|
Kecskemét, 1956. október 26.
*
Bátki Ferenc '56-ban kétszer nézett szembe a halállal
Kétszer is szembenézett a halállal 1956-ban a csongrádi Bátki Ferenc. Az ismert szállodatulajdonosról kevesen tudják, hogy fiatalon részt vett a kecskeméti megmozdulásokban, a katonatisztek rögtön ítélő bírósága halálra ítélte, aztán mégis szabadon engedték. Pár nap múlva a munkahelyi főnökét megtámadó részeg fegyveresekkel gyűlt meg a baja. Bátki szerint az átpolitizált emlékezés nem tesz jót 56 emlékének.
BÁLINT GYULA GYÖRGY - 2006.11.27.
 |
| Máig csodának tartja a megmenekülését. Fotó: Bálint Gyula György |
A csongrádi csendes Tisza Hotelben, Bátki Ferenc otthonában idézzük fel az ötven éve történteket, melyről visszaemlékezést írt. A csanyteleki parasztgyereket elfogta az indulat, amikor a rádióból megtudta a Városföldi Állami Gazdaság ebédlőjében, ahol dolgozott, hogy október 25-én békés tüntetőket lőttek halomra a Parlamentnél.
Tűzparancs Gyurkótól
Azt, hogy az ávósok lőttek, nem közölte a rádió – de ki más tehette volna? Másnap bemotorozott Kecskemétre, és egyik vezetője lett azoknak, akik a börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. A kis csapata elfoglalta a postát is, valamint ultimátumot intézett a helyőrség katonáihoz: álljanak át a forradalom oldalára.
A hithű bolsevista Gyurkó Lajos – aki repülőről akarta lövetni a csongrádiakat – parancsot adott, hogy a város közepén összegyűlt tömeget szét kell oszlatni, ha másképp nem sikerül, lőjenek közéjük. Öten haltak meg, és sokan megsebesültek. Bátkit és csapatát este a postánál foglyul ejtették.
– Ha nincs velünk az az öt gyerek, akik fegyverhordozónak hozzánk szegődtek, talán velünk is végeztek volna azon nyomban a tisztek – emlékezik rezignáltan.
„Győzött a forradalom"
A halálos ítéletet a homokbányánál lévő laktanyában, 30-án szabta ki rá és több társára a civil ruhás rögtönítélő bíróság. Négy napig hideg cellában tartották őket, ahol feltartott kézzel kellett állniuk, nem hagyták őket aludni sem, holtfáradtan rogytak össze egymás után. Semmi reményük sem lehetett. Gyurkó, aki teljhatalmat szerzett a hadseregben, a város főterén akarta őket kivégeztetni, hogy megfélemlítse a lakosságot. A megyei börtön celláiban ágy várta őket, de a félelemtől nem tudtak elaludni. Aztán Bátki szerint csoda történt. Hosszú, szürke nagykabátban, karján nemzetiszínű karszalaggal dr. Karácsonyi István, a főügyész ment be hozzájuk.
– Azt mondta: „barátaim, győzött a forradalom, önök szabad emberek, kérem csendben vonuljanak el..." Hozzátette, hogy sok veszély leselkedhet ránk, vigyázzunk.
Bátki ötven kilométert gyalogolt az éjszakában, meg sem állt Csanytelekig. November 4-én korán ébredt, s nem akart hinni a fülének. A néprádióból halotta Nagy Imre drámai beszédét: „Csapataink harcban állnak..." A fővárosba indult, hogy harcoljon az oroszok ellen, de csak Városföldig, munkahelyéig jutott.
Hogyan úszta meg a megtorlást?
– Alighanem akkori főnökömnek, a városföldi állami gazdaság igazgatójának köszönhetem az életem, akit lakásán egy részeg csoport megtámadott és mi, akik munkásszálláson aludtunk, éjszaka kiugrottunk az ágyból, a védelmére keltünk, egy vadászpuskát is elsütöttünk. Később, a perben kiderült: a részegek magyarok voltak, nem oroszok.
Érdemkereszt és marakodás
Az ismert szállodatulajdonos – aki idén megkapta a Hazáért Érdemkereszt arany fokozata kitüntetést – minderről azért nem beszél szívesen, mert úgy látja, a marakodó politikai osztály a történelmi örökségből még mindig napi érdekei szerint válogat, és ez nem teszi lehetővé, hogy az utókor méltóképp emlékezzen a történtekre.
*
Nem a magyarok akasztottak
magyar millenium
2011. 10. 22.
.jpg)
Több kádári propagandakiadványban is ott terpeszkedett a fotó: „Tóth Ferenc ÁVH századost megkínzása után felakasztották a körút és az Aradi utca sarkán.”
Emlékszem, évtizedekig meg-megálltam néha ott, az újraültetett körúti fával szemben, a falon látható emléktábla előtt, elgondolkodva. Újra meg újra elém került a fénykép: eltorzult arcú, tréningruhafelsős halott, mögötte több kalapos férfi látható a tömegben.
*
1956. október 26-án Kecskemétre érkezik Apró Mátyásnak, az újvidéki Magyar Szó főszerkesztőjének, a Forum Kiadó igazgatójának a vezetésével egy jugoszláv újságírócsoport. Riportkészítés közben megismerkednek egy Bátki Ferenc nevű, 24 éves fiatalemberrel, akit a homokbányai laktanyában fogva tartott több felkelővel együtt hoz eléjük a kecskeméti sortűzre parancsot adó, hírhedt Gyurkó Lajos őrnagy
Aprónak feltűnik a jó kiállású, bátor és gerinces alföldi fiú, Bátki meg mintha megértést, rokonszenvet és valami nem is nagyon titkolt biztatást fedezne fel a „jugó” magyar tollforgató viselkedésében. Apróék csak 28-án jutnak be a háromszoros harckocsigyűrűvel körbezárt Budapestre, ahol a Béke Szállóban kapnak szállást. És szinte rögtön feltűnik nekik, hogy öt vagy hat busszal orosz turistacsoportoknak becézett embertömeg érkezik a hotelbe.
*
A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége által kiadott, háromkötetes Szabadságharcunk a bolsevizmus ellen – Millenniumi számadás címmel 2002-ben megjelent munkában több mint ötszáz tanú vall a magyarságnak a szovjet bolsevizmus elleni küzdelmeiről. Közöttük Bátki Ferenc, aki külön kötetben is megírta a történteket. Bátki mindenre kíváncsi volt, ami a vele történt dolgokról megjelent. Idővel kutatni kezdett hát a jugoszláviai sajtóbeszámolók után is, és legnagyobb meglepetésére Újvidéken, a Magyar Szó archívumában készségesen elé tették Apró Mátyás ’56-os tudósításait is. Így tudta meg az interjúkészítő nevét – és azt is, hogy már valahol Horvátországban él. A zágrábi nagykövetség gyorsan segíteni tudott: a tengermelléki magyarság egyik legismertebb képviselőjéről, a fiumei magyarok szervezetének megalapítójáról van szó – így találkozhatott 43 év után, 1999 májusában az Adriai-tenger partján a két idős magyar férfi.
Bátki, mint arról a monumentális Pofosz-kötetben is beszámol, jó ösztönnel filmre véteti az ekkor már 85 éves, Abbáziában élő egykori újságíró tanúvallomását. A felvételen Apró Mátyás döbbenetes tényekről számol be: a Béke Szállóba érkezett, magyarul kitűnően beszélő „turisták” (Apró szerint legalább kétszázan lehettek) közül többel a forradalom később leghírhedtebbé tett helyszínein – például a Köztársaság téren – találkozott. Ők azok a kalapos férfiak, akik mindig tudják, hol mi fog történni, és ott is vannak mindig, mindenütt. Apró „romboló erők beépüléséről” beszél, amelyek „igyekeztek mindenhol beszennyezni a forradalmat”, céljuk pedig „megingatni a világ közvéleményét abban, hogy ez tiszta népi felkelés”.
A jugoszláv újságírók – kollégáikkal együtt – e fura turistáktól hallják az álhíreket: egy „spanyolost” (az 1936–39-es spanyol polgárháborúban harcolt kommunistát) a „banditák” kidobtak a harmadik emeletről; a körúton akasztják azokat, akiken sárgásbarna egyencipőt látnak (ez az ÁVH-sok cipője volt), s így tovább. Tőlük hallanak először arról, hogy a Köztársaság tér alatt kazamaták sora, titkos föld alatti börtönrendszer rejlik… Meglepő az egybeesés Gosztonyi Péter megállapításával: „Tudjuk, hogy a szovjet belbiztonsági szolgálat, a KGB legfőbb főnöke, Ivan Szerov 1956 októberében Budapesten tartózkodott, és tevőlegesen kivette a részét abból, hogy fegyveres felkelőcsoportoknál dezinformációs célból saját embereit (magyarul jól beszélő KGB-ügynököket) helyezzenek el. Ilyenek voltak az Angyal-csoportnál és a Corvin közben is. Pont a Köztársaság téren ne lettek volna? Ha provokáció volt a Köztársaság téri csata, és főleg az ez utáni fogolygyilkosságok, beleértve a hisztériakeltést szolgáló titkos alagutak létének hangoztatását – akkor meglehet, hogy mindez a KGB kézjegyét viseli.” (Gosztonyi: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza, Budapest Főváros Levéltára, bfl.archivportal.hu – id. 138.)
Bátki szerint a jugoszláv újságírók azt is megtudták, hogy a buszokkal érkezettek folyamatos kapcsolatban álltak a szovjet nagykövetséggel. Feladatuk volt helyreállítani az események miatt megszakadt kapcsolatot a magyar és a szovjet hírszerző szervek között, újjászervezni a széthullott ÁVH-t, kiépíteni a szétzilálódott szálakat. Közvetlen magyar „összekötőjük” feltehetően az a Rajnai (Reich) Sándor lehetett, aki később Nagy Imréék tőrbe csalásának és elhurcolásának hazai fő szervezője és kivitelezője volt, később moszkvai nagykövet. (Vámos György írt róla hosszabban lapunk június 4-i számában. Többek között azt is, hogy 1968-ban rendőr vezérőrnaggyá léptették elő, és 1992-ben, két évvel halála előtt kivándorolt Izraelbe.)
*
„Mi ezeken a dolgokon átláttunk” – mondja Martinidesz László filmjében Apró Mátyás. Ám látták azt is, hogy itt egy nemzet hősies, fegyelmezett, világraszóló szabadságharca zajlik, amit a magyarkanizsai születésű Magyar Szó újságírója növekvő bámulattal és megrendültséggel szemlél. November 4-e után a jugoszláv követségen átéli, amint az oroszok – a diplomáciai mentességet és a nemzetközi jogot barbár módon semmibe véve – belőnek a jugoszláv követségre, és mellette hal meg a szintén bácskai Milovanov követségi titkár. Kollégáival a látottak hatására megfogadják: az igazat és csakis a tiszta igazat fogják megírni, hogy legalább így tisztelegjenek a magyar nép páratlan bátorsága és erkölcsössége előtt.
És innentől kezdve a történet már Tito Jugoszláviájában zajlik, tehát korántsem egyértelmű, sőt. Odahaza nemsokára felelősségre vonják, miután a szovjet titkosszolgálat értesíti a jugoszláv kollégákat arról, hogy Apróék nyilatkozatot juttattak el a világsajtóhoz, amelyben kijelentik: a helyszínen tartózkodó tudósítókként, szemtanúkként úgy ítélik meg, hogy mindkét szovjet beavatkozás indokolatlan és szükségtelenül kegyetlen volt. Aprót a „jugó” hatóságok kicsit győzködik a növekvő ellenforradalmi veszélyről meg a fehérterrorról, nem nagyon hagyja magát, mire minden teketória nélkül leváltják a Forum igazgatói és a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról, sőt az újságírói pályáról is eltanácsolják. A szerb tagköztársaságban lehetetlenné válik a helyzete – így és ezért kerül azután Horvátországba…
*
November 2-án, pénteken délelőtt értesül Tito arról, hogy sürgős konzultáció céljából az este Brioni szigetére érkezik Nyikita Szergejevics Hruscsov és Georgij Makszimiljanovics Malenkov. A jugoszláv pártvezér pontosan tudja, miről van szó. Azonnal gyorsjelentést kér titkosszolgálatától és a budapesti követségtől a magyarországi helyzet állásáról. A követségi beszámoló készítésében Apróék is segédkeznek. Ebben többek között az áll, hogy a semlegességi nyilatkozat után Nagy Imre kormánya teljes mértékben ura a helyzetnek, az utcákon megkezdődött a harcok nyomainak eltakarítása, az országban kezd helyreállni a rend. Tito e jelentések birtokában mégis áldását adta a szovjet intervencióra és Kádár János hatalomba emelésére.
A kalapos elvtársak pedig fényképezgettek tovább.
Domonkos László, magyarhirlap.hu
Született: Csanytelek 1932.11.11
Elhunyt: Csongrád 2011.12.16.
CSONGRÁD - 2011. December 17.
Az igazságérzetét tipró megaláztatásba belehalt Bátki Ferenc, aki hónapok óta küzdött a Csongrád és Vidéke Áfész vagyonának elvitele ellen. A csongrádi üzletember az ügylettel kapcsolatos tényfeltáró összeállításaink legfőbb informátora volt. A Körös-torok Coop Zrt. pénteki közgyűlése előtt a zrt. vezetői azt mondták neki, mutassa be a részvényeit, különben nem vehet részt a döntéshozásban. Mivel a részvénykönyv alapján Bátki Ferencnek semmit sem kellett volna bemutatnia, igencsak feldúlttá vált, hazaindult, az otthonába érve rosszul lett, összeesett, majd elvesztette az eszméletét. A vagyon elvivői már nélküle döntöttek a zrt. vezetőségének teljes átalakításáról, s az ügylet „szentesítéséről”.
November 11-én ünnepelte a hetvenkilencedik születésnapját Bátki Ferenc nyugalmazott kertészmérnök, aki hosszú évtizedeken át folyamatosan részt vett a Csongrád és Vidéke Áfész vezetésében. Az üzletember tavaly ősz óta árgus szemekkel figyelte a szövetkezeti vagyon helyzetének alakulását. Tavaly szeptember óta harcolt azon folyamatok ellen, melyeket az Áfész utódszervezetének számító Köröstorok Coop Zrt. pénteki közgyűlésén „legalizáltak”.
A milliárdos vagyon érthetetlen, indokolatlan eladási szándéka ellen ágáló Bátki Ferencnek sikerült elérnie, hogy az elsődleges 140, majd a másodlagos 147 millió forint helyett a Coop Szeged Zrt. csak 243,9 millió forintért kebelezhette be az utolsó jelentős csongrádi közvagyont. Mint korábban megírtuk, a vele szemben álló csapat csupán egyszer hibázott, amikor is az értékesítési pályázat nyertesével – az elővásárlási jog gyakorlási lehetőségének lezárulta előtt – aláírták az adásvételi szerződést. Később kiderült, hogy az ügylet több sebből is vérzik, így például a szövetkezet igazgatósági ülésén Bátki Ferenc és további két vezetőségi tag hiába kérte Gulyás Sándor elnök-vezérigazgatót, mutassa be a vételár megérkezését bizonyító bankszámlakivonatot. A visszás helyzet miatt döntést hoztak: zárolják azt az elkülönített számlát, amelyre a 243,9 millió forint elvileg határidőre beérkezett. A döntést annak ellenére meghozták, hogy azt sem tudhatták, mi is a pontos számlaszám.
A Csuka Csárdába pénteken 9 órára összehívott közgyűlésen Bátki Ferenc még egyszer, utoljára el kívánta mondani az aggályait. Mivel az üzletember a Köröstorok Coop Zrt. igazgatótanácsának és a szövetkezet elnökségének is tagja volt, s a tulajdonában lévő részvények a részvénykönyvben a nevén szerepeltek, értékpapírok nélkül érkezett az ülésre, ott azonban követelték tőle azok bemutatását. Az igazságérzete és habitusa miatt mindig gyorsan haragra gerjedő Bátki Ferenc meglehetősen idegesen indult haza, de a közgyűlés helyszínére már nem tért vissza, nélküle tartották meg az ülést: leváltották a teljes vezetőséget, s a szegediek, valamint az általuk megbízottak elfoglalták a helyeket a zrt. irányításában.
Úgy tudjuk, az előterjesztéseket megszavazta a korábban az ügyletek ellen tevékenyen küzdő Palásti Zoltán, az ágáló szövetkezeti elnökségi tag, Bosánszki Mihály pedig a távolmaradásával tiltakozott. Csupán ketten nem szavazták meg az előterjesztéseket, amelyek végül is „legalizálták” a teljes ÁFÉSZ-vagyon elvitelét.
Amíg a jelentős ingatlanegyüttesből és piaci részesedésből álló vagyon sorsáról a csárdában döntés született, Bátki Ferenc a Fő utcai Hotel Tisza első szintjén lévő lakásának padozatán eszméletlenül feküdt, majd a szervezete feladta a küzdelmet. A hozzátartozói kora délután találtak rá. A kiérkező mentők sem tudtak már rajta segíteni.
Az 1956-os események kecskeméti vezéregyéniségeként halálra ítélt, majd felmentett forradalmár hetvenkilenc éven át sajátos céltudatossággal és hatalmas erővel minden nehézséget leküzdött, de ezúttal már nem volt elegendő energiája. Életéről és munkásságáról vasárnap közlünk nekrológot.
Az interneten Bátki Ferenc emlékére itt lehet virtuális gyertyát gyújtani.
|
