törvényi előírások – anyagi akadályok Testi adottságok – fogyaték – betegség Szellemi szint – lelki állapot - testhelyzet Tudatlanság és társtalanság Erőszak – emberrablás, túsz Szélhámosság, átverés, becsapás Lelki baj, depresszió, szenvedélybetegség Istentelenség, fanatizmus, lelki rabság Diktatúra, zsarnokság, terror Bűn és bűntudat Zsarolhatóság – manipulálhatóság Érdek nem ismerés/érvényesítés
*
Szabadít Megváltás Felszabadítás Rabszolga-felszabadítás Zsidó emancipáció Felnőtté válás – avatás Nagykorúsítás Felvilágosítás Szabadon engedés Liberalizálás Egyenjogúsítás Meggyógyítás Megtérés Megvédés Kioktatás – kiokosítás
*
Szabad Szabadnap Szabad szombat Szabad idő – szabad hely Szabadszáj Szabadkézi Szabad szemmel Szabadlábon Szabadjegy Szabadpolc
*
Jelmondat Eötvös Kollégium Szabad szolgál a szellem
*
Gépkocsi-ellenőrzés Testmotozás és házkutatás
*
Közveszély Közveszély-okozás Közveszélyes csavargó Közveszélyes munkakerülő Közveszélyes bolond, elmebeteg
*
Szabadságvesztés Dutyi Sitt Dologház Fogda Börtön Fogház Áristom Siralomház Karcer Fegyház Javítóintézet
*
Mondd meg az igazat és betörik a fejed? A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
*
Fény és árnyék Világosság és homály Derültség és ború Áttetsző és átláthatatlan
*
Kérdés Költői kérdés Keresztkérdés Nyitott kérdés Eldöntött kérdés Ki nem mondott kérdés Merész kérdés Nehéz-könnyű kérdés Zsidókérdés
*
Házunk tája aranybánya Szarból és hulladékból aranyat – komposztból és kerti vécéből földtermékenyítő trágya
*
Leíró és értékelő szavak Alja Piszok Mocsok Salak Bélsár Szar – fekália - trágya Sitt Söpredék Hányadék Szemét Dög Hulladék – hulla
*
Örök körforgás vagy utolsó ítélet Születés- élet – halál - újjászületés
*
Makro- és mikrokozmosz Holdhónapok és a hétéves ciklusok
*
Írás és nyomtatás Papirusz tekercs, kőtábla, viasztábla Homok, hó – bőr – szövet, ruhaanyag – műanyag Farovásírás – papír füzet, irka, lap, könyv stb.
*
Bábel tornya A nyelvek sokfélesége csak teher és gát? Többmilliárdból csak 15 millióval beszélhetsz? És amit pl. csak a magyar nyelv ad hozzá a közöshöz? Áthidaló megoldás a mesterséges világnyelv? A latin, az angol stb. helyett az eszperantó?
*
Sánta Bicebóca Sánta kutya A hazug embert… Rosszban sántikál Minden hasonlat sántít
*
Pecsét Hitelesítés Királyi pecsét Hétpecsétes titok A sorsa meg van pecsételve Csókkal megpecsételt frigyünk Lepecsételt-lezárt védett lakás A pecsét lezárja a borítékot – sértetlenség
*
Jó- és balsors Sors, nyiss nekem tért Sorsközösség – sorsvállalás Sorsvetés – sorsot húzás Sors – fátum – végzet – fatalizmus Sors bona, nihil aliut – jószerencse, semmi más Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors
*
Se hideg, se meleg A langyost kiköpi az Úr
*
Minősített – minősíthetetlen Jó, jobb, legjobb, legeslegjobb Rossz, rosszabb, legrosszabb, legeslegrosszabb Príma, klassz, szuper, frankó, csodás, isteni stb. Szar, vacak, ócska, gagyi, bóvli, silány, nulla stb.
*
Jós Jövendőmondó – jót jósoló Javasasszony – gonosz boszorkány Cassandra, akinek átka: nem hisznek neki
*
Apológia és apologéta – hitvédő, hitvitázó iratok és írók (és egy ideológia direkt/indirekt apológiája)
*
Beteg(nek látszó) Orvos-beteg játék Szimuláns – táppénzcsaló Hipochonder – képzelt beteg Pánikbeteg és ún. lelki beteg Betegségjátszmázó
*
Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik: - Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de nem használt. - Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik. - Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit.
*
Teréz anya és az (ön)gyilkos terrorista A jóistenhit és a balhit hegyeket mozgat! A legnagyszerűbb csodálatraméltó dolgokat És a legszörnyűbb aljasságokat is A hit nevében és attól fűtve követték el…
*
Közhelyszótár: Bölcs és józan
A magyar nép gyakori jelzői, leginkább akkor és azoktól, amikor és akik becsapják és megkárosítják. E beszédmód jellegzetes technikai eleme, hogy a konformizmust, a szolgalelkűséget, a tanult tehetetlenséget kvázi nemzeti karakterjegy gyanánt erényként állítja be. A magyar ember azáltal, hogy nem szervezkedik, nem sztrájkol, nem áll ki a jogaiért, nem bojkottálja az extra profit érdekében gyárakat bezáró cég termékeit, nem követeli az idegen tőke megadóztatását, az arányos közteherviselést, nem pereli munkaadóját vagy a hivatalt, ha az jogait vagy érdekeit sérti, nem védi vizeit, földjeit, levegőjét, stb. nem elnyomott vagy kellő öntudat híján levő, hanem éppen ellenkezőleg: „bölcs”, „józanul gondolkodó”, „belátó”, sőt: „felnőtt gondolkodású”. A magyar ember „reálisan látja a dolgokat”, vagyis azért tűr mindent, mert „tisztában van vele, mi az ország érdeke”. Igen régi panel, ehhez hasonló érvelést találunk az 1920-as években is, a titkos választójog megvonásának magyarázataként: a magyar ember azért szavaz nyíltan, mert egyenes jellemétől idegen a titkolódzás. (Ld. még jövő és belátás.)
*
Közhelyszótár: Demagógia
A méltányosság és igazságérzet megnyilvánulásának stigmatizálására és a közbeszédből való kirekesztésére szolgáló fogalom. Gyakorta járul hozzá a „felelőtlen” jelző. Funkciója, hogy negligálja, sőt ignorálja, azaz eleve föl sem vethetővé tegye mindazon alapvető társadalmi problémákat és morális kérdéseket, melyek az ún. „normális demokráciákban” mindennaposak és magától értetődőek. (Így pl. a növekvő egyenlőtlenséget, a politikusi elit számonkérhetőségét, az etika kívánalmát a politikában, a lecsúszott társadalmi rétegek érdekvédelmének hiányát, stb.) Hatásmechanizmusa: e problémák fölvetésének demagógiaként való beállítása révén nem csupán az elitek hibái és bűnei, de a rajtuk való fölháborodás is komolytalanná, kvázi illegitimmé válik. (Ld. még populizmus)
*
Szerencse és szerencsétlenség Egy kínai példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával művelte és ebből tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" A következő héten visszatért a lova s tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?" A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: "Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?" Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával.
*
Hajnal Anna Akit szeretsz
Akit szeretsz sebezhetetlen? akit szeretsz az halhatatlan? akit magadnak választottál azt megpróbálod szakadatlan.
Annak oroszlán szívet adjál, hogy rettentésedet megállja. kedvenced elcsuklott fejére súlyos kezedet tedd vigyázva!
Mégse görbüljön haja szála.
*
A három szita Izgatottan, szinte futva érkezik valaki a bölcs Szókratészhez. "Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki..." "Várj!" szakítja félbe Szókratész. "Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán?" " A három szitán?" kérdezte az csodálkozva. "Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek, amit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e?" "Nem, csak úgy hallottam." "De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó?" "Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert..." A bölcs újra félbeszakítja: "Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott?" "Éppenséggel haszna sem igen van." "Akkor", mosolygott a bölcs, "ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el és ne terheld azzal se magadat se engem."
*
WASS ALBERT
Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára,
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.
|
LAST_UPDATED2 |