Befogad és kitaszít a világ Nyomtatás
2014. május 24. szombat, 16:45

villon

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 2.

A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke

Kaláka - Villon: ELLENTÉTEK

Am          \     F          Em

Szomjan halok a forrás vize mellett;

Em  -  G    G= F/A- F/A   Am - A9=Am A4=Am=A9=Am

Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhánál vad láz diderget;

Hazám földjén is száműzött vagyok;

Csupasz féreg, díszes talárt kapok;

Hitetlen várok, sírva nevetek;

Az bíztat, ami tegnap tönkretett;

Víg dáridó bennem a bosszúság;

C-F    F         Dm - C      Bb  -  C

Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;

G    F/A    Dm -  C       Dm

Befogad és kitaszít a világ.

C-F F Dm-C Bb-C  G F/A Dm-C Dm

Nem biztos csak a kétes a szememnek

S ami világos, mint a nap: titok;

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Mindig nyerek és vesztes maradok;

Fektemben is fölbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat se keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom, senkitől, örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,

Kínnal mégis csak olyat hajszolok;

Csalánnal a szeretet szava ver meg,

S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;

Barátom, aki elhiteti, hogy

Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzök s mindent feledek:

Befogad és kitaszít a világ.

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:

Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.

Lázongva vallok törvényt és szabályt.

S most mi jön? Várom a pályabéremet,

C-F F Dm-C Bb-C  G F/A Dm-C Dm

C-F F Dm-C Bb-C

G    F/A    Dm -  C       Dm

Mert befogad és kitaszít a világ.

*

 

Minden nap

próbálkoznak a rákos sejtek

túlburjánozni, az életünkre törni.

Minden nap

ki kell seprűzni lelkünkből a gonoszt,

hogy például ne dédelgessük kis önbecsapásainkat,

mert lavinaként nagy ordas élethazugságokként maga alá temet

 

*

Létbiztonság és harmónia

Síklaky István

eme nagyszerű könyvével - és élete példájával –

arra ösztönöz,

hogy ne legyünk

sorsunkba fatalistán beletörődő pesszimisták,

mert az emberiségnek

nem kell elkerülhetetlenül pénzrabszolgaságban élnie.

De óv a könnyelmű optimizmustól is,

amely szerint elég türelmesen várni,

hiszen a végén úgyis minden jóra fordul.

Nem fog magától megszűnni a kamatszolgaság.

Szinte biztos,

hogy a pénzuralmi rendszer kialakítóit és haszonélvezőit

csak kemény és szívós ellenállással lehet

előjogaik feladására kényszeríteni.

Síklaky a bénító pesszimizmus

és a lefegyverző optimizmus helyett azt ajánlja,

hogy aktívak legyünk, s vegyük saját kezünkbe a sorsunkat.

E könyvével ránk bízta a cselekvés

sok tudással, bölcsességgel és bátorsággal elkészített –

programját.

Mindannyiunk feladata, hogy megvalósítsuk.

Jutalmunk a létbiztonság és a harmónia lesz (...)


http://www.scribd.com/doc/138724690/

Siklaky-Istvan-főműve-Letbiztonsag-es-harmonia

 

*

Repülj hajóm,

rajtad a holnap hőse...

Jószerencse kell, semmi más?

Persze, ha tudod, merre mennél…

Felhúztuk a vitorlát, de szélcsend van.

De még mindig jobb,

mintha pusztító vihar jönne.

Az hosszabb távon bosszulja meg magát,

ha a jó szélben elbízzuk magunkat -

és neadjisten azt hisszük,

hogy bérletünk van a szerencséhez.

 

*

Halállista

A medve halállistát készít. Odajön a róka:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

- De.

Hazamegy a róka,

nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

majd visszamegy.

A medve széttépi és megeszi.

Jön a farkas:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

- De.

Hazamegy a farkas,

nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

majd visszamegy.

A medve széttépi és megeszi.

Jön a nyuszika:

- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

- Igen.

- Nem lehetne kihúzni?

- De.

 

*

Ratkó József: Mégiscsak ők

 

Illyés Gyulának

 

Mégiscsak ők tartják a földet,
drága halottaink.
Csont törik, izom kékül, foszlik
rajtuk a hús, az ing.

Szép szemük behorpad, pedig
vannak már annyian,
mint az égen a csillag, annyi
szülém, lányom, fiam.

Közöttük küszködik, feszül
elsőhalott anyám.
Tapossuk ágyékát, gerincét,
járunk a derekán.

Ház épül rájuk; tartanak
falat, falut, hazát.
S jövőnk ha van, ők cipelik
még ezer éven át.

Mert mindent elbírnak, hiszen
mi vagyunk a teher.
Vagyunk mi oly gyöngék, árvák -
minket is vinni kell.

Halandó - egyrangú velük
csak az lehet, aki
oly kemény, legalább 
magát meg tudja tartani.

 

*

IMA

 

Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram,

hogy megtegyem azt, ami rajtam múlik,

s adj elég bölcsességet,

hogy e két esetet mindig, újból és újból

meg tudjam különböztetni egymástól...

 

*

„Válasz egy katolikus fiatal lánynak”

 

„Igen, Húgocskám.

Amikor bement egy mezítlábas, rongyos ruhájú

galíciai zsidó egy magyar faluba egy hordó pálinkával.

És egy pár év alatt hozzája szakadt

a magyar paraszt munkájának minden eredménye,

földje, háza, tehenei,

hozzászakadt az ősi nemesi kúria s a gazdag kalászú földek.

És míg a koldusbotra jutott magyaroknak ezrei mentek Amerikába

vak tántorgással idegen kenyeret keresni, a

z ő fia mint főrendiházi tag, széles feszengéssel ült a vagyonba,

a hatalomba, az élet minden jóságába,

ez Szeretet volt, ez tiszta, keresztény levegő volt.

Olyan tiszta levegő,

hogy éhes, ápolatlan magyar gyermekek ezrei fulladtak bele.

Mikor a germán középszerűség

Egyházban, hadseregben, egyetemeinken, hivatalainkban

dús cirógatások közt jut vagyonhoz, hatalomhoz, dicsőséghez

és a magyar zseni üldözve, megtagadva,

a kenyér minden lehetőségétől elzárva pusztul sírjába,

ez megint Szeretet,

már majdnem erotika, ez megint tisztaság és keresztény ájeres luft.

De amikor én

mintegy belém testesedve

érzem nyolcmillió magyar árvaságát,

kitagadottságát, irtózatos szenvedéseit

és felüvöltök, mint Cyrus király ama néma fia

– Ne bántsd a magyart! –, az Gyűlölet.

Ha az idegen hódít, kiszakít, megrabol, megsemmisít,

az szeretet, az copyright és patentos kereszténység.

De ha én

az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt,

a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság

védelmére mozdulok,

az Gyűlölet.”

 

Szabó Dezső

 

*

BIZTATÓ

 

A sztoikusok nyomán

amennyire elborzasztó,

éppannyira vigasztaló is  azt elgondolni,

hogy mások akár meg is ölhetnek,

de ártani nem tudnak!

Hogy a legtöbbet én árthatom magamnak!

De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet,

nem?

 

*

DIÁKSZLENG

 

"... minden szó, minden mondat, minden költészet mögött

a slang a rendhagyó csíráztató erő,

a beszédben a szabadság élő bizonyítéka,

s bizonyítéka az örök tiltakozásnak és

az örök termékenységnek ... 

A slang az a kerülőút,

amelyen az átlagos ember

igyekszik megmenekülni a rossz irodalmiságtól,

hogy magát korlátlanul kifejezze ..."

Whitman

 

Szójegyzék

http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/ronaky/re_szot.htm

 

*

Atyáskodás pro és kontra

 

Miért ártana az ember magának?

Miért lennék én a magam ellensége?

Netán tudatlanságból mint egy kisgyerek,

aki a tűzzel vagy a sínek között játszik?

Ezért van gondviselője, aki óvja, oktatja és neveli,

akár paternalista erőszakkal is megvédi őt magától!

De ha felnő az ember, megérik,

akkor nem ő tudja a legjobban, mi az ő java?

És ezt ne az állam vagy a papja mondja meg…

Lehet gyereksorban tartani felnőtteket:

Sztálin és Rákosi apánk tudja csak igazán,

hogy mire is van valójában nekünk szükségünk?!

Az eszmét megtestesítő

mindenható Pártban, Vezérében

a hívők előbb-utóbb csalódnak,

a műmosolyok mögött lelepleződik a gonosz mostoha?

De…

Midász király nem volt elég felnőtt,

amikor azt kívánta,

hogy minden változzék arannyá a kezében…!?

Meg is bánta, mint a kutya, aki hatot kölykezett…

 

*

Czóbel Minka

Száz szál gyertyát !

 

Nóta. Zeneszerző: Fráter Lóránd

 

„Esik eső sűrű cseppje, sötét felhők alatt,
Szomorúan verdesi a ragyás csárda falat.
Tört ablakon süvít a szél, benn egy csonka lámpa,
Meg–meg inog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe'
A vén csaplárné is alszik, ott a kármentőbe'.
Hej! mert olyan jómadarak, most már nem is járnak,
Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, , lassan belép rajta
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta,
A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja:

Száz szál gyertyát, száz icce bort, ide az asztalra!


A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát,
Száz icce bort, ide az asztalra!”

http://www.youtube.com/watch?v=affumh3TaOQ

 

*

 

A Rózsa Sándor legenda

Rózsa Sándor felbukkanásával

nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó.

Valódi igazságosztó volt –

nemcsak a nép, de a többi haramia között is.

A korabeli források szerint csakis a gazdagoktól vett el,

másokkal bőkezűen bánt:

elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással.

A zsákmányt

mindig egyenlően

porciózta ki zsiványcimborái között,

magának sosem hagyva többet, mint másnak.

Mi több:

barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak.

Rózsa eredeti mestersége szerint pásztor volt –

és lám, később, betyárként sem lett hűtlen szakmájához:

komoly karriert futott be mint „a nép pásztora”.


Alakját idealizálták védencei,

mi több:

emberfeletti képességek birtokosaként tartották számon.

Egyes történetek szerint

mérhetetlen varázsereje volt,

amellyel boszorkányok ajándékozták meg.

Ez a fajta bálványisztikus tisztelet

nem ritka más népek betyármitológiájában sem:

elég csak az angol folklór népszerű haramiájára,

Robin Hoodra gondolnunk.

Ha hihetünk a szájhagyománynak,

Rózsa Sándoron nem fogott a golyó sem,

mert burokban jött világra.

Mára elmondhatjuk,

hogy az idő szintúgy nem hagyott nyomot rajta.

Karizmatikus alakja

rendre fölbukkant az évszázadok során

irodalmi alkotásokban, ponyvafüzetekben, népszínművekben,

nótaslágereket ihletett –

de a Rózsa-legendárium visszaköszön

csárdák, utcák és közterek neveiben is.

A pandúrokat leleményesen kicselező betyárkirályt

televíziós műsorokban is megörökítették.

(…)

 

*

Köszönéseink 

Szellemiség és lelkület

 

Adjon az Isten - Jó napot!

- köszön az érkező.

A gazda,

tudván, hogy a házában van egy nagyobb "ÚR" is,

válaszolja: hogy Fogadja Isten!

Eredeti magyar köszöntés vidéken:

ADJON ISTEN - JÓ NAPOT !

erre a válasz: FOGADJA ISTEN!

A magyar szereti kitenni a határozott névelőt,

ezért helyesebb, ha így mondjuk, napszaknak megfelelően:

ADJON AZ ISTEN –

JÓ REGGELT, JÓ NAPOT, JÓ ESTÉT, JÓ ÉJSZAKÁT!

erre a válasz: FOGADJA ISTEN!

Ezt a köszöntést, a múlt század közepéig használták. 

A háborús években,

a "LEVENTE" mozgalom

ezt az ősrégi köszöntést átformálta,

(nagy valószínűséggel TRIANON -i határvesztésre utalva

a következőképpen:

ADJON - AZ - ISTEN !

erre a válasz:SZEBB JÖVŐT!

A köznapi életben falun,

előfordult, hogy a kalapot megbökve,

csak annyit mondott valaki, 

ADJON ISTEN ! kiejtve: AGGYONISTEN !

vagy AGGYISTEN !

erre szintén FOGADJ' ISTEN!

- kiejtve: FOGAGGYISTEN !

1945 után,

amikor a párt-buzik lesték a saroktól,

hogy ki, s melyik pedagógus jár templomba,

akkor az emberek szóhasználatában

kezdett kikopni a köszöntésnek "ISTEN' -hez kötődő része,

s maradt a JÓ NAPOT ! –

de mert így rövidnek és illetlennek bizonyult,

kiegészítették: JÓ NAPOT KÍVÁNOK!

erre a felelet sete-sután ugyanez megismételve:

JÓ NAPOT KÍVÁNOK!

De,

mert ez hosszúnak bizonyult,

sokszor csak ennyit mondanak ma,

nem egyszer úgy tűnik, foghegyről odavetve:

JÓ NAPOT!

ugyanígy a válasz  foghegyről: JÓ NAPOT!

Összefoglalva, 

ADJON  (AZ)  ISTEN - JÓ NAPOT –

amire a válasz FOGADJA  - ISTEN 

köszöntés, ősi magyar köszöntés. 

Erre utal a közmondás: 

"Amilyen az ADJON-ISTEN. Olyan a FOGADJ-ISTEN"

 

*

Megismerni a kárásztelki menyecskét,
Mer úgy köszön: Adjon Isten jó estét!
/:Én meg csak úgy betyárosan fogadom,
Adjon Isten teneked is galambom!:/

Nincs édesebb a létai dinnyénél,
Nincs kényesebb a kárásztelki legénynél,
/:Háromnak van hat krajcár a zsebébe,
Úgy megyen a csaplárosné elébe.:/

Feljött már az esthajnali csillag,
Az én rózsám hazafelé ballag.
/:Eresszen ki édesanyám, sej hozzája,
Gyenge a szívem, majd meghasad utána.:/

Jaj, de szépen ragyognak a csillagok,
Sötét van, én mégis az utcán járok,
/:Takarj este, sej fekete takaróval,
Meg ne lássanak a babám karjában.:/

***

Pántlikás kalapom fujdogálja a szél,
Ha meguntál galambom, szabad másat szeressél,
Amíg ingem szerettél, cúgos cipőt viseltél,
De mióta nem szeretsz, mezitláb is elmehetsz.

Van széna, van szalma, van a szénatartóba,
Megölelem a rózsám, künn a pitvarajtóba.
Megölelem a rózsám, künn a pitvarajtóba.

 

*

Zsebpénz

 

Ha gyerekként bánnak veled,

akkor akár mindörökre az is maradsz.

Hogyan lehet egyáltalán kiskorúból nagykorú?

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el - akár hülyeségekre is,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

 

*

Romhányi József: Sírfeliratok

Zebra:
Egy tévedés áldozata vagyok. 
Az elefánt átkelt rajtam gyalog. 

Seregély:
Elhunytam, mert az idén 
sörét nôtt a venyigén. 
Szüretkor a puskák 
rám szórták a mustját. 

Hangya:
Kinek járandója csak egy apró morzsa, 
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa. 

Nerc:
Hogy lenyúztak, ó, én árva, 
elvittek az operába! 
Lógott ott még hód, nyest, menyét. 
O, hogy utálom a zenét! 

Gödény:
Ha volna sírkövem, megtudnád belôle, 
azért nincs, mert azt is elittam elôre. 

Egy sáska a hadból:
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska? 
...Várnom kell az esti névsorolvasásra. 

Vakondok:
Feltemettek. Az se tudom, kicsodák. 
Most felülrôl szagolom az ibolyát. 


Cerkóf:
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen. 
Tévedtem. 

Hülye tyúk:
Csábos voltam csitri jérce koromtól. 
Az érckakas rám ugrott a toronyból. 

Galamb:
Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz: 
Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc. 

Lajhár:
Lustább voltam én, mint mások. 
Pihengettem. De ez már sok!

 

*

J

Jó hír lap

Egy zsidó ül a padon és újságot olvas.

Meglátja egy barátja, és elképed:

- Te Samu, hát ez egy keresztény újság!

Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?

- Nézd, Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak:

antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok.

A keresztény újságban meg egyéb sincsen,

mint hogy a zsidóké minden pénz,

a zsidóké minden bank,

a zsidók irányítják az országot.

Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni,

amiben csupa jó hír van?

 

*

A pletyka

 

A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság.

Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény.

A fecsegés és a pletykálkodás

olyan evolúciós vívmány,

ami stabilizálja a társadalmakat.

Minden férfi,

aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is

fecsegés vagy pletykálkodás közben,

megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését,

és a társadalom stabilitását ássa alá.

Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el!”

Csermely Péter

 

*

Hallgatni

Hallgatni arany

A hallgatás olykor beleegyezés

Vétkesek között cinkos, aki néma

A kínvallatáskor nem köpni, hallgatni dicsőség

A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud (Seneca)

 

*

Hallgat

Meghallgat

Kihallgat

Rá hallgat

Elhallgat

Visszahallgat

Hallgatáspénz

Ide hallgass!

 

*

Surprised

Rossz lelkiismeret

 

Egy férfi és egy nő szerelmeskedik az ágyban,

amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el, ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé,

amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!

 

*

Adjon Isten minden jót

- Muzsikás Együttes

https://www.youtube.com/watch?v=bOntZWqFcwM

 

*

Szó-

család

Jatt

Hálapénz

Borravaló 

Kenőpénz

Csúszópénz

Korrumpálás

Vesztegetés

Lekenyerezés

Paraszolvencia 

 

*

J

Pártnap

Nyílt pártnapot hirdet

a kerületi pártszervezet

"A nép és a párt egysége" címmel.

Senki nem jön le a pártnapra.

Következő héten a pártházban

"A szerelem három formája" címmel

hirdetnek előadást.

Teltház van.

Az előadó elkezd beszélni:

- A szerelem három formája ismeretes.

Az első a patologikus szerelem,

ez csúnya dolog,

nem is fogunk róla többet beszélni.

A második a normál szerelem,

erre sem fecséreljük az időt,

hiszen Önök mind tökéletesen tudják,

hogy mi a normális szerelem.

Van azonban a szerelemnek

egy harmadik formája is:

amit a nép érez a párt iránt.

Most bővebben szólnék erről.

 

*

Átokdalok

Népdal csokor

 

Nem kívánok én egyebet,
Fújjon a szél, mikor gyűjtél!
Fújja széjjel a rendedet!
Mér­csaltad meg a szívemet?

Nem kívánok egyéb átkot, 
Egyél meg egy mázsa mákot.
Addig élj, míg megeszed!

Nem átkozlak, nem szokásom,
Verjen meg sok sóhajtásom.

Rózsám, amely rózsát adtál,
El sem hervadt, már elhagytál.
Úgy hervadj el, mint a rózsa,
Eszedbe se jussak soha!

Rózsám voltál, de már nem vagy,
Akié vagy, avval hervadj.
Hervadj, mint a rózalevél,
Melyet elhord az őszi szél!

Mindekinek azt ajánlom,
Szerelmnél jobba az álom.
Mer­ az álom nyugodalom, 
A szerelem szívfájdalom.

***

Alacsony a rózsám háza,
Kilátszik a gerendája.
Hadd el, rózsám, ne hajts rája,
Ketten vágunk nádat rája

Lábam alatt ropog a nád,
Tagadd meg értem az anyád.
Olyan igaz leszek hozzád,
Igazabb, mint édesanyád.

***

Szék városán van egy csorgó
Ott a legény napraforgó.
Kétszer esküszik napjába­,
Mást szeret minden órába­.

Ne lépj jégre, mert elesel,
Ne szeress, mert boldog leszel.
Ne szeressél kettőt-hármat,
Mer­ az egy is elég bánat.

Szerettelek, kedveltelek,
Amíg meg nem ismetelek.
Mióta megismertelek,
Jaj, de könnyen felejtelek.

Szerettelek sok ideig,
Szeredától csütörtökig.
Úgye, babám, sok szép idő?
Száradjon beléd a tüdő!

 

LAST_UPDATED2