Kapcsok |
2014. január 17. péntek, 09:24 |
Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta csontunk köré hogy megízlelvén őrizzük a titkot: egy pillanatra sorsunk istené, a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek, az éj, a kéj már senkié. Heverünk torzan, mint a páros szobrok Ha tömbjüket az idő széttöré. De jönnek majd új közös kapcsok, láncok, megtartóbbak, mint minden karolás: futnak arcomon, arcodon a ráncok. s majd fonalai őszülő hajaknak tanítják, mi az összetartozás, amelyet ketté Isten nem szakaszthat. Illyés Gyula magyar költő, író, műfordító 1902. november 2. — 1983. április 15. |
LAST_UPDATED2 |