Az emberi balgaság bölcselete - 10. |
2012. július 11. szerda, 14:40 |
ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA
Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek
Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leirva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait." Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De a kik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Czondráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon! Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el. Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv melly czélhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mindegyütt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak? Oh nem, nem! a mit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez ’ember!’ advák örökűl - Kivéve a ki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák. És mégis is – még is fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a mit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg olly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérűnk mínden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tűrni és tanulni. Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, melly ég felé viszen, S mi a helyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharczok tiszta sugaránál Ollyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! (1844 vége) *
Izolálódás Elkerülnek az emberek. S erre te „büszkén” még jobban elkerülöd őket *
Elveszíted a humorérzéked – Vagy éppenséggel mindenből tréfát űzöl *
Elviselhetetlen teher pszeudo létezésed könnyűsége *
Legénykedő – emberkedő Erőn felül vállalsz, majd idővel bele is rokkansz *
Néző, de nem látó Észre se veszed a lehetőségeket vagy nem élsz velük *
Félelemből mások felett zsarnokoskodsz *
Rosszra rossz reakció Frusztráltságod agresszióval kúrálod *
Gondolkodni is resten dögunalmat áraszt *
Hagyma Ha minden héjat lehámozunk, nem marad semmi mag *
Ha mások ezt nem is teszik veled, Akkor te magad ringatod el hamis illúziókba… *
Csengőfrász Beleremegsz minden éjszakai, hajnali zajba, S még annak kellene örülnöd, hogy nem érted jöttek *
Vagy nagyon olcsó a könyv, De akkor paternalista rendőrállam cenzúrázza, Vagy mindent, de mindent kiadnak, Csak éppen egy napi jövedelmed kéne rá kiadni *
Túl korán a mélyvízbe dobva, Így csak víziszonyod lesz, Pedig a víz szerelmese, Akár úszóbajnok is lehettél volna *
Kiskorúsítva Semmiről nem dönthetsz véglegesen, Még egy apró bolti vásárlás is engedélyhez kötött, S így indoklás nélkül megakadályozható/megvétózható *
Damoklész kardja alatt Bármikor jöhet a végrehajtó, a kilakoltató *
Ha elmondod, letagadom Írásba meg végképp semmit nem adok *
Lázas semmittevés Imitálni, mintha csinálnál valamit *
Nem utánam, de előre! Fogjuk meg és vigyétek! *
Nem tudsz a sarkadra állni Mindenki előtt görnyedsz, hajbókolsz *
Gyarapítják a korrupció melegágyait Átláthatatlan, nem transzparens közbeszerzések *
Ha nem lehet a tiéd a lány, Akkor ne lehessen senki se - Kútba veted és utána ugrasz… *
Mind fiúnak ugyanaz a lány tetszik, Hideg és meleg háborúban irtják ki egymást *
A sérelmeit módszeresen gyűjtögetőből előbb-utóbb ön- és közveszélyes emberré válik *
Sohasem vallod be, hogy te is szerelmes vagy, mert akkor a társ nyeregben lenne? *
Ha nem lenne kutyád, Senki sem nyalná meg a kezedet *
Kvittek vagytok? Nem teszel és nem kérsz szívességet *
Elszótlanodva Negatív kommunikációs örvény Ha nincs kihez szólni, leépül a kifejezőerőd *
Csak akkor viszel ajándékod, Ha valami rossz fát tettél a tűzre (így persze nagyon gyanús is leszel) *
„Önfenntartó” Nincs kiért és miért élned Senki nem vár, senkiért nem dolgozol *
„Időmilliomos” Fölösleges, káros dolgokra pazarolt drága idő *
Nem te nevetsz a végén Nagy nevetésnek nagy sírás a vége *
A nevető harmadik Hagyod magad a jóakaróddal összeugrasztani *
Minden hiábavaló Vanitatum vanitas *
Csak azért csepülöd magad, Hogy a másikból kiprovokáld az azonnali cáfolatot *
Öncsődeljárás Önleértékelés - önleselejtezés – kiárusítás – szanálás *
Meglasszózva Minél inkább menekülsz, annál jobban szorul a hurok *
A győzelmedben is vesztes vagy Tüneteket produkálva zsarolod az élettársad *
Személyeskedő Vita, érvelés helyett A másik személyének a bántása, sértése *
Patthelyzet Hallgatás - semmibevétel - mintha nem is lenne *
Sohasem tudhatod, hogy legközelebb mikor ehetsz, Ezért ha egyszer a fazékhoz jutsz, torkosan bezabálsz… *
Túl sok a konzerv, a túlfőtt, az agyonmelegített, az elpépesített, az adalékokkal mérgezett stb. étel *
Vagy csak parancsolni, Vagy csak engedelmeskedni tudsz *
Lepedővirtuóz A szexualitásból csak a technikát tanulod *
Oktatás, nevelés és evés-ivás, dohányzás: Az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása *
Imprinting Uniszex nevelés Fiús lányok - lányos fiúk *
Stockholm szindróma Azonosulsz azzal, akitől félsz? Így átszáll beléd az ő félelmetes ereje? *
Nem ismered a szabadon választott, Csak és kizárólag a kötelező gyakorlatokat *
Vagy senkihez sem kötődsz, Vagy engeded magad máshoz láncolni *
Külföldre kell utaznod, Hogy elfojtott-szégyellt vágyaidat A legteljesebben kiélhessed, kitombold magad *
Mindig a többséggel, Mindig az árral úszva, Vagy mindig ellene - csakazértis? *
Félsz hosszabb ideig elvonulni, Csendes magányban szemlélődni, Semmitől sem zavartatva ülepíteni és töltődni *
Visszajelzéstelenül Kivonod magad minden társadalmi kontroll alól *
Gyönge, lekvár férfiak és bivalyerős, amazonlelkű nők *
Színtelen, egyoldalú csapat Hiányzik a kiegészítőd, a komplementered Nem vonzod magadhoz az ellentétedet - Túlságosan is hozzád hasonló a társad *
Fordított nap Se felelősségérzet, se felelősség-tudat: Egy napig bárkivel bármit tehetsz, és semminek nem lesz következménye… *
Mesterségesen elaltatott Vagy örökre bérbe adott lelkiismeret *
Patchwork család Az én gyerekem, meg a tied veri a mienket *
Inkább az önkielégítés? Inkább a falra mássz, ne rám! *
Nem mersz levegőt se venni Meddig tudod bent tartani - meddig élsz még? *
Betanult szöveget kell eltátognod A mindennapi társalgásban sem rögtönözhetsz *
Nászéjszaka egy hullaházban Először a nászéjszakán találkozol a társaddal *
Sírpalotára gyűjtögető Pedig a halotti ruhának nincs zsebe *
Eső után köpönyeg Késő bánat, eb gondolat *
Felkap reggel egy gondolatot És kihúzza vele ezt a napot (is)!? *
Rá mosolygó álbarát - A legszívesebben megfojtana egy kanál vízben *
Hibernálva Mintha téli álmot aludnál, s nincs ébresztőd *
Egy tetszhalott, akire már hull a föld *
Az első meglop A másik kirabol A harmadik kínoz A negyedik megaláz Az ötödik meg is csonkít A hatodik felperzseli a földed A hetedik sterilizál és kasztrál A nyolcadik a bolondokházába zár A kilencedik még írmagodat is megöli A tízedik kiirtja a néped és a jóemléked A tizenegyedik beszélő szerszámmá varázsol A tizenkettedik barátként árul el és támad hátba A tizenharmadik szerelmével hiteget, nevetségessé tesz *
Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják Megszédültél. Naftalinba tetted a kötelet s előkerült a kolbász. Azt hallom, hogy szeretnek. Trézsi anyánk! Jó öreg Ferenc Jóska! Tisza István: esze mint a borotva! Bölcs vezetőnk, Rákosi! Ha az ember meg nem szökik, megszokja. Szabad utazni, csendesen morogni s lopni – várhatsz-e helytartótól többet? Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny: mind elmarad mögötted. Álnok vagy, szkizofrén, provinciális s hazug. Opportunizmusod csigája hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel! Rendszerint nem hiába. Erős vagy. Néked a hatalom minden, Más nem számít. Ezért, hogy alkirályi Székedből még legjobb barátaid sem Tudtak kiintrikálni Egy népet segítettél megalázni az orosznak. Függetlensége álmán tipródsz fölényes közönnyel, mint Pálffy, Bach Sándor, Tisza Kálmán. A szabadság csodaszarvasát űztük négyszáz éve. De ki fut most utána? Te érted el. Szívós vagy. Egy országot toltál át Ázsiába. Tied a jelen. Agycenzúrázott múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben hallod-e újra, ahogy Rajk barátod nyakcsigolyája reccsen? Ha altatóval sem tudsz már aludni: Tóth Ilonka sóhaja utolér-e, s Losonczy hörgése, akinek kását töltettél tüdejébe? Mint víz alatti, elmerült harangok: hintáznak-e hajnal fele agyadnál a tizennyolc esztendős iskolások, kiket felakasztattál? És a jövő? Aki még el nem gárgyult, az ismeri a kilövőpályákat, miket a ruszkik szerte Dunántúl gyér erdeibe vágtak. Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld olajfestéke hámlik. Izzó szőre leperzselődik. A Balaton fölforr, gázfelhő lesz belőle, a városok rizsporrá kenődnek szét, halálsugarak csapnak fel az égre, és nem marad se sir, se rom, sem emlék. Más nem lehet a vége. Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok csámcsognak körül és ha meghalsz, tested dísz sírba kerül. És hol vannak ők már, akik utat kerestek, hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya közt magunkat békésnek és szabadnak tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta. Őt is felakasztattad. (Toronto, 1981) *
Helytartók Mint pl. Rákosi és Kádár János, és a maiak, akik az elnyomó hatalom érdekeit képviselik, ha kell – és kell – a saját népük elemi érdekei rovására… *
Kollaboráns Aki együttműködik a megszálló és kifosztó idegenekkel *
A gyarmatosítás lényege a komprádor-burzsoázia és a komprádor-értelmiség gyarmatosítók általi kitermelése, létrehozása és a csúcstudású szakmunkások megvásárlása *
Addig keres lágy párnát, hogy aszú padon is elhálnál. *
Hányd el, vesd el módra. Elhányja mindenét, úgy szalad *
Bárcsak egyszer elharapná a nyelvét. Inkább a nyelvem haraptam volna el… *
Fél, hogy elharapják az orrát. Nehéz józanon visszaadni annak az embernek orrát, melyet részeg korában elharapott valaki. *
Ha magad kimondod titkodat, hogy kívánod, hogy más azt elhallgassa. *
Elhalt ijedtében. Elhalt mérgében. *
Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt. *
Ha az első húslé/feleség elfut, nem ér a második semmit. *
Ki a farkastól elfut, oroszlánra talál. *
A békének üres helyét az ördög foglalja el. *
Ajándék elfogadás, szabadság eladás *
Rátarti A köszöntést sem fogadja el. *
Az elfelejtésnek és nem tudásnak egy a fizetése. *
A ki másra bámul, magáról elfeledkezik. *
Ki gyorsan jár, hamar elfárad. Rest ember még a pihenésben is elfárad. *
Elfajult gonosz nem szokik a jóhoz. *
Eleget tesz Ki tudna mindennek eleget tenni. Nehéz eleget tenni királynak is, meg jobbágynak is. *
A ki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Többen estek el nyelv, mint fegyver által. *
Leghamarább elesik a félénk katona. *
Libikóka Ha te lent, én csak akkor fent Egynek elesése, másnak felkelése. *
Üres tarisznya. Nincs nehezebb a könnyű úti eleségnél. *
Ki fogott el kit? Fogtam törököt, de nem ereszt el * Kerteletlen/gondozatlan virág hamar elenyész. *
Elemészt. A vasat elemészti a rozsda. Elemésztette magát bujában. (Öngyilkos.) Hamisan gyűjtött pénz elemészti a maradékot. Többet öl le a farkas, semmint egyszerre elemészthet *
A ki árnyék után kapkod, a koncot elejti. *
Nagy lábütő követ gördít elejébe. Lábtántorító követ ne vess senki elé. *
Szó éri a ház elejét. Söpörd a magad háza elejét, hagyj békét másénak. *
Ha a rossznak elejét nem veszed, erőt vesz rajtad. *
Az általvetőnek csak elejét látjuk. (Kettős koldustáska, fele elül, fele hátul lóg – mások hibáit az elől levőbe rakjuk, a magunkét a hátulsóba: mások hibáit látjuk, a magunkét nem.) *
Nem használ a vaknak, hogy elei láttak. *
Felmso-bidi-font-weight: normal;fúj Légyből is elefántot csinál. *
A rosszaság nem tartós eledel. *
Ha te döntötted el a teli fazekat, akkor ne kend másra annak zsírját. *
Táltól a szájig is elcsorgathatni az ételt. *
Ijedtében becsinál… A félsz a hasat is elcsapja *
Elbúsul napestig a tele korsó mellett. *
A bogáncskóró is elbízta magát, mikor a tölgyfa leányát megkérte. *
Erőtlen, ki elbízza magát. Bízd el magadat, ha szégyent akarsz vallani. *
Lottó ötös Ne vágyakozzál oly szerencsére, melyet el nem bírhatsz. *
Bolyong, mint az elátkozott lélek. *
Elásott kincsben kicsiny haszon. *
Elárul. A bolond maga árulja el magát. Lesütött szeme is elárulja a tolvajt. *
Átalussza az egész életét Elaludta minden szerencséjét. *
Minden vétek elalszik a vénben, csupán a fösvénység ébred fel. *
Semmi sem agg el oly könnyen, mint a jótétemény. *
Nehéz attól venni, kinek eladó szándéka nincsen. *
Eladná istenét is. Eladná a Krisztus koporsóját is. *
Megadja, ha az ebet eladja. (Soha sem fizeti meg adósságát.) *
Fehér lovon eladta a tót az országát. *
Eklézsiát követ. (Nyilvánosan vezekel.) *
Eklézsia számára maradt. (Vén lány a templomot járja s a perselyt gazdagítja.) *
Nem pálcára, hanem ekeszarvára. (Nem termett bírónak, hanem parasztnak.) *
Ő is szeret szántani a szegény ember ekéjén. (Szeret más munkája után boldogulni.) *
Együtt verik a hideg vasat. Együtt tették a tűzhöz, együtt egyék meg. *
Nem őriztünk együtt disznót. *
Egyszerre a szegénységet és vénséget nehéz elszenvedni. *
Ne kívánj mindent egyszerre megenni. Mindent maga akar egyszeriben elnyelni. *
Úgy járt mint az egyszeri ember. (Kereste a fehér lovat, melyen ült.) *
Kinálta, mint az egyszeri ember a papot. (Tessék tisztelendő úr! a többinek úgy is van esze, őket nem kínálom.) *
Vakok között az egyszemű a király. *
Sok néha a két ünnep is egymásután. *
Egyhangú mint a koldusének. *
Egyetlenegy gyermek akasztani való. (Egyetlen gyermek nagy gond a szülőknek, igen féltik.) *
Egyformák vagyunk mint Lógóék Szekeresékkel. (Addig pörösködtek, mig mindenöket elvesztették.) *
Alaktalan nő Széle-hossza egyforma. *
Nagy udvarokban ritka szép egyesség. *
Azon egyenlő ostobaság mindennek mindent, mint senkinek semmit sem engedni. *
Egyenlő ostobaság mindent hinni és semmit nem hinni. center style=span style= |
LAST_UPDATED2 |