TÁRCA
„A múlt héten történt először, hogy megszólták a régiek, ő nem is igazi csöves, csak amolyan luxusguberáló. Járogat haza a saját lakásába aludni, közben meg itt dőzsöl az utcán, kiveszi más szájából a falatot, elhalássza előlük a pénzre váltható hulladékot.” – Sultanus Beatus tárcája
Az Újonc
A csütörtök és a péntek az ő napjuk, akkor rakják ki az emberek a kukát. Érdemes tenni egy kört este és másnap hajnalban is, mert a régiek már felosztották maguk között a területet. Közülük valaki a múlt héten egy vasrúddal kergette el az Újoncot, hogy megmutassa: az Ősz utca vége, a gazdag cigányok lakta rész már foglalt.
Az Újonc is azért járt oda, mert – ahogy ő mondta – a fukszosok nagyvonalúak. Egész tálcákkal dobálták ki a süteményt, néha még hamar megunt konzervet is talált a kenyérszeletek mellett a zacskóban. Talán három-négy étkezésre is futotta belőle. Most mehetett vissza a közeli utcákba alumíniumdobozokra és palackokra vadászni. Három hete kezdte, hamar beleszokott. Nyolc hónapig járt állásinterjúkra, de az utcai életet hálásabbnak találta. Az utazásra, az iratok fénymásolására, az erkölcsi bizonyítványokra időt és pénzt pocsékolt, a harmincadiknál nem számolt tovább, egyszerűen feladta. A nehéz időkre félretett tartaléka is megfogyatkozott.
A múlt héten történt először, hogy megszólták a régiek, ő nem is igazi csöves, csak amolyan luxusguberáló. Járogat haza a saját lakásába aludni, közben meg itt dőzsöl az utcán, kiveszi más szájából a falatot, elhalássza előlük a pénzre váltható hulladékot. Takarodjon hát a puccos kis lakosztályába, nyisson kuplerájt, vagy árulja ő maga a testét, de ne járjon ide sajnáltatni magát, amikor semmi gondja nincs, csak éppen a munkája hiányzik.
Jani bá, kortárs hajléktalan (Fotó: Hegedűs János)
Keményen kellett dolgoznia, hogy a sárga csekkek beleférjenek. A heti bevétel hatezer körül mozgott, amiből a farhát és az egyéb hozzávalók elvittek ezerötszázat. Ehhez jött még ötszázért a heti kenyéradag. Pár héttel ezelőtt a fukszosék kukájából kibányászottakkal együtt ez még bőven elég volt. A maradék pénzből éppen kihúzta a hónapot, befizette a számlákat.
A kocsmákba járt melegedni, még nem nézték ki, három hét alatt nem koptatta meg annyira az utca. Mindenki úgy hitte, keresi a helyet, állásinterjúkra és a központba járogat, de valójában a város másik végében gyűjtögetett. Szégyenérzete hamar elmúlt, a munka kitöltötte az egész napját, ráadásul a szorgalmas, mindent megtervező emberek közé tartozott. Könnyen alkalmazkodott, beosztotta a pénzt, az időt, és jól gazdálkodott az energiáival is. Kéregetésre soha nem gondolt, nem az ő stílusa a tétlenül üldögélés.
Eddig csak egyszer kellett szorosan fejére húznia a sapkát és a kuka mögé kuporodnia. Egykori tanítványai sétáltak el mellette, miközben ő guberált. Azóta nem volt hasonló helyzet, de tudta, az Újonc életéhez ez is hozzátartozik. Ez volt a válásnál, a munkanélküliségnél, most meg a gyűjtögetéssel is. Egyszer ismerteti a helyzetet (kedvelte ezt a szófordulatot), és folytatódhat az élet a normális kerékvágásban. Hamar megszokják az emberek a megváltozott körülményeket.
Szappanos Ica, kortárs hajléktalan (Fotó: Hegedűs János)
A bútorai elkelnek lassan, a tévére és a rádióra már akadt is vevő. Elég, ha egy ágya, egy asztala és néhány széke marad. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, gondolta, hiszen ő megérti a nehéz gazdasági helyzetet, ilyenkor mindenkinek össze kell húznia magát. Talán jól mondják az igazi hajléktalanok, nem kell olyan borúsan látni a világot. Elvégre ott van a nagy fogásra a csütörtök és a péntek, és mégiscsak ki tud jönni valahogy. Ötletel, rutint szerez, kapcsolatokat épít. Diplomás emberként egyébként is tudhatja, minden szakmának megvan a tanulóideje. Ez csak egy átmeneti állapot. Nem sokáig marad Újonc.
A tárcát Hegedűs János fotóival illusztráltuk.
Sultanus Beatus