Liberális ügynöközések Nyomtatás
2014. április 24. csütörtök, 18:49

Miért, hogy szinte mindig

csak a nemzetieket

igyekeznek elhitelteleníteni

ügynöközésükkel?

 

2014. április 23.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

kiszely-istvan-dr.jpgSzámtalanszor rávilágítottunk, de mégsem elégszer társadalmunknak lassan két évtizedes anomáliájára, arra, hogy pillanatok alatt el lehet hitelteleníteni valakit azzal, ha rámondják: lám, ő is csak egy spicli volt, közönséges ügynök, az állambiztonság nem is akármilyen: hatos kartonú besúgója! Csak az a kérdés, miért, hogy szinte mindig csak a nemzetieket igyekeznek elhitelteleníteni ügynöközésükkel, s miért, hogy azt szinte soha nem firtatják, ha valakit ténylegesen beszerveztek, mégis kik és főleg miért?

Bizony kínos kérdések ezek, melyekre a válasz rendszerint elmarad, s legfőképpen pont a nemzetiek módszeres ügynöközésében élenjáróktól. Akik amolyan önjelölt erkölcsbírókként tetszelegve arról, hogy ők maguk mégis miként éltek a Kádár-korszakban, vagy álltak netán annak ellen kézzelfoghatóan, vagy kísértetiesen hallgatnak, vagy nem ritkán éppen hősies ellenállókként aposztrofálják önmagukat. S húsz éve mintegy szakmányból osztják az ítéletet élők s holtak felett. Kiváltképpen, ha azok elhallgatott múltunk nagyjait mutatták, mutatják be, vagy jelenünk világnézeti, politikai tévedéseiről rántották, rántják le a leplet.

Elég legyen például csak arra gondolnunk, hogy bizonyos körök mikor is álltak elő Csurka Istvánügynöközésével? Azután, hogy 1992-ben megírta nevét világszerte azonnal ismertté tevő tanulmányát, a Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán-t. Milyen érdekes, addig nem, de akkor holtfontos lett Csurka múltja. Ahogyan akkor Kerényi Imre fogalmazott a Népszabadságban: meg kell mozgatni mindent körülötte ellehetetlenítése végett. Elő hát azzal, hogy három per hármas volt!

De említhetjük Tudós-Takács János katolikus filozófus-teológus, műfordító esetét is. Amikor egyre szélesebb körben nyílt lehetősége arra, hogy elhallgatott múltunk nagyjait bemutassa, vagy jelenünk világnézeti, politikai tévedéseiről lerántsa a leplet, beindult ugyanez a gépezet. Mindent megmozgattak, hogy elhitessék, Tudós-Takács „kommunista pap-ügynök” volt, ilyetén erkölcsi halott, felébresztetni akarván követőiben a kérdést, nem gondolják-e, hogy akkor tudománya is csak ennyit ér? Ráadásul ügynöközéséből önmagukat konzervatívoknak-keresztényeknek tekintettek is kivették részüket, olyannyira, hogy akadt köztük, aki követőit szintén „megbízásból teljesítők”-ként könyvelte el.

Végül, de nem utolsósorban ugyanígy jártak el Kiszely Istvánnal. Amikor vele kapcsolatban arra intettünk, csínján bánjunk mások ügynöközésével, válaszul nem minden tanulság nélküli hozzászólások jelentek meg e sorok írójának Facebook-profilján. Volt, aki nehezményezte, miért nem árulta el Kiszely, hogy „abban az átkos világban hogyan engedélyezhették neki körútjait és miből tudta azokat finanszírozni”, majd ekként folytatta: „Gyanúm már akkor megvolt, és később beigazolódni is látszott, sok jel arra mutatott. Igaz, ez nem csökkenti munkásságának értéket, de mégis....”

Nos, akárkik is engedélyezték és finanszírozták körútjait, azok eredményeivel csak gazdagodott az antropológia, a hungarológia. Ha ezt olyanok tették, akikre a fentebbi hozzászóló vélelmezhetően gondol, jobb, ha nem feledi: Isten a görbe papíron is tud egyenesen írni. 

Egy másik hozzászóló viszont így fogalmazott:

„Milyen érdekes, hogy szinte mindig csak a nemzetben gondolkodó és a nemzetért tettre kész, értékes embereket igyekeznek hiteltelenné tenni. A többiről meg mindenki tudja, hogy jelentéktelenek, még sem kérdőjelezi meg a nép helyüket pozícióikban. Számomra ez a furcsa. Holnap bárkiről lehet bármit állítani, és akkor az már igaz is? Bátornak kell lenni, és kérdezni, ha van mit. Kiszely professzornak sokat köszönhetünk. Ha igaz volt, miért nem kérdezték életében, és miért nem jelentkezik az a személy, akinek mondjuk jelentett? Ahhoz nagy bátorság kellene ám!”

Hát igen. Mert, folytatva az előző hozzászólást, „miért nem kérdés soha, ki volt a beszervező éskinek, vagy kiknek jelentett a beszervezett? Azon kívül mindenkit lehet kompromittálni. Tudjuk, hogy jellemző volt valamivel fogott emberekké tenni, akiket kiszemeltek.” Igen, valamivel. Mert Archilles-sarka mindenkinek van. Sőt nem is egy.

A csattanót azonban egy harmadik hozzászóló adta meg, imígyen:

„Az általános iskolában van két klikk. Az egyik banda rommá ver egy szerencsétlent, hogy épüljön be a másik bandába és súgjon. Később felnőve az osztálytalálkozón mindenki arról beszélget, hogy „Na itt jön a jó Zborai! A köcsög spicli.” Akik pedig rommá verték, röhögve isszák sörüket tovább.”

Hátrább tehát az agarakkal, az ügynöközéssel! Azt hagyjuk meg azoknak, akik tudjuk jól, kikhez tartoztak és tartoznak ma is. Mi ellenben becsüljük meg azon élőket és holtakat, akikre nemzetünk felvilágosításáért végzett munkájuk alapján igenis felnézhetünk!