ISTENTEREMTÉS
Ha én az Istent kitalálnám az arcom mása lenne de hiszen én őt kitaláltam mert megálmodott engem és így éber álmaimnak része az irrealitásig és ez a tíz bot fenekemre szegény csontjaimra vásik Megalkotott hogy megteremtsem na és mi lett a vége profán bukásom vereségem az ő szent veresége minden suta próbálkozásom s kudarcom a kudarca kemény vaslemez éjszakákban velem szürkül az arca Sorra szerettem Máriáit s nem fogant nekem egy sem nem ős-Babilon partjainál a Dunánál öregszem a Cet hasában és a Láger bűzös gyomrában laktam egy magyar költő mint a láncra kötött kutya ugattam Ismertem József Attilát és sejtettem jövő sorsát s hogy sínre feküdt sovány teste a lélek lett az ország mert ágyban párnák közt meghalni nem hagyták volna úgy sem elképzelni a bűnt s a vádat nem-képzelni igyekszem Elgondolkodom néha én is költők ügyeskedésén ahogy hidegen osztozkodnak Attila örökrészén ilyen és olyan előjellel - fénytöréses világ ez a fújt szivárvány alatt elfér bohóc csaló és vátesz Elfáradtál szegénykém látom ez már a negyedik műszak de ahhoz akit kitaláltál a sorsában is hű vagy pihenj kifűzöm a cipődet magammal látlak egynek ha elkísérsz majd ott a sírba egy istent is temetnek.
*
A KÉRDEZŐ
Az isten kézművesnek teremtett valaha valamikor s megtanított bánni esztergakéssel vésővel satuval később elszabadított bennem súlyos szavakat majd olyan formákra oktatott hogy bonyolult életem akár a faragott kő köszörült kés vásznon a festmény sokértelműen és egyértelműen elmondja magát
S bár engem is elásnak majd a keserűillatú földbe nem lehet tőlem többé megszabadulni mert benne maradok a kérdezőkben mindig dühödtebb kíváncsisággal az érteni vágyás rögeszméje szerint válaszra várva
*
ŐSZROBBANÁS
Lángbaborult már megint a Város októbervégi gabonakazlak aranypárákban édes illatok krómezüst madarak fémrepeszei csorbulások az égbolt üvegén Lakkozott aszfalt áruházkirakatok nyilaznak vakult szemünkbe siető asszonyok lányok combközép varázslatukkal hibátlan szemsugarakkal kisgyerekek - -
Én itt születtem őriztek mindmáig gipszangyalok fogatlan ínyükkel homokkő fenevadak kentaurok oroszlánok emberszagukkal a kapualj alagútak szent füstölőkkel a gyárak kéményei
Ismerem én a könyvtárakat s a csehókat kórházak ketreceit savanyúcukorka illatu mozikat és temetőket szemhéjam mögött a Térképnek vérvörös hálózatát s tudom a Belvárost látom a nőit ringatva szép luxustomporukat októberközépi fényben - -
Tüdőmben több a korom mint az oxigén több a pernye s hamu és számosabbak halottjaim mint a szépjárású fiatalok körülöttem - - -
Ezt a térképet viszem magamban a bőröm alatt felszin alatti piros homályok légutain gyönyörű emberi szerkezet - s ez már a teljes emberi mű! - ércsöveiben ideghálóiban véráramának vegyi üzemében az anyagcsere a lélekzetvétel a pusztuló sejtek a születő sejtek meghatározott innen kötődő és innen bucsuzó okos rendszerében
addig amíg addig amíg
*
HÓREB HEGYÉN
Mint az a megvénült szigonyszakállú Hóreb hegyén kit odaállított a kaporszakállú a Kirekesztő hogy csak vakuljon attól miben része nem lesz és lázas szemét a célegyenesben csak meresztgesse abban a reményben hogy életművét betetőzve látja de lábujjait már sosem meríti a hétszer szitált fölhevült homokba és homlokán a nehéz verítéket nem száríthatja pálmák hűvösével s a mandulával tűzdelt ürüpecsenyét barátai közt el nem fogyaszthatja s bár láthatja a sziklák s ligetek s a leányszemű tavak kék világát már oda be nem léphet mint az a megvénült szigonyszakállú ki szüntelen a sódert nyomta míg az ígért földnek küszöbére értek - izgága nép boldog bálványimádók! - ki habzó szájjal agitált üvöltött ezernyi üdvöt s átkot kitalált nos ez a megszállott szigonyszakállú csak áll Hóreb hegyén mert hibáit s bűneit összegezték s útlevelére rákerült a nem - -
mint ez a férfi a legendás fattyú a királylány öléből származó kit ringatott sásbölcső a folyón s kinek kétfelé nőtt hegyes szakálla az istenszarvu fényes emberállat kinek végül tudtára adatott Nem léphetsz soha ama szűz talajra melyet ígért neked egy látomás - -
szóval így nézek összegező szemmel Hóreb hegyén kit oldaállítottak s tudom amit nem tudhatott a másik hogy tükrében a tömör fényvarázsnak a káprázatos föld s a buja éden csak öncsalás csak optikai játék
*
A HUSZADIK SZÁZAD HARMADIK HARMADÁBAN
Az emberiség egy része még mindig érzi ínyén az emberhús ízét szózatot mond a világemelvényen de szívében a máglyatánc lobog
Az emberiség egy része még mindig fonott szíjostort markol tenyerében és megtanult pár nélkülözhetetlen jelmondatot a forradalmi hitből
Az emberiség egy része még mindig az ember-máglyák bűzét szívja be az ember-máglyák füstjébe mereng míg az ember-máglyák üszkébe vizel
A kannibálok gasztronómiáját a bendő-gyomrok emléknedveit hiéna-humanisták tapsa közben egy fájó hiány ködében idézi
De már az emberiség másik része - ajkán meleg az édes anyatej még! - bordáin semmi védőöltözet szabadságharcok vére homlokán
Igen, az emberiség másik része a gyengéd együttérző s mindig lázadó ha nem is fegyvert - érveket kovácsol s ha üldözik - de mégis fennmarad!
|