Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 7.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Ő az: ki a szürke

Tengeren átkel,

A téli viharban

Örvénylő habokon,

S Gaiát, a magasztos istennőt,

Zaklatja a meg-megújulót

Évről évre az imbolygó ekevassal,

Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű

Népére, az erdő vadjaira

Készítik a hurkot,

A sósvizü tengerben lakozó

Halakat hálóval fogja meg

A férfi, ki ésszel él.

Szolgáivá tette okos leleménnyel

A hegyek meg a rétek állatait,

A lobogóhajú paripának és a bikának

Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel

Versenyző gondolatot meg a törvényt

Tanulja, a városrendezőt,

Lakhatatlan szirteken

Tűző nap forró sugarát s a fagyot

Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,

Ha akármi jön, ám a haláltól

Nem tud menekülni,

De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,

Mesteri bölcset, újszerűt,

Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.

Ki a földnek törvényeket ad,

Jogot, mit az isteni eskü véd,

Az a városban az első; de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.

Szophoklész - Antigoné

*

A régit toldozni-foltozni

Vagy teljesen lerombolni

És tiszta lappal elindulni…

*

Egy szál gyufával

Felgyújtható egy sokszázéves erdő

*

A neofita túlbuzgók

*

Az élő fába is belekötsz

A kákán is csomót keresel

*

Elásott talentum

Aprópénzre váltott talentum

Elherdált, kidobott isteni ajándékok

*

BTK

A bűnök jogi/erkölcsi súlyozása

Megrontod a rádbízott gyereket

*

Milyen ember vagy?

A gödörben berendezkedő

Arctalan, személytelen, névtelen

Trójai falovat házába becipelő

Midász király utódja

Mértéktelen torkos falógép

Vaklármázó (pásztorfiú)

Összeférhetetlen, nagy helyen is…

Aki nem oszt és nem szoroz…

Aki csak rontja a levegőt

Füstölő gyárkémény - láncdohányos

Kipukkanó félben levő felfújt hólyag

Megcsömörlött, kiégett élvhajhász

Válogatós, ínyenckedő – moslékzabáló

Rendmániás, katonás…

Módszertelen-rendszertelen (vak tyúk)

Ziziért szüzességét elkótyavetyélő

Egy tál lencsés…

Szarrágó és szarkeverő

Beszáradt, elhervadt szingli-vénlány

*

Isten ajándéka

Aki nagyon akar, az nem esik teherbe,

Aki meg „csak” szeretne”, az meg igen

(Ahogy az örökbefogadás után jön a saját gyerek…)

*

Aki áldott állapotban van

És aki meg van átkozva, annak meddő a méhe?

*

Megosztva leuralni

A két veszekedő között a nevető harmadik

(Csongor és a versengésre bírt ördögfiókák)

*

Nagy nevetésnek sírás a vége?

Az nevet igazán, aki utoljára nevet.

*

Addig ne halj meg

Amíg nem építettél fel egy házat,

Amíg meg nem írtál egy könyvet,

Amíg fel nem nevelted a gyerekeidet,

Amíg…

*

Illúzióromboló

Bepillantasz a kulisszák mögé…

*

Rossz szomszédság török átok

Jobb egy jó szomszéd, mint száz távoli rokon

*

Így se volt jó, úgy se volt jó,

Mindig csak a más asszonya volt a jó!

(A szomszéd pázsitja mindig zöldebb?)

*

A természet keveset kíván, a képzelgés sokat

*

Ha nincs otthon a macska,

Csak akkor cincognak az egerek…

*

Amikor úgy játszanak veled,

Ahogyan a macska az egérrel…

*

A nyomor leépíti az embert

Korgó gyomorral nem lehet filozofálni

Amikor Chaplin a társában ehető tyúkot lát

*

Koravének

A gazdagnak sok a gondja

A sok gond aggasztó-öregítő

És akit korán munkára fogtak?

És aki látástól vakulásig gürizik?

*

Társas-lélektan

A megosztott öröm sokszorozódik,

A megosztott bánat arányosan csökken

Párosan, hármasban stb. jobb lehet az élet

*

Kabátlopási ügy

A te kabátodat lopták el

Avagy te loptál el egy nagykabátot?

Ennyi év távlatából már összemosódik…

*

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér

*

Prokrusztész ágya

Ha nem férsz bele, csonkolnak

Ha rövid vagy, erővel kinyújtanak….

*

A teremtés koronáját

Nem egy mamut vagy egy óriáscápa,

De egy szemmel láthatatlan kis bacilus, vírus öli meg?

*

Ragadós

A fertőző ásítás

A ragályos unalom

Az élet nemi úton terjedő betegség?

*

Bacilusgazda

Aki hordozza a fertőzést, de maga nem fertőzőtt

*

Amikor a parazita

Elpusztítja azt a gazdaállatot, amelyiken élősködik,

S így mintegy maga alatt vágja a fát, „öngyilkos’ lesz…

*

Bunkócska

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,

Amilyent sihedernyi koromban.

A szívembe nyilall, ez a szép, régi dal,

Kifakadnak a könnyeim nyomban!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

Nagyapákról e dal unokákra maradt,

S unokákra maradt ez a szerszám.

Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,

Hogy van még bunkó, van még ezerszám!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

De majd eljő a nap, mikor ébred a rab,

S lekötött kezét, lábát kinyújtja,

Aki ellene volt, az a fűbe harap,

Mert a bunkó a földre lesújtja!

Hej, te bunkócska, te drága,

Hej, te elven fa gircses-görcsös ága,

Te drága...! Segíts most!

https://www.youtube.com/watch?v=3vGqGwY22KI

*

Egy tyúkért mész perelni

És egy disznó árát hagyod a bíróságon

*

Mint a béka,

Aki nem ugrik ki a vízből,

Ha szép lassan melegítik oly forróra,

Hogy a végén ott elpusztul, megdöglik…

*

Bátorságpróba

Egy kezdő-haladó késdobáló elé állni

(És amikor apád a fejeden levő almára céloz…)

*

Légyfogó

Mitől döglik a légy?

Két legyet egy csapással

Szemtelen, mint a piaci légy

Légy a levesben – lenyelni/kiköpni

A markomba zárva legyet zümmögtetni…

*

A szegénynek adni kötelesség,

A költőnek, bölcsnek dicsőség

*

Tabula rasa

Minden nap tiszta lap

Minden gyerekből akármi lehet?

*

Eutanázia – kegyelemdöfés?

Morfium-túladagolás,

kvázi aranylövés

a végstádiumos rákbetegeknek…

*

Hát ki van lehányva?

A tömött buszon a holtrészeg ráhány utastársára.

- Fúj disznó! – háborodik fel a megdöbbent áldozat.

- Én disznó? Hát ki van lehányva?

*

Paradoxon

Ha sokat akarsz enni, keveset egyél.

Ha sokat enni, azaz sokáig enni,

vagy sokáig élni akarsz,

keveset egyél, vagyis légy mértékletes

*

„A humor a teljes igazság.”

„A humorban nem ismerek tréfát!”

Karinthy Frigyes

*

Juhász Gyula

Ó Ember!

Az Embert én sajnálva szeretem,

A gyűlölet nem borom, kenyerem.

Mert jó az Ember, csak a sors gonosz,

Az bujtogat, sebez és ostoroz.

Mert szent az Ember, nagyra született,

Hogy lássa, élje e mély életet,

Mely fönséges csuda, dicső titok

És áldottak a bitók és sirok,

Mert szent a szenvedés, szent a halál

S a hantok ormán nincs vég, nincs határ.

Rögtúró férgek, fényes csillagok,

Egy végre vannak: kicsinyek, nagyok.

Ó Ember, búsan, alázatosan

Nézd, lásd, az örök küllő mint rohan,

Az örök törvény mint áll és itél,

Rongy gőgöd, dühöd, átkod itt mit ér?

*

A suttogó propaganda

Avagy a viccek, kabarék hatalma:

Degenerált, idióta parazitának mutatni be

Egy nemzet korább elitjét, arisztokratáját…

*

Noblesse oblige

A név, a rang, a hatalom kötelez

Akinek több adatott, az többel tartozik

*

Az ész csele avagy a méhek meséje

Mindenki a legönzőbb céljait követi,

De egészében mégis a közjót mozdítja elő?

*

A tánc mint próbaházasság

A mindkét szívhez-szívből jövő muzsikára

Egymásra hangolva, összehangoltan mozogni,

Testi kontaktusban, a másik szemébe nézve

És az illatától megmámorosodva,

Egymásba belefeledkezve,

A külvilágot kizárva…

*

Évődni vagy elpucolni…

„…fáj, ha azt kell látnia,

hogy nem adhatunk meg mindent

a szívünk vágya szerint

azoknak, akiket szeretünk.

A fásult szívűnek egészen mindegy,

hogy jólétben, kényelemben,

minden kellemetlenség híjával

élnek-e a hozzátartozói.

Mit bánja ő, hogy az asszony gyötrődik,

s a gyerek nem kapja meg a magáét

se a nevelésből, se a tisztaságból,

se az anyai szeretetből

úgy, ahogy ez a gyerekre ráférne.

De bennem mindez ég

és pokoli lánggal perzseli egész bensőmet.

Elfutok hát hazulról,

hogy ne lássam azt a sok hiányosságot,

amivel odahaza bíbelődnek.

– Ezzel ugyan egy hajszányit se segít a bajon.

- Tudom. De ha már rajtuk nem segíthetek,

legalább a magam fájdalmán enyhítek valamicskét

úgy, ahogyan tudok.

Mert hát úgy gondolom,

hogy azzal se könnyítenék a bajon,

ha odahaza kuksolnék

s évődnék azon, amit látok.

Ez az évődés, higgye el, beteggé tenne előbb-utóbb.

S attól az úristen mentse meg a családomat,

hogy a két kezem ne bírja a munkát.

Mivé lennének,

ha még én se kereshetnék rájok?

Miattuk menekülök otthonrúl,

érti uram, miattuk, mert isten úgy segél..”

Wallesz Jenő: Segíts magadon.

Gondolatok a munkásosztály háztartási viszonyainak javításáról

*

Hízelgő álbarátok gyűrűjében

Nagyon figyelj az ellenségeidre,

Az egyetlen és utolsó esélyed lehet,

Hogy megtudd magadról a fájó igazat

*

A barátaimtól védjen meg az Isten,

Az ellenségeimmel elbánok én magam is

*

Tetszeni vagy tetszelegni

Szenvedni vagy szenvelegni

*

Látatlanban

Egy üres papírt aláírni,

Amire később ráírják a halálos ítéleted

(vagy az életfogytiglani adósrabszolgaságod)

*

Aki józanul mulat, szeretkezik,

De mámorosan, részegen köt szerződést

(se hall, se lát – elvakítva – bódultan stb.)

*

A falu bikája

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka

*

Az én babám egy fekete nő

(dalszöveg)

Szívemben vágy parazsa nő,

meggyújt egy fekete nő, tüzes szemével.

Beleszerettem rögtön, csak az a baj,

hogy szívem olvad, akár a pirítóson a vaj.

Az én babám egy fekete nő,

A szeme fénylő fekete kő.

Fekete hajú, fekete fajú,

Jól tudom, boldog, akit megölel ő.

Fekete gyöngysor van a nyakán,

fekete testén csak a banán.

Piros, mint tűz a szája,

a Charlestont úgy riszálja,

Az én kis fekete babám!

*

Nagy kincs egy jóbarát,

De még mindig jobb egyedül,

Mintha abban a tévhitben vagy,

Hogy van egy igazi, de az hamis…

*

Rátarti, gőgős, kevély

Ki, ha én nem – magas lovon ül

Fennhordja az orrát és orra esik

Elbizakodottságában elemi hibát vét

Felfuvalkodott béka, aki kipukkan…

*

Meghasonlás - tudathasadás

Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal

Nappal pandúr, éjjel rabló (de nem tud róla)

*

Szer

Szer – szerves – szertelen – egyszer

Szerel – ékszer – élelmiszer – középszer -

Szerencse – szeretet – szerelem – szertartás

Szerkezet – szerv – szerfelett – szerét ejti stb.

*

Nem annyira az a legény, aki üt,

Hanem inkább az, aki állja az ütést…

*

"A jó lóápoló lovát szereti

és minden körülmények között

előbb gondoskodik róla,

mint saját magáról.

Azt a lovast, ki lovától a tápot elvonja,

azt kellőleg meg nem itatja, rosszul ápolja,

vagy rossz bánással abban netalán kárt tesz,

meg kell büntetni,

sőt a körülményekhez képest

haditörvényszék elé kell állítani."

(Lovas csendőrök tankönyve)

*

Ördögi körök

- Miért iszol?

- Mert bánatos vagyok.

- Miért vagy bánatos,

- Mert iszom...

*

A poéngyilkos

És aki előre elmondja, ki a krimiben a gyilkos

(akit ezért Sinkovits egy kabaréjelenetben megöl)

*

Bagdadi életkép

(népi hősköltemény nyomán)

Bagdadban Bagdadban

Jókedvű arabok az ablakban

Jódolgukban kacagnak ma hajnalban

És nem szól a szomszéd hogy halkabban!

Egyetlen óriási ünnep van

Nagyban megy a hoci-nesze suttyomban

Esznek-isznak szexuális mámorban

Egész nap a hejehuja napja van

Nem történik ilyen minden paplakban

Hozzá még csak kurjongatnak haj! haj! haj!

Terjed az őrület még gyorsabban

Fékevesztett ordítások bamm! bamm! bamm!

Püföli az agyamat vad ritmusban

Csak egyetlen darabont ki mamlasz mama

De viszket a marka, hogy elkapja

Óriás Delilát szorongassa

Feje már belilul a gondokba

Agyában terve kigyúl lángokba

Még ma este kiül ő az ablakba

Delilával bagzani fog Bagdadban

(Grandpierre Attila)

*

Gond

Gondterhelt

Gondolkodás

Gondviselés

Gondozás

Gondűzés

Gondtalanság

Gondoskodás

Gondban lenni

*

Életmentő hős

Aki a saját életét kockáztatva, áldozva

Kiment tűzből, vízből stb. egy másik embert.

És aki azért jár a parton, hátha beesik valaki?

És aki esetleg be is lök, hogy kimenthessen…

*

Hősök

Hiányzó hősök

Szájhősök

Feleslegesen-károsan hősködők

Hősköltemények és hősszerelmesek

(A legjobb, ha nincs hősre szükség,

De rossz, ha szükség esetén nincs ilyen..)

*

A hely szelleme - genius loci

Pl. a templomban, az erdőben vagy a vécén imádkozni

*

Társadalmi megbecsültség, rangsor

Az egyes foglalkozások, állások mai presztízse

*

Jaj, a legyőzötteknek!?

Presztízskérdést csinálni valamiből

Arcvesztés nélkül kihátrálni, méltósággal veszíteni

*

Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti

*

A magáét se, a másét is

Szarnak, bajnak nincs gazdája –

És aki más bűnét is magára vállalja?

*

Savanyú a szőlő, ha nem éred el?

Olcsó vigasz, ha az aranyat szarnak nevezed…

*

Optimista-pesszimista

Félig üres,

vagy félig tele a pohár?

Ugyanaz a pohár…

Közhely?

De attól még alapigazság lehet!

Ha levágják az egyik kezedet,

akár a jobbat, a jobbikat,

hasba is szúrhatod magad –

de éppúgy elkezdhetsz örülni,

hogy még van egy másik,

s azzal gyakorolsz,

ügyeskedsz…

*

Nem hiszi senki,

mennyit hazudunk e világon:

a gonosz erényeket színlel,

a jobb sokszor hibákat, hogy

a többségnél jobbnak ne látszassék,

s mindenki legalább

hallgatás által sérti az igazságot.

S vajon ez jobb-e?

Ha szólni mernénk,

természetünk

- mely,

bármit mondjanak is néhányan,

mindég csak jobbhoz vezérel –

rég kivítta volna győzelmét,

de gyáván hallgatunk,

s az alávalóság dúsan sarjadozik

engedékenységünktől ápolva. –

Nemcsak nem hazudni,

hanem az igazságot megmondani –

ez kötelességünk,

s ki ezt nem tevé, vétkezett,

ki hallgat, hazudott.

(Eötvös József)

*

Egy zsidó vicc – egy vicc a zsidókról

- Ábrahám! 25éves vagy, itt az ideje, hogy megnősülj, és valami állást

keressek neked.

- Ki jönne hozzám, hát én nem nagyon ismerek senkit. - mondja a fia.

- Mit szólnál a Bill Gates lányához? - kérdi az öreg.

- Nem lenne rossz...

Elballag az öreg Bill Gateshez, és azt mondja neki:

- Helló Bill! Mit szólnál hozzá, ha a fiam elvenné a lányodat feleségül?

- Miért venné? Ki a te fiad? - kérdezi Gates.

- Hát ő az Amerikai Nemzeti Bank elnökhelyettese. - feleli az öreg.

- Hát, lehet róla szó....

Elballag az öreg az Amerikai Nemzeti Bank elnökéhez, és mondja neki:

- Nem venné fel a fiamat ide a bankba alelnöknek?

- Miért venném? Ki a maga fia? - kérdezi az elnök.

- Hát nem tudja? Ő a Bill Gates veje.......

- Hát, lehet róla szó....

*

Zsarnok

szerző: Kölcsey Ferenc

Virtus s igazság zengtek nyelveden,

De gyűlölte mindkettőt szived;

Csak leple volt hatalmad bűneidnek,

S szádban a törvény átok leve.

Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál,

Kivűl az ajtón sírt az üldözött.

Még egy falatja volt az éhező szegénynek,

S elrablottad azt;

Avult fedél óvá még a szelektől,

Hideg vérrel hajtád ki onnan is.

Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről,

Sápadt neje

Keblében vitte kisdedét, s panaszát

Poroszlód azt korbáccsal ölte el!

S terád bízatott-e ezreknek boldogsága,

Hogy árulhasd pénzért véröket?

S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés

O Rabló, sírodon?

Cseke, 1823. április