Lászlóffy Aladár
Húsvét
A kivégzések délutánján kezdi el húsvétját a sátán. Hiába jöhet tavasz holnap, a mezők sötétbe borultak, a megakasztott folyamatban nagy eszmék vacognak a fagyban, mint lelkiismeret, ha áthat növényi, öntudatlan fákat. A végrehajtás délutánján…
*
Az egyik kapun kivezették. Még nem a követők követték. S mit gondoltak, kik hazatértek: mekkora bűn lesz az a péntek? Az ablakokba könyököltek, és vitatták vagy elfeledték, hogy tegnap s végig, mindig öltek, és soros bárányukat ették, és hideg forrásvizet ittak… És odabent kigyúlt egy lámpa, és egyenként leheveredtek mint sírboltokban éjszakára.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
És másnap, mikor ébredezve hallották, ami hihetetlen, nem merészkedtek olyan messze sem kételyben, sem képzeletben, hogy milyen nagy lesz az a péntek!
*
Mikor a Getsemáni-kertben, mint harcmezőn a szétszórt testek istenáldottan, istenverten az álom fogságába estek,
csak Ő, e rászakadt magánytól Ő érezte át egyre jobban, hogy ilyenkor mily semmi lángol sok buzgó emberi dologban,
hogy ez ilyen sötét világ itt, Ő látta kétségbeesetten, hogy íme: ennyire világít, mitől lángolnak tizenketten.
Kereste holdsütésnyi rését annak, mit jól takart az éjjel, és visszaszállt, hogy küldetését a vele járó végveszéllyel,
a közelgő tragédiával – új parancsolat vonja vissza. De ezenközben az is rávall: ha kell, a poharat kiissza…
*
Mert körül horkolt Jeruzsálem. Az önmagukkal eltelt eszmék ha estig kitartottak, már nem, a menekülést sem keresték.
Már bárkijüket cserbenhagyták. Ha rá csak ennyire vigyáztak – mire számíthattak a hangyák, a gyengék és halálraváltak?
Nem bírta más, csupán az őrség, figyelmesen, fegyelmezetten. A hatalomé a dicsőség! Ne tartsanak igényt rá ketten!
A végrehajtás éjszakáján az győz csak, aki karddal támad! … Folytatta húsvétját a sátán, és odadobta a világnak.
*
Járj fel a Koponyák hegyére, ennek még évente sincs vége, arra biztat, ki benned hódít: keresd a saját stációid. Mert aki indít, nem ereszt el hiába hozzád mért kereszttel, úgy találomra sose járat senkivel új kálváriákat. Juss fel a vesztesek helyére, ne számolj veszteségre, vérre, mert Aki Hagyja Győzni Rómát, még biztosabb, hogy téged jól lát, figyeli, hogy a próba vége kit taszít reménytelenségbe. A remény hosszabb, mint az élet, mert azt nem személyesen éled. Végül mind diadalt szereznek a sorra feladott keresztek. Dicsőült ország-golgotákon vezet át milliárdnyi lábnyom. Nézz vissza: fájdalmasan szántott nyomaink teszik a világot. Érj fel a koponyák egébe egy péntekre – vagy ezerévre.
|