A manipuláció legveszélyesebb fajtája a tekintély elven alapuló manipuláció. Nincsenek észérvek, nem számítanak a tények, csak az van, amit a nagy(megmondó)ember mond. Az szent, az sérthetetlen, mi több, megkérdőjelezhetetlen. Ismerjük ezt a módit, láttuk már mind Francisco, mind pedig az önkéntes néptribun rajongói táboránál. De újabban nem csak náluk, másutt is!
Legutóbbi, az önkéntes megváltó sajátos performance-áról szóló, „A vég kezdete?” című szösszenetem – az olvasói reakciókból úgy tűnik – néhány helyen kiverte a biztosítékot. Ami azonban ennél érdekesebb és inkább említésre méltó, hogy a bombasztikus miniszterelnöki agyonlövetésen túl, akad itt még valami, ami bizony az én figyelmemet is elkerülte, pedig érdemes a továbbgondolásra!
A korrektség kedvéért említsük meg, hogy a média nagy nyilvánosságának kínos precizitással bíró agyonhallgatása közepette, azért akadt egy műsor, amelyikben majdnem meg merték említeni, hogy mire merészelte ragadtatni magát Kásler Árpád. Azért mondom, hogy majdnem, mert a Hír Tv P8 című műsorában, amit úgy egyébkén szombat estére száműztek (hú de kínos, hú de kínos), a műsor kísérőhangjának szerepét betöltő Gajdics Ottó Kásler Árpád nevét még ki merte mondani, de már, hogy mi is a lényeg, na, arról már Kósa Lajosnak és a nézőknek, nem mert beszélni.
De mindegy is.
Megmondom az őszintét, engem is rendkívüli gyorsasággal ragadott magával az éppen aktuális kormányfő láb alól való eltevésére történő felhívás bombasztikus és kétségkívül sokaknál szimpátiát kiváltó mozzanata, így jómagam is vétkes könnyelműséggel siklottam el egy apró, ám legalább ennyire fontos részlet felett, anélkül, hogy észrevettem volna. Ez pedig nem más, mint e kis értekezés címül választott a „Megfelelő népi felhatalmazás birtokában” szóösszetétel.
Nézzük meg ezt egy kicsikét részletesebben!
Mit is jelent a „Megfelelő népi felhatalmazás birtokában”? Hogyan kell ezt elképzelnünk, értelmeznünk? Arra kell gondolnunk, hogy a Haza Nem Eladó Mozgalom kitelepül a szokásos helyszínekre standokkal, ahol a vállalkozó kedvű honpolgárok aláírásukat támogathatják a mozgalom vezetőjének elhatározását?
KÉRDŐÍV „A” VÁLTOZAT:
Egyetért-e Ön azzal, hogy agyonlövessük az éppen aktuális miniszterelnököt?
KÉRDŐÍV „B” VÁLTOZAT (kissé cizelláltabb formában):
Egyetért-e Ön azzal, hogy bérgyilkost fogadjunk az éppen aktuális miniszterelnök likvidálására?
Tehát akkor, hogyan teszünk szert arra a bizonyos „megfelelő társadalmi felhatalmazásra”?
Egyáltalán, mi számít „megfelelő társadalmi felhatalmazásnak”? Mekkora támogatottság az, amelynél már miniszterelnökök agyonlövetése is szóba jöhet, mint komilfó társadalmi igény-kielégítés? Mer’ ugye igény, az vóna rá, ahogyan az olvasói reagálásokból is láthattuk.
Én nem tudom, azért kérdezem.
Nem akarok szemantikai vitákba bocsátkozni, de az is beszédes ám, hogy a kormányfő forgalomból történő kivonásához nem a „lelövetem”, hanem az „agyonlövetem” kifejezéssel találkozik a tisztelt nagyérdemű.
Ahogy Bódi Lajos, Tüdő az erőcsávó mondaná, árnyalatnyi különbség, csak ezúttal igenis van jelentősége. A lelövetés helyett az agyonlövetés szóhasználattal itt az elszántság, a komolyan veendőség és a brutalitás egy következő lépcsőfokára léptünk.
Munkahipotézisként, feltéve, de meg nem engedve, mondjuk „A” vagy „B” változat segítségével sikerül megölni OV-t, az éppen regnáló miniszterelnököt. Fogjuk magunkat, beülünk a helyére a bársonyfotöjbe, és onnantól kezdve mi osztjuk az észt. No meg a zsét, természetesen. Ez a dolog velejárója, elengedhetetlen része a munkakörnek. Tevékenységünk alatt valószínűleg mi is fogunk elkövetni égbekiáltó ostobaságokat, és ez még akkor is így van, ha szentül meg vagyunk győződve róla, hogy a lehető legjobban cselekszünk. Mindig lesznek olyanok, akiknek nem elég jó, mi több, egyenesen a Haza ellen való az, amit mi teszünk. No, mármost ha előáll egy ilyen helyzet, innentől kezdve minket is agyonlövethet bárki? Ez innentől kezdve egy általánosan elfogadott módszer, bevett gyakorlat lesz?
Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol meg kell, kérdezzem a kedves Olvasót, jól érezné-e Ön magát egy permanens polgárháborúban?
Aztán itt van egy másik tisztázandó kérdés.
Milyen politizálás, hogyan egyeztethető össze bárminemű demokratikus berendezkedéssel az, ha csak úgy tudsz felülkerekedni politikai ellenfeleden, ha likvidálod őt, azaz fizikailag megsemmisíted?
Ha nincs ellenére a tisztelt Olvasónak, és bírja még a gyűrődést, tetézném a bajt, rátennék még egy lapáttal.
Maradva a munkahipotézisünknél, nézzük meg, mi történne akkor, ha az önkéntes néptribun az örök vadászmezőkre költözne. Azonnal univerzális hivatkozási alap állna elő a nagy ellenlábas, Francisco számára. A hórihorgas ripacs és összes csatolt része azonnal rázendítene. Aszondanák: Íme, a diktátor! Jól nézzék meg! Annyira elege lett belőle a népnek, hogy az életével fizetett érte! A stadionépítkezés mellett a dicstelen vég is egy szörnyű párhuzam az öreg Nicolae Ceausescu-val. És arról se feledkezzünk meg, hogy ez azért egyedülálló a maga nemében, hiszen arra még nem volt példa legújabb kori történelmünkben, hogy kis hazánkban eltegyenek láb alól egy éppen regnáló miniszterelnököt!
Tudom, hogy ez csak egy lehetséges verzió, de azért mégis! Gondoljanak csak bele!
A maga nemében Francisco is egyedülálló dolgot vitt véghez, aktív hivatali idejében regnáló miniszterelnökként gyakorlatilag szembeköpött egy egész nemzetet! Ezt rajta kívül eddig még senki nem merte meglépni! És mégsem akarta senki sem felhívni a többieket nagy nyilvánosság előtt arra, hogy agyonlőjék ezt az embert. Pedig ha van valaki, aki megérdemelné…
Ugye milyen érdekes? De legalábbis azért ezen mégiscsak el kellene ám gondolkoznia mindenkinek, mégpedig erősen!
És ha már az agyonlövetésnél tartunk! Amíg az Európai Unió tagjai vagyunk, bekötve különböző nemzetközi szerződésekhez, az is eleve képtelenség, hogy népszavazást írjunk ki a halálbüntetés visszaállításáról. Tehát nem arról van szó, hogy szalonképes formában halálra ítéljenek valakit különböző társadalmi elvárásoknak megfelelően, hanem arról, hogy egyáltalán népszavazhassunk ennek a lehetőségnek a vissza hozataláról az ítélkezési gyakorlatba!
A legutóbbi bankrobbantás pedig jól példázza, hogy bizonyos érdekeltségi körök mindent megtesznek annak érdekében, hogy hazánk legyen az első olyan állam a nagyságos és fényességes Európai Porta országai közül, ahol behívhatják – az idegen haderő behívásának amúgy is nagy hagyományai vannak errefelé – és éles lőszerrel, valamint tűzparanccsal bevethessék az unió gyorsreagálású erőit.
Vannak, akik azt mondják – talán hangulatkeltés céljából, talán a történések realitásokban tükröződő valóságaként –, hogy ez lesz az utolsó békésen megrendezésre kerülő országgyűlési választás egy ránk váró polgárháború előtt. Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, és van, aki tényleg ezt mondja: „Megfelelő népi felhatalmazás birtokában” agyonlövetteti az éppen regnáló miniszterelnököt.
Egy biztos! Mindenki nézze meg, nagyon nézze meg, hova és kire adja a szavazatát, hova húzza be azt a bizonyos X-et!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő