| Őrzők, vigyázzatok a strázsán! |
|
| 2014. május 27. kedd, 06:26 |
|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 5. A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke
Ady Endre Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
*
Térítők
Többnyire azok akarnak megváltoztatni másokat, akik nagyon is rászorulnának egy kis változásra. Magukkal nem tudnak mit kezdeni, ezért buzgólkodnak, hogy kezükbe vegyék mások sorsának irányítását.
(Seabury, David 20.sz., amerikai szerző)
*
SZABADEGYETEM
1. A Férfi / Somlósi Lajos / előadás
https://www.youtube.com/watch?v=BXz-KrYCpKU
2. Női virágzás - Somlósi Lajos előadása
A női lélekben lakozó Hold minőségének előhívásában és megélésében nyújt segítséget az előadás. Nemi identitásunkból kiforgatott világunkban különösen fontos, hogy a nő ismét megtalálja oltalmazó, elfogadó szerepét, ismét nőként élje meg magát és visszaálljon az anyaság lerombolt becsülete. Csakis ekkor jelenhetnek meg az igazi férfi minőségek.
https://www.youtube.com/watch?v=96qc9OLRCfY
*
Korunk 1926. A nyárspolgár tükre
A szatirikus anekdóta, az epigram, a vicc és gunynév a néptömegek szociális kritikájának leghübb kifejezése. Ami korhadt a társadalom épületében, ami rothadt a gyökerekben, ami beteg az ágakban, azt a vicc megtalálja s nevetségessé teszi. Ahol az igazat nem lehet kimondani szabadon, ott teremnek a legjobb politikai anekdoták. Az elnyomott közvélemény vicc formájában nyilatkozik meg. A vicc többnyire anonim s a kollektivitás közös terméke. Ugy keletkezik, mint a népdal: valaki megüt egy motívumot, amely megfelel a közösség érzésének s utánna jönnek sokan, akik formát adnak neki.
Friedrich Wendel egy kis kötetet gyüjtött össze a nyárspolgárt kifigurázó viccekből. (Der Bürgerspiegel. Kiadta a berlini Malik-Verlag). Nem csak anonim vicceket s pár soros anekdotákat vett fel az érdekes s a XIX. század nyárspolgárát tényleg sok kötetes szakkönyveknél jobban jellemző kis könyvbe, hanem néhány klasszikussá vált pamfletet is, amelyek a filiszterséget kipellengérezik.
Mutatóba leközöljük Ludwig Kalisch-nak, a XIX.század egyik legjobb szatirikusának maró, éles irását a német filiszterről. A több, mint félszázados írás még ma is aktuális. Ime :
A német filiszter
„Minden városban százszámra, gyakran ezerszámra található. Az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik. Ez a fő ismertető jele. Ezenkívül megfigyelhetjük a következőket: A filiszter vagy nagyra van azzal, hogy ősei jól értettek a csalafintasághoz vagy mint hivatalnok aktákba ássa el szívét és becsületét vagy van egy jó üzlete, amely illendően ellátja.
Gyermekeit, akiket néha maga csinál, igen okosaknak tartja, bár ugyanezt a tulajdonságot felnőtteknél ki nem állhatja,
A filiszter megelégedett s ezért nem látja be. hogy mire jók az újítások s miért elégedetlen némely ember.
A filiszter jól tagolva mondja: „Jó étvágyat!”
Ha a filiszter despotikus államban él, időnként, amikor egyedül van, meg-meg rázza a fejét.
Ha a filiszter szabad államban él, a szabadság szónál mindig körülnéz, vajon hallotta-e valaki.
A filiszter ugyanazt a politikai napilapot járatja, amit az apja.
A filiszter mindig bizonyos ítéletében. Mihelyt nincs oka nem tenni, azonnal egyetlen jól kifejlesztett képességéhez folyamodik: goromba és komisz.
Valahányszor a filiszter szatírát olvas, mindig találva érzi magát.
A filiszter mindent már régen tudott, miután megtörtént.
Hogy utána sem tud semmit, azt nem is sejti.
A filiszter házában a kutyának jobb dolga van, mint „embereinek”.
Legjobban utálja a filiszter a zseniálisat és a költőit. Ellenben szívesen eszik zöldborsót és savanyú káposztát.
Felesége ugyanazon a véleményen van.
Minél inkább lenézi a szegényebbet annál alázatosabb a gazdagabbal szemben.
Színházba megy a filiszter, hogy színházba menjen.
Rendes ebédet adni, ezt nevezi a filiszter jól neveltnek lenni.
A fő ismertető jele marad mégis: az egyik filiszter mindig még ostobább, mint a másik!”
*
Beugratás
1. Csőbehúzás - Azt mondtad, hogy hengertalpas az anyám??? - Én?? Nem, nem, dehogy… - Ház hazudok én!!!??? Ez az eset az, amikor nincs jó válasz. Ha „bevallom”, akkor meg azért kapok egy taslit, fülest, nyaklevest, pofont, kokit stb.
2. Szóvicc
- Mennyi tíz hatod meg tíz hatod? - Húszhatod! - Húzhatom?! És akkor meg is húzom a hajadat, hiszen te magad egyeztél bele, nem?
*
Baudelaire Egy dög
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt, melybe ma szemünk ütközött: Az ösvényforduló kavicsos homokágyán váratlan egy iszonyú dög nyitotta, lábait cédán magasba lökve, mig izzadt méreg járta át, elénk, gúnyosan és semmivel sem törödve, kipárolgással telt hasát, A nap sugarai tán azért tündököltek úgy e sűlő szemét fölött, hogy atomjaiban adják vissza a Földnek azt, amit az egybekötött. S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra nézett alá az ég szeme, a bűz ereje az egész rétet bejárta, azt hitted, elájulsz bele. A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle folyadékként és vastagon, fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve másztak az élő rongyokon. S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve s gyöngyözve néha felszökellt, a test bizonytalan dagadva-lélegezve sokszorozott életre kelt. S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan, mint futó szél a tó vizén, vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában ütemre forgat a legény. A széteső alak már-már nem volt, csak álom, kusza vonalak tömege, vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon a művész emlékezete. Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva nézett bennünket dühösen, sóváran lesve a percet, mikor ujra laknározhat a tetemen. -És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága, ilyen ragály és borzalom, szemeim csillaga,életem napvilága, te, lázam, üdvöm, angyalom! Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő, az utolsó szentség után, csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő s kövér gyom burjánzik buján. De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet!
*
Dög
Ördög Döglődik Bedöglött Dögszag Dögölj meg Dögkút Dögvész Dögrovás Dögbogár Dögfa Döglégy Dögevő Dögnyúzó Dögfáradt Dögönyöz Szívdöglesztő Dögös csaj Dögunalom Dögcédula
*
Dög
1. hulla (cadaver), 2. pestis (lues, ném. Seuche), 3. méreg (venenum). A 2. és 3. jelentésben a mirigy (l. o.) szó szinonimája, p. D.-halál a. m. mirigy-halál.
A Szombatos-kódexben azonban még egy 4-ik jelentésével is találkozunk, a melyben egyébként tájszólásilag némely helyütt (p. Borsod- és a vele szomszédos vmegyékben) még ma is használatos, t. i. az ördög szó értelmében (P. «ki a D. mondta, hogy ezt tedd ?») Ha ugyanitt a megunt vén embert v. asszonyt is vén D.-nek mondják, azzal inkább a szó 1. jelentésére céloznak.
Mindenesetre nagyon csekély tehát az alapja Ipolyi (Magy. Myth. 37, 46.) azon feltevésének, hogy az ördög szó második tagja egy a D. szavunkkal s igy természetesen vajmi kétséges már eleve is annak a következtetésnek az értéke, amit e feltevésből levon. Teljesen halomra dönti pedig e következtetést s kivonja alóla az említett gyenge alapot, t. i. az ördög-beli Dög-nek a D. szóval való azonosságát, amannak az ujabb nyelvtudományi eredmények világánál valószinüvé vált etimologiája.
Forrás: Pallas Nagylexikon
*
Dögfauna
Mindazok az állatok, amelyek más állatok holttestéből élnek, D. név alatt foglaltatnak össze. Ilyenek p. az emlősök közül a hiénák, a madarak közül a keselyük, továbbá egy egész sereg rovar, részint kifejlődött, részint álcaállapotban. holttestek eltakarítása körül különösen fontos szerep jut a szárazföldön bizonyos bogaraknak (l. Dögbogarak), hangyáknak és legyeknek; a hangyáknak kifejlődött alakjai, a bogaraknak részint kifejlődött alakjai, részint álcái, a legyeknek az elhullott állatokra rakott petékből kibujó álcái falják fel a holttesteket. A vizekben számos hal és rák él más állatok holttestéből s a tengerekben a rákok ép oly tevékenységet fejtenek ki, mint a holttestek eltakarítói, mint a szárazföldön a rovarok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
*
Ütésálló
Nem az a legény, aki üt, hanem az a legény, aki állja!? A bokszban is az győz, aki a tizedik menet végén is talpon marad, hiába ütött kevesebbet vagy kisebbet, elvesztve sok menetet, de nem az összes csatát, a háborút kell megnyerni: mit ér a pirruszi győzelem?
*
Életvég és halálkezdet
„1991-ben vagyunk, egy fiatal, kétgyermekes családanyáról van szó. Mikor hozzám, a műtőbe behozták, a szíve már megállt. A kérdés itt nem az volt, hogy vajon meghalt-e, hanem hogy mikor halt meg.
Tudniillik, miközben a műtőbe szállították, nem volt náluk olyan ellenőrző műszer, amellyel az életfunkciókat követni tudták volna.
Elkezdtük az újraélesztést. Ezt természetesen – ugyanúgy, mint a szívműtéteket – nem egyedül végeztem, ez egy tíz-tizenkét tagú csapat munkája, amely csapatnak én vagyok a kapitánya.
Negyven perces megfeszített munkával sem tudtuk az életfunkcióit beindítani, azaz a halálból valahogy visszahozni. És én, a kapitány azt mondtam – miközben Istennel és a világgal pereltem –, hogy: akkor most elhagyjuk a hajót.
Miért kellett ennek a fiatalasszonynak meghalnia és két gyereket árván hagynia? Ennyit ér a tudományom? Most mit tegyek, Istenem? Már kihúzták a csövet a légcsövéből, már az utolsó fázis lett volna, hogy az EKG-kontaktust megszüntessék, mikor kifelé menet a műtőből az ajtó kis kerek ablakán, nem is tudom miért, egy pillanatra visszanéztem.
Ebben a másodpercben, mintha láttam volna valamit a monitoron, most már soha nem fogom megtudni, hogy ez egy utolsó szívmozgásból származó elektromos jel volt, vagy csak meglökték a lábát, és ez az elektromos zaj valahogy a monitoron megjelent. Mindenesetre ez a "jel" nekem elég volt ahhoz, hogy a hitem visszajöjjön, hogy él az illető, és hogy meg tudom menteni.
Visszarendeltem a stábot, és elkezdtük a műtétet. El kellett felejtenünk, hogy több mint fél óráig eredménytelenül próbálkoztunk az újraélesztéssel.
Valahogy el kellett hitetnem a stábbal azt is, hogy nem halottat operálunk. Felnyitottam a szívét. Akkor látszott, hogy az egyenirányító szelepek, a billentyűk olyan súlyosan károsodtak, tehát annyira beteg volt a szív, hogy valószínű ezért nem mutatott a gépen, a monitoron semmilyen életjelt. Persze ez csak egy utólagos teória.
A műtét alatt végig ott volt a levegőben az a kérdés, hogy: akkor most halottat vagy élőt operálunk? A műtét befejezése után hat órával beszéltem a hölggyel.
Ennek már hét éve, és a hölgy azóta is él és jól van.
Amint látja, borzasztóan veszélyesek mindenhol a dogmák, a beidegződések, de leginkább az élet és halál mezsgyéjén.
Tarthatatlannak tartom azt, hogy az emberi életért való küzdelmet pillanatokhoz, percekhez kössék. Sok ember, érzésem szerint azért hal meg, mert az egyetemi tankönyvekben még mindig azt olvashatják az orvostanhallgatók, hogy három perc után nem érdemes újraélesztést végezni, mert az már maradandó agykárosodást okoz, és hat-hét perc után a szív sem újraéleszthető.
Ezt a dogmát mindenki megtanulja és elhiszi, bár számtalan ellenpéldával találkozik élete során.
Ezek természetesen a tudomány mai állása szerint megalapozott tételek, csakhogy tartok tőle, hogy a tudomány az élet számos területén vajmi keveset tud.
Egy mondattal válaszolva a kérdésére, azt tudom mondani: nem érzem magam olyan tudás birtokában, hogy meg tudnám biztonsággal állapítani az élet végének és a halál kezdetének a pillanatát. Ezért aztán biztos elkövettem többször azt a hibát is, hogy halotton végeztem az újraélesztés manővereit.”
*
Szerencsés János
tréfás → reális mese, ill. annak hőse. Két ember beszélget a feleségéről. Egyik szidja, a másik dicséri, mondván, hogy bármilyen ostobaságot elkövethet, a felesége sohasem veszekszik érte. Fogadást kötnek. A feleségét dicsérő ember elviszi lovát a vásárra, elcseréli egy tehénért, a tehenet egy kecskéért, a kecskét egy libáért stb. végül semmije sem marad. Megnyeri a fogadást.
(Ritkább az a forma, mikor szolgálata jutalmául nagy darab aranyat kap, azt cseréli el lóra, tehénre, libára stb.: AaTh 1415.).
A mesének 9 magyar változata ismert, köztük → ponyván a népszerű Grimm-mese. „Hans im Glück” magyar fordítása: Szerencsés Jancsi mulatságos története, vagy mi lett a nagy darab aranyból? Ékes rigmusokba szedett vidám történet, ill. ennek származéka is, mely a nyelvterület nyugati felén került feljegyzésre, a keleti felén a fogadásos-redakció az elterjedtebb.
Jellegzetes a „Fa kivágása”: rátótiáda (→ falucsúfoló) típussal kombinált kalotaszegi változat, amelynek hőse, az → ostoba ember ökreit, szekerét, fejszéjét, ruháit, végül még nemi szervét is elveszti („Szerencsétlen János”) Ellentétes előjelű cseresorozatot tartalmaz a „Szegény ember búzaszeme”: róka- és emberhőssel (ügyes fiú). A mese egész Európában, a Közel-Keleten, Elő- és Hátsó-Indiában, valamint É-Amerikában elterjedt.
*
Az utolsó mese
aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat. Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak. De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből. – Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi. – Most boldogok vagyunk – mondta a felesége. – Igaz is. De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg. – Mit is csinálunk most? – azt kérdi. – Hát boldogok vagyunk – mondta az ura. – Vagy úgy, persze. Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő. – No csak. – Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint. – Jó! – Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm. Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.
*
Prédikáció a szeretetről és Istenről
A prédikációt Mezei Mária színésznő tartotta 1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti református templomban.
Megrendítően szép és felejthetetlen pillanat ez számomra. amikor most idelépek az Úrasztala elé. Színésznő vagyok, sok-sok szerep van mögöttem, s most mégis elszorult szívvel, akadó lélegzettel állok itt, mert először történik meg velem, hogy nem színházban, a mások élményeit és szavait közvetítem, ami tulajdonképpen a színésznő feladata, hanem az Isten házában, a saját élményeimet a saját szavaimmal próbálom átadni Önöknek.
Bocsássák meg nekem ezt a merészséget és engedjék meg, hogy belekezdjek ebbe a csendes beszélgetésbe, amit úgy kívánok, mint soha semmit egész életemben.
Legelőször is kérni szeretnék Önöktől valamit. Én azt kérném, ha lehet, vessenek le most magukról minden cinizmust és gőgöt s hallgassák meg az én szerény dadogásomat - szeretettel.
Mert én most őszintén szeretnék beszélni, olyan őszintén, ahogy talán életemben nem beszéltem, olyan őszintén, mint ahogy a füvek és a. fák, a hegyek és a madarak beszélnek, akik között közel két évig éltem. Ez a két esztendő volt, azt hiszem mindnyájunk életében a legnehezebb, a legsötétebb élményekkel telezsúfolt idő.
Mindnyájan hoztunk valamit magunkkal ebből a pokoli két esztendőből, valami végleges tapasztalást, ami irányítja azóta is az életünket.
Én is hoztam. Én azt, hogy itt állok és élek s ezt olyan nagyon nagy ajándéknak érzem, amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül, s amikor most Önökkel beszélgetni kívánok, amikor verset mondok vagy énekelek, amikor színházat játszom, vagy egy gyereket megsimogatok, úgy érzem, nem teszek egyebet, mint törlesztek - törlesztem az adósságom, amivel tartozom annak a Valakinek, aki az életemmel újból megajándékozott.
S én úgy gondolom, s ezért ne haragudjanak rám, hogy mindnyájunknak valahogy így kellene felfogni az ez utáni életünket: ajándéknak, amiért hála jár és viszonzás.
Meggyőződésem, hogy ez a végső értelme ennek a különben olyan nagyon értelmetlennek látszó háborúnak.
Igen, én hoztam valamit a hegyekből. Hazahoztam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú meleg kenyeret, most szeretném, úgy, de úgy szeretném széjjelosztani.
A hitemet, hogy érdemes élni, de érdemes meghalni is, mert csodálatos törvények igazítják mindnyájunk lépéseit, s a halál nem pont az életünk mondatának végén, legfeljebb pontosvessző, ami után újabb mondat következik.
Elhoztam a meggyőződésemet, hogy van egy nagyon nagy törvény, ami így szól: minden ami történik veled, benned vagy körülötted, nem véletlen, hanem minden tetted és gondolatod megtermi a következményét s ezért, bármi jó vagy rossz ér az életben, annak előidézője te és csakis te vagy.
S ha értetlenül állsz szemben valami történéssel, valami méltatlansággal, szenvedéssel vagy magával a halállal – légy meggyőződve róla, hogy feltétlenül megérdemelted, mert okozóját, a törvényellenes tettet te követted el még akkor is, ha most már nem emlékszel rá.
És elhoztam a legnagyobb törvényt, a törvények királyát, amiben minden benne van, ami mindent betölt és mindent éltet, ami mindennek a megoldása, célja és értelme – elhoztam a Szeretetet.
Itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban. A füvekben és a fákban, a virágok illatában és a kutyád szemében, a kavicsokban és a hegyekben, a csillagokban és a méhekben, a búzádra hulló esőben és a gyermekedre hulló könnyben, az igazi dalban, az igazi csókban, mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz, mindenben a szeretet él - mert a szeretet az Isten.
Szinte látom most egyesek arcán a gúnyos és főlényes mosolyt. Szegény teremtés - gondolják -, milyen naiv és megszállott a hitével. Látom a másik megránduló vállát, amint lerázza magáról a képtelennek és számára szinte már nevetségesnek hangzó elavult szót: Isten.
Látom a harmadik ökölbe szoruló kezét, haragosan ránduló száját, amint fenyegetően dünnyögi: Istent mernek emlegetni nekem, nekem, aki annyi szörnyű kínon és megaláztatáson mentem át?
Hát hol van az az Isten, aki eltűrte ezt a pokoli sok szenvedést és halált?
De látom azt a néhány kifényesedő szemet és kisimuló arcot is, akik a saját lelkük halkan éneklő hangját hallják visszhangozni, amikor elsóhajtom a szót: Isten.
Látom mind a négyfajta embert: a Gőgösöket, a Bosszúállókat, a Kételkedőket és a Hívőket. Jól látom őket, mert vándorlásom alatt sokszor találkoztam mindegyikükkel. Akkor hallgattam, kérdeztem, figyeltem őket, most megpróbálok felelni nekik.
Mondd, te szegény, gőgös ember, miért rángatod a vállad? Mire vagy olyan gőgös, mondd? Az erődre talán?
Hát nem láttad, hogy fosztja le az éhség csontjaidról a jól ápolt és agyontornáztatott izmokat?
Nem láttad, hogy mállik szét imádott tested a gyűlölet által gyártott fegyverek egyetlen kis szilánkjától?
Nem láttad, hogy dőltek össze palotáid, villáid, gyáraid, hidaid, nagyszerű erőid minden produktuma?
Mert a gyűlölet szórta a bombát, s a sok büszke emberi alkotás összeomlott, mint a kártyavár. Nem merült fel benned egy pillanatra sem a kétely, hogy talán, talán nem volt jó az alap, amire építettünk eddig?
Mert nézz csak szét a romokon, pesti embertársam – nem furcsa az, nézd csak -, hogy a templomtornyok mind-mind milyen egyenesen állnak? Mint összetett, imádkozó kezek nyúlnak fel a romok közül az égre.
Mosolyogsz? Nem hiszel a jeleknek? Kár - nagy kár, mert a Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket abból a sötét és félelmetes rengetegből, ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket.
Vagy a vagyonodra vagy gőgös, te szegény vállvonogató? Hát van még vagyonod ? Vagy ha már nincs, gondolod, hogy ha újra összespekulálod, összefeketézed, összeházasodod, összeirigykeded?
Gondolod, hogy most majd meg fogod tudni tartani? Nem, és ezerszer is nem! Ez az egyik legnagyobb értelme ennek az egész elmúlt szörnyűségnek, hogy ráébredjünk végre: csak az marad meg az anyagi javakból, amiért becsületes és jó szándékú munkával, mi magunk megdolgoztunk. A többit elviszik, elszórják, felégetik, mind. Nem fontos kicsoda, milyen jogcímen és milyen jelszó védelme alatt.
A jelszavak és emberi szándékok mögött az isteni szándék rejtezik és könyörtelenül csak annyit hagy meg mindenkinek, amennyi valóságosan jár neki és amennyire valóságosan szüksége van ahhoz, hogy az Úton tovább tudjon menni.
És tudd ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten.
Te Gőgös, még mindig hozzád szólok. Hozzád, aki nagyhatalmú, tekintélyű, magas rangú hivatalnok voltál.
Te voltál az, aki felvetett fejjel büszkén vitted feketére festett bajuszodat s csak minden tízedik köszöntést fogadtad kegyes biccentéssel. Emlékszel-e rám? Mert én nagyon jól emlékszem rád. Ott ültél szemben velem a teherautón, ami vitt bennünket az ismeretlen felé – akkor úgy éreztük, a halál felé. Emlékszem alázatos tekintetedre, a szemed sarkán kibuggyanó könnyre, amivel elhagyott gyermekeidet sirattad.
*
Árkossy Károly Miért lettem nemzetiszocialista ?
http://mtda.hu/books/arkossy_karoly_miert_lettem_nemzetiszocialista.pdf
*
J
A székely összehívja hat fiát, és megkérdezi, melyikük döntötte be a budit az árokba. Senki sem jelentkezik. - Emlékezzetek George Washington és a cseresznyefa esetére - mondja. - Mikor George kivágta a fát, és bevallotta tettét, apja büszke volt fiára az őszinteségéért. Kilép a legkisebb fia, s bevallja, hogy ő a tettes. Mire az apja lekever neki egy jókora pofont. - Te mondtad, hogy George Washington apja büszke volt, amikor a fia bevallotta, amit tett! - tiltakozik a gyerek. - De ő nem ült a fán, amikor a fia kivágta!
*
Állambiztonsági rendszerváltás, 1989 „Ez egy életveszélyesen komoly ügy!” - A rejtélyes „László” dosszié feltáratlan titkai -
http://tdyweb.wbteam.com/LaszloDosszieFeltaratlanTitkai.htm
*
Gondolatébresztők.... Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
*
Majom-ember reklám
A majmot szerepeltető reklám számomra is eredetinek hatott, de inkább tűnt nyomasztónak, mint kedvesnek.
Valahogy eszembe jutott róla az, amit Rudolf Steiner mondott, aki szerint az emberiség a fejlődése során sikeresen elkerült egy szétválást egy fejlett civilizációjú, de elállatiasodott csoportra, s egy műszaki és szervezeti értelemben elmaradott, ám annál kulturáltabb csoportra.
Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a gépesített barbárság impulzusa mind meghatározóbb szerepet kap a világban, aminek tünete ez a reklám is.
Lehet szeretetreméltónak találni egy majmot emberi szerepben, ahogyan egy a felnőtt funkciókat próbálgató gyermeket is annak tartunk, azonban amikor az emberek kezdenek el okos majomként uralkodni a természeten és egymáson, az csak idő kérdése, hogy mikor fog vérfagyasztó következményekhez vezetni.
Ma még legfeljebb az izomemberek utcai terrorjában és az amerikai professzorok kiszámított viselkedésében nyilvánul meg az ember önmagáról alkotott eszményeinek elvesztése, az alap azonban, hogy a történelem újabb tömeggyilkosságok irányában haladjon így már készen áll.
Ha megnézed a 20-as évekből fennmaradt írott és audiovizuális dokumentumokat, valami nyomasztó embertelenséget sejthetsz azokban, ami „az ember állat”, „az ember tömeglény” és „a társadalom gép” alapfeltevések köré szerveződött.
A sportversenyek akkoriban feltámadt kultuszától egészen addig, ahogyan a munkásoknak tervezett ipari zuhanyzókat egy prospektusban bemutatták sok minden előrevetítette a közeljövő emberi vágóhídjait, s hasonló benyomást kelt bennem az általad bemutatott reklám is.
Mégis meddig nyugodt az az ember, aki olyan módon szemléli a világot, amilyen módon a hangrámondással szerepeltetett majom? Legkésőbb addig, amíg az önkényes igényeit nem tudja kielégíteni, onnantól kezdve azonban ugyanazok a késztetések jelennek meg nála, ami a riválisuk koponyáját összetörő majmoknál is.
De még az önkényes igények kielégítése sem teheti igazán nyugodttá soha, s ezért ha mindent megkap is, aminek szükségét megfogalmazza magának, még akkor is várható, hogy le fogja rombolni azt a társadalmi rendszert, amelyet az igényei kielégítésére teremtett.
Egyfajta önpusztítás is ez nála, a megsejtetten hamis irányba vezető pályák lerombolása, ám mégha kétely nélkül is kapaszkodik berendezkedésébe, szűklátókörű önzése és erőszakossága akkor is a pusztulásához fog vezetni.
Szabad Pszichoanalitikus Egyesület http://www.youtube.com/watch?v=dXOiIntWwNY *
"Egy nagyvállalat akármikor, akárhol és akárhányszor elmondhatja, hogy ő kínálja a legfehérítőbb mosóport, a legízletesebb hamburgert vagy legtrendibb üdítőt, én viszont egy szaros-hugyos blogon sem bírálhatom se a hitvány terméküket, se a kártékony hirdetésüket, hacsak nem akarok egyenlőtlen és végeláthatatlan bírósági küzdelembe kerülni egy nagyhatalmú multinacionális részvénytársasággal. Ezt a helyzetet József Attila szavai írják le a legpontosabban: "Jogállamban a pénz a fegyver." - írja Puzsér Róbert Sas Istvánnak címzett válaszában.
A reklámvita - Sas István vs. Puzsér Róbert
https://www.youtube.com/watch?v=C1GZyZUG9Is
*
Démonűzés – akit megszáll a Gonosz lélek
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük.
Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték.
Jézus megkérdezte tanítványait: "Miről vitatkoztok velük?" Valaki a tömegből így felelt neki: "Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Jézus így válaszolt: "Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!"
Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.
Jézus megkérdezte a fiú apját: "Mióta szenved ebben a bajban?" Ő azt felelte: "Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!"
Jézus így felelt neki: "Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: "Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!" Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle.
A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: "Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt.
Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?" Jézus így felelt: "Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel."
*
WEÖRES SÁNDOR: |
| LAST_UPDATED2 |
