Láttam, olvastam, hallgattam

Link ajánló 38.

AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA

Add meg nekem, irgalom Istene,

hogy mindazt,

ami tetszésedre van,

buzgón óhajtsam, okosan kifürkésszem,

valóban fölismerjem,

neved tiszteletére és dicsőségére

tökéletesen teljesítsem.

Istenem, mutasd meg helyemet a világban,

add, hogy tudjam, mit és hogyan tegyek,

amint azt illik és lelkemnek hasznos.

Uram, Isten ne engedd,

hogy valaha is elcsüggedjek,

akár kedvező, akár kedvezőtlen események közepette,

az előbbiben ne ébredjen bennem kevélység,

az utóbbiban pedig ne váljak hitvánnyá.

Semminek se örüljek, semmi miatt ne bánkódjak,

csak az érdekeljen,

ami közelebb visz hozzád, vagy eltávolít tőled.

Hadd vessek meg, Uram, minden mulandó dolgot,

hadd legyen számomra drága minden ami örök.

Ámen

*

Mécs László

JÁRTAM AZ ELLENSÉG FÖLDJÉN

Meglestem, hogy milyen szerelmesen
álmodja nékik milliárd virágját
a Föld, s milyen anyásan termi ki
a kenyeret, ahol paraszti láb járt
nagy munkalázban, s hogy a veríték-
csöppek cipójukat ürömbe mártják,
akárcsak nálunk otthon!
.
És láttam, hogy az égi madarak
nem undorodnak, sőt dalolnak nékik,
és a kutyák gazdájukat üres
gyomorral is, ha kell, testükkel védik,
s kereszteken a Jézus ölelő
két karja vinné mind egész az égig,
akárcsak nálunk otthon!
.
És láttam, hogy a parkok mélyein
napfényes álma zeng a szeretetnek:
hogy proletárok félig rongyosan,
gyengédeden galambokat etetnek,
hogy karikája perdül és arany
kacaja csendül édes gyermekeknek,
akárcsak nálunk otthon!
.
És láttam, mily legendás májusok
tavaszodnak menyasszonyok szívében,
s mily hősök az anyák, míg két szemük
csillaggá szentül a sok szenvedésben,
s mily mártírok a halk igavonó
apák az egyre sűrűbb gond-nyesésben,
akárcsak nálunk otthon!
.
És láttam, hogy minden görögtüzek:
tréfák, parádék, művészet, szerelmek
azért gyújtódnak föl, hogy valahogy
befödjék velük a halálfélelmet,
mert tátott szájú éhes temetők
kivétel nélkül mindenkit lenyelnek,
akárcsak nálunk otthon!
.
S most nem tudom sehogy megérteni,
hogy mért áll köztünk fekete szivárvány
szent híd helyett? És mért jár bégetőn
a béke, mint megsebzett égi bárány?
És mért mered ki millió szurony
szép országuknak vár-öves határán,
akárcsak nálunk otthon?

(Fehéren és kéken, 1937)

*

*

Valamikor a tizenkilencedik század utolsó éveiben történt, hogy az Akadémia közgyűlésén felállt egy akadémikus költő, és követelte, hogy egy bizonyos Lőwy Árpád

ot - aki pornográf verseivel lejáratja az MTA-t - határozatban ítélje el a testület. Ezután dr. Réthy László akadémikus, több tudományos szakmunka elismert szerzője emelkedett szólásra. „Lőwy kalapjára macskaszarral lőnek / Lófasz a seggébe az ilyen költőnek” - mondta tárgyilagosan, és leült. Méltóságos Réthy László, az etnográfia és a numizmatika professzora, a Nemzeti Múzeum érme- és régiségosztályának igazgatója ugyanis nem volt más mint Lőwy Árpád, akinek disznó versezetei másolatban terjedtek a falusi vásárokban és az úri kaszinókban egyaránt.

1851-ben született Szarvason nemesi családban, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Numizmatikából és ősrégészetből doktorált, román nyelvtörténeti és etnográfiai kézikönyvet írt, s emellett régészként is aktív volt. Tagja volt a kor legfontosabb tudományos vállalakozása, a Révai Lexikon szerkesztőbizottságának is. Valószínűleg átlagosan unalmas tudóskarrier várt volna rá, ha nem történik vele két családi tragédia. Alig tízéves házasság után súlyos betegségben meghalt felesége, Tokaji Nagy Irén, két kisgyermekük az apára maradt. Egy évvel később a kezei között halt meg másfél éves kisfia is. Innentől kezdve, bár tisztességgel nevelte lányát, mindennapos vendége lett a pesti kocsmák, éjszakai lokálok világának. Ekkor kezdte ontani szókimondóan pajkos verseit, amelyeket később barátainak is megmutatott. 

Miközben Réthy professzor továbbra is minden nap bejárt a múzeumba, az éjszakában megszületett Lőwy Árpád, az „ősmagyar pesti zsidó” lator-költő, akinek semmi sem szent. Réthy maga is írt verseket, megénekelte felesége halálát, és vallásos költeményei is fennmaradtak, de országos ismertséget csak Lőwy szerzett. Különösen egy furcsa bécsi társaságban volt nélkülözhetetlen a költészete. Thallóczy Lajos bécsi főlevéltáros házában gyakran találkoztak a császárvárosban járó magyar politikusok. Délutánonként hölgyek is előfordultak, őket a gyakorta itt vendégeskedő Réthy László szórakoztatta ártatlan rímekkel, ezt követően azonban csak férfiak maradhattak a mulatozásba hajló estéken. Ilyenkor a délutáni „fehér” versek pornográf, „fekete” verziói mellett a császári családot gúnyoló verseket is szavalt a gátlástalan költő. A mindenkori politikai helyzetet is tabuk nélkül elemezték, a vendégek között megfordult Tisza István miniszterelnök, Bárczy István budapesti polgármester és más szigorú államférfiak. A legbelső kör, az ugyancsak komoly tudósokból és üzletemberekből álló korhely csapat valódi titkos társaságot is létrehozott „Bűzőrség” néven. 

A Lőwy-versek a középkori diákhagyomány folytatói, tudta vagy érezte ezt közönsége, a dualizmus korának tudományos és politikai elitje is. A szabadszájúság felszabadító ereje megérintette a halk szavú Szép Ernőt is, aki üdvözlő verset írt Lőwyhez. Sokan úgy tudják, hogy a Toldi pornográf átiratának szerzője is Lőwy, ez azonban nem igaz. Az ő vaskos tréfái sosem szellemtelenek és durvák, mint az iskolákban generációk óta terjedő Toldi-parafrázis. Verseit a nyelvi sokszínűség, formai játékosság jellemzi. Ilyen például az a verse, amelyben a szexuális aktus száz különböző magyar nevét foglalja rímbe: „(…) Búgat a bús disznóhajcsár, ökörhajtó besuhint, / Beheppent a fürge pinczér, a szakácsné ha kacsint. / Benyes a szorgalmas kertész, bereccsent a laboráns,/ Bojtár götyöl, s a frajlának behagyít a praktikáns./ A tornász meghúzza hölgyét és befúr az asztalos,/ Megélvez a szolgabíró, ha a lány alkalmatos. / A rézöntő meg becsörrent, patikárjus meg beád, / Közösül a polgármester, lassan mozgatva farát./ Befreccsent a tűzoltó, ha csőre kapja a leányt. (...)” 

Miközben dőltek belőle a hasonló versek, közönsége nem tudta, hogy az őt felesége halála óta kínzó depresszió idősebb korára csak súlyosbodott. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy egy fiatalkori tudományos mulasztása miatt (nem katalogizált megfelelően egy éremgyűjteményt) múzeumi kollégái megvetik, vagy egyenesen tolvajnak tartják. Ennek ugyan semmi alapja nem volt, de a búskomor Réthy professzor és a benne élő korhely Lőwy Árpád figurája mind nagyobb távolságba került egymástól. Fennmaradt egy levele, amelyben egy barátjának megírja, hogy depressziója mélypontján az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatja. 

Végül nem Réthy betegsége vitte el, hanem Lőwyé. A Lőwy-estek elmaradhatatlan kelléke volt a poéta szájából lógó pipa, amely reggelig nem aludhatott ki: a költő-tudós légcsőrákban halt meg 63 évesen. Még a Nyugat is megemlékezett róla, Schöpflin Aladár búcsúztatta. Barátai szobrot akartak neki állítani, de a kezdődő világháború véget vetett a gyűjtésnek. Pedig a talapzatra ars poeticája kerülhetett volna: „Azért csak annyit mondok ifjú népem: Disznókodni szabad, – de csakis szépen!”

*

A pontgyűjtő kártyákról

http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20121122-tve-a-kereskedok-jarnak-jol-a-pontgyujto-kartyakkal.html

*

TANMESE A SÁTÁNRÓL.

A Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.

A megnyitó beszédében ezt mondta: Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.

Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal!
- Ezt akarom tenni. - mondta a Sátán. Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!
- Hogyan tegyük ezt? -- kiabálták a démonjai.
- Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat - válaszolta.

- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.
- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!

- Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a "halk, szelíd hangot".
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek.. hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.

- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!
- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Õ feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza.
- Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják.
- Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.
- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.
- Működni fog! Működni fog!
- Mekkora terv volt!

A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.
Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben. Döntsd el te magad!

*

Tóth J. Zoltán

Halálbüntetés: pro és kontra

A halálbüntetés kérdésében mind a magyar, mind a külföldi szakirodalomban rengeteg tanulmány született, ám ezek szinte mindegyikének közös sajátossága, hogy a problémakört csak az egyik oldalról vizsgálják meg, és szándékaik szerint propagandát kívánnak kifejteni vagy a halálbüntetés mellett, vagy azzal szemben (bár kétségkívül ez utóbbi a gyakoribb). Olyan tanulmány azonban nagyon kevés született (én személy szerint az átnézett majd három tucatból egyet sem találtam), amelyik mindkét fél érveit objektívan bemutatná, az állásfoglalást ezek alapján az olvasóra hagyva. Jelen tanulmány ezt az űrt kívánja betölteni; azokat az érveket szándékozik bemutatni (legyenek azok halálbüntetés-pártiak vagy abolicionisták), amelyek gyakran megjelennek az e kérdéskörről szóló vitákban. Néhol ezt párbeszédszerűen, egymással vitatkozó nézetek pro és kontra állásfoglalásai bemutatásával tesszük, máshol egyszerűen ismertetjük a különböző felfogásokat, a döntést ezek helyességéről az olvasóra bízva.

Tudjuk persze, hogy ez a kérdés a politikai valóság szintjén a mai Magyarországon nem aktuális, ám ezen írás célja nem is az, hogy visszaállítsuk-e (vagy visszaállítható-e) a halálbüntetés vagy sem, hanem pusztán azon érvek és ellenérvek teoretikus jellegű bemutatása, melyekkel elviekben a halálbüntetés támadható, illetve védhető. A legsúlyosabb büntetés alkalmazhatóságával kapcsolatos vita hét fő problémacsoportot érint, továbbá vannak egyéb, az előbbiek mellett marginálisnak tekinthető kérdéskörök, melyek mindegyikét – legalább érintőlegesen, a főbb érveket és ellenérveket elemezve – a megalapozott álláspont kialakításának lehetővé tétele céljából jelen tanulmány be kívánja mutatni. Ezek közül elsősorban a nemzetközi egyezmények halálbüntetéssel kapcsolatos szabályozását kívánjuk elemezni, majd ezen büntetés elrettentő hatásával, antihumánus, illetve szükségtelen voltával, a Justizmorddal, a büntetés céljával és a gazdaságossági szempontokkal kapcsolatos vitát, végül pedig az egyéb érveket és ellenérveket kívánjuk az olvasó elé tárni.

http://jesz.ajk.elte.hu/toth14.html

*

Tarnóczy Szabolcs

Halálbüntetés

jegyzet egy megkezdett társadalmi vita margójára,

keresztény szemmel

Hiszem a testnek feltámadását és az eljövendő örök életet!

Az istentiszteletet vasárnaponként rendszeresen látogató keresztények, közös hitük megvallásakor újra meg újra szavakba foglalják a Krisztusunk által kétezer évvel ezelőtt reánk testált, üdvözítő tanítás alaptételeit, többek közt az alcímünkben szereplő mondatot is. A Credo kötelez, személyes felelősséggel jár. A kérdés: csupán szajkózzuk e szavakat, vagy valóban el is hisszük, hogy igazak? Mert ha már csak formális a kereszténységünk, ha Európa végképp elszakadt krisztusi gyökereitől, akkor a zsidóssággal és az iszlámmal szembeni szellemi többletünk puszta illúzió, önvédelmi harcunk felesleges és tragikomikus; az északi fehér ember voltaképpen rászolgált a kipusztulásra, akár hajdan a dinoszauruszok…

http://kuruc.info/r/7/104336

*

Józsi bácsi blogja  - igazzá vált hazugság

http://www.ivi.hu/blog-igazza-valt-hazugsag

*

A liberális hazugságkultúra

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/11/24/a-liberalis-hazugsagkultura-1-resz-egy-liberalis-megbotlik-es-az-onkentes-liberalis-kgb-a-tettek-mezejere-lep/

*

A Moszad Magyarországon

http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=2&id=100&korosi-imre-osszeallitasa-a-moszad-hazai-rombolasarol

*

Gáza

1.

http://hvg.hu/velemeny/20121123_Gaza_seres

+

2.

Gyöngyösi és az egyes zsidók –

sárga csillagos élőlánc a parlament körül

http://www.hunhir.info/?pid=hirek&id=59621

*

A rendszerváltás hiteles krónikája – Kőrösi Imre

http://kkbk.blog.hu/2010/05/14/tagra_zart_fulek_avagy_arculcsaptak_a_jovonket

*

Bosnyák Zoltán

http://betiltva.com/2010-2013/bosnyak-zoltan-hogyan-szallta-meg-a-zsidosag-magyarorszagot-i-resz/

*

Kossuth a zsidókról

"A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egyben köttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földmívelő népnek, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővölködésének telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Ezen népcsoport, kit vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta, az elnyomattatás érzéséből származó oldozhatatlan szoros együttartás századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzeteknek, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedveit elszívó gomba él, egybenolvadott, vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal közelített volna, ezen boldogtalan nép, mely Istenünknek szép teremtett világán egy talpalatnyi földet magának nem nevezhet, s kitörülve a nemzetek sorábul egy irtódzást gerjesztő bélpoklosként, utáltatva tévelyeg a föld lakosi között, kit 1647-iki országgyűlésünk 91-ik törvénycikkelye lélekesméret nélkül szűkölködő gazembereknek kiált ki, kit polgári törvényeink az emberiség s társaságos élet szebb jussaitól megfosztottak, s előtte a becsület s tisztelet ösvényét örökre elzárva, már bölcsejében a többnyire csalárd, ritkán becsületes fortélyokbul leendő alacsony élelemre kárhoztatták, ezen szerencsétlen nép, midőn lételének fenttartozását csak a mások megrontásán gondolja építhetni, s ön gondatlanságunk s haszonkeresésünk által megerősített bódult tévelygését anyjának tápláló tejével szívja bé, keserves bosszút áll becstelen sorsáért. Egész helységeket tudok, hol a szegény földmívelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat, - hiába igyekszik iszákosságra hajlandó természetét szegénységével zabolázni, s a korcsmák ajtaji előtt leskelődő zsidó bisztatgatással,creditum ígéretével bé tudja tsalni küszöbén, s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van, a kettőztetett pohár közt felejti gondjait, s ha holnap terhesebben érkeznek vissza, orvosságát kettőzteti. Az iszákosság firul fira természetté változik, s jövendő aratását a tavasz nyíltával, jövendő szüretjét aratáskor régen megitta. Pedig magyar becsületemre esküszöm, festésem nagyítást nem esmér. Tudok közelébb egy derék helységet megyénkben, melynek lakosai még ezelőtt 20 esztendőkkel 30 quadrat mértföldnyi kerületen a legjózanabb, legigyekvőbb, legszorgalmatosabb közönséget tették, s ma már, amióta a compossessoralis haszonkeresés minden negyedik házhoz egy korcsmát állított, a legerkölcstelenebb, legtunyább, legravaszabb emberekké változtak, s naprul napra szegényedve, végpusztulásokat várhatni. Megilletődve hallottam a helybeli lelkipásztort népének erkölcstelensége felett könnyes szemmel panaszkodni, s panasza valóságát, így annak indító okát is igaznak lenni magam tapasztaltam. Igaz, ezen nemes megyének mindenkor atyáskodó gondossága bölcs s célirányos határozatai által a lehetségig igyekezett e veszedelmes mételyt gátlani. De a törvények sikerét vizsgáló tapasztalás e bölcs határozásokat elégteleneknek lenni találja. Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidók kijátszani ne tudnák, valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna, s ha e veszedelmes népnek civilisatioját vallása szokásai, természete továbbá is lehetetlenné teszik, ha a jelen való korban még soká fog köztünk fetrengeni, a földmívelő népnek végpusztulását kikerülni lehetetlen lész."

(Értekezés az éhínségek okairól, 1828)

*

Erdélyi József:
VÖRÖS MÁJUS

(1919)

Ne féltsétek a zsidókat,
az Egyiptom-pusztítókat!

Mit nekik a vörös terror? —
Vörösebbet láttak egykor!
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Tegnap olyan nemzeti volt,
s nemzetközi ma már a bolt,
vörös díszben a kirakat,
vakítja az »elvtársakat.«
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Szemes szemtelenek jussa
a világ minden izmussa.
Eszme ide, eszme oda,
csak a bolond gójnak csoda. –
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Az uccákon halál baktat,
minden ajtón bekopogtat.
Zsidó ajtón int a Tóra,
s megy a halál más ajtóra
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

De csak tűrjünk: a türelem,
sirhalmunkon rózsát terem.
Lovak vagyunk vörös hámba,
zsidót viszünk Kánaánba.
Így aztán a kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal gázol ismét,
át a Vörös-tengeren!...

(Megjelent

a költő VILLÁM ÉS VIRÁG című verseskötetében.

Bp. 1943. Turul, 212-213. old.)

*

Őrjítő mandragóra

http://ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7331

*

Marschalkó Lajos

A sodródóknak

Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,

Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.
.
Te vagy a bűnös, ki sugva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!
.
Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjjön a gula
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te épitetted.
.
A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden úrt szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!
.
Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.
.
Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!