2014. május 22. csütörtök, 13:37 |
Kallós Zoltán énekel
"Addig megyek míg a szememmel látok..." Messze földre bujdosott a galambom Meg se látom vagy még hírét se hallom Csak az esik a szívemnek nehezen Hogy még nem is beszélhetek én vele. Addig megyek míg a szememmel látok, Ameddig egy sűrű erdőt találok Sűrű erdő közepébe kaszárnya Odaleszek édes rózsám bezárva. Holdvilágos csillagos az éjszaka Kisangyalom gondolsz-e rám valaha Tanúm az ég és a fényes csillagok, Hogy én babám mindig csak rád gondolok. "Udvaromon aranyvályú, aranykút..." Udvaromon aranyvályú, aranykút, Abból iszik aranykakas, aranytyúk. Aranykakas mind azt kukorékolja, A szeretőm Kolozsváron katona. Dombon van a kolozsvári kaszárnya, Akármerről fújja a szél, találja. Fújja a szél a kaszárnya tetejét, De sok kislány siratja a kedvesét. Három kislány kimegy a temetőbe, Mind a három letérdepel a földre. Egy közülük felsóhajt a nagy égre: Mért is lettem katona szeretője. Budapest, 2008. szeptember
https://www.youtube.com/watch?v=bsS-8OFMRO0
|