Döbrentei Kornél
Átpingált március
Uramisten, mennyi csapodár kokárda, nemzeti színre játszik a régi gárda, s míg jó szokás szerint törvényt tisztelni int, cinkelt pakliból oszt, nem veszhet a parti, minden gesztenyét magának kapar ki, meghamisul s tisztátalan lesz az ünnep, hogy cafrangos hazafiként előtűnnek: renegát hontiprók, sorsunkba rondítók, a vörösen fújtató, demokratikus terrorlegények, meghitt jelszavuk a kuss tegnapi kardlapozók, a halállisták ihletői, és a larpurlar szadisták, az ultrabal lator, s vadbarom vallató, testvércsiszár spicli, magyarkodnak bátran, és más gonosztevők, bírói talárban. Egy ünnep sem az engedélytől nemzeti, a hatalom kegye csak lezüllesztheti, nagy hazugság, kis nép fölkelésünk dicsét most haynau-utódok kezdik zengeni, s a húsos kondért köréből nem egedi a kiváltságban dús, exkluzív csőcselék; népet hergel, szárazon tartva lőszerét, s abban is biztos ám marad hitbizomány ez a 301-es parcella-ország, átfestett frázisaik körülhordozzák, mint véres kardot, mely egy táborba várna, inkább a tűzharc: Jan Palach főnix-lángja- maszlag és gumibot, mi nekünk kijutott a végső kenetet trágyadombon várva, Uramisten, mennyi csapodár kokárda.
http://www.dinnyes.com/nyit/dinnyes_cd/
marczius_orokkodike/marczius_orokkodike.html
Petőfi Sándor 1848-as kokárdája (kívül piros)
|