CSIKÓTŰZHELY

Régen a konyha büszkesége volt:

CSIKÓTŰZHELY

Volt kétszer három karikája éppen,
a nagy, középső, s legkisebb a résen,
a tetején egy keresztfül, hogy arra
rábökődjön a tűzpiszkáló karja,
szép csikótűzhely – ott nyergelt fölötte
a fazék, lábas, öblös öntött bögre,
s rágőzölögte füllesztőn a pára
a főztöket a mestergerendára,
a vége, mint egy csikó, emelt fővel,
ott viháncolt a nyeldeklő sütővel,
s a nagy öntvény, a hívogató platni,
rá kenyeret, meg krumplit ízlett rakni,
mind csupa jóság, s elképesztő fölség,
mikor a fogak ropogósra törték,
s a kis stokedlin néztem, hogy a lábak
a vert agyagba fészkelődve állnak,
mert fűtötte a telet nappal-éjjel
a hasogatott tuskó melegével,
s úgy húzódott a konyha közepébe,
hogy néhanap az Isten is elérje.