| Oly korban élünk... |
|
| 2012. november 25. vasárnap, 14:18 |
|
Több száz ember kísérte utolsó útjára Stiaszni Évát Több száz ember kísérte utolsó útjára Stiaszni Évát, akit a végrehajtók kergettek az erőszakos halálba. 51 évet élt. Metróvezetőként rengeteget dolgozott, de ennek ellenére ő is, akárcsak több mint egymillió sorstársa, a frankhitel őrület csapdájában vergődött. A kilakoltatási moratórium megszüntetését követően, a bankok által javasolt kvótaren dszer bevezetése után, a fizethetetlen tartozások miatt elárverezték a feje felől a a lakást. Október 6-án délelőtt rendőri kísérettel érkezett a végrehajtó az erőszakos kilakoltatásra. Az esemény tanúi elmondták, hogy a végrehajtó rátörette az ajtót a lakásban tartózkodó kétségbeesett asszonyra, aki látván a szobájába betörő idegeneket, a hatalmas sokk hatására levetette magát a kilencedik emeletről. Ez az eset hatalmas társadalmi felzúdulást váltott ki, és több társadalmi szervezet is kifejezte felháborodását a végrehajtás embertelensége miatt. Ugyanakkor együttérzésükről és segítő készségükről biztosították a gyászoló családot. Az asszony temetésén a családon és a rokonokon kívül jelen voltak még a kollégák, valamint a Fővárosi Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének tagjai, akik közé Éva is tartozott. Valamint a Magyar Szociális Fórum tagjai, Simó Endre vezetésével, a Munkáspárt tagjai; Thürmer Gyula vezetésével, a Fehér Kéményseprők Társadalmi Szervezetek Szövetsége; Dabasi Tamás vezetésével, és még sok együtt érző magyar ember, akiket megrendített ez a tragédia. A temetés résztvevői becsléseink szerint körülbelül 200-an voltak. A gyászszertartás 13 óra 15 perckor kezdődött a temető ravatalozójában, majd a gyászolók lassú, méltóságteljes menetben kísérték Stiaszni Évát az utolsó útján. A sírnál lerótták kegyeletüket. Virággal borították be a mélybe engedett koporsót. http://www.youtube.com/watch?  *** www.nemzetihirhalo.hu *************
Hány áldozat kell még a bankárok és a kormány asztalára? Utolsó levél barátunktól, nyogudjon békével!  Duft naplója - Segítségkérés! Sürgősen munkát keresek, mert kilakoltatnak, ha nem tudom fizetni a rezsit, és éhen halok, ha nem tudok legalább egy kis kenyeret venni.. Januárig kaptam ultimátumot, ha nem fizetek hajlék nélkül maradok! Takarítani is elmennék, csak legyen végre munkám! Előre is köszönöm a segítséget! Fekete Gabriella - Duft naplója FEKETE GABRIELLA (DUFT) LELKE HAZATALÁLT... Szia Duft!  Na, hogy vagy? Szereted még a tavasz illatát, a fanyar vörösbort és a holdfényes éjszakát? Milyen sokszor is mondtad, hogy mi nem mások vagyunk, hanem egyformák... Hányszor, de hányszor rángattál vissza szelíd idealizmusomból, és adtál szerető, bölcs tanácsokat... Emlékszel Gabi? "Ha egy szobor előtt megállunk megcsodálni a művészi alkotást, mindannyiunknak más és más dolog fog eszébe jutni a mű kapcsán. Egyszerűen másképpen éljük meg az értékeket. Sokfélék vagyunk, de ugyanolyanok." Én a fejemet csóválva nevettem, te az olcsó szemüveged alól néztél rám megrovón, ám mégis kedvesen. " Bölcsen kell tűrni, amit a jó Isten ránk mér és derűsen elfogadni azt a jót is, amire talán még méltókká sem váltunk..."- és már gyújtottad is a következő bagót. Legyintettél és mondtad: Egyszer meg fogsz érteni!" Duft! Most mit hülyéskedsz? Gyere, vitázzunk tovább! Az utolsó találkozásunk és az utolsó sétánk emléke jár a fejemben. A pesti éjszakában a flaszteren ketten sétálva- mögöttünk Anikó, Laci, Sanyi, Gábor és a többiek... Te kántáltál és tanítottál, én riposztoztam, te nyugtattál... "Feri! Ferikém! Közel a magyar feltámadás!"- daráltad a szavakat és én őszintén csodáltalak. Kevés embertől bírom és fogadom meg a kritikát, de tőled, akkor igazán jólesett. A bennem lévő ezernyi kétség, tehetetlen düh, a meg nem értett számolatlan ambíció... Most, meg mikor kapizsgálom a bölcseletedet- elmentél... Hát, jól itt hagytál Gabikám! Már tudom, hogy nem vagyunk mások. Ugyanolyanok vagyunk! Mindenben igazad volt, megértettem igazán! Nekem is revideálni kellett az álláspontomat: Minden, ami magyar, az jó nekünk! Csak magyar legyen... csak, az legyen! Duft! Figyelj most Te reám! Én és a barátaink még maradunk kicsit... és harcolunk... mert, ahogyan jósoltad: "közel a magyar feltámadás!" Anikóval telefonozok, - ő nyeli a könnyeket, én hallgatok- és közben nagyon nehéz a megmaradás. Legyen neked könnyű a föld Gabikám! Ha fentről nézel, ne felejtsd el soha: Sétálunk mi még együtt az égi flaszteron! Szia Duft! Barátaid és harcostársaid nevében: Feri |
| LAST_UPDATED2 |