Az aranyszırő báránka Nyomtatás
2014. október 01. szerda, 09:40

Bukovinai székely népmese: Az aranyszırő báránka

Egyszer vót, hol nem vót, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren es túl, vót egyszer egy szegén asszon. S annak a szegén asszonnak vót egy gyermekecskéje.Olyan szegények vótak, hogy nem vót azoknak a világon semmijük se. Vót a faluban egy rettenetesen gazdag bíró. Annak nem vót szógája. Azt mondja ez a bíró:
– Hallod-e, te öregasszon! Ide kéne add a fiadot szógálni.
– Az biza’ jó lesz. Odadom én szővesen, de mit kell ott csináljon?
– Nem lesz annak az égvilágon semmi dolga, csak minden nap reggel kisepri az udvart, kihányja a ganyét, kipucolja az istállót s utána elhajtja a bárányokot a legelıre. Hát ugye nem sok dolog?
– Hát ez nem egy kicsit... − azt mondja az anyja. Nahát úgy es történt. Elment a gyermek szógálni. Mikor oda- ment, adtak neki enni kenyeret, málét s hagymát. Hát jóllakott szegén gyermek, de a szeme meg vót telve könnyel. Azt mondja neki a bíró:
– Nezd csak édes fiam! Van kilencvenkilenc bárányom, a szá- zadik aranyszırő báránka, de úgy ügyelj rea, mind a két szemed világára! Me’ mindegyiket erıst féjtem, de a századi- kot, azt nagyon féjtem.
Hát azt mondja ez a gyermek:– Ügyelek én, hogyne ügyelnék. Az enyémre es ügyelnék, ha
vóna, de a kendére még jobban ügyelek.
...így es lett. Elhajtotta a bárányokot a legelıre, Ahogy elhajtotta, leheveredett, gondolkozik. ...megehült. Elévette a tarisnyáját, a hideg málét s a hagymát. Ott ahogy elleget,odajött egy kicsi férgecske. Elkezdett cincogni:
– Hallod-e, te gyermek! Adj nekem egy falás málét, me’t én má’ két napja nem ettem!
– Hogyne adnék, adok én neked szüvesen kicsi egérke.
Adott es neki egy darabocska málét, de az nem ette meg, hanem a két lába közi fogta, s egy likacskába béhúzta. Hát egy kicsi üdı múlva jı ki abból a likacskából, de akkora nagy furulyát hozott, ...halljátok-e, hogy mind innetıtıl odáig.
Azt mondja a férgecske a gyermeknek:
– Nezd csak, édes fiam, ezt én neked adom, me’t én erıst öreg vagyok, s ezt még az öregapámtól kaptam, ...ezt a furulyát. Öregapám akkor azt mondta, hogy aki nekem ennem ad, ha megehülök, hát annak adjam. S én most erıst meg vótam ehülve s ennem adtál, s én neked adom.
Hát azt mondja a gyermek:
– Mit csináljak én evvel a furulyával?
– Maj’ meglátod, még ennek nagy hasznát veszed. Aval a férgecske elfutott, s a gyermek ott maradott. Esszepakolta a tarisnyájába a holmi ennivaló maradékját, s elévette a furulyá- ját, ...beléfútt egyik felibe, ...tő-lü-lü-lü-lü, ...fujogatta, ...s halljátok-e, abban a szempillantásban amennyi bárán vót, mind egy szálig táncra kerekedett. De úgy táncoltak azok, hogy még elyent életemben nem láttam. Gondolta magába a gyermekecske, belé- fújok én a másik felibe es. Meg es fordította, s ...tő-lü-lü-lü-lü..., elkezdte fújogatni, s hát halljátok-e, a bárányok úgy kezdtek sírni, úgy potyogtak a könnyeik, mind a nyári májusi záporesı. – Na, azt mondja a gyermek − én má’ tudom, hogy e’ mire való. Belédugta a tarisnyájába, s hajtotta vóna haza a bárányokot, de az aranyszırő báránka sehol se vót. Ameddig ı furulyázgatott s a férgecskével beszélgetett, addig a farkas ellopta. Hát most mit tudjon csinálni? Hazahajtotta a többit, de a bíró, a gazda ember imá’ a kapuban várta. Azt mondja: – Na állj meg, hogy számoljam meg...! S elkezdte számolni a bárányokot. Egy, kettı, három, négy – s el- kezdte kilencvenkilencig számolni, s pont a századik nem vót. – Na megállj, te haszontalan gyermek! Ugye mondtam, hogy ügyelj rea!
Megragadta a gyermeket... s bé a pincébe. Bezárta. – Hónap fel leszel akasztva! − azt mondja a bíró.
Hát szegén gyermek sírt egész éjen eleget, de mit csináljon. Nem tudott csinálni semmit se.
Másnap reggel megcsinálták az akasztófát, kidobolták, mindenki menjen oda, aki látni akarja, hogy akasztnak fel egy gyermeket.
Ott vót a gyermeknek az édesanyja es. Sírt eleget, hogy hát hagyjanak békit neki, inkább megfizeti, ...de nem hallgattak semmit se rea.
Kihozták a pincébıl a gyermeket... s nem látták, hogy nála vót a furulya. Odatették fel, ahová fel kell akasztani, s immá’ minnyá’t fel es akasztották vóna, de megkérdezték tıle, hogy mi a legutolsó kévánsága.
Azt mondja a gyermekecske:
– Nekem semmi kévánságom nincsen, csak van egy furu- lyám... s abba én beléfújhassak.
El es vette a furulyáját, s beléfútt az egyik felibe, ...tü-lü-lü-lü-lü- lü-lü. Hát ahogy így beléfútt, úgy kezdett sírni mindenki, úgy zokogott még a bíró es. Ott aki ott vót, hát nem vót száraz a sze- me, mindenki sírt.
Igen, de nem vették észre, hirtelen megfordította a furulyájának a másik végit a gyermek, ...tü-lü-lü-lü-lü-lü-lü ...fútta gyorsan. Szökni... úgy szökött ott mindenki. A bíró egy reverendában vót, a pap s mindenki, aki ott vót. Nagy kökénbokrok vótak, mert egy legelın vót az akasztás. De a gyermek csak fútta rettenetesen.
Addig fútta, hogy ott heába mondta a bíró, hogy hagyják abba... s hagyják abba, de nem hallották, ...nem hagyták abba. Vászesz- due, vászeszdue,de nem hagyták abba.
Hát akkor, mikor má’ úgy el vótak fáradva, hogy egyik ide esett, másik oda esett a táncolástól, a gyermekecske leugrott onnat, s fu- tás bé az erdıbe.
Béfutott az erdıbe, s vót neki ott egy kicsi bicskacskája.Elkezdett ott faragni-faragni, s faragott egy szekerkót.Olyan vót az a szekerkó, hogy vót neki két kereke s egy ládája. A gyermek bele tudott ülni. Kicsit meglökte s ment az magától.
Hát ahogy menegetett-menegetett egyik düllın lefelé, másik he- gyen felfelé, hát egy asszon kenyeret sütött, eppen kivitte a kúthoz a sütılapátot, hogy megmossa.
– Jaj, te nё...! − azt mondja.
Menyen egy gyermek, s nincsen se ló a szekerbe, s semmi se..., s hogy tud menni! Odaugrott, hogy reaüssön a gyermekre. S azt mondja a gyermekecske:
– Bárcsak odaragadna!
S abban a szent helyben odaragadott. Há’ heába húzta félre a sütılapátot, nem jött félre.Mentek, s futott a szekerkó után. S ahogy futott, jött ki eppen a pap a templomból, ...valami eskíttés vót.
Azt mondja a pap:– Nё, há’ nem szégyelli futni a gyermek után! Jöjjön csak félre!
Megragadta az asszont, s ı odaragadott.
S futtak tovább. Egy szegén ember vitt egy ludat a húnya alatt. Azt mondja:
– Nё... a pap s az asszon futnak a gyermekecske után! Nem szégyellik, jöjjenek csak félre!
Megragadta a papnak a rokolyáját s félre akarja húzni, de ı es odaragadott.
– Hej, nyavalya!
Futtak mind egymás után. S ahogy így futnak, béértek egy városba. Abban a városban ki vót téve egy nagy fekete zászló.
Kérdezi a gyermek, hogy: – Kit gyászolnak?
Hát azt mondják:
– Ebben a városban van egy olyan királykisasszon, aki nem tud nevetni s aki megnevetteti, a király annak adja feleségül, s még a fele királyságát es.
– Na − azt mondja a gyermek − menjenek csak fel, nyitsák ki azt az ablakot!
Hát kinyították, a királykisasszon odament az ablakhoz. Mikor meglátta, hogy a gyermek után fut az asszon a sütılapátval, utá- na fut a pap, utána az ember a libával, ...akkarát kacagott, hogy az apja odaugrott:
– Mi van, édes leánkám, te métt kacagtál akkarát?– Nezze csak édesapám, a gyermekecske után mennyin futnak!
– Hozzátok csak fel gyorsan a palotába!
Fel es hozták azt a gyermeket. enni adtak jól, s megvárták, hogy egy kicsit nagyobbacska legyen, s feleségül adta a király a leányát hezza.
S a gyermek az édesanyját es odavitte, s még ma es élnek, ha meg nem hóttak.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A népmese ünnepe

  • 2014. szeptember 29.   -

Benedek Elek, "a nagy mesemondó" születésnapján, szeptember 30-án ünnepeljük Magyarországon a magyar népmese napját, amelyre az idén tizedik alkalommal kerül sor. Napjainkban a népmesekultúra reneszánszát éli, kicsik és nagyok okulnak a népmesék soha el nem múló bölcsességéből.

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzanak kezdeményezésükhöz, miszerint szeptember 30-át - Benedek Elek születésnapját - a mesemondó munkássága előtti tisztelgésül a népmese napjaként ünnepeljék. E napot első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg azzal a céllal, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

Benedek Elek 1859-ben született Kisbaconban. A magyar gyermekirodalom egyik megteremtőjeként számon tartott író 150 kötetes életművének mintegy harmadát teszik ki a mese- és gyermekkönyvek. Az író sorra születő saját gyermekein próbálta ki a népmesék hatását és fejlesztő erejét. Már egyetemi évei alatt néprajzi gyűjtőmunkát folytatott. A bölcsészkar elvégzése után újságíró lett. 1887-től 1892-ig országgyűlési képviselőként parlamenti beszédeiben foglalkozott az ifjúsági irodalom, a népköltészet és népnyelv, a közoktatás kérdéseivel. 1902-ben szakított a politizálással, s lapszerkesztő lett. Megindította az első irodalmi gyermeklapot, Az én Újságom címmel. Ifjúsági könyvsorozatának címe Kis Könyvtár volt, amely később B. E. kiskönyvtára címen jelent meg. Feldolgozott magyar népmeséket és átdolgozta az Ezeregyéjszaka és a Grimm testvérek meséinek legkiemelkedőbb darabjait. A népmesék ápolása mellett életének fontos része volt a közösségek létrehozása és felvirágoztatása is.

A magyar népmese napján évente több mint 100 intézmény és szervezet vesz részt saját szervezésű programokkal Magyarországon és a határon túlon egyaránt. A népmese napja mára már határokon átívelő mozgalommá vált összekötve a közös ünneplés jegyében a népmesét szerető embereket. A 2014-es jubileumi, X. rendezvénysorozat központi eseményeit a Magyar Olvasástársaság szeptember 25-27-én a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön és környékén, Háromszéken tartja. A sepsiszentgyörgyi "A jó szó vidékein" mottóval megrendezett országos népmese-konferencián a népmese elméleti és gyakorlati megközelítéseiről tanácskoznak.

A gazdag programkínálatból, amelyben már az amerikai Ohio államban tengerentúli programja is megtalálható, az esemény honlapjának segítségével is válogathatnak az érdeklődők.

LAST_UPDATED2