Ha szerit teheti, szemed’ is ki lopja. Nyomtatás
2014. június 16. hétfő, 21:00

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 29.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

 

Arany János

A RÉGI PANASZ 

 

"Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

 

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?..."

 

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhít társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

 

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

 

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

 

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

 

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

 

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

 

(1877 júl. 26)

 

 

Ilyen vagytok ti/vagyunk mi,

kedves jó- és rosszismerőseim…

 

KORUNK EMBERE/ÁLLATORVOSI LOVA - I.

 

Aki a szart aranynak nevezi: a gödörben berendezkedik

Aki sok aranyból könnyedén még több szart csinál

Akinek világjárása kimerül a katasztrófaturizmusban

Aki hol gyáva nyúl, hol meg vakmerő, mint a vak ló

Aki részegen vesz fel hitelt, de józanul szerelmes

Aki nyárspolgárságát különcködéssel kompenzálja

Aki drága patkányméreggel táplálja, hizlalja magát

Aki a gyerek kegyetlenségére épít, s belőlük képez katonát

Aki a gyerekei közé veti a viszály magvát, hogy uralkodhasson

Aki a gyermekszülés után már főként, vagy kizárólag: anya

Aki a hatalmát megtartaná, de a felelősséget megosztaná

Aki a hátországból küld rohamra, a biztos halálba mást

Aki a házassággal sorvadni hagyja minden egyéb kapcsolatait

Aki a húsevőt legyilkosozza - saját gyerekeinek ízlésdiktátora

Aki a jó borának semmilyen vagy csak rossz cégért készít

Aki a jó és a rossz harcában az örök semleges akar maradni

Aki a jóért a világvégére is elmegy, a rosszat házhoz hívja

Aki a jót saját érdemének, a rosszat sorsának tudja be

Aki a kákán is csomót keres, az élő fába is beleköt

Aki a kapcsolatukat féltve, nem mond ki életmentő igazságot

Aki a kecskére bízza a káposztát, pedofílra a gyerekét

Aki a kiadás-bevétel nyilvántartásával tart/dob kapcsolatot

Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz

Aki a király bolondja privilégiumait féltékenyen őrzi

Aki a kis tüzet még nem oltja, a nagyot már nem tudja

Aki a könnyebb ellenállás irányában apróra váltja talentumát

Aki a könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol

Aki a laikusok véleménye után fut - aki mérvadókéra sem ad

Aki a legbiztosabb módon szeretné a legnagyobb hasznot?

Aki a legelsőként a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba

Aki a leginkább a zavarosban szeretne halászni - zavart kelt

Aki a leginkább hátulról, vagy övön alul szeret ütni…

Aki a legjobban érti, legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.

Aki a legősibb mesterséget űzi - ő ettől nem lesz kevesebb?

Aki a levert magas léc után játszi könnyen átléphetőre teszi

Aki a mamahotelban vészeli át a legszebb „felnőtt” éveit

Aki a más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se

Aki a másik ember legsötétebb oldalára építi szélhámosságát

Aki a másik ember gyengéinek jó ismeretét kamatoztatja

Aki a másikra - „a békesség kedvéért” - ráhagyja hülyeségét

Aki a megalkuvást ésszerű kompromisszumnak álcázza

Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik

Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár

Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

Aki a Mestert mindenhova követi- az örök kárhozatba is

Aki a mindennapok bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el

Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, és nem érti…

Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti

Aki a nem szabadidős önmagával nem vállal azonosságot

Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki

Aki a nyelvi korlátai miatt nem tudja elmondani, mi bántja

Aki a nyílt vízen építené át a hajóját

Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat

Aki a rendelt keskeny ösvény helyett: széles úton a szakadékba

Aki a romokban csak pusztulást, s nem az új ház esélyét látja

Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: vandál

Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…

Aki a rossz híreket várja, gyártja és rémhíreket kéjjel terjeszt

Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltosparipát

Aki a rövid karját-kardját nem meri megtoldani egy lépéssel

Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád hárítja

Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja, hogy nem harap

Aki a sosemvolt múltban, vagy a képzelt jövőben „él’

Aki a süllyedő hajóról gyereke előtt kincsesládát ment

Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal

Aki a szájából segget csinál

Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát

Aki a szálkát látja a másik, a gerendát nem a saját szemében

Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista

Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül forgalmazza pénzét

Aki a szópárbajban érv helyett személyeskedik, övön alul üt

Aki a szükségállapotban hasznosat utána is életben tartja

Aki a szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazardőre

Aki a szülei szavát szentírásnak veszi, majd hülyeségnek

Aki a szülői felelősségtől menekülve sterilizáltatja magát

Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva felnagyítja

Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik

Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít

Aki a tékozló fiú: kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz

Aki a teljességre vágyik: egyszerre akar férfi és nő is lenni

Aki a tengert szeretné látni - a pocsolyában nem gyönyörködik

Aki a ténykérdéseken hosszasan vitatkozik

Aki a Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik

Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén

Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató

Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját

Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat

Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét

Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot

Aki a tűzzel játszik vagy tüzet gyújt, hogy majd vitézkedhessen

Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét

Aki a válságban nem látja az előző állapotnál jobb kiutat

Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi

Aki a vészkor elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot

Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt, dugásból a Nőt

*

Boldogság

'A férfi' 

Szeretem ernyős szemedet, 
etető puha kezedet, 
mellém simuló testedet, 
csókolnám minden részedet. 

Ha minket földbe letesznek, 
Ott is majd téged szeretlek, 
őszi záporral mosdatlak, 
vadszőlő-lombbal csókollak. 

'A nő' 
Hidd el, ha egyszer meghalunk, 
föl a felhőbe suhanunk. 
Vének leszünk és ráncosak, 
de szívünkben virágosak. 

Nagy felhő-hintánk csupa láng, 
alattunk sürög a világ, 
gurul a labda, sül a fánk, 
mosolyog hetven unokánk.

Szerző: Weöres Sándor

 

*

A hírvágy

 

Ne kívánd azt,

amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek:

mert a híres emberek kirakatban tarkállanak,

mint egy halom sütemény s a kíváncsiság

légy-felhőként lepi és mocskolja őket;

hírnév nem dicsőség,

hanem nyomorúság és megaláztatás.

Ne kívánd azt,

amit általában örök hírnévnek,

halhatatlanságnak neveznek:

mert semmit sem érsz vele,

ha emléked holtod után is megmarad

a jövő nemzedékek emlékezetében,

mint összeszáradt múmia a piramisban.

Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak,

nem örök élet,

még csak nem is örök emlékezetesség,

hanem pár-száz vagy pár ezer évvel

későbbre halasztódó feledés.

Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat:

szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes.

Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend.

Nem az életük,

hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.

Dicsőségedet és halhatatlanságodat

ne embertársaidtól reméld,

mert benned van, vagy benned nincsen.

Az európai ember nem akar akkora lenni,

hogy létének teljes lehetőségét betöltse,

csak mint egy jókora világítótorony,

mely eltűnik az éjszakában.

Ne elégedj meg a mérhetővel,

csupán a teljes nagyságra törekedj.

WEÖRES SÁNDOR

 

*

A BOLDOGSÁGRÓL

GNÓMÁK 1 - 4.


A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

Weöres Sándor

 

*

Magyar példabeszédek

és jeles mondások – 48.

 

Tolvajok.

 

Csak alig volt:

hogy (még annya’ méhében)

föl nem akadott a’ köldök zsinorra.

A’ meg jegyzett júhbúl el viszen a’ farkas.

Pengeti bilincscsét.

Reszket szög a’ falban, ha a’ házba bé jő.

Szurkos kezű kolompárnak fia.

Harmadik úccárúl is meg ugattyák az ebek.

Ötön vesz a’ vásárban.[1]

A’ mit két szeme lát, két keze ott’ nem hagygya.

Eb keze látta, 
Eb szeme vette 
Akaszszák fel a’ ki keresi.

Pénz nélkűl vásárol.

A’ tolvaj olvasatlan is el viszi a’ pénzt.

Ha templomot keres is; akasztófára talál.

Vármegyének háza lakó palótája.

Ha láttyák; tréfa. Ha nem láttyák; valóság.

Holló természetű.

Ugrik a’ szíve, ha a’ csikót láttya.

Enyves kezű Tímár.

Egybe fel veszi, a’ mi láb alatt van.

Heveri az alsó tömlöcöt.

Két lába is akasztófának formájára mered.

Nagy körmű. – Bicskás.[2]

Ha lehetne, szemével is lopna.

A’ város házánál vasas katona.

Cigánosan veszi a’ lovat.

Ha távúl esik is tőlle, magához szívja az akasztó.

Homlokán az akasztófa anyai jegy.

El csipi, a’ mire talál.

A’ leg nagyobb tolvajnak leg több a’ neve.

Semmit helyén nem hágy.

A’ paszamán nem illik úgy a’ nadrágra, mint tolvaj a’ fára.

Ha szerit teheti, szemed’ is ki lopja.

El hajtotta a’ marhát.

Mint ha csak most esett vólna le az akasztófárúl.

Még álmában is keríti a’ marhát.

Attúl fél az erdőben: ne hogy magátúl is fel akadgyon a’ fán.

Semmi meg nem maradhat szemétűl, és kezétűl.

Oda a’ vese; de itt a’ szaga.

Úgy meg érdemli az akasztófát; mint szűz leány a’ koszorút.

Viszszá is lopják a’ tolvajtúl.[3]

A’ jó tolvaj a’ gyáva tolvajt meg lopja.[4]

Ki egyszer lop; osztán tolvajkodik.

Fel fogta a’ lovat.

Az első akasztófa néki készűlt.

A’ hüvösre tették.

Kerteletlen virág tolvaj kézre kerűl.

A’ hoszszú tömlöcnek akasztófa vége.

Ott kuruttyol a’ hűvösön.

Mi atyánk Isten bárány láb.

Loptam is, nem is; csak a’ híre nagy.

Füle meccett tolvaj.[5]

Ritka vásár tolvaj nélkűl.

Kegyes tolvajnak hegyes nyárs a’ farába.

Egy fa se teccik senkinek: hogy reá akadgyon.

Lajtorján vitték a’ sírba.

Mennél irgalmasabban bánnak a’ tolvajjal, ő annál kegyetlenebb.

Mennyi molnár, annyi tolvaj.

Elég van a’ rováson.

Tolvajnak igazsága inában vagyon.

Más keresménnyén hízik.

Ki a’ singet el lopta, a’ rőföt is nála keresik.

Jó tolvajbúl válik a’ jó haramja.

Nem nézi farkas a’ billeget.

Nem méltó a’ tolvaj: hogy a’ földön járjon.

Ragadozó farkas.[6]

Almának is a’ szépét kötik fel.

Ki egy tűt lop; ökröt is próbál.

Nem gondol a’ farkas bárányok’ számával.

Még a’ tolvajt rajta kapták, sok károkat tészen.

Akasztófán rották le a’ rovást.

Orgazda.[7]

Hol a’ kolompot talállyák, ott keresik az ökröt is.

Fiatal korában tanúllya az orgazda.

Bátor ember volt; maga ment a’ halálra.

Kicsin korában kezdi a’ tolvaj is.

Szem nyitva nézte halálát.

Körmös bojtorján.[8]

A’ város’ költségén takaríttatott el.[9]

Az akasztófa senkit se hí; mindent magához fogad.

Fényes nappal lopja ki istállóbúl a’ lovat.

Bé illik a’ hóhér palotájába.

Nem hal vizbe, kinek fel kell akadni.

Szemed előtt meg lop.

Akaszszák fel a’ cserfa tetejére.

Más embernek vér-ejtékjét nyallya.

Holttig való kenyér a’ tolvajság.

Meg érdemli a’ kötelet.[10]

Ha a’ tolvajnak százszor meg engednek;

még is száz egygyedikszer az akasztófára kerűl.

Az egerek is el szaporodnak, ha el nem vesztetnek.

Nem ott keres, a’ hol nincs; hanem a’ hol van.

Nehezen ereszti el az akasztófa prédáját.

Mint a’ zsáknak, meg kötötték a’ torkát.

Ország világ láttára fel magasztaltatott.

Az ólta szaporodnak a’ tolvajok, miólta nem akasztatnak.

A’ hó’ hátán nyomozták, meg is kapták.

Nehéz ott’ lopni, hol a’ gazda orgazda.

Az orgazdát nagyobbra böcsüllik egy singgel.

Ragadós a’ keze, mint a’ lép.

Hoszszú újjú. – Ágasra való.

Tolvaj a’ tolvajnak nem hiszen.

Szokott kvártéllya a’ tömlöc.

Az oltárrúl is le lopná.

Más búzáját is csepli.

Füléhez méri a’ paszamántot.[11]

Ripsz rapsz; csak az én zsákom tellyék.

Nem igaz járatbéli ember.

Ott’ is talál, a’ hol senki se vesztett el valamit.

Az ötödik: ne ölly, szóll az orvosoknak. 
A’ hetedik: ne lopj a’ prókátoroknak.

Ott is arat, a’ hol nem vetett.

Egy fára három tolvaj is fel fér.

Egy bagoj se szereti a’ nap fént.

Akár lopjon, akár a’ zsákot tarcsa, egy tolvajság.

Édesebb az alma, ha a’ pásztor ott’ nincs.

Utánna hordották a’ fa darabokat.

Addég lesznek tolvajok, még marhák.

Segícs Uram, hat ökörik.

Örömest hozzá nyúl a’ nem találtthoz.

Mas’ zsebében kotoráz.

Korpája sincs; még is lisztet árúl.

Nem mindent visz el mindenkor a’ tolvaj.[12]

Ott’is ás, a’ hová semmit se tett.

Jó harapó fogó.

A’ Cigány a’ billegzet lóra is fel űl.

Cigány kereset.

A’ hal se akad fel a’ horogra, ha nem lop.

Más szekrénnyére szokott.

Nyomába akadtak a’ szalma hordónak.

Tolvajt kiáltottak ellene.

A’ hol leg több a’ róka; leg kevesebb a’ nyúl.

A’ halaknak csukák a’ farkassaik.

Hogy bátrabban lopjon, szomszéd házat gyújt fel.

Szél kerekedik, alig ha nem akasztottak.

Egy főld között van.

Ég főld között jártattya a’ szellő.

A’ szabó is (csak a’ molnárra nézve) lop.

Más ember’ vérét szívja mint a’ pióca.

Ki a’ másét lopja, magájét kémélli.

Ott kapar a’ hol szemre talál.

Ott csavarog, a’ hol valamit érez.

Néha meg esik: hogy a’ nagy tolvajok

viszik a’ tömlöcbe a’ kissebb lopókat.[13]

Ne szánd a’ tolvajt; ha keréken látod is.

Ki jószágot lop, kész az életnek el lopássára is.

Akkor lop a’ macska, mikor nincs mit önnie.

Nem azért akasztyák fel a’ tolvajt: mert lopott;

hanem azért: mert nem tudta jól el rejteni.

Le sütött szeme is árúllya a’ tolvajt.

Szeretnénk a’ pockot is, ha nem lopna.

Annyátúl tanúllya egerészést a’ kis macska.

Tolvajnak, fia lopó.

Ha Jancsi lop, bizonyosan János fel akad.

Ha mennyi tolvajok vannak,

mind egyszerre egy egy ágasra fel akadnának,

fával nem győznék magokat.

Árt a’ gazdának, ki a’ tolvajt szánnya.

Ki a’ tolvajokat védelmezi, maga nagyobb tolvaj.

Többet emíszt el a’ tolvaj; mint a’ mit meg eszik.

A’ madarak köztt is vagyon tolvaj holló.

Mennyi Cigány, annyi lopó.

Csonttyához forrott a’ tolvajság.

A’ lopott barmokat,

de a’ szabadokat nehezen felejti el a’ tolvaj.

Apjárúl semmi se maradt,

maga se keresett semmit;

még is dús gazdag.

Tolvaj gűzű.[14]

Meg fogja, ha lehet, szomszédgya tehenét.

Meg feji (ha lehet) akár ki’ tehenét.

Nem láttam meg jobbúlt tolvajt.

Herceg (a’ tolvajok között), a’ ki leg főbb.

Némely tolvajoknak sokáig fáj nyers fejök.

Meg lopja (ha lehet) az Isten koporsóját is.

Ki mennél többet lop, annál hamarébb fel akad.

Vannak tolvajok, kik kevéssel érik be, ha már sokat loptanak.

A’ leg élesebb szemű tolvajnak is szemét, ki lopja utóllyára a’ varjú.

Ha valakit fel akasztanak, csak a’ varjú mondgya feje fölött: hogy kár.

Leg szemesebbnek kell lenni a’ tolvajnak.

Ha tizenkét tolvajt akasztanak fel egyszerre;

a’ tizenharmadik még se fél.[15]

Vannak vak tolvajok is.[16]

Illik a’ kender hám a’ tolvaj’ nyakára.

Fél a’ gonosz tolvaj nyakára valótúl.

A’ tolvajnak elsőben kezét, lábát

azért kötözik meg:

hogy azután torkkához

(ha mindgyárt csiklandós is) bátrabban férhessenek.

Ebnek se köll a’ tolvaj, ha a’ fán meg száríttyák.

Sódora se jó a’ hízott tolvajnak.

Leg jobb olyan aszszont el venni,

kinek Urát fel akasztották:

mert második Urának soha szemére nem veheti:

hogy nálánál jobb volt az első.

Egy hegyes túróért fel nem akasztyák az embert.

A’ mit a’ lopásra el léptél; nehéz viszszá lépni.

Leg hamarébb nyakon kapják a’ tolvajt.

Fejesnek kell lenni annak is, kit fel akasztanak.

Másén tanúl a’ tolvaj.

Más kárán tanúl a’ tolvaj.

El lopná az Isten palásttyát is.

Az ezüst Angyalokat szállni taníttya.

A’ szárnyatlan ezüst szenteket is el szárnyaltattya.

Az esztelen és tolvaj között a’ külömbség:

hogy az esztelen maga’ kárán;

a’ tolvaj pedig másnak kárán tanúl.

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

*

Székely vicc

 

Székely bácsika

Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,

és a fiára bízza a gazdaságot

arra az időre, amíg távol lesz.

Ahogy visszatér,

a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.

Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.

Azt mondja az öreg:

- Minden rendben volt, fiam?

- Igen apám.

- Semmi baj nem történt?

- Semmi apám.

Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog,

és tovább faggatózik:

- De tényleg semmi baj sem történt?

- Hát... Eltört a villa nyele.

- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?

- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...

- Miért, megdöglött a kutya?

- Igen.

- Hogy történt?

- Letaposták a lovak és a tehenek...

- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?

- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.

- Kigyulladt az istálló!? Mitől gyulladt volna ki az istálló!?

- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...

- Hát az is leégett!?

- Igen, de a macska a hibás.

- Már hogy lenne a macska a hibás?

- Felborította a gyertyákat,

amikor ravataloztuk a nagymamát.

- Meghalt a nagymama??! Dehát...

- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja,

amikor édesanyám megszökött a postással...

- Megszökött a postással?!

Hát akkor minden rendben van fiam.

- Hát ezt mondtam én is.

 

*

TÓTH ÁRPÁD

ÁLARCOSAN

 

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

 

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

 

De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergődő és fénytelen harcokon

El kell kopni.

 

Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögő senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

 

S én lent vergődöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

 

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

 

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

 

LAST_UPDATED2