| Életminőség és boldogság ABC – 77. |
|
| 2012. június 29. péntek, 16:21 |
|
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK PETŐFI SÁNDOR
A HONVÉD Isten után legszebb és a legszentebb név A honvéd-nevezet! Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni Ezt a szép nagy nevet? Iparkodom teljes szivembül, oh hazám, Megvédeni téged, Védni, fölemelni téged, s lesujtani A te ellenséged! . Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet, Hogy még sok van hátra; Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, akárhány, Karunk készen várja. Jőjetek, szabadság hóhérlegényei, Nem jöttök egyébért, Csak hogy elvegyétek, amit érdemeltek, A véres halálbért. . Ti vagytok, zsiványok, kik országunk földét Kipusztítottátok, Fekvén rajta háromszáz esztendeig mint Nehéz istenátok. Hanem hiszen ezt a földet ti teszitek Ujra termékennyé: Véreteket issza most, mint eddig itta Saját népe könnyét! . Jőjetek! ismerjük már egymást, ti futtok, Mi űzünk titeket, Űzünk, mint a szélvész a széjjelszaggatott Rongyos fellegeket. Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket a Szuronyunk hegyére, Emlékezzetek a másvilágon is a Honvédek nevére! . Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom - Mi tagadás benne? - Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája Szökken a szemembe, Egy vagyok a végre föltámadt magyar nép Győző seregébül, Én is segítettem koronát leütni A király fejérül! . Hej te király, hol van régi szép sereged, Hol van régi fényed? Hej be tönkretették a szegény honvédek, E rongyos legények. Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak hogy Mezítláb nem járok, De több becsületem van mégis, mint nektek, Cifra uraságok. . Van bizony énnékem becsületem, de nagy, Ország-világ előtt, Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt, Kit fegyverem lelőtt; Még az ellenség is, akit csak magasztal Egy szívvel, egy szájjal, Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete, Tulajdon hazája? . Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet Megtartsam halálig. Vagy ha visszamék majd az otthonvalókhoz, Elvigyem hazáig. Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek És ideszorítom rendre valamennyit Dobogó szivemhez! . Hej az lesz ám a nap!... és mégse tudom, hogy Mit szeretnék jobban: Hazamenni-e majd a harc végén vagy itt Elesni a harcban? Társaim arcáról, akik elhullanak, Én arról azt látom: A hazáért halni legnagyobb boldogság Ezen a világon! . Pest, 1849. június 1-10. * FÖL A SZENT HÁBORÚRA! . Itt a próba, az utósó Nagy próba; Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba'. Eljött tehát az utósó Itélet, De én attól sem magamért, Sem hazámért nem félek. . Miért félnék az itélet Napjátul? Féljenek ők, kik viselik Magokat oly galádul, Kik rátörtek az ártatlan Magyarra, Most veri meg az úristen Mindenható haragja! . Föl, hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója; Ki a házból, ki a síkra, Emberek, Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg! . Ki is megyünk, szó sincs róla, Mindnyájan. Meghalni vagy győzedelmet Nyerni a szent csatában. Szent a csata, nem harcolunk Királyért: Király ellen szabadságunk Istenünk és hazánkért! . Átkos király, érezted hát Vesztedet. Az ördögnek, hogy megmentsen, Eladtad a lelkedet. De hiába volt a vásár, Elhihet'd: Kit az isten elhagyott, azt Az ördög nem menti meg. . Sok az orosz, nagy a száma, Mi haszna? Több lesz ott a magyar; talán Száz is jut egy oroszra. És ha volnánk kevesebben, Mint azok: Hála isten, minket hí ugy A világ, hogy magyarok! . Ne féljetek, gyermekink, ne Féljetek, Nem szúr által dárdájával A vad kozák titeket; Feleségink, kedvesink, ne Sírjatok, Idegenek ölelése Nem tesz csúfot rajtatok. . S ti apáink, anyáink, szent Halottak, Sírotokon ellenség ne Tapodjon, nem tapodhat; Inkább vesszen ki nemzetünk Egy szálig, S dagadjon föl kifolyt vérünk Árja az ég boltjáig! . Minden, ami szent előttünk, Kockán van, Ha a világ támad is meg, Győznünk kell e csatákban; Ha miljomnak el kell veszni, Vesszen el! Ki fogna most fukarkodni Életével, vérivel? . És te isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, hű népeddel, Jó népeddel, légy vele! Tedd hatalmad fiaidnak Lelkére, Világdöntő haragodat Fegyvereink élére! . Pest, 1849. június 20-30. * SZÖRNYŰ IDŐ... . Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyüség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. . És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten csapásiból, o hon, Folyvást arat határidon Két kézzel az enyészet. . Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? . S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? . Mezőberény, 1849. július 6-17. *
(A képen Rácz Sándor és Dénes János családi körben) Arcvonások: Bogár Károly 56-os forradalmár Hallgassa meg! A diósgyőri Dimávag munkatársai az ötvenes években jól megtanulták, hogy „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Évekre tűntek el innen emberek egy-egy ártatlan vicc miatt, és megesett, hogy szégyentáblával a nyakukban tették ki a gyárból a békekölcsönt megtagadókat. 1956 őszére az emberek bátrabbak lettek, rájöttek, hogy az újságpapír nemcsak a kenyér csomagolására való, de olvasni is érdemes. Az 1925-ben született Bogár Károly esztergályos 1956 októberében részt vett a munkástanács megalakításában, majd a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese lett. A gyárban összegyűjtötték a munkások követeléseit. A szervezőknek, akiket az ÁVO csak tizenkét apostolnak hívott, ezt sosem bocsátották meg, a tizenkettőből egy valaki ugyanis elárulta őket. 1958. február 6-án ítélték el a Turbók és társai perben. Tizenötéves büntetéséből három év két hónapot töltött le. A néhány héttel ezelőtt elhunyt Bogár Károlyra felesége és Litvay Ottó emlékezett az MR1-Kossuth Rádió délutáni portréműsorában. http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/arcvonasok-bogar-karoly-56-os-forradalmar-101026.html *
Félmillió magyar örökre elmegy 1993-ban még csak a felnőttek három százaléka tervezte a hosszabb munkavállalást az országhatáron kívül, és ez a szám kúszott fel hirtelen 16 százalékra. Ez majdnem félbudapestnyi magyar. Soha nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya. 2012 elején a felnőtt lakosság 13 százaléka tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16 százaléka, hogy pár évre külföldre menne dolgozni. Ami ennél is riasztóbb adat, hogy a felnőtt magyar lakosság, vagyis majd 8 millió választópolgár, 7 százaléka kivándorolna. Ez több mint félmillió embert jelent, vagyis mintha Debrecen lakói mind elmennének és mindegyikük vinne magával még két embert.
Minden második fiatal megy Itthagyni családot, barátokat és egy teljesen új világba csöppenni nem annyira egyszerű. Fiatalként azonban sokkal könnyebb beilleszkedni. A migrációs tervet fontolgató társadalmi csoportok közül minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele tervezi, hogy külföldre költözik. A legtöbben a szomszédos Ausztriába, Németországba és az Egyesült Királyságba távoznának. Korábban írtunk Gáborról, aki vállalkozóként ment ki Hamburgba. Azt mondja, hogy a vállalkozói kultúrából lett elege elsősorban, nem anyagi okok vezérelték a kivándorlásra. „Mindenki mindenkinek a cimborája, és az ország 2012-ben is még a Rokonok c. könyv alapján működik. A politikai elit ellehetetleníti az emberek életét, nem csak a mostani, a korábbiak is, pillanatnyi problémákkal foglalkoznak, amikor a mélyben iszonyatosan nehéz problémák gyűrűznek tovább.” Gábornak abból volt elege, hogy „élhetsz akármilyen jól Magyarországon, akkor sem tudod kizárni azt a szenvedést és rossz közhangulatot, ami az országra jellemző”. Már beindította saját cégét. „Otthon is megvoltak az üzletfeleim. Nagy multiknak csináltunk néhány kollégával egy kis cégben internetes munkákat. Ezek a cégek itt is megvannak. Csak itt az állam hagyja élni az embereket, és emiatt hatalmas nyugalom van mindenkin.” Nem tervezi a hazautat és minden ismerősét győzködi, hogy hozzá hasonlóan, lépjen le. Mivel már nem érdemes itt élni Ahogyan megírtuk, Szeremley Huba cége, az Első Magyar Borház Kft. Kislődön nyert. Nem csak a gazdagok Gusztáv egy ideje az Egyesült Államokban él. „Otthon sajnos semmilyen munkát nem kaptam, ahol legalább a szakmunkás minimálbérét megkaptam volna. Egy ismerőssel beszeltem, ő mondta, gyere ki, próbáld ki milyen jó!” Gusztáv az építőiparban dolgozik. „Csak arra tudok buzdítani mindenkit, még a középkorúakat is, hogy lépjenek, amíg lehet, mert itt meg lehet élni. Persze dolgozni is kell, de hagyják élni az embert. Hogy halálra dolgozza magát az ember azért, hogy a számlákat kifizesse hó végére, az nem élet.” Egyre több magyarral találkozik. "A barátom azt kérdezte, amikor kijöttem, hogy laknak-e még Borsodban? Annyian jönnek ide" - mondja. Színészből ápolónő Kati most készül Hollandiába. Eredetileg miskolci szinkronszínészként dolgozott az utóbbi időben, de játszott már a Vígszínházban is. „30 évesek vagyunk a párommal. Gyereket szeretnénk és normális életet.” Egy hollandiai cég álláshirdetésére jelentkezett. Ápolónő lesz. „Olyan volt a felvételi elbeszélgetés, mintha a szüleimmel beszélgettem volna. Az érdekelte őket a legjobban, hogy mi a hobbim. Mit szeretnék a munka mellett csinálni, hogy feltöltődjek. Megdöbbentő különbség.” Kati azt is meséli, hogy a cég HR-esei azon lepődtek meg, hogy így 30 körül miért nincs még gyerekük. „De nem azt szerették volna tudni, hogy mikor szülök, mert akkor fel sem vesznek! Teljesen máshogyan gondolkodnak.” És ez a gondolkodás, ami elcsábítja a fiatal párt. Kata pasija válogatott kerékpáros volt, most sportmenedzser és biztosítással foglalkozik - kényszerből. Kata azt mondja, persze, hogy inkább színész maradna Magyarországon, ha lehetne. De nem lehet. És nem csak a pénz miatt. „Megkérdezték a hollandok, hogy miért megyünk. Azt mondtam, hogy a nyugalom és a biztonság miatt. Ne kelljen attól tartanom, hogy a politika beleszól az életembe. Most szálltam le a 76-os troliról. Egy fiatal férfi egy idősebb hölgyet zsidózott. Én ezt nem akarom. Amikor döntöttünk, akkor gondolkodtam, hogy mi lesz a barátaimmal. De rájöttem, hogy minden ismerősöm megy. Mindenki." Bárhol jobb Viki és Laci kalandosabb helyet választott magának. Igaz, India is toleráns, sokszínű ország, mégsem jellemző, hogy európai fiatalok célországnak tekintik. Ők egy éve mégis ide költöztek. „Magyarországon több mint 10 évig saját cégünk színeiben szép sikereket értünk el nem csupán otthon, hanem Kelet-Közép-Európában is. Abban a szektorban is, mint mindenhol, mindig is volt korrupció, de ahogyan a válság beütött és a megrendelőink piaca összezsugorodott sajnos egyre többször akadtunk meg azok miatt, akik nem tisztességesen végzik a dolgukat. Történt egyszer csak egy incidens, amikor a már megnyert tendert újra kiírta egy partnerünk és a férjemnek ezért még külföldre is kellett utaznia egy gerincműtét után pár héttel, pedig már tudták, hogy kié lesz a meló. Na, akkor döntöttünk úgy, hogy ebben nem óhajtunk tovább részt venni.”
Az oviban 3 nyelven tanulnak Egy dél-indiai városkában telepedtek le. A mindennapjaikról blogot vezetnek. Alapvetően utaztatással és túraszervezéssel foglalkoznak. Amikor elmentek, a kislányuk ötéves volt. Viki azt mondja, hogy az induláskor voltak félelmei, mi lesz a kislánnyal Indiában. Mára kiderült, hogy feleslegesen. „Az ő szempontjából az a csodálatos, hogy a gyerekeknek még nincsenek berögzült elvárásaik. Nagyon élvezi a természetet, a tengert, a tücsköt-bogarat-kukacot-gekkót, csomó barátja van. Kerala állam, ahol élünk Ázsia-szerte az elsők között van mind oktatás, mind egészségügy szempontjából. Az oviban 3 nyelvet tanulnak (angol, malayalam, hindi) már a 2,5 évesek is. A lányom most nagycsoportos. Eddig 8 tankönyvet hozott haza beköttetni és még várunk Delhiből párat. Az év végére olvasni fog legalább két nyelven.”Azt mondják, hogy rendszeresen keresik őket indiai munkavállalással kapcsolatban ismeretlenek. Amikor az itthon maradt barátaikról kérdezünk, akkor pedig az a válasz, hogy: „Szinte minden barátunk vagy már elment, vagy tervezi.” + Grafokonok, ábrák: http://fn.hir24.hu/itthon/2012/06/28/felmillio-magyar-orokre-elmegy/ *
Európai Krízis Ki mozgatja a madzagokat? (Daniel Estulin) http://www.youtube.com/watch?v=5IOlIWjtVg0&feature=player_embedded + Háttér-kép http://www.utolag.com/Hatterkep0628.htm +
Dagad a botrány - így csaltak a bankok Egyre szélesebb körre terjed ki a legújabb nagy-britanniai bankbotrány, amely eredetileg az egyik legnagyobb brit lakossági és befektetési bankcsoportot, a Barclayst érintette. A cég részvényeinek árfolyama csütörtökön szinte szabadesésbe került. http://www.vcenterg.hu/penzugy/da gad-a-botrany-igy-csaltak-a-bankok-378771 *
A magyar unitáriusok ünnepe Egyházegyesítő zsinat a közmédiában A Duna és a Duna World csatorna július 1-én közvetíti az unitárius egységet deklaráló kolozsvári zsinatot. Az Unitárius magazin és az Isten kezében műsorok is beszámolnak a nevezetes ünnepről. Június 28. jeles ünnepként vonul be az unitáriusok történetébe. E napon az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Kolozsváron tartja új alaptörvényét megalkotó, egyesítő zsinatát. E döntés nyomán a XX. századi történelmi tragédiák által szétszakított egyházrészek Magyar Unitárius Egyház néven újraegyesülhetnek. Az egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű zsinati ülés két részből áll: az ünnepi aktus során először az eseményt méltató ünnepi beszédek hangzanak el, majd ezt követi az istentisztelet és az úrvacsoravétel. A nevezetes eseményről a közmédia is beszámol. A nézők július 1-én, vasárnap délelőtt 90 percben követhetik a zsinat hálaadó istentiszteletét (Duna 10.30), az ismétlést a Duna Worldön 14.00 órakor láthatják. A döntésről és annak előzményeiről az m1 július 8-án összefoglalót sugároz (11.30) a magyarországi, s az Isten kezében július 15-ei adása pedig erdélyi szempontból. (Duna 10.30). „A történelmi pillanat súlya egyben a számvetés és küldetés felelősségét is reánk rója – hangsúlyozza szószéki szolgálatában Kovács István, sepsiszentgyörgyi lelkész, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatója. – Hitvalló egyházként látnunk kell, hogy Istennek terve van velünk, ami elől miként Jónás prófétának, nekünk sem lehet kitérnünk: meg kell osztani a nekünk megjelentetett világosságot, vallani és vállalni kell hitünket minden időben, mert nem rejthető el a hegyen épített város!” Az unitárius egyházat Dávid Ferenc alapította. Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett. A századok folyamán a vallási intolerancia miatt az unitárius egyháznak kemény harcot kellett vívnia megmaradásáért, Bartók Béla szavaival: „állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében.” A trianoni diktátum a maradék egyházszervezetet is szétdarabolta, így az egyesítés az ősi egységet állítja vissza. http://erdely.ma/ajanlo.php?id=121512 *
(A képeken Szájer József fideszes EP képviselő, alkotmányozó stb.) SZEGEDI CSANÁD ÜGYE a magyar sajtó ellentétes (?) pólusain 1. Tóta W.: A Kleinék Csanádja Amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy fasiszta létére zsidó, Békeffy László konferansziénak elég volt annyit mondani a kabaréban: nahát. Röhögött mindenki torkaszakadtából. Szegedi Csanádról is elég lenne ennyi. Sőt, ezt mondani sem kell, a nahát benne van a történetben, tulajdonképpen elhangzik a hírrel együtt. A röhögés csekély hangereje, az a zavaró. Hiszen micsoda tankönyvszerű börleszkjelenet ez! Zsidózunk, solymosieszterezünk, aztán kipottyan a zsebből a trenderli, mindenki felszabadultan kacag, függöny. Kár lenne, ha elmaradnának ezek a felszabadító nemzeti élmények; ha kiaknázatlanul hagynánk a szélsőjobb szórakoztató potenciálját, és kizárólag aggódásra meg ijesztgetésre használnánk. A fasisztákon, azon kívül, hogy küzdeni kell ellenük, mulatni is lehet. Ilyenkor felhőtlenül akár, hiszen épp most derül ki, ebben a kacajban, mekkora hülyeség is, amit hirdetnek. És a magyarázkodáson, ami szintén ősi kabarétéma. Hogy ők eddig se faji alapon zsidóztak. Nem ám fajilag mondta fel a vérvádat képviselőtársunk és barátunk, hanem csak úgy anekdotázott. A pártlapunktól is távol áll a rassz fogalma, kifejezetten színvakok vagyunk. Egyszerűen csak felháborítónak találjuk Izrael politikáját, azon belül is a színes bőrűek elleni elnyomást, amely ellen idehaza is az első vonalban harcolunk. A normális többség egy közös nevetésélményt, a szélsőjobb szubkultúra viszont segítő kezet kaphat ettől a történettől. Egyszerűbbnek tűnik persze kizárni Szegedi Csanádot, amivel viszont nyíltan a faji politika mellé állna a párt, és azt talán értik, hogy azzal semmi esélyük. De ha nem, akkor fel kell dolgozniuk a friss és intenzív élményt, hogy vannak rendes zsidók is, például ez a Csanád, akinek eleve ilyen szép magyar neve van. Nem egy Zázrivecz Gabriella, hanem egy elhízott, diszkószakállas, őszintén bunkó, kerekfejű magyar parasztgyerek. Illetve hát zsidógyerek, nem mindegy az?
Jótékony az ügy, mert széles körben cáfolja a zsidókkal szembeni közkeletű előítéleteket, hogy ezek mind liberális filozófusok és bankárok. Nem, kérem, a zsidóság ezer színben tarkállik, van köztük például fosbarna is, aki éjjel-nappal nemzetben gondolkodik, már amennyire gondolkodik egyáltalán. Nyilvánvaló az egyszerű fasiszta proli legfőbb indítéka az antiszemitizmusra: ezek a zsidók mind magasan képzett, idegesítően kulturált, nyelveken beszélő, elegáns, finom úriemberek, akik biztos lenézik őt, ahogy ő is lenézi az analfabéta cigányt. Íme, tévedtek: igenis van olyan zsidó, aki a kuka tetejéről ebédel Brüsszelben, és azért gondolkodik nemzetben, mert csak oda vették fel végül. Az egyes számú díszzsidó Nem megvetést, hanem megbecsülést érdemel Szegedi Csanád a zsidóság részéről is. Lám, milyen ügyes a mi Chájimunk, a Kleinék Chájimja! Suttyógyerek létére EP-képviselő lett belőle, és szépen megszedte magát azzal is, hogy pólókat árul az emósmagyaroknak, amikre van pofája rovásírással felszitázni, ezt figyeld! ...hogy "Magyarnak lenni jó!". Ami kölcsönösen remek üzlet és a békés együttélés kulcsa, mert ha ez a született kereskedőnemzet nem segít, akkor ki szitázna a magyarnak rovásírásos pólót 2500 forintért? Olyan könnyfakasztó sztori ez, mint a Gettómilliomos, vagy a cigányzene. Szegedi Csanáddal a magyar zsidóság, mint együttélésünk évszázadaiban annyiszor, újra megtermékenyítheti a magyar kultúrát és politikát, de csak akkor, ha nem áll meg félúton. Büszkén vállalt zsidóságával elérheti, hogy a Jobbikból tisztességes fasiszta párt váljon, amely képes arra, hogy a leghülyébb rasszista nácikat is felhozza legalább a fasiszta szintre, és megértesse velük, hogy a származástól tényleg nem függ semmi, tehát zsidózni és cigányozni egyszerűen értelmetlen dolog. Végül, a jognak asztalától felállva, a nemzet megpuszilja és kézen fogja egymást, és elindul virágot szedni a domboldalba, felidézve a régi, nagy közös élményt, amikor Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyaroknak. Nem egy relativitáselmélet, de segíthet megérteni, hogy például azt miért nem nálunk találták fel, ahogy az atombombát sem. Azért, mert megelégedtünk ezzel a pattintott rasszista hülyeséggel, és ezzel elüldöztük innen Bartók Bélát is, nemhogy a fizikusainkat. Az első lépés a nemzeti felemelkedéshez, hogy legalább Szegedi Csanádot megbecsüljük, és együtt köszöntjük: בהצלחה! Mázel tov! HVG ONLINE 2. Hazug Embert… (Nyílt levél a Jobbik elnökének) Ritkán esik meg velem, hogy bekapcsolom az egyre nagyobb szennyet árasztó dobozt, közismert nevén, a televíziót. Ha mégis, általában reggel igyekszem felkelés után megtekinteni, hogy a behívott politikusok éppen mit hazudnak. Szent László napjának reggelén, te is ott voltál Gábor, te, akire egykor felnéztem, hittem benned, ha kellett a családommal is összevesztem, mondván, majd te leszel a Nemzet megmentője. Hogy mekkorát csalódtam benned, azt már néhányszor kifejtettem, de ahogyan az idő múlik, sajnos ez a csalódottság egyre csak nő bennem. Korábban, már írtam hozzád egy nyílt levelet, melyben már akkor leírtam, hogy Csanádot fogjátok megtenni megyei elnöknek, és azt is, hogy a megyei Jobbik végnapjait éli. Lehet a televízióban szépet, és jót mondani, ügynöközni, és Pőszézni azokat, akik már elfordultak tőled, de az igazság előbb, vagy utóbb, de kiderül. Így volt ez Szegedi Csanáddal kapcsolatban is, és ezzel a sornak még nincs vége, de erre már te is rájöttél. Azért folyamodok most ismét a nyílt levélhez, hogy felhívjam a figyelmedet, hogy mindig igazat kell mondani! Ezt te hangoztattad a kampány során, hogy az a probléma a többi párttal, hogy mindig mást hazudnak, és a végén saját maguk sem tudják már, hogy mikor mondanak igazat. Ebbe a hibába pedig most te is belesétáltál. A riporterek, amikor Csanád zsidó származásáról kérdeztek, te azt felelted: „Meglepődtem, mint ahogyan Szegedi Csanád is meglepődött.” Szerintem most kellene felállnod, és bocsánatot kérned a Jobbik szavazóitól, hiszen nyílván emlékszel arra, amikor Kisgergely Andrással felmentünk hozzád a képviselői irodaházba, hogy beszámoljunk a már ismertté vált sóstófalvai választmányi ülésről, ahol Csanád egyfajta diktátorként viselkedett, felrúgva minden alapszabályt, melyért később ti is elmarasztaltátok. Ezen a budapesti megbeszélésen mi már tudtunk Csanád zsidó származásáról, de nem akartunk belőle médiahírt csinálni, először neked mondtuk el. Ez 2010. november 18-án történt. Soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejezést, és az első mondatodat a hír kapcsán: Csak ennyit kérdeztél: „Hányan tudnak róla?” Hidd el, sokat gondolkoztam azóta is ezen a mondaton, de ettől rosszabb nem is lehetett volna az első reakciód! Tehát, amikor azt mondat a televízióban, hogy meglepődtél, ez hazugság volt. Azon sem lepődhettél meg, hogy nyilvánosságra került, hiszen mielőtt szét lett terjesztve az interneten, előtte Kovács Árpi odaadta neked az anyagot, mondván, ha még szeretnél valamit tenni ebben az ügyben, akkor van 1 napod, hogy Endrésik Zsoltival megbeszéld a Parlamentben. Nem tetted! Szegedi Csanádnak is fel lett hívva a figyelme még 2010-ben erre a tényre, tehát az ő részéről is álságos azt állítani, hogy nem tudta. Most pedig már, amikor nehéz megmagyarázni, azt, amit nem lehet, azt mondjátok, hogy nem a származás a lényeg, hanem a tettei. Te tudod a legjobban, hogy Szegedi Csanád és testvére miatt több mint 40 jól működő szervezet szűnt meg, olyan emberek távoztak önként, vagy lettek kirúgva, akik már akkor a mozgalom tagjai voltak, amikor időt és pénzt nem sajnálva kellett építkezni. És végül miért? Hogy a mozgalom párttá silányuljon, és olyanná legyen, mint az összes többi. Mindeközben több száz csalódott ember távozott, akiket talán már soha nem lehet arra rábeszélni, hogy a Nemzetért harcoljanak. (Ha lehet, akkor már hála Istennek pártok nélkül teszik!) És ez a ti legnagyobb bűnötök! „És megismertétek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János 8,32) Holcman László http://hunikum.info/Hazug_Embert *
Ősi forrásból Naftali Kraus blogja 2012. június 29., péntek HETI SZIDRA – CHUKÁT(3) – 2012 VENDÉGOLDAL Irja: Slomó Köves, rabbi Ne üss,amig beszélhetsz…! Mindenki tévedhet. Még egy „szent" is. A zsidóságban nincsenek tökéletes és csalhatatlan, tévedhetetlen emberek, csakis Isten kifogástalan. Ez az első tanulsága annak a tórai történetnek, amit a héten olvasunk a zsinagógákban. A negyvenéves sivatagi vándorlás vége felé meghal Mirjam, Mózes nővére, és egy csapásra kiapad az a forrás, amely az ő érdemében látta el vízzel Izrael népét. A megszokott módon Ábrahám fiai fellázadnak vezérük, Mózes ellen. „Miért is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét a pusztába, hogy meghaljunk itt, mi és barmaink? Miért is hoztatok fel bennünket Egyiptomból, hogy hozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem oly hely ez, hol vetés, füge, szőlő, gránátalma van; és víz sincs inni." (4Mózes 20:4-5.) – mondták. Mózes először nagyon elkeseredik, majd Isten megjelenik és azt mondja, hogy „Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet … és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet" (Uo. 8.). Ám, amikor a vízfakasztásra sor kerül, Mózes nem beszél a sziklához, hanem ütlegelni kezdi, és az végül is így kezd vizet ontani magából. Eddig minden szép és jó. Csakhogy a Tóra következő passzusában Isten váratlanul a legkeményebb büntetéssel sújtja legkedvesebb szolgáját. A héberek megváltója, hősies vezére nem érheti el a szabadulás úti célját. Nem teheti lábát a szentföldre: „És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam." (Uo. 12.) Miért hiba ütni a követ? Mi volt Mózes bűne? Ráadásul olyan nagy vétke, hogy élete küldetésének gyümölcsét nem arathatta le. Mitől olyan nagy vétek, hogy ütött a sziklára? Rási erre a következő magyarázatot adja: „Mert ha szóltatok volna a sziklához és az adott volna vizet , megszentelődött volna a gyülekezet szeme előtt. Azt mondták volna [a nép]: ha ez a szikla, ami nem beszél, nem hall, és nincs szüksége semmire, megteszi Isten parancsát, nekünk annál inkább meg kell tennünk, [amit ő parancsol].". Más szóval a baj azzal volt, hogy Mózes elmulasztotta egy példamutató esemény szemléltetését. Megmutathatta volna népének és az utókornak, hogy még egy száraz kőből is lehet vizet fakasztani, ráadásul szép szóval. Na, de ez a mulasztás ilyen irdatlan nagy vétek lenne? Még ha Mózesről is van szó?! Különösen annak tudatában, hogy negyven évvel korábban, amikor a zsidók éppen csak megkezdték vándorlásukat, és ugyancsak vízre szomjaztak, akkor éppen az volt az égi utasítás, hogy „…üss a sziklára és kijön abból víz és majd iszik a nép…" (2Mózes 17:6.). Mi történt ebben a negyven évben, ami miatt már tréfli lett a kő verése? *** A Midrás (Jálkut Simoni, Zsoltárok 819.) a következő metaforával világítja meg ezt a helyzetet: Olyan ez mint a tanuló esete. Amikor még egy fiatal nebuló, mestere ütve fenyíti és úgy tanítja, de ahogy felnő, már mint egy meglett embert kezeli…". A kő itt a zsidó népet szimbolizálja. A belőle fakadó víz pedig a szellemiség, a jó lelkiismeret, a pozitív energia, a Tóra. A Tóra, és amúgy minden pozitív növekedést okozó erő a vízhez hasonlíttatik (Sir hásirim rábá 1:19.). Mózes, a zsidó nép vezetője vizet kell hogy fakasszon a kővé merevedett népből, a teljes szárazság közepén. Nem könnyű feladat. Sőt szinte teljesen reménytelen. Annak a szituációnak a tipikus esete, amikor a vezetőnek jó irányba kell terelnie a nagyon rossz irányba tartó csapatot. Pozitív hozzáállást, életet kellene lehelnie, a kiüresedett, oxigénmentes térbe. Mi a legjobb eszköz ennek elérésére? Vannak bizony olyan szélsőséges esetek, amikor „ütni kell". Nincs más választás, mint kemény szavakkal, fenyítéssel, dorgálással kell hogy elérje a célját. Nincs más út, mint hogy kemény ütésekkel törje át embereinek szíve és szelleme köré tornyosuló falat. A rabszolgákból hirtelen szabad néppé lett héberek esetében ez volt a helyzet. Ábrahám fiai olyan mélyre csúsztak az egyiptomi fertőben, annyira elvesztették emberi formájukat, hogy minden érzékenységet és finomságot nélkülöztek. Mózesnek ütnie kellett ahhoz, hogy észhez térjenek, hogy a nagy szellemi szárazságban víz fakadhasson belőlük. A negyven év vándorlás azonban emberré formálta a rabszolgákat. „Viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy érezzétek hogy elfordultam tőletek." (4Mózes 14:34.). A nép megtapasztalta az isteni közelséget, és a szabadsággal együtt járó szabad választás pozitív és negatív oldalait egyaránt. Ebben az állapotban már elég kellett volna hogy legyen a párbeszéd, a meggyőző szavak. Nem véletlen, hogy magát a sziklát is másképp nevezi a Tóra itt a negyven év végén és a negyven év elején. A szakaszunkban használt סלע szelá kifejezés egy lágyabb típusú követ jelöl, a negyven év elején használt צור cur pedig egy kemény sziklát. A vándorlás végére a zsidók megpuhultak és szavakból, biztató beszédből is értettek volna. (Lásd, Rebbe máhárás, Széfer hámámárim 5762, Chukát) Ha pedig egy vezető – legyen az akár maga Mózes – ott keménykedik, ahol a biztató szavak is elegendőek lennének, az a legsúlyosabb hibát követi el http://judaizmus.blogspot.hu/2012/06/heti-szidra-chukat3-2012-vendegoldal.html + A "LEGISMERTEBB MAGYAR RABBI" SZÜLEI A talán legismertebb magyar rabbi – aki a történelemtudomány doktora is -, Köves Slomó közössége, a Chábád Lubavics magyarországi szerepéről, a Fideszhez és az MSZP-hez fűződő viszonyáról, Tarlós Istvánról és Dörner Györgyről, Horthy Miklósról és az egyházügyi törvényről beszélt lapunknak.
http://judaizmus.blogspot.hu/2012/06/magyar-rabbi-szulei-korukban-nem-is.html *
Képességvizsga 2012: előnyben a telepatikusok! Ma felhívtam a tanügy-minisztériumot és telefonhoz kértem a magyar oktatásért felelős miniszteri tanácsost. Rögtön kapcsolták. Természetesen bemutatkoztam. Ő is. Meglepetésemre azonban neve és tisztsége után rögtön megemlítette, hogy milyen jó baráti viszonyban áll az őt kinevező érdekvédelmi szervezet vezetőivel, és azt is elpanaszolta, hogy kollégái nem igazán kedvelik őt, merevnek, szőrszálhasogatónak tartják. Egészen meglepett őszintesége és zavartan hebegtem, hogy én tulajdonképpen csak annyit szerettem volna, ha ő is bemutatkozik. No, nem csigázom tovább senkinek a fantáziáját. A fentebb írottakból ugyanis a valóságban semmi sem történt meg. Ezúttal még csak a minisztériumot sem hívtam fel (bár lehet, hogy szokásukhoz híven ezek után ők fognak felhívni engem). Szóval az egész bemutatkozásos történet, a miniszteri tanácsos vallomása is kizárólag a saját képzeletem szüleménye, ami abból fakadt, hogy az idei képességvizsga egyik román tétele által okozott (szerintem fölösleges) hűhó után belepillantottam a magyar tételekbe, illetve ennek javítókulcsába. És azóta is azon tépelődöm, hogyan lehetséges, hogy egyetlen magyar tanár sem emelte még fel hivatalosan szavát egy ilyen ostoba javítókulcs kapcsán. Szóval, hogy érthető legyek: vegyük az első tételt. Ennek alapjául egy nagyszerűen megírt Czakó Gábor-történet szolgál a kedves rajzfilmfiguráról, Szilveszter kandúrról. Könnyed, játékos témájú, nyelvileg igazi csemegének számító írás. Alapanyagként tehát tökéletes képességvizsgára. Az első, 5 pontot érő követelmény is ésszerű. Így szól: „Mutasd be a főszereplőt!” No, de ehhez jön a hajmeresztő javítókulcs, amely szerint a javító tanár e tételnél a következő dolgokat kell pontozza a dolgozatban: „A részlet szereplőinek megnevezése (….) A köztük levő viszony meghatározása (…)”. Na, itt dobtam be a törülközőt és képzeletem azonnal megszülte a fenti minisztertanácsos-történetet. Merthogy számomra valakinek a bemutatása nevet, esetleg tisztséget, irodalmi műben, szerepmegnevezést jelent. Semmiképpen nem a máshoz fűződő viszonyának taglalását. Ha pedig a tanácsos ilyen javítókulcsot hagy jóvá, akkor minden bizonnyal ő nevénél, tisztségénél többet is elárul magáról egy sima bemutatkozásnál. Persze ezzel nem merül ki a képességvizsga-tétel sületlenségeinek sora. Merthogy szintén a Czakó Gábor-szöveghez kapcsolódó 9. kérdés így szól „Mi volt az oka annak, hogy Szilveszter kandúr megszökött Hollywoodból? Írd ki a vizsgalapra a helyes mondatok betűjelét!” És jön négy, részben helytelenül megfogalmazott, részben egymást fedő variáns, amiből a javítókulcs szerint végül nem mondatok, hanem egyetlen mondat betűjelét kellett volna kiválasztania a diáknak. Az igazi felháborodást azonban szerintem a második tétel alapjául szolgáló szövegnek kellett volna kiváltania a hazai magyar pedagógusokból. A székely–magyar rovásírás eredetének vitáját bemutató szövegről ugyan nem tudni, hogy ki a szerzője és megjelent-e egyáltalán valahol, de tény: annyira zavaros, hogy gyakorlott olvasó emberként is többször át kellett böngésznem, hogy valamelyest kihámozzam az értelmét. Nem szeretnék senkit untatni a követelményekben és a javítókulcsban szereplő badarságokkal, de egyet mégis említenem kell. A tétel első kérdése: „Milyen anyagba karcolva maradt fenn a rovásírás?” Erre épkézláb választ lehet adni a szöveg alapján: „Kőbe és fába”. Itt végre a javítókulcs megegyezik a követelménnyel. De hogy ehhez képest a 9. pontban szereplő kérdésre, mármint, hogy „Milyen írószerszámokralehet szükséged, hogy ha rovásírással készítesz feljegyzést?”, hogyan jön az a válasz, hogy „Véső, kalapács/karcoló szerszám (pl. bicska)/toll, papír” – ez számomra talány. Legfőképp azért, mert tudtommal sem a véső, sem a kalapács, sem a bicska és főleg a papír nem írószerszám. Meg aztán, ha a toll alkalmas a rovásírásra (mint ahogy ma már valóban az), akkor fel lehetne sorolni a ceruzát, golyós- és filctollat, akár krétát is. Nemde? Egyszóval végtelen kíváncsisággal várom a péntek reggelre beígért eredményhirdetést. Ha ilyen tételek és javítókulcs mellett egyetlen romániai magyar diáknak sikerült szín tízest írnia, akkor le a kalappal az illető telepátiás képességei előtt, amellyel kiszimatolta, hogy a tételt és javítókulcsát összeállító pedagógus(?) és az azt jóváhagyó minisztertanácsos, mit ért bemutatkozás, írószerszám meg egyéb eddig egyértelműnek vélt fogalmak alatt! Gáspár-Barra Réka nyugatijelen.com *
Karinthy Frigyes - Tanár Úr Kérem 2000, Hungaroton Records Ltd.; 02:04:34 Az ember életének egyik legmeghatározóbb periódusa az iskolában eltöltött évek. Nem volt ez másképp Karinthy Frigyes életében sem, aki saját iskolai élményeit örökítette meg a Tanár úr kérem című könyvében. A kisregény főhőse átlagos tizenhat éves diák, akinek nem a tanulás a legkedveltebb időtöltése és bizony reggel is nehezére esik felkelni az ágyból. Annál nagyobb szakértelemmel magyarázza otthon a bizonyítványát, valamint megosztja velünk a jó és rossz tanuló felelése közti különbséget. http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Tanar-Ur-Kerem-18769/ + KARINTHY FRIGYES TANÁR ÚR KÉREM (1916) TARTALOM BEVEZETÉS REGGEL HÉTKOR ELKÉSTEM ELADOM A KÖNYVEM A JÓ TANULÓ FELEL A ROSSZ TANULÓ FELEL A BUKOTT FÉRFI MAGYAR DOLGOZAT I. HÁROMNEGYEDES DOLGOZAT II. EGYFELES DOLGOZAT RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY KÍSÉRLETEZEM MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM A LÁNYOK NAPLÓM LÓGOK A SZEREN A VÉSZTANÁCS HAZUDOK TANÍTOM A KISFIAMAT ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN SZERETEM AZ ÁLLATOT A PAPÁM * REGGEL HÉTKOR Krrr... Brrr... Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók... szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc. Krrr... Brrr... Dehogy... hiszen ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni. De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le. Mi van ma? Szerda? Magyar, német, mennyiségtan, földrajz, torna. Ez öt. Rendben van! Akkor még alhatom öt percet. Magyar, német, mennyiségtan, földtan... Tyű! Hiszen én még nem csináltam meg a térképet... Ceruzával megvan már, most ki kellene húzni tussal Magyarország határát... Tyű! Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni, felelés van... felelelele... fefe... Na - mi ez? Csak nem alszom el megint - ezt mégse lehet, felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa... Hát kérem, Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, meg lehet csinálni azt a felkelést szép nyugodtan - - biztos kézzel - - előkészítve... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem előbb előkészült... Kérem, tanár úr, én készültem... Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer, csak óvatosan... Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, itt is fel lehet húzni a takaró alatt... Na, ugye!... tyű, ott oldalt bejön a hideg... Kapitány úr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... ezt be kell tömni... hú de jó! Na. Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt, ez igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén túl vagyok, most már csak a cipő jön és a ruha, erre lehet pihenni néhány percet. Pihenni szükséges, úgyis beteg vagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedése következtében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel Bauer Károly. Bár ez nem valószínű. Bár azért a földrajzot mégis át kellene nézni és kihúzni tussal... Bár miért kellene azért fölkelni... tegnap egyszer átnéztem részint, úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hát most már mindegy. Nevetséges. Egy oldal különben is az egész, másrészt, de azonban gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat, hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetből aztat, ahogy tegnap átolvastam... mert én nem henyélésből fekszem, kérem tanár úr, hanem hogy elmondjam magamban a földrajzot... nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban... ezt rögtön el kell intézni... ezt a fekvést... mert már hét óra is lehet... Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fővárosa... és Főváros Dániája... Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer. Igenis, az intőkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik. Tehát mi Németalföld fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell megvédeni Norvégia határát. Hát jó, ha nekem kell megvédeni, adjanak mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fel a csatába! Adjatok egy lovat Bauer alá! Na most!... Hadaink már bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató úr, mégiscsak ez a Bauer fogja megvédeni Norvégia határát. Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fővezérnek, ez kell. Na Bauer, hát akkor csak neki, édes fiam... foglald el Dániát... így még kijavíthatod a négyesedet. Jó, nem bánom tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hát mondd meg, tanár úr, mi a fővárosa Dániának? Na ugye, nem tudod. Dánia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz. Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nem találom Dániát, hogy foglaljam el? Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Dánia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt. Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval! Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!... Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba. Tyű! Ezt elaludtuk megint! Tyű! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van. http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm *
BUGYI Tetten ért szavak - Balázs Géza műsora http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-26 *
PIRAMIS A lázadó zenekar mítosza * Szabadnak születtem 1. Mikor tiszta fénnyel ébred fel a Nap, Szelíd szél hozza az első hangokat, Újra élednek a vágyak a szívemben, Útnak indulok, és érzem, hogy Szabadnak születtem. 2. Ahogy nézem a színek változó sorát, Ahogy magamba szívom a tájak illatát, Minden dallá változik most körülöttem, Engedj énekelnem, s érzem, hogy Szabadnak születtem. 3. Fényes szerencse csillag, Vezess minden úton, Hol céljaim egyszer meg láthatom. Fényes szerencse csillag, Ahol tüzed ragyog, Ott otthon vagyok, s szabad vagyok. * Magyar rocktörténet A Metro Klubtól a Szigetig Kritikus zenék, legendás zenészek, történelmet "író" szövegek A házigazda: Gellért András http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/kobor-angyalok-piramisa-a-piramis-tortenetenek-elso-resze.html + http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-25 (Többek között: Som Lajos, a „professzor” és Berecz János és az állambiztonság) + DALSZÖVEGEK ÉS DALOK http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/9/piramis-dalszovegei.html *
Buzilimpia – avagy: Indul a vadászszezon! Indul a vadászszezon! Egy helyen a buzilimpia szervezőinek névsora, hamarosan a köcsögök szálláshelyei. Már csak pár nap és kezdetét veszi az, amit rémálmainkban sem gondoltunk volna, a budapesti köcsögolimpia. Természetesen nem hagyhatjuk magukra az aberrált sereget, minden erőnkkel, a lehetséges eszközökkel a lehető legnagyobb mértékű ellenállást kell tanúsítanunk, nyilvánvalóvá tenni, hogy nem tűrjük el a deviancia ilyen mértékű társadalmi rombolását, fertőzését. Segítünk a lelkes buzivadászoknak, közzétesszük a szervezők neveit és a helyszíneket, ahol könnyen buzikra bukkanhatunk. http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/27/buzilimpia-avagy-indul-a-vadaszszezon/ p.s.. sajnos ez az írás csak arra egy jó példa, hogyan NEM kellene támadni a „melegolimpiát”… L *
Az egyik legközépszerűbb riporter, aki viszont a magyar buherálásban jó
1984-ben Franciaországból közvetített labdarúgó Európa-bajnokságról - idén Lengyelországból jelentkezik. Akkor televíziósként, most az MR1-Kossuth Rádió munkatársaként. A MsoNormalspan style=világ nagyot változott, de az alázat és az izgalom maradt. Gulyás László -Mikor közvetített először labdarúgó Európa- vagy világbajnokságról? -Az 1982-es volt az első világbajnokság és az 1984-es az első és eddig utolsó Európa-bajnokság, amelyen riporterként dolgozhattam. -Sok idő telt el azóta. A felkészülésben, az izgalomban változott valami? -Ez a mostani Eb teljesen más szemléletet követel, hiszen korábban televíziósként vettem részt ezeken a nagy világeseményeken. Tévésként az embernek - idézőjelben - rettentő kényelmes dolga volt. Odament, felvette a mikrofont, az elején azt mondta, jó napot kívánok, a végén pedig hogy viszonthallásra, viszontlátásra. Egy rádiós ma, ha közvetít, akkor közvetít, előtte ad egy előzetest, utána beszámol a szakmai visszhangról, sőt egy összefoglalót is készít, mert jórészt ebből áll a munkánk. -Izgalmasabb ez a mostani feladat? Össze lehet hasonlítani a kettőt? -Más embert kíván. Itt írni kell, gondolkodni kell, többet kell alkotni. A televízióban maga a közvetítés volt az alkotás. Itt hangban kell eladni, amit ott a kép segített. -Az Európa- és világbajnokságok nem csak a mérkőzésekről szólnak. A sporteseményeken kívül melyik a legizgalmasabb emléke? -Az 1984-es futball Eb-n történt, hogy Strasbourgból közvetítettem egy Portugália-NSZK-meccset, a következő napon pedig Nantes-ban kellett lennem egy másikon, a távolság mintegy kilencszáz kilométer. Az ominózus portugál mérkőzés 10-11 óra körül ért véget, beültünk az autóba a televíziós sofőrrel, és elindultunk Reimsbe. Úgy terveztük, ott alszunk, hogy másnap már csak hétszáz kilométert kelljen utazni. Másfél órányi autózás után, egy kietlen, sötét autópálya-szakaszon azt mondja a sofőr: száz kilométert jöttünk, és elfogyott a fele tank benzinünk. Megálltunk, megnéztük, és kiderült, tényleg elfogyott a fele tank benzin, vagyis úgy tizenöt litert fogyasztott az autó száz kilométeren, ami még egy Zsigulinál sem túl jó részeredmény. Megérkeztünk Reimsbe, hogy majd másnap reggel elmegyünk szervizbe, de abban az időben Franciaországban hétfőn csak délután két órakor nyitottak a szerelőműhelyek. A mindenhez értő kommentátor mit mond? Nyisd fel a motorháztetőt, majd én megnézem! A sofőr felnyitotta, beindította a motort, én meg hallom, hogy valami szuszog. Mint szocialista autókon felnőtt gépkocsi-tulajdonos tudtam, hogy fals levegőt kap az autó, azaz valahol lyukas a rendszer. Fogtam és egy fadarabbal betömtem a rést a karburátoron. Így mentünk egészen a célig - tökéletes, hétliteres fogyasztással. Előfordult olyan is, hogy megboldogult Knézy Jenő barátom autójának elszakadt a gázbowdene, betettünk egy csavart, és utaztunk tovább. Ilyen kocsikat bármikor megjavítok, a maiaknak a motorháztetejét is alig tudom felnyitni. -Ugyan Európa-bajnokságról két évtizede nem, de a magyar NB I-ben sorozatosan közvetít bajnoki mérkőzéseket. Ez jó alap a felkészüléshez? -Ebből kell kiindulni. Ugyanis amikor a hetvenes, nyolcvanas években elkezdtem közvetíteni, akkor mi a magyar labdarúgáson nevelkedtünk. Amikor megnyomtuk a televízió gombját, jó esetben bejött a csehszlovák 1-es csatorna, amelyen kásásan láttunk futballmeccseket. Ha voltunk olyan bátrak vagy szerencsések, hogy találtunk valakit, aki elvitt mondjuk Győrbe vagy Sopronba, akkor megnézhettünk meccseket a nyugati televíziókban. De alapvetően a magyar focin nőttünk föl. A filmes szállóige alapján még mindig azt vallom, hogy kicsit savanyú, de a miénk. -Abban az időszakban a magyar labdarúgás más szinten állt. -Amikor odamentünk a helyszínre, akkor tudtuk meg, ki kicsoda: nemcsak nemzetközi szinten, hanem kis túlzással még a magyar bajnokságban is. Akkor nem olyan világ volt, hogy megnyomtam az entert és kidobott a gép másfél kilónyi adatot egy játékosról és azzal eltöltöttem a 90 percet. Nekünk ott még négykézláb kellett összeszedni bizonyos információkat, még a magyar futballban is. Mára teljesen megváltozott minden. Az ember elmegy egy személyi számítógéppel bárhová, és a világ ott terem az ölében. Bera Emese *
(A képen a "tanítvány" és az életrajzíró: Fekete István) Prémium Kittenberger Kálmán vadászkalandjai http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-06-27 + Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadászutazó, természetrajzi gyűjtő Kubassek János Akit ifjúkorában megfertőz az Afrika-kórság, az ebből élete végéig kigyógyíthatatlan. Végigkíséri évtizedeken át, s még álmaiban is megjelennek a végeláthatatlan szavannák, a sűrű trópusi őserdők és a kietlen, kopár sivatagok. E tájak a Föld legkevésbé ismert területei közé tartoztak a XX. század hajnalán. Élőviláguk megismerése mágnesként vonzotta a gyűjtő-vadász és kiránduló utazásokat, ezekre az egzotikus vidékekre. A felvidéki születésű Kittenberger Kálmán neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott Afrikával. Léván született 1881-ben, szegény sorsú iparos családban. Természetrajz tanára, Kriek Jenő oltotta a kisfiúba a természet szeretetét. Először csúzlival, majd kapszlis pisztollyal, később flóberpuskával járta a környező erdőket, mezőket. Az elejtett kisemlősöket és madarakat tanára útmutatás alapján ösztönös tehetséggel preparálta. A későbbi nagy vadász élete végéig szeretettel emlékezett meg a nagyszerű pedagógusról. Együtt dolgoztak az iskola természetrajzi szertárának rendezésén, majd Kriek ajánlólevele segítette ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeumba kerülhessen segédpreparátornak. Az apa pénzéből nem telt a tehetséges fiú taníttatására. Kittenberger Kálmán ifjúkorában rengeteget nélkülözött, s a reménytelenség és koplalás többször kis híján az öngyilkosságba kergette. Csupán a tanítóképző elvégzésére nyílt lehetősége. Egyéni úton szerzett ismereteket a trópusi élővilágról. Álmai földje, Afrika elérhetetlennek tűnt. A reményt azonban nem adta fel, s múzeumi munkája során vasakarattal képezte magát. A múzeumban úgy tartották számon, mint aki minden áldozatra képes azért, hogy eljusson a trópusokra. A fizetés nélküli segédpreparátor megismerkedett kora jelentős szakembereivel, Herman Ottóval, Bíró Lajossal, de létfenntartása szinte lehetetlennek bizonyult. Főiskolai tanulmányait félbeszakítva tanítói állást vállalt a hétfalusi csángók között. A brassói havasok tövében, Tatrangon telepedett meg. Itt érte utol Bárányos József levele, mely felcsillantotta a reménysugarat számára. Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos Afrikába készült vadászutazásra, s szüksége volt preparátorra, aki trófeáit szakszerűen kikészíti. Így juthatott el Kittenberger Kálmán Madarász Gyula ornitológus ajánlásával Damaszkinhoz, aki azonban az útiköltséget nem tudta, vagy nem akarta előteremteni. Csupán a fekete földrészen tartózkodás fedezetét vállalta. Ekkor derült ki, hogy a millenniumi ünnepségek bódulatán túljutott országban a magyar tudományosságnak nincs olyan pénzalapja, amelynek terhére egy preparátor útiköltségét el lehetnek számolni. Szalai Imre vállalta, hogy a Nemzeti Múzeum szerződést köt Kittenbergerrel a később beküldendő gyűjteményekre, s ellátja a szükséges gyűjtőeszközökkel. A múzeum közbenjárására biztosították Kittenberger egy esztendei fizetését, hogy természetrajzi gyűjtőként Afrikában dolgozhasson. Így kerülhetett Kittenberger első ízben, 1903 januárjában Mombasa kikötőjébe, az expedíciók hagyományos kiindulópontjára. Damaszkin Arzén Német Kelet-Afrikában akart vadászni. A már újonnan megépült Uganda vasúton tették meg az utazás első szakaszát, a további távolságot gyalog győzték le. Kittenberger megbetegedett, s láztól szenvedve gyalogolt a szinte elviselhetetlen hőségben 140 kilométert. A Moshiig tartó út mentén dögkeselyűk lakmároztak az elhullott állatokból, majd csontvázak jelezték a halál kísértését. Kittenberger súlyos állapotban érkezett meg Moshiba, s egy német orvos állapította meg a maláriás fertőzést. Akaratereje azonban győzedelmeskedett a testi nyomorúságon. Gyógyulása hetei alatt rovarok, lepkék, madarak gyűjtésével foglalkozott. A lázrohamok szüneteiben járta a környéket és elsajátította a szuahéli nyelvet. Damaszkin visszatért Európába, s Kittenberger pénz nélkül maradt. Kiszolgáltatottan kellett szembesülnie a nehézségekkel. Megélhetését gyűjtőszafarikra kellett alapoznia. Az elejtett állatok ára, a gyűjtött rovarok, bogarak, preparált trófeák sok bizonytalanság közepette adták a hétköznapi túlélés reményeit. Ugyanezen idő alatt a Monarchia más kutatói temérdek támogatást kaptak hazájuk cégeitől. Kittenbergernek még a kinintabletták beszerzése is problémákat okozott. Gyakran volt kénytelen pocsolyavizet inni, s amikor lázrohamoktól gyötörve hevert élet és halál mezsgyéjén, akkor sem adta fel céljait. A helybéliek a külföldieket ellenségnek tekintették. A gyarmatosítók és rabszolgavadászok cselekedeteit ismerve nem lehet csodálkozni, hogy látszólag ok nélkül is megtámadták, vagy megölték a tájékozatlan európait. Kittenberger vadászatait körültekintően, de igen szegényes felszereléssel szervezte meg. Helybéli vezetői, a kirongózik és teherhordóik, a pagazik kísérték a szavannák rejtekeibe és az őserdők homályos birodalmába. Kittenberger elsősorban az állatvilág iránt érdeklődött. Csodálatos leírásokat közölt a nagyvadakról, az elefántról, az oroszlánról, a kafferbivalyról, a leopárdról, a krokodilról, a rinocéroszról. Ismertette szokásaikat, táplálkozásukat, elejtésük körülményeit. Nagy vadászatokat tett Tanganyika, a Kittenberger szenvedélyes kíváncsisággal követte nyomon az elefántokat. Fáradságot, veszélyt vállalva órákat, napokat töltött el a szavannákon, az állatok mozgásának a nyomon követésével. "Az elefántcsapat megfigyelése az afrikai állatélet egyik legvonzóbb tanulmánya. Nagyon sok időt töltöttem el azzal - gyakran múzeumi munkám, a gyűjtés rovására -, hogy egy hegytetőről, sziklacsúcsról, vagy faágról figyeljem messzelátómon át a távolban - gyakran közelben is - legelésző, vagy pihenő elefántcsapat tevését-vevését, és mondhatom, ezek voltak afrikai tartózkodásomnak talán legvonzóbb, legszebb órái A nagy esőzések után a sivatagszerű, szomjas pusztaságon hosszú évekig megmaradnak az elefántnyomok és így az ember gyakran ott is talál elefántnyomot, ahol már többé nem fog elefánt átváltani. A nagy Nátron-tó melletti szikes szteppén, 1910-ben egy igen nagy elefántbika nyomát láttam. Ezt a nyomot egy régi ismerősöm már 1903 óta ismerte, de már akkor is öreg nyom volt. Ez a nyom valószínűleg túlélte magát az állatot, amely bizonyosan, mint majdnem minden elefánt, amely arra a vidékre tévedt, a Vandorobo vadászok mérgezett nyilainak esett áldozatul. A rendszeres elefántvonulás vidékein évtizedes elefánt utakat találtam, amelyek néhol a sziklatalajon is fél méter mélyre voltak kitaposva. Az őserdőkben, a kibirákban az elefánt az egyedüli útcsináló." Az első világháborúban az angolok Kittenbergert - mint ellenséges állam polgárát - fogságba vetették, s a háború esztendeit Indiában, hadifogolytáborban töltötte. A szögesdrót mögött sem tagadta meg önmagát. Madarakat, kisemlősöket preparált, s ezekkel üzletelt, számos barátra és pártfogóra szert téve. Budapestre hazatérve nincstelenül tengődött, míg az Abesszíniában tragikusan elhunyt vadász- és gyűjtőtársa, Kovács Ödön családja Nagymaroson nem nyújtott számára fedelet. Barátja testvérhúgát, Líviát feleségül vette, s a Nimród vadászújság szerkesztőjeként magas színvonalra emelte a magyar vadásztársadalom legfontosabb, irodalmi értékű fórumát. Tizenkét esztendő után, 1926-ban ismét Afrikába utazott. Orrszarvút, kafferbivalyt, törpeantilopot, varacskos disznót, oroszlánt ejtett zsákmányul. Utolsó expedícióján, 1929-ben a West-Nile tartományban, egy papiruszmocsárban hatalmas elefántra bukkant. Sikerült eltalálnia, de a megsebzett állat még így is menedéket találta papiruszrengeteg labirintusában. Az izgalmas nyomkövetés eredménnyel járt. Sikerült megtalálni a kapitális példányt. Nemsokára Relli szultánja, Karalla levelet küldött a magyar vadásznak. "Annak a fehér embernek Palorinában, ki tegnap elefántot lőtt! Sok üdvözlet neked és küldöm azt a hírt, hogy a tegnap lőtt nagy elefántnak csak egyetlen egy agyara van. Éppen azért magam személyesen mentem el a mocsárhoz megnézni, hanem az alsó agyar teljesen hiányzik. ….. Ha levelem elért, jó lesz, ha azonnal eljössz és magad is meglátod, hogy csak egy agyara van. Az emberek várnak, mert húst akarnak, de addig nem nyúlnak hozzá, míg nem jössz." Kittenberger gyakran került életveszélybe. Szerény felszerelése, rossz állapotú lőfegyverei kis híján a végzetbe sodorták. 1904 júniusában egy megsebzett oroszlán támadt rá. Nem érte váratlanul, de puskája csütörtököt mondott. S az ezt követő, szinte hihetetlen történetet a ma Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban látható leamputált ujjperce hitelesíti. "Az oroszlán már mellettem termett és mancsával combomba vágott - éppúgy, ahogy a macska szokta a hozzá kapó kutyákkal - ami azonnal földre döntött. Fektemben puskámat két kézre fogva, keresztben az oroszlán szájába szorítottam és úgy próbáltam távol tartani magamtól. Ezekre a válságos pillanatokra későbben sem tudtam pontosan visszaemlékezni, csak azt tudom, hogy közben az állat erős, érdes nyelve a jobb kezem ügyébe került. Nagyot rántottam rajta, hiszen az életemről volt szó. Erre a váratlan inzultusra az erősen sebzett állat egy pillanatra visszahőkölt, a fegyver a jobb kezemben maradt. Ekkor hirtelen beleismételtem egy másik töltényt és az oroszlán felé sütöttem, persze nem archoz emelve és célozva, de oly szerencsével, hogy a lövedék az állat szemén hatolt be és a koponyát összezúzva azonnali halálát okozta." A vadász cafatokra tépett ruhával, széles vérnyomokat hagyva maga után támolygott. Gyógyszereit, kötszereit élelmiszerért és néprajzi tárgyakért már az előző napon elcserélte, mert végleg el akarta hagyni tanyáját. "Csak melegvízzel moshattam ki jól-rosszul sebeimet, miután jobb kezem középső ujjának lecsüngő ujjpercét levágtam." Később az ujjpercet hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy láthassa a körömágy arzénnyomait annak bizonyságaként, hogy nem hanyagolja el a gyűjtést és a preparálást. A súlyosan sérült vadászt emberei hevenyészett hordágyra fektették, s öt napig vitték a Kilimandzsáró lábánál található Moshiba. Több hónapos ápolást követően vált ismét munkaképessé. Kittenberger vadászútjainak viszonylag kevéssé ismert időszaka kötődik Etiópiához. Eljutott a Vörös-tenger mellékére, Danakil-földre, melynek megközelítése a mai napig igen kockázatos vállalkozás. Az afrikai tájakról és törzsekről is érzékletes leírásokban számolt be. "Danakil-földön sem víz, sem erdő nincs. Én kb. 100 km-re mentem be, de ha rosszat álmodom, álmomban azon a vidéken járok. Holdbéli táj. Elrejtett vizesgödrök, kő- és homoksivatag, itt-ott csekély sivatagi növényzet. Nappal mozogni nem lehet, 50-60 fok meleg, a töredezett sziklák, mint a fekete üveg és teljes ismeretlenség. Amikor én ott jártam - a danakilokon kívül - még senki nem ment keresztül ezen a vidéken Kittenbergert elsősorban a vidék madárvilága érdekelte. Ornitológiai megfigyeléseiről az Akuila című folyóiratban számolt be, Madárvonulás a Danakil-földön című írásában, 1907-ben. Abesszínia - a 1925-26-os expedíciója során, a Ruwenzori környéki őserdőkben gyűjtött és vadászott, majd Ugandában és Belga-Kongóban folytatott gyűjtő- és kutatómunkát. Több mint 60 ezer példányt tartalmazó, fajokban rendkívül gazdag zoológiai gyűjteményt juttatott haza, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába. A gyűjtemény mintegy Érdekfeszítő útirajzai nagy népszerűséget hoztak számára. Könyvei képet adnak az afrikai törzsek életmódjáról, szokásairól, a természeti környezetről. Barátja, Fekete István róla írt életrajzi kötetében nagyon találóan jellemezte azt a különös életutat, mely nagyon mélyről indulva jutott fel a sikerek csúcsaira, majd rajta kívülálló okok miatt ismét hullámvölgybe került. A Nimród szerkesztőjeként a magyar vadásztársadalom megbecsült tagja volt. Nagy vágya - a budapesti állatkert igazgatói posztjának elnyerése - beteljesületlen álom maradt. A második világháború után szerkesztői posztjától is megválni kényszerült, s igen szerény körülmények között élt Nagymaroson. Még vadászfegyvereitől is megfosztották. A legnagyobb sorscsapásként élte meg, hogy 1956-ban a forradalom idején gyűjteményének jelentékeny része tűzvész martalékává vált. Utolsó afrikai útján készített fekete-fehér mozgófilmjét a Nemzeti Filmarchívum őrzi. Nagymaroson mellszobor örökíti meg emlékét, Veszprémben az állatkert vette fel a nevét. Életművének értékelésekor nem feledhető, hogy expedícióit többnyire egyedül, nagyon szegényes viszonyok között valósította meg. Rendkívüli teljesítményei révén világviszonylatban a legkiválóbb, legeredményesebb vadászutazók körében tarthatjuk számon. Természet Világa, 139. évfolyam, 6. szám, 2008. június http://www.termeszetvilaga.hu/ http://www.chemonet.hu/TermVil/ + Művei Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927, Budapest) A megváltozott Afrika (1930, Budapest) Kelet-Afrika vadonjaiban (1955, Budapest) A Kilimandzsárótól Nagymarosig (1956, Budapest) Vadászkalandok Afrikában (1957, Budapest) Afrikai vadászemlékek: Válogatás Kittenberger Kálmán írásaiból. (II. kiad. 1972, Budapest) + Fekete István: Kittenberger Kálmán élete. (Bp., 1962. több kiadás még, regényes életrajz) http://hu.wikipedia.org/wiki/Kittenberger_Kálmán *
A Kádár korszak langyos középszerű táncdalénekes-kisiparosa: Koós Jani http://www.zeneszoveg.hu/ dalszoveg/30934/koos-janos/ nem-vagyok-teljesen-orult-zenes zoveg.html *
FÁY ANDRÁS LÚD ÉS ORR ÁLLATMESÉK AZ ÖKÖR ÉS OROSZLÁN Az ökör az oroszlánnak státus-szolgálatára ajánlá magát. - Szarvaid tetszhetők - mond a király -, de nincs vitéz bátorságod hozzájok. Lábaid izmosak, de sem rúgsz, sem szaladsz velök. Hátad nyereg alá széles, fejedben pedig kevés a fortély. Menj vissza, barátom, s vond békével jármodat; mert csak vastag nyakad s izmos szügyeid használhatók. Ki-ki csak azon talentummal kereskedjék, amellyel bír, s kivált a szegény hazának ne ártson azzal, hogy igen kíván használni neki.
A BARÁTSÁG OSZLOPA Napkeleten egy nevezetes fejedelem oly szerencsés volt, hogy két barátot bírhata. Boldogsága érzése már arra bírta, hogy oszlopot állíttasson a boldogító barátságnak, amidőn az ellenség tartományiba rontván, ezeket elpusztítá, magát pedig rabláncra fűzé. Mit cselekvék itten a két hív barát? Tán új sereget gyűjtének a király szabadít align=ására? vagy kincseiket ajánlák váltságáért, s remélhetni, hogy vigasztalák az otthon búslakodó özvegyet? Korántsem tevék ezeket. Az egyik, kit a fogoly fejedelem nagy polcra emele, megmaradt kincseit ragadta magához; a másik egy fiatal, deli ifjú, a szép királyné szívét csábította szerelmére. Kiszabadula sokára az elárult fejedelem, s a barMsoNormal/spanátság oszlopát fel is állíttatá. Vajon kitalálnátok-e, kedves olvasóim, minő ércből? Megsúgom: sóból, mert ezen ásvány, úgymond, szép tiszta időben kemény s vidor csillogású, a komor, nedves időben pedig megereszkedik.
A KOLOMPOS A juhász juhait úsztatta. Sok munkájába került nekiugratni őket a folyónak; míg végre a kolompos után az egész nyáj megerede. - Úgye, nagy a tekintetem a nép előtt? - így szól a kolompos hiú gőggel a juhászhoz. - Az ám, gyáva, kolompodnak - felel ez. Akkor más kosra köté kolompját, emez után úsza a nyáj vissza. Nevetem azoknak gőgjét, akiknek a hivatal ad díszt, s nem ők ennek, s mégis eléggé hiúk, ha mások hajlongnak előttök, elfeledni azt, hogy más a hivatal, más a személy!
A NYEST ÉS RÓKA A nyest beszélgetésbe ered a rókával: - Bizony csak nemes állatnak kell nekem lennem, szomszéd, hogy annyira kapnak a vadászok rajtam. Óh, itt e vadonságban, ki is volna képes megismerni érdemünket? - Az igaz, hogy a vadászok ezt jobban ismerik - felel gúnyos mosollyal a ravasz -, mert bőrünket lehúzzák, magunkat pedig a hóra vetnek ki. Beh sok uracskának, aki előtt hajlong a pórság, köntösére van varrva az érdeme.
A FIATAL DARU Ősszel egy darucsapatot a legöregebbik vezérle. Folyvást, de halkkal halada az ék, s az ifjabbak békétlenkedni kezdének a tunya késedelmén. - Eressz engem az élére, bátya! - így szól végre a legtüzesebbik köztök. - Tél vége vett így bennünket haza. - Átveszi a kormányt, s villámsebességgel hasít előre az utazó csoport; de kevés idő múlva lihegni kezd az ifjú kormányos, tüze lankadni, s tikkadó melle fulladozni. - Vedd vissza, kedves bátya, a vezérlést! - így rimánkodik bocsánatot esdekelve. - Látom én, hogy csak friss, tüzes tettre való az ifjú, a hosszas kitűrésű munka kormányán pedig tapasztalt öreg üljön.
A TUDÓS VAKONDOK Egy szegény tudós elmélkedésekbe merülve hevert a kert füvében. Éhség és ínség az éjjeli szorgalommal sápadoztak orcáin. Egy vakondok közel hozzá fekete halomra túrta a földet. - Mit turkálsz ily keményet, jó állat? - Élelmemet keresem a földben, melyet benne mindenkor feltalálok - felel a földtúró. - Ugye? - ez ötlik a Minerva éhes fiának eszébe - nem köz anyánk-e a föld, s ha én is turkálgatom, nem adja-e meg inkább élelmemet, mint e háládatlan észkínozás? Szántóvető leve, s nem bánta meg soha az elpártolást. Tisztelem a tudományokat; szent szikrák ők a gyáva agyagban, ég, föld hódol uradalmaiknak; de ha az ekevastól vagy műszerektől kezeket lopnak el anélkül, hogy főket nyernénk velek, s így magok bitangoltatván, növendékeiket sóvárogni késztetik - neheztelek.
A BÉKÁK ÉS GÉM A Homér békái harchoz készültek az egerek ellen, s a tekenős békáktól páncéloknak kérték teknőiket. Nem bírta egy is e nagy lomot. Jobb lesz a csigahaj, mondanák; de ezt csak fejekre illeszthették, s látásokat elfogta. Nincs más mód - mondanák némelyek -, tanuljuk el a sebes futást a patkánytól, úgy elillanhatunk, ha szorul dolgunk. - De barátim - így szól egy gém a tó széléről hozzájok -, kérjétek el inkább a rák ollóit s kígyó fullánkját, hogy jobban árthassatok az ellenségnek; higgyétek el, amely sereg már a harc előtt védelemről gondolkodik, félig meg van verve.
A NAPSZEKÉR Phaëtont e/plragadván a nap lovai, s ízekre tördezvén a lángszekér, Jupiter az égiek zsinatjában azt tanácslá, hogy ezentúl a csendes szamarak hordozzák a napot. - Mit gondolsz, jó atyám - szól a bölcs Minerva -, nem elég, hogy az alvilágban sok főhelyeken ragyognak, még a felvilágban is ők világítsanak?
A KÉT VERÉB Két veréb a sasról beszélgetett a háztetőn. - Azt mondják róla - így szól az egyik -, hogy a felhőkig is felszáll. - Azt ugyan nem hiszem - mond a másik -, mert én is tudom, mennyire emelkedhet egy madár, próbáltam a minap. - De én, úgy tetszik, láttam is - szól ismét az első -, hogy egy borult, nyári napon mennykövet hoza le orrában az égből. A nagy elméket vagy magokhoz mérvén alacsonyítják le a félszegek, vagy vizsgálás nélkül bután imádják az ostobák.
IKAROSZ Ikarosz próbát teve viaszszárnyaival. Töméntelen nép gyüle látására össze. Szerencsésen sült el a próba, éljent ordítoza a sokaság, s tisztelő bámulásában nagynak nevezgeté a repülőt. Egy nyári hő napon megújítá Ikarosz a nézőszínt, s még több nép gyülekeze a hírement látásra, mint először. Terjednek a szárnyak, emelkedik velek Ikarosz, s vígan csattogtatja őket a magas levegőben. Taps, örömzaj követi a földről. De ím, amint feljebb a naphoz közelít a jámbor, ereszkedni kezd a hőségben szárnya viasza, bontakozni összeszerkezései, s szárnyatlan pottyan le egy alatta zuhogó folyóba. - Ostoba! - így beszél ekkor egy része a nézőknek. - Meggondolhatta volna, hogy a repülés nem ember dolga, s a bölcs természet, midőn tőle a szárnyakat megtagadta, tudta, mit művel. - De én a vakmerőséget kárhoztatom benne - mondának mások -, hogy a naphoz oly közel merészle felszállni. - Én pedig a gőgöt - így szólának némelyek -, melyet első szerencsepróbája nemze benne. - Nem nézett-e azóta hitvány gombáknak bennünket? - így szólta meg a pórság, s csak kevés jószívű szánta meg a haldokló mívészt. Hányszor nem vétetik a nagy nevezet szerencsés helyett. Azt, akit a szerencse ölén imádunk, szerencsétlenségben kikacagni szokott dolgunk.
A BARÁZDABILLEGETŐ A barázdabillegető hajdan ért komolyságú, tisztes madár vala a mezőben. A csapodár fecske barátsága nagy városba csalá, s a hiúság huzamosan tartóztatá benne. Bezzeg gazdag tapasztalással tére vissza, vélitek? Úgy van! azóta úton-útfélen szüntelen hajtogatja magát a jámbor!
A VIOLINOS Egy muzsikus, kinek minden vagyona hegedűje vala, mívészi utazást teve. Magános andalgásai a violinon mesteri fogásokból állottak, de számos hallgatók előtt csacenterquot;;/pk gyáva nyiszorgásokat ejtett, s fülsértő hangok untatták azokat. - Mi dolog ez? - kérdi őt egy pártfogója, ki a művész ügyességét jól ismerte -, hogy te magános szobában virtuóz s ily szép társaság előtt hitvány cincogó vagy? - Uram - felel szégyennel a muzsikus -, ha hallatom magamat, a szemem mindig azon jár, ha nyújt-e valaki valamit, az eszem pedig azon forog, melyik szükségemet töltsem be elébb szűk keresetemmel. A kényes szép mesterségek a szegénység ínségei között, mint a virágok a kopár sziklákon, nem verhetnek gyökeret.
A PALÓC A törpe palóc egy dombra állott fel. - Óh, beh kicsinynek látszol! - kiáltának társai. Magosabbra méne. - Most még kisebb vagy! - mondának azok. Ekkor a Mátra kellő csúcsára mászván fel: - Hát most milyennek látszom? - ordítoza büszkén. - Most már éppen nem is látszol -, felelének társai; kik közül egy okosabb; maradj köztünk a földön; úgymond; úgy legalább látszol valaminek. Így vannak a csekélyek a nagy hivatalokkal.
A SAS ÉS BÍBIC A sas egy tó felett kerengett. Visítva csapkodott körülte, kisdedeit féltvén a bíbic. - Hó-hó! - így szól a nagy szárnyas. - Itt kincsnek kell lenni, nagy prédát féltnek itt tőlem. - Kurdász mindenfelé, s a szegény anya fészkére talál. - Ez vala a kincs, melyet oly esdekelve féltél tőlem? - szól bosszankodva a megcsalatott. - Uram! - felel remegve a vízimadár -, nékünk szegény tollakosoknak minden kincsünk a házunk népe.
HERCULES Hercules már mint isten, viziteket jára az Olümposz asszonyainál. - Vesztél volna hazádban, nagy kamasz! - így szól dühösen Juno, amint ajtaját a vendég betevé. Minerva együgyűséget olvasa ki szeméből; Vénus pedig ügyetlenséggel vádolá mozdulatait. Hercules sejdíté, hogy nem tetszett a dámáknak. Mit teve a ravasz? A legközelebbi assemblée-ben Junónak méltóságos termetét, Minervának tetsző komolyságát, Vénusnak pajzán szemeit dicsérte; s íme - nem vala Hercules többé nagy kamasz, sem együgyű, sem ügyetlen. Ki kereste volna az ólseprő istenben a fortélyt, az asszonyisméretet?
A SZILVAFA ÉS HERNYÓK A hernyók egy szilvafát már nagy részint leleveleztek. - Hagyjatok el már - nyögé a jámbor. - Majd ha leveled elfogy, anyókám! - felelének azok. - Mit sajnálod tőlünk, hiszen nem vagyunk-e mi a te fiaid? - Igen is - sóhajta szegény -, amennyiben rajtam keltek és élősködtök, de ti is vagytok-e viszont jóval s fiúi szívességgel irántam? Jó hazám, be soknak súghatnád ezt fülébe.
A VERÉB ÉS FOGOLYMADÁR A veréb merészen ugrosott a vadász előtt, s rajta szemtelenségével mintegy packázni láttatott. Semmit nem ügyelve reá, hagyta el a Nimród unokája. - Bizony, nagyra vetetted fejedet, barátom - szól hozzá a fűben meglapult fogoly -, én e merészséget sokért nem tettem volna. - Neked nem is tanácslanám - felel a csiripelő -, de nekem annak érzése ad szívet, hogy nememből csak sor ér egy töltést. Öngyávaságának érzése s hogy valaki bosszújára méltatlan, beh sok embert vezet szemtelenségre!
A FÜLEMILE ÉS VELYHE A fülemile az erdőben bájoló hangokat csattogott a sűrű gallyak között. - Mit töröd magadat hasztalan, széptorkú? - így szólítá meg őt a velyhe. - Itt nem érti, sőt nem is hallja éneked senki. - Ám legyen úgy - felel a kis éneklő -, hidd el, gyakran szintoly gyönyörűség énekelni, mint hallgattatni. Ez az oka, jó olvasóim! hogy mi is írók, vagy olvastatunk, vagy sem - írunk.
A CSIGA A csigának eszébe ötle, egy felhőkig nyúló bükket megmászni. Minekutána két hónapot tölte a lassú haladásban, a fa derekáról visszapottyana a jámbor. - Már látom - így kiált fel -, hogy a hirtelen munka sohase volt jó! Ortodoxok a magyar nyelv mívelésében, nem tartatok-e ti is az én csigámmal?
A HÁZIMAJOM Egy házimajom a tükör előtt megállván, fogat vicsorított az undok képre, melyet abban látott. - Be csúnya állat vagy! - így szól a maga másához. - Hogy bújhattál abba a fényességbe? - Egy a szobában ugrosó evet váltig vitatta neki, hogy az önmaga képe a tükörben. - Tudnám én azt - felel a majom. - Vagy nem én vagyok a kép, vagy a tükör mutat rosszul. Ha ez különben volna az embereknél is, ki merne szatírát írni?
AZ UNALOM ALLEGÓRIA Az unalom még inkább elunta magát, mint valaha, s ásítva útnak eredt. Betért a kereskedőhöz, de ott a házi baráttal, a gonddal meg nem fért. Beköszönt az uzsorás fösvényhez, de onnan a senyvedő bú kicsukta. Majd a mezei parasztot látogatá meg, azt vélvén, hogy a nála lakozó békés nyugalomban testvérére akad, de ottan a munkás szorgalomtól meg nem pihenhete. Visszakulloga tehát ismét a nagy városokba, s ott pompás palotákba vevé lakását, a ledér vígsággal abban egyezvén meg, hogy felváltva játsszák ezentúl bennek szerepüket.
A FARKAS ÉS RÓKA A farkas irigylette az oroszlán vitéz hírét, s alkalmatosságra lese, megvívni vele. Talált s dühösen rohant reá: akinek körmei közül vérbe fagyva csak alig menekedhete meg. - No, hogy viselte magát az oroszlán? - kérdi a gúnyoló róka tőle. - Bizony, derék legény - felel fogasi -, alig bírhattam vele. Bojtos serénye nagy védelmére vala, de csakugyan megfojthattam volna, ha szerencséjére eszembe nem jutott volna, hogy a húsa úgysem ehető. Eleresztettem tehát, s egy csikót vágtam le. Beh sokba kerül nekünk megvallani azt, hogy más derekabb nálunk. |
| LAST_UPDATED2 |
