Jókai Anna |
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai |
2014. április 13. vasárnap, 06:21 |
Jókai Anna:Ima – virágvasárnap alkonyánIstenem.
Minden rendben
„Melyiket választjátok:
ezt a közepes termetű,
gyengecsontozatú
gyérszakállú
nedvedző szemű
alig kiismert
látszólag ügyefogyott
már épphogy-csak fiatal
férfit
vagy
ezt a másikat,
a kötél-izomzatút
a mellén-hátán szőrös
már sokszor megtapasztalt
forradalmi ügyvivőt
amint rátok vigyorog
s aki, lám, kora ellenére is
jól tartja magát –
döntsön a népakarat.
Egyikük, szavatokra, szabad.”
A kisebbségnek kuss; mars haza.
A többség szava szent.
A helytartó „demokrata”.
S kezet mos odabent.
Megrendelik a keresztet.
Közhasznú beszerzés, pályázat kiírva;
a legkeményebb fa, megélezett szögek,
45
gyakorlattal bíró végrehajtók,
jutányos ár, szabvány kivitel.
A Főtanács bólogat, csivitel:
„nem esett sérelem
a jogrenden semmi,
az eseményen túl leszünk,
s lehet víkendezni.”
Egyformán fölszegezve:
középen Istenfia,
kétoldalt haramia.
Ez a „demokrácia”.
Nagypénteken
Vegyek részt teljesen
kibúvót ne keressek
megmentőt ne várjak
és anyámra se nézzek
vegyek részt teljesen
az ecetet ki ne köpjem
a jajgatást vissza ne tartsam
és ne hivatkozzam érdemekre
vegyek részt teljesen
a gúnyra ne válaszoljak
csupaszságomat ne röstelljem
és ne reklamáljam sorsomat
vegyek részt teljesen
az ítélethozót és a végrehajtót
a közömbös ácsorgókat
és még az élvezkedő tömeget is
egyaránt megkövessem
Bocsássatok meg, hogy még rosszabbá váltatok
éppen most,
a föl nem ismert történet által.
Nagyszombaton
Már szabad ám remélni
a péntekről regélni
már szabad visszatérni
és a túlnant fölidézni
már szabad a sebet bekötni
részvétekben megfürödni
már szabad a választ kérni
bár ami volt, csak Isten érti
már szabad újra lábra kelni
a szenzációt széthirdetni.
|
LAST_UPDATED2 |