PETŐFI SÁNDOR

FIAM SZÜLETÉSÉRE

 

Ide, ide fiamat kezembe,

Hadd szorítsam a szivemhez őt!

Mintha volnék újonnan teremtve,

Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!

 

Üdvezellek, lelkem szép kis ága,

Üdvezellek, édes magzatom!

Sírásodnak bánatos zajába

Beleolvad örvendő dalom.

 

Kis parányom, milyen nagy örömmel

Állok itt és nézem képedet!

Kell-e még pap? örömkönnyeimmel

Keresztellek én meg tégedet.

 

Csillagász lett végre is belőlem,

Itten állok csillagom előtt,

Arcvonásit hosszasan szemlélem,

S találgatom a távol jövőt.

 

A reménynek nagy virágos fája,

Mit e csillag fénye fölmutat;

Csak ne szálljon kora dér reája,

Mely leszedné e virágokat.

 

Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,

Hogy magaddal rántsd idő előtt;

Nem enyém lesz ő - tartsd ezt eszedben -

A hazának nevelem fel őt.

 

Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,

Én a sorbul kiöregedem,

Iparkodni fogsz túltenni rajtam,

Vagy betöltöd legalább helyem?

 

Vajha egykor ekkép szólanának,

Nem busulva sírom szélinél:

Meghalt! de nincs kára a hazának,

Nincs, mert lelke a fiában él.

 

Debrecen, 1848. december 15.

*

VESZTETT CSATÁK, CSUFOS FUTÁSOK!

 

Veszett csaták, csufos futások!

Bármerre nézek, mást nem látok,

Miként a sár, amelybe

Követ hajítanak be,

Ugy feccsen szét a harcok mezejérül,

Oh nemzetem, képedre a gyalázat,

S a hit már-már sokak szivében gyérül,

Hogy mindörökre jármodat lerázod.

Ki ismer engem csüggedőnek?

Kislelküséggel engemet ki vádol?

De aggodalmak néha rám is jőnek

Most a jövő rejtélyes távolábol,

Jőnek, miként az éji denevérek

S el-elvisítják itten magokat,

Hogy rá szivemben hidegséget érzek

És lélekzésem szinte elakad.

Hazám, hazám, magyar haza,

Elátkozott föld vagy hát?

Ki volt, ki így megátkoza?

Hogy rajtad a szabadság

Örökké csak földönfutó legyen,

Ki pillanatra hozzád menekűl,

De amint jön, megint megyen,

Elűzik kérlelhetetlenűl!

Hányszor kelénk fel három század óta,

Lerázni hősleg a bilincseket!

S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,

Mely meghasított keblünkből eredt,

S ájulva amint a földön feküdtünk,

Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk.

Most talpon állunk újolag...

Azért állottunk volna fel,

Hogy újra földhöz sujtsanak?

Nem, nem, most győzni vagy meghalni kell!

Csatára, nemzetem,

Halál vagy győzelem!

Föl, föl, te jobban nem szeretheted

A szép halálnál a csuf életet,

Te inkább sírba fekszel, mint mocsárba...

De aki kész a hős-halálra,

Az diadalmaskodni fog.

Induljatok

Százezerével, miljomával

A szolgaság Egyiptomábol

A szabdsági Kánaánba,

Mint Mózses népe hajdanába!

Nekik volt, van nekünk is istenünk,

Ő fog vezetni tűzoszlop képében,

S az ellenség kiomló vére lészen

A vörös tenger, melyen átmegyünk!

Debrecen, 1848. december

*

AZ ÉV VÉGÉN

 

Indulsz, pályavégezett év,

Menj... de várj, ne menj magad,

Sötét van a másvilágba'.

Jó lesz egy kis égő lámpa:

Vidd magaddal dalomat.

 

Megpendítem, régi lantom,

Megpendítem húrjaid;

Már régóta vagy te nálam,

Sokat szóltál... megpróbálom,

Tudnál-e még valamit?

 

Ha valaha szépen szóltál,

Most legyen szép éneked;

Légy méltó neved hiréhez,

Tedd még ünnepibbekké ez

Ünnepélyes perceket.

 

És ki tudja? tán utósó,

Legutósó lesz e dal;

Tán ha téged most leteszlek,

Többé majd föl sem vehetlek,

Hangod, életed kihal.

 

A hadistenhez szegődtem,

Annak népéhez megyek;

Esztendőre hallgat a dal,

Vagy ha írok, véres karddal

Írok költeményeket.

 

Zengj tehát, zengj, édes lantom,

Zengd ki, ami benned van,

Szólj vadúl, és szólj szelíden,

Ragyogóan és sötéten,

Szomorúan és vigan.

 

Légy vihar, mely haragában,

Ősi tölgyeket szakít,

Légy szellő, mely mosolyogva

Csendes álomba ringatja

A mezők fűszálait.

 

Légy tükör, melyből reám néz,

Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága

A mulandó ifjuság s a

Múlhatatlan szerelem.

 

Adj ki minden hangot, lantom,

Ami benned még maradt...

A nap is midőn lemégyen,

Pazarolva földön égen

Szétszór minden sugarat.

 

S szólj erősen, lantom, hogyha

Már utósó e dalod;

Hirtelen ne haljon ő meg!

Zengjék vissza az időnek

Bércei, a századok.

 

Debrecen, 1848. december

*

Nastase elítélése

mérföldkő a román posztkommunizmusban

A román posztkommunista időszakban mérföldkőnek számít Adrian Nastase volt miniszterelnök jogerős börtönbüntetése, az elmúlt két évtizedben kialakult gazdasági-politikai hatalmi rendszer először szenvedett vereséget – írta csütörtökön egybehangzóan a román sajtó.

A lapok emlékeztetnek, hogy a legfelsőbb bíróság előző nap két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a volt kormányfőt, aki öngyilkossági kísérletet követett el, mielőtt a börtönbe kísérték volna.

Az Adevarul című napilap kommentátora szerint június 20-a – az ítélethirdetés napja – azért lehet mérföldkő az 1989-es romániai forradalom óta eltelt időszakban, mert a román igazságszolgáltatás ezen a napon „zárta le hosszúra nyúlt átmeneti időszakát". Immár nem politikai parancsoknak tesz eleget, hanem függetlenül dönt. A szerző szerint Nastase úgynevezett Ceausescu-szindrómában szenvedett, mert bírósági pere alatt – akárcsak annak idején Ceausescu – végig azt hitte, hogy nem eshet bántódása. Öngyilkossági kísérlete nem teszi kevésbé vétkessé, ez nem férfias tett volt, hanem inkább gyávaság.

A Romania libera című napilap szerint a bírák bebizonyították, hogy az igazságszolgáltatás nem köt többé alkukat, nem lehet egykönnyen megzsarolni vagy megvesztegetni. Ez a büntetés példát statuál olyan politikusok számára, akik azt hiszik, hogy a kapzsiság, a befolyással való üzérkedés, a lopás fölött el lehet siklani. A precedens értékű ítéletet az utolsó pillanatban „felülírta" a vádlott öngyilkossági kísérletével, amely emberibbé, rokonszenvesebbé tette őt. Traian Basescu államfőt mindez arra késztetheti, hogy kegyelemben részesítse a volt kormányfőt. Ennek ellenére Nastase nem térhet vissza a politikába, hiszen az ítélet négy évre megtiltja neki, hogy köztisztségeket vállaljon.

A Gandul című hírportál publicistája szerint Nastase tapasztalt és felelős politikusként megengedhetetlenül gyengének bizonyult. Öngyilkossági kísérletével megfutamodott az igazságszolgáltatás elől, hiszen a büntetés-végrehajtás is része a rendszernek. Elvárható lett volna, hogy a jogász és diplomata, volt magas rangú közjogi méltóság alávesse magát az igazságszolgáltatási rendszernek, hiszen nem életfogytiglani börtönbüntetésről volt szó, hanem csak két évről, amelyből mintegy nyolc hónapot kellene letöltenie, ha példás magaviseletet tanúsít a börtönben.

MTI

*

Tanmese a demokráciáról

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, az üveghegyeken innét, volt egyszer egy kis birkanyáj. A birkanyájat a jó pásztor terelgette. Gondoskodott róla, hogy mindig kövér legelőhöz és friss vizű patakhoz jussanak a juhai, és elűzte a környékről a farkasokat a hűséges puli kutyáival. A juhoknak jó dolguk volt, még akkor is, ha néhanapján összekaptak, vagy egy-egy hosszú séta során a tikkasztó nyári nap alatt bégetve panaszkodtak a pásztornak. A farkasok csak messziről nézték a nyájat. Tudták, hogy ha megpróbálnak rátámadni a birkákra, akkor jajj lesz nekik, mert a pásztor és a jó pulik ellátják a bajukat.

Telt-múlt az idő és a farkasok egyre éhesebbek lettek. Összedugták hát a fejüket, hogy kitalálják, mi tévők legyenek, hogy végre birkahúshoz juthassanak. Végül az egyik felkiáltott, és így szólt: „Járjunk túl az eszükön!”. A farkas kiállt a társai elé, és elmondta ötletét. Mindenkinek tetszett, így elfogadta a falka.

Másnap az egyik farkast báránybőrbe öltöztették és beküldték a gyanútlan nyáj közé. A farkas rögvest munkához látott. Minden birkához odament, és elültette a fülükben a bogarat, hogy nekik nincs semmi szükségük a pásztorra, képesek ők arra, hogy önmagukat vezessék, egybetartsák a nyájat, és megvédjék magukat a farkasoktól. A farkas munkája végeztével elsomfordált.

Néhány nap elteltével az egyik bárány a gyaloglást megunva felkiáltott: „Nem akarunk többet sétálni, elegünk van belőled pásztor!” Több másik bárány is kikelt magából, hangos bégetésbe kezdett. Az idősebb juhok hallgattak bölcsen, hisz tudták, a pásztor sokat tesz értük, de a feldühödött ifjúságot nem tudták csendre bírni. A juhász egyszer csak megunta a bégetést és azt mondta: „Na, juhok, akkor boldoguljatok nélkülem!” - ezzel sarkon fordult, és a pulikkal együtt eltűnt a messzi tájban. A nyáj magára maradt. Nem tudták eldönteni, hogy ki legyen az, aki a juhász helyére álljon. Mivel senkit sem tartottak önállóan alkalmasnak a feladatra, ezért úgy határoztak végül, hogy néhány bárányt kiválasztanak maguk közül, akik együtt fognak dönteni a nyáj sorsáról. Többen is önként jelentkeztek a feladatra, ezért az önkéntes juhok lettek azok, akikre a többiek szavazhattak. Miután a szavazás megtörtént és megszületett a végeredmény, három bárány kapta meg a hatalmat ahhoz, hogy irányítsák a nyájat. A hatalomtól ittas állatok egymást kezdték marni, mert mindegyik más-más irányba akarta vinni a nyájat. Az egyik jobbra, a másik balra, a harmadik pedig egyenesen előre. A juhásszal szemben ugyanis egyik sem látta a távolban lévő dús legelőket, vagy a friss vizű patakokat.

Ahogy telt az idő a bárányok legelő és friss víz híján egyre fáradtabbak és gyengébbek lettek. A három vezető egymást okolta a nyáj sanyarú sorsa miatt. Többen le is maradtak a nyájtól, akiket most már a pulik sem tereltek vissza. Csak erre vártak a farkasok. Berohant a teljes falka a szegény nyáj közé, akik eszeveszett menekülésbe kezdtek. „Meneküljön, ki merre lát! Itt vannak a farkasok!” – kiáltotta az egyik. Bizony már késő volt a bánat. A kis birkanyáj minden tagját felfalták a farkasok, még a három megátalkodott vezetőt is, kik még a halál torkában is egymást szidalmazták.

Ha a farkasok a bárányokat meg nem ették volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Írta: Inlakesh

*

 

Somogyország kellős közepében

.

Somogy megye kellős közepében

van ott egy kis fatornyos falu.

Kicsiny házak egymás mellett szépen

s minden házon van egy zöld zsalu.

.

A férfiak mind elmentek régen,

az asszonyok csendben sírnak ott.

Mikor este fönt a magas égen

kigyúlnak a fényes csillagok.

.

Özvegyasszony a kicsi fiával

kiül este a pitvar elé,

s áhítatos ábrándos orcával

néznek ketten föl az ég felé.

.

Édesanyám mondja meg azt nékem

hogy odafönt vajon mi ragyog,

mit jelentenek ott fönt az égen

azok a sok fényes csillagok?

.

Két szemébe sűrű könnyek gyűlnek

s megszólal a somogyi anya:

az egyik egy szakaszvezetőé

a másik egy káplár csillaga.

.

Gallérjukra volt az rájatűzve,

hanem most már szegény mind halott.

Az angyalok felvitték az égbe

s ott ragyognak fent a csillagok.

Kátai Zoltán - Gyöngyössolymos, Cseh Tamás Kör

http://www.youtube.com/watch?v=O81WZN0pMB8

+

Cseh Tamás

http://www.youtube.com/watch?v=ZKDgmM2gA74&feature=related

*

Miatyánk

Mt 6,7-15

Az imádságban pedig

ne fecsegjetek, mint a pogányok,

akik úgy gondolják, hogy

a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.

Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk;

mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,

mielőtt még kérnétek őt.

Ezért ti így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól.

Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat,

nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.

De ha nem bocsátotok meg az embereknek,

Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

+

Elmélkedés:

Az imádság

az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése.

Az imára nem Istennek van szüksége,

hanem a mi javunkat szolgálja.

Jézus azt tanácsolna, hogy a vég nélküli imádkozás helyett

inkább rövid legyen az imádságunk,

de ez fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat,

aki jól tudja, hogy mire van szükségünk.

Nem véletlenül nevezzük az Úr imáját, a Miatyánkot

legtökéletesebb imádságnak,

mert egyrészt

ezt maga Jézus tanította az apostoloknak és tanítja nekünk,

másrészt ez az ima szépen összefoglalja kéréseinket.

Ugyanakkor a Miatyánkban benne van

Istenre hagyatkozásunk is,

hiszen nem követelőzve terjesztjük elé kéréseinket,

hanem elfogadjuk akaratát.

Már maga a megszólítás is

gyermeki bizalmat és személyességet tükröz,

a kérések Isten elé terjesztése padig azt jelzi,

hogy elérhető számunkra az Atya

és megtapasztalható számunkra az ő jósága.

Az ima nem nehéz.

Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez.

Imádkozva tanuljunk imádkozni!

Horváth István Sándor

*

Kényes kérdés

Miért kerül egy református lelkész állásába, ha más vallásúval köt házasságot? Vajon nem lépett túl a 21. század az egyházi törvényeken? Mit üzen az, ha sztárügyvéddel érkezik egy lelkész az egyházi bíróságra? Képmutató, méltánytalan és jogtalan döntések, vagy igazságos ítéletek születnek? Kinek van igaza? Szabó István református püspökkel kerestük a válaszokat.

Előző beszélgetésünk kapcsán néhányan megkerestek és kifogásolták, hogy nagyon „lájtosra" sikeredett, mert igazán nehéz kérdéseket nem mertem feltenni. Így most kellemetlen kérdéssel kezdem a beszélgetést. Számos lelkész jelezte, hogy visszatetszést keltett az egyházkerület néhány fegyelmi határozata. Egyesek jogtalannak, méltánytalannak, sőt képmutatónak éreznek döntéseket. Nem járhatunk-e úgy, ahogy a miniszterelnök járt a Parlamentben, amikor a Marian Cozma-ügy enyhítésére tett megjegyzést? Orbán Viktor azt mondta, hogy magánemberként nem ért egyet a bíróság döntésével, de mint miniszterelnök nem kifogásolhatja egy független bíróság határozatát.

Folytatás:

http://www.parokia.hu/hir/mutat/3611/

*

Nem látlak én téged többé…

Cseh Tamás

(feliratozva – a mellékelt dalszövegtől némi eltéréssel…)

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35787/katonadalok/nem-latlak-en-teged-zeneszoveg.html

*

Varga Csaba:

A magyar nyelv lassú változásáról

Nyelvünk rendkívül maradandó, szinte időtlennek nevezhetjük. Ez elsőre meglepő lehet, de oly egyszerű belátni – mint meggyőződhetünk erről az alábbiakban –, hogy bárki felfedezhette volna előttem. Bár sok esztendőnyi írástörténeti kutatásaim is segíthettek engem e tény felismerésében. Természetesen nyelvünk időtállósága nem puszta érdekesség, hanem ebből sok további felfedezésre juthatunk. Mindenesetre ami alább olvasható, mélyen összefügg azzal, amit „A magyar ész” című tanulmányomban leírtam. (Demokrata 2010. október 13.)

Időutazóként induljunk el a múltba. Ugorjunk át úgy 400-450 esztendőt, mert a változások ekkor már szembeötlőbbek lesznek.

Az 1500-as évek végén megállva menten össze is futunk a magyar Balassi Bálinttal és az angol Sekszpír Vilmossal (William Shakespeare). Csaknem egyszerre születtek: 1554-ben, illetve 1564-ben. Azt tapasztaljuk, hogy az eltelt bő 400 év alatt annyira megváltozott az angol nyelv, hogy a mai angol közönségnek már nem adhatók elő Sekszpír művei úgy, ahogyan megírta őket.

No, de mi a helyzet a Sekszpír korában beszélt magyar nyelvvel? Csak bele kell olvasnunk Balassi Bálint „Egy katonaének” című költeményébe (részlet):

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett

szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól,

kivel ember ugyan él;

Mező jó illatot, az ég szép harmatot

ád, ki kedves mindennél.”

Megállapíthatjuk: az eltelt 400 év alatt a magyar nyelv nem változott, míalatt az akkori angol nagyobb részt érthetetlenné vált mára. Ez annyit mindenképp bizonyít máris, hogy a magyar nagyon lassan változó nyelv. Azonban mielőtt tovább lépnénk, szólni kell három dologról:

1) Minél régebbiek, annál nehezebben olvashatók a magyar szövegek. Azért, mert csak lépésről-lépésre bővült az átvett, számunkra roppant szűk latin ábécé (24 betű a szükséges 43-47 helyett). Íme egy mondat az 1500-as évek végéről: Eÿel ÿol lath, de delbe awagÿ nappal keweseth. Hát ez bizony nem egyéb, mint: Éjjel jól lát, de délbe avagy este keveset. Csak az ábácé régies, de nem a vele leírt mondat.

2) Jobbára mindenki saját tájejtése szerint írt egykoron. Márpedig a magyar igen szertelenül bánik a magánhangzókkal, mert teheti, lásd az í-ző, ö-ző, a-zó stb. nyelvjárásokat. De ez semmit sem jelent, mert nem mindegy-e, hogy seprő vagy söprű, csoda vagy csuda? A magánhangzók efféle eltéréseit kiegyenlítem. A szó ezzel nem változik meg, de akadálytalanabbul tanulmányozható a szöveg. Pl. a Köningsbergi töredékben (1300!) így áll: tudhotjuk, esmérjük (mint ma is sokfelé hallhatjuk így), de én így szerepeltetem: tudhatjuk, ismerjük.

3) Tudnunk kell, hogy az „úri népek” sokszor igyekeztek szerkezetében „nyugatosítani” (latin, német) a magyart s egyben iszonyú mennyiségű idegen szót kevertek bele. Néha meg oly régiesen zengővé alakították, amilyen soha sem volt (pl. Károli Gáspár). Ám eközben mindvégig ott parázslik a háttérben a változatlan magyar nyelv, a nép nyelve. Pl. Veresmarti Mihály írta az 1500-as évek végén: „Karó hegyén tar varjut nékem ne mutassatok”, „Egér nem fér likába s tököt köt a farkára”

Folytatás:

http://www.varga.hu/UJ%20HONLAP/KONYVESBOLT/AJANLOTT%20OLVASMANYOK/A%20MAGYAR%20NYELV%20LASSU_.html

*

Lili Marlene

Kívül a kaszárnyán, kinn a kapunál,

Lámpa lángolt árván,

Most is ottan áll.

Szívemre zárna két kezem,

A láng csak égne, kékesen.

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Emlékszel még, drága kedvesem,

Hozzám simultál én szerelmesem.

Hozzád repül most énekem,

De el nem ér a két kezem

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Ágyútűz a fény, és vaksötét az éj,

De otthon, a kaszárnyán a sápadt lámpa ég

Jaj, ha e Földet itthagyom,

A láng csak ég a kőfalon

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

 

Kereszt sem lesz a síromon,

De ott is rólad álmodom,

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

Kereszt sem lesz a síromon,

De ott is rólad álmodom,

Mint rég, Lili Marlene

Mint rég, Lili Marlene

http://www.youtube.com/watch?v=b09WXBdg3jI&feature=related

+

Én édes angyalom (Lili Marleen).wmv

http://www.youtube.com/watch?v=cCp_d_dup5g

*

MACSKAFOGÓ

(rajzfilm)

Az egerek sorsa megpecsételődött. Az X bolygón a vérszomjas macskák semmibe veszik a jogot, és az egértársadalom felszámolására törekednek. De megcsillan egy reménysugár, az egerek főtudósa feltalálja a megoldást. A titkos szolgálat azonnal aktiválja legjobb ügynökét, Grabovszkyt, hogy még időben célba jusson a tervrajz.

Magyar-kanadai-NSZK animációs film, 96 perc, 1986

rendező: Ternovszky Béla

forgatókönyvíró: Nepp József

zeneszerző: Deák Tamás

operatőr: Neményi Mária, Nagy Csaba, Varga György

zene: Deák Tamás

vágó: Hap Magda

szereplő(k):

Sinkó László (Grabovszky hangja)

Benedek Miklós (Mr. Fritz Teufel hangja)

Haumann Péter (Safranek hangja)

Körmendi János (Mr. Gatto hangja)

Szatmári István (Fushimisi professzor hangja)

Maria Bircher (Candy hangja)

Bodrogi Gyula (Maxipocak hangja)

Béres Ilona (Pissy hangja)

Kállai Ferenc (Bob Poljakov hangja)

Szombathy Gyula (Billy hangja)

Kern András (Budy hangja)

Szabó Ottó (Martinez hangja)

Mikó István (Lusta Dick hangja)

Pálos Zsuzsa (Cookie hangja)

Michael Rudder (Bones hangja)

http://www.youtube.com/watch?v=qsW1x6w_W3c&feature=related

*

Mezei Mária –

Hová tűnt a sok virág?

(Sag mir wo die Blumen sind)

http://www.youtube.com/watch?v=H46SW5_z7Vk&feature=related

+

Marlene Dietrich

http://www.youtube.com/watch?v=NyGhA0u_-Ww&feature=related

*

BOGDÁN ISTVÁN

RÉGI MAGYAR HISTÓRIÁK

Budapest : Neumann Kht., 2003

10. Minden ember Túri Györgyöt kiáltja

„Nagysoc pusztaragot toeroekoec szerzenec, mert mind ez orszagban szellel égetenec…

Dulanac rablanac Szuezeket rontanac, soc nyomorultakat koezoettunc szereznec…

Vedd-el rolunc keruenc mar az poganokat, minket meg segittuen vedd-el haragodat. Sannyad meg Vr Isten mi nyoemorisaginkat” – olvashatjuk Bornemissza Péter protestáns prédikátor 1582-ben megjelent énekeskönyvében egyik imáját ama kornak, amely a hódító török elleni küzdelem során annyi névtelen áldozatot, de annyi neves vitézt is adott nemzetünknek. A török elleni harc életcélja lett sokaknak. Azoknak, akik azt vallották, amit Zrínyi írt le 1566-ban, kevéssel Szigetvár ostroma előtt: „hogy hűséggel, állhatatosan, vérem ömlésével, s ha kell, életem áldozásával is, vidám orcával szolgáljak a Nagy Istennek és végső romlásra jutott édes hazámnak.”

A vitézek egyike volt a Hont megyei Közép-Tur helységben honos nemzetségből származó Thury György, akinek kora a „nagy” jelzőt adományozta.

Beleszületett a kardforgatásba, hisz nagyapja, Miklós, és apja, Gábor is a hadi pályát választotta. Kard, kopja és a ló lett az 1519-ben született György úrfi játékszere, és – mint Balassi írta – „az utaknak lese, kemény harcok helye, tanuló oskolája”. Még nem is nőtt embersorba, már híre ment, mint „versengős” vitéznek. S alig múlt húszesztendős, már huszárfőlegény a Hont megyei Ságon. Ság – mintahogyan Drégely és Ujvár – őrségét Várdai Pál esztergomi érsek fizette a magáéból. A végvárakban szolgálók ugyanis – kapitányok és közvitézek egyaránt, mint e korban a katonák mindenütt – zsoldot kaptak, abból éltek. Ságon tehát csak a vitézkedésre volt gondja Thurynak. De nem is hevert tétlen. Nyughatatlan harckészségét jól jellemzi az az ismeretlen szerzőjű, de Thuryról nevezett ének, amely hírnevét még jobban elterjesztette:

Zöldítsétek egek hamar az erdőket,

Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!

Ellenségeinkkel egyszer hogy kikeljünk,

Török pogányokkal vígan megütközzünk.

Deli Kortyán béget kezünkbe kerítsük,

Délceg Mehemetet lováról ökleljük.

1549-ben azonban Várdai érsek meghalt, várait átvette az uralkodó, így Thury a király vitéze lett. Két év múlva Ságról az országos főkapitány táborába rendelik, 1552-ben pedig, a kardja alatt szolgálókkal együtt a lévai várőrséghez osztották. Jól vitézkedhetett, mert 1556 tavaszán Thelekesy Imre utódjaként a vár kapitányának nevezték ki.

De bizony a töröknél is nagyobb gondja támadt, az, hogyan szerezze meg vitézeinek a zsoldját. Panaszos kérő, sürgető levelek garmadáját írathatta őfelségének meg a kamarának – maga nem tanulván meg írni – deákjával, Alistáli Mártonnal, aki aztán krónikása is lett. Többnyire azonban ígérettel fizetgették ki.

Thury nem állta az ilyenféle harcot. Az első adódó alkalommal, amikor az uralkodó 1558-ban Lévát birtokadományként Dobó Istvánnak adta, lemondott. Elfogadta Podmaniczky Rafael ajánlatát, elment a palotai vártartományhoz udvarbírónak, rövidesen pedig kapitánya lett a várnak. Vállalta, mert a sági példából tudta, hogy földesuránál a zsolddal nem lesz problémája. Csakhogy Podmaniczky 1559 elején meghalt, özvegye pedig a várat tartományostól átadta a királynak. Csöbörből vödörbe került. Távozni akart. A haditanács azonban mindent megígért, csak maradjon kapitány, s elfogadta Thury feltételét, amelyet április 22-i levelében írt meg:

„Én Palota várának fenntartására megelégszem 5000 forinttal. Ám a palotai gyalogok legtöbbje távozik innét, s így ezek helyébe újakat kell szerezni. Erre pedig pénz kell. A vár nagy kiterjedésű, és így nagyobb őrség kell ide. Én az magam hasznát nem keresem. Hiszen ha lehetne, kész volnék őfelségednek száz forintért is szolgálni. De mivel Palota vára az török torkában vagyon, elegendő katonaság nélkül elégtelen vagyok ennek megtartására.”

Palota tényleg a török torkában feküdt, a hódoltság határán. Thury élt is az alkalommal. Bajvívásai napirenden voltak, amellett állandóan kijárt vitézeivel portyára, és csatázott az ugyancsak portyázó törökkel. A legtöbb bosszúságot a fehérváriaknak okozta. Ezek élén Hamza bég állott, az egyik legvakmerőbb s legravaszabb bég. Thury annyira bögyében volt, hogy szinte regénybe illő praktikával is megpróbálkozott.

Hamzának sokfelé, így Palotán is volt kémje, mint akkoriban mondták: „füle”, egy pribék, vagyis törökké lett magyar. Küldött neki „olyféle maszlagot, hogy amikor ember róla iszik, olyan lesz, mint egy holt ember harmadnapig”, tegye azt Thury és vitézeinek italába, s izenje meg ennek a napját, a többi az ő dolga. Az lehetett volna, csakhogy ez a pribék valójában Thury embere volt, persze elmondott neki mindent. Thury saját cselével akarta elfogni Hamzát, és látszólag úgy tett, ahogy üzente, aztán – de idézzük Ormány József sümegi kapitányt, aki 1561. július 19-i levelében részletesen leírta a történteket:

„Az hagyott napon Palota alá ment… Hamza bég… és sok lajtorjával… az várat mind környölállották volt az törökök. Az várból pedig csak egy százat sem volt akkor éjjel… várták, hogy az árokba szálljanak a törökök… de semmiképp… nem mertek… Hamza bég le is vágott bennük, meg is sebesített egynéhányat, hogy az árokba le nem akartak szállni. Aztán, hogy látta, meg kezdene világosodni, visszamegyen Fehérvárra népével.”

Mire Thury megírta Hamzának, csak azért mehetett vissza békével, mert vitézeivel annyit ivott, hogy „harmadnapig nem volt jól bele”. Így aztán Hamza rághatta a bajszát mérgében.

1563 szeptemberében aztán, Miksa királynak Pozsonyban tartott koronázásán, az ünnep tiszteletére rendezett vitézi tornán a külföldi fejedelmek és főurak is meggyőződhettek Thury bajvívó hírnevének valódiságáról: mindenkit legyőzött. De másként is emlékezetes lett ez az ünnep számára, ekkor avatta a király aranysarkantyús vitézévé.

De zsoldját és katonáinak zsoldját állandó késedelemmel és akkor is csak részben kapta meg. Elkeseredetten írta 1564-ben: „Annyira megnyomorodott az őrség, hogy még az testi ruhába sem viselhetnek… Nincsen oly ember a világon, ki ezeket ne keserülné… Az kevés fizetetlen nép… mind elmennek.”

Szöktek a katonák. Ráadásul a vár is javításra szorult, és azt is csak ígéretekkel foltozgatta a haditanács. Érthető, hogy Thury nem akarta vállalni a felelősséget. 1565 decemberében ismét lemondott, de Miksa ismét maradásra bírta, és ismét maradt minden a régiben. Pedig nagy veszedelem közelgett Palota felé.

Thury és Palota vára már olyan sok bosszúságot okozott a töröknek, elhatározták likvidálását. 1566 derekán Arszlán budai basa nyíltan hirdette, hogy a gyauroknak e fészkét Thuryval együtt elpusztítja a föld színéről.

Thury a hír vételére azonnal készülődött: lőszert, pénzt, segítséget kért. A megszállásig azonban egyiket sem kapta meg. Arszlán basa június 5-én kezdte meg az ostromot seregnyi hadinéppel, 8-10 ezerre becsülték a számát – Thury 500 vitézével szemben. Napokon keresztül rontatta ágyúival a vár falait. Thury kevéske tűzszerszáma nem sok kárt okozott a töröknek, hogy nagyobbat okozhasson, mint Zrínyi is megírta a Szigeti veszedelem-ben:

Kiugrik haraggal; sok erős dárdát ront,

Vadász halomban már, erős hálókat vont,

Valamerre fordul, piros vért sokat ont,

Így Thury cselekszik, töröktől bántódott.

Egyik éjszaka lovasaival kitört a várból, váratlanul rácsapott az alvó táborra, s mire a török észbe kapott, megtizedelték sorait, és emberveszteség nélkül visszatértek a várba. A feldühödött Arszlán most már éjjel is lövette a várat, és állandóan ostromra hajtotta embereit. A palotaiak egyik keze a réseket tömhette, a másikban a szablya villoghatott. Thury három helyett is harcolt. A hetedik napon már kétségtelenül látta, hogy sokáig nem állják az ostromot. Két emberét éjjel átjuttatva a török táboron, Bécsbe küldte, s megüzente velük a királynak, legfeljebb tíz napig ha tarthatják magukat. A király azonnal elrendelte a végbeliek gyülekezését Győr alatt. A serege gyülekezése közben a tábor számára a környező falvak népével fát hordattak. Sok száz szekér kereke verte fel a több hetes szárazságtól kiszikkadt utak porát, hatalmas felhőként gomolyogva, sötétítette az eget. A cirkáló török előőrsök ezt észrevéve, úgy vélték, a felmentő sereg közeledik, s jelentették a dolgot Arszlánnak. A basa, mivel már értesült a győri gyülekezésről, ellenőrzés nélkül elfogadta a hírt, és még aznap – július 15-én – éjjel elvonult seregével a vár alól.

A kudarc a fejébe került. Thury viszont úgy aknázta ki a sikert, hogy lemondott a kapitányságról, és kérte, hogy „mezőn szolgálhasson”.

A győri királyi táborba osztották vitézeivel együtt. A tábort szeptember elején Miksa meglátogatta. Hírét vette ennek az esztergomi bég, Mahmud, és 800 válogatott vitézével a tábor kikémlelésére indult. Csakhogy észrevették, és – mint a krónikás írja:

Kiki mind az török után indula,

Vitéz Turi György is le oda juta,

Szakadozott zászlója vele vala,

Az törököt megrettentette vala.

Thury a Bakonyig üldözve verte szét a török sereget, s elfogta magát Mahmud béget is. A király jutalmul aranylánccal ajándékozta meg és még valamivel. Thury már régen kért lakóhelyet családjának, hisz ezeket, mint Nádasdy Kristóf írta: „kik barátai, tartják; ki egy zsák liszttel, ki tikkal, ki egyébb éléssel”, most a kamara pénzén bérbe veszi számára a keszői uradalmat, 1567-ben pedig felajánlotta neki a kanizsai kapitányságot. Thury hosszú heteken át húzta, halasztotta a döntést, de addig kapacitálták, amíg igent mondott.

Kanizsa a Nádasdy családé volt, ekkor vette át a király, persze megfelelő kárpótlással, özvegy Nádasdynétól. Szigetvár előző évi eleste után ugyanis a török elleni védelmi vonalnak jelentős pontja lett Kanizsa.

Thurynak ismét megkezdődtek a gazdasági gondjai. Hogy segítsen valahogy magán, egyrészt igyekezett a kanizsai vártartomány puszta falvait benépesíteni, másrészt felszólította a Szigetvár és Pécs körüli hódoltsági falvakat, hogy ezentúl ne a töröknek, hanem Kanizsának szolgáljanak, adózzanak.

1568-ban aztán a bécsi udvar és a török porta megkötötte a drinápolyi békét, a török azonban ennek ellenére is állandóan portyázott Kanizsa környékén. Thury karddal fogadta őket. Semmit sem hódíthattak, sőt számos hódoltsági falut el is veszítettek. – Jellemzi egyébként ezt a békességet az, hogy amikor Thury a szigetvári bégtől visszakövetelte egyik vitézét, mert azt a fegyverszünet alatt fogta el, a bég nem adta ki. Azt üzente: „legyen csak mindeneknek jó gyors lova, ha békesség vagyon is”.

De akadt baja Thurynak a saját portáján is. A zsoldot állandóan sürgetnie kellett, mint ahogyan a vár építéséhez, felszereléséhez szükséges anyagokat is. Emellett a várban szolgáló német katonák kapitánya nem akart engedelmeskedni neki. S aztán az élelemhiány. A katonák sokat éheztek. Thury rákényszerült arra, hogy lovasait a hátországba rekvirálni küldje. És 1570-ben még rosszabbodott a helyzet. Az éhező katonák közül több megszökött a várból. Ráadásul a török, mit sem törődve a békével, kora tavasszal ismét megkezdte a portyázást. Thury állandóan csatározhatott velük. Mindig visszaszorította őket, mégis dorgálták érte, mert mostan „frigy vagyon”. De megintette a haditanács Zala megye panaszára a rekvirálás miatt is. Saját gondját pedig, hogy a keszői birtok árendáját nem fizette a kamara, ráadásnak kapta.

De kapott még mást is 1571 kora tavaszán: Otto von Puchaum haditanácsost a panaszok kivizsgálására. De tőle is csak azt tudhatták meg, amit Thury annyi sok leveléből. Jelentésében többek között így írt:

„A kanizsai palánk nyitva van s több helyén bedűlt… Az éhség miatt a katonák szöknek… Élelem és fizetés kell ide, máskülönben minden veszve van… Pedig Kanizsától függ Ausztria és Stájerország sorsa!”

Megírta azt is, a szükséges őrségnek egyharmada sincs a várban, egynapi ostromot nem állna.

Tudta ezt a török is, de a békesség miatt nyílt ostromot nem mert kezdeni. Másként ügyeskedett. Ali, a szigetvári bég fundálta ki a tervet. Április 2-án Malchim aga vezetésével saját seregét, valamint a fehérvári, a pécsi és a koppányi bégek segédcsapatait az Orosztony melletti nagy erdőben elbújtatta, aztán 300 lovast küldött a Zalaságba rabolni. Ez volt a martalék, mert Ali lest vetett.

Amikor Thury a felszálló füstből, lángból észrevette, hogy ismét dúl a török, 150 emberével – többje nem volt – nyargalvást megindult ellenük, de biztosítékul maga után rendelt 300 gyalogost is. Persze nem várta be őket, s azok jól lemaradtak, mialatt Thury lovasaival elérte a fosztogatókat. Rájuk csapva foglyaik egy részét kiszabadította, de a zöm a többivel „gyorsan hátat adának”, irány Orosztony! És Thury, hogy a többi rabot is kiszabadíthassa, utánuk. A lendület hevében nem küldött előőrsöt, maga száguldott az élen – és ráment a lesre! Az orosztonyi erdőből rájuk zúdult 600 török lovas. A jelentős túlerő visszaszorította őket egy sáros völgybe – a hó még alig olvadt el –, hol a lovak szárig, sőt hasig süllyedtek. Thury sebesült lova el is esett. Thury páncélban lévén, alig tudott kigázolni a sárból. Apródja, Vida elkapott egy gazdátlan lovat, s arra akarta urát felültetni.

Az féllába immár kengyelben vala,

Hogy az ellenség őtet érte vala,

Nagy sok pogány mind körülvette vala,

Hogy megadná magát, ugy kérték vala.

„Ember, engem pórázon nem hordoztok,

Egyik helyről másikra nem hurcoltok!” -

– kiáltott vissza Thury és tovább harcolt. Amikor aztán látta, hogy a török mindenáron élve akarja elfogni:

Az egyik kezébe fegyverét fogá,

Az másikkal az sisakot megoldá,

Kész meghalni, fejéből el-kirázá.

Mind halálig csak Jézust kiált vala,

Az ellenséget igen vágja vala,

Sokakat környüle lehullatofont-size: 12pt;tt vala.

De a túlerő győzött. Thury fején sok sebből vérezve, kopjákkal átdöfve elesett.

Thury György halálát megsiratta mindenki. Nemcsak felesége: Hathalmy Zsófia, fiai: Pál és György, leányai: Anna, Zsófia, Katalin, „Vitéz öccsei”: Benedek és Farkas, hanem „szerető jó szolgái”: vitézei, a „körülvaló község”: a zalai jobbágyság, a barátai, ismerősei, az egész ország, s való igaz, amit a krónikás írt:

Minden ember Turi Györgyöt kiáltja,

Kicsiny, öreg mind egyaránt óhajtja.

És mit mond róla mint vitézről krónikása? Hunyadihoz hasonlítja. De így méltatja őt a horvát krónikás is. Túloztak? Verancsics esztergomi érsek, amikor elestének hírét vette, így írt:

„Török Ferenc halála után… e végekben nem volt más bizodalmunk, mint ez a Thury György.”

Török Ferenc a Balaton-vidéket, Thury Palotát, majd a Zalaságot védte, de mindegyikük posztján keresztül közvetlenül az egész országot. A kortársak nem túloztak. Thury kiváló honvédő katona volt, személyes viadalban minden fegyverrel, vitézek vezetésében, stratégiában és taktikában egyaránt. Hős tehát, de legutolsó éhező, rongyos közvitéze is hősiesen követi vezérét a halálba a haza védelmére. És ez a kapcsolat, a vezért rajongva tisztelő lelkesedés bizonyítja, hogy Thury sok évtizedes katonai szolgálata – ötvenkét éves, amikor meghal –, az állandó hadakozás, vérontás ellenére sem durvult el. A kardja alatt szolgálókban: vitézeiben, a jobbágyokban is meglátta az embert. Az adott lehetőség szerint mindig gondoskodott róluk, védte érdekeiket ahelyett, hogy bőrükön gazdagodott volna. S ha összeszedjük a kortársak véleményét, szép kép kerekedik, néhány kemény vonással.

Thury György jó termetű, nagy erejű, rendkívül ügyes, tökéletesen gyakorlott, a nyughatatlanságig mozgékony, vállalkozó kedvű, vakmerő, de nem meggondolatlan, sőt körültekintő, szívós és kitartó vitéz és vezér. Egyenes, szókimondó, mégis nyájas, jókedélyű és még jobb szívű, nagy híre ellenére is kevélység nélküli, közvetlen, szerény férfi. Emberséges ember, aki a becsületnél és a tisztességnél a hit és a haza szeretetét tartotta nagyobb erénynek. S ahogyan szerette a kettőt, úgy gyűlölte a hit és a haza ellenségét: a kutya pogányt, ezért lett életcélja a török elleni küzdelem. S török rabjait bizony nem pátyolgatta, de nem sanyargatta, tartotta, mint más. Váltságdíjat kért értük, mint mindenki, magyar, török, egyaránt. S ha valamelyik törökkel bajt vívott – állandó törekvése volt –, s az halálra szólt (többnyire így kívánta), és győzött – mindig győzött –, nem kegyelmezett, megölte ellenét, és fejét vette, mint akkoron szokás volt.

Erényei sajátjai voltak, hibái a koré.

Források

Bornemissza Péter: Énekec, haromrendbe stb. Detrekő, 1582.

Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Bp. 1962.

Müller Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága, Zalaegerszeg, 1972.

Nagy Iván: Magyarország családai. 11. k. Pest, 1865.

Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok, Bp. 1922.

*

KOBZOS KISS TAMÁS

LETÖLTHETŐ HANGZÓ ANYAGOK

„Az magyarokról sok jót mondjatok…”

A magyar történelem dalban elbeszélve

Az Arcanum kiadványának hangzó anyaga • 2005

Arad alatt de szépen szól a banda

Arpad vala fö az Capitanságban

Átok fogta meg a magyart

Budát, ó Hunniát

Csáti Demeter éneke

Emlékezzünk történtekrűl

Engem hívnak Fábián Pistának

Ezenyolcszáznegyvennyolcadik évbe’, Letekintett az Úristen

Ezernyolcszáznegyvennyolcba, El kell menni háborúba

1848-ban

1848-ban nem így volt

Feltettem magamban

Ferencz császár azt mondta

Gyönyörködhetünk nyilván

Hát Görgey

Honnan jössz oly leverten

Hunyadi Jánosról

Idvezlégy

Jaj de búsan süt az őszi nap sugára

Jaj, régi szép magyar nép

Janksics Demeter veszedelme (1487)

Jenő herceg, vitéz lovag

Keménynek csendesen ballag paripája

Kenyérmezei csata (1479)

Kossuth Lajos édesapánk

Kossuth Lajos íródeák

Lágy a kenyér

Lajos király

Magyarország az én hazám

Magyarország, Erdély

Magyarországnak ki volt vezére

Mars! Siess hazádba vissza kis seregem

Mátyás király históriája

Mikor masírozunk, kapitány uram?

Mohács, Mohács

Mohács, Mohács régi vérontás helye

Mohácsról

Mostan emlékezem az elmúlt időkről

Most szép lenni katonának

Néhai való jó Mátyás király

Ó, huszárom

Paskó Kristóf éneke: Szomoru esetre, keserves inségre jutott kevés Magyarság

Siralmas ez világ nekünk bűnösöknek

Sirató ének Bocskai István haláláról

Sűrű eső esik

Süvegemen nemzeti szín rózsa

Székes Feiérvár vezéséről való história

Szilágyi és Hajmási

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás

.

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,

Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,

Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,

Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!

.

Szegénylegénynek olcsó a vére,

Két-három fillér egy napra bére.

Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére

Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!

.

Bort kupámba, bort, embert a gátra,

Tyukodi pajtás, induljunk rája,

Verjük által a labancot a másvilágra,

Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.

Tenta, penna, kalamáris

Vegyük elő az Béla Király dolgát

Véres kardot

Zrinyi Miklós

http://www.kobzoskisstamas.hu/?pagetype=music

*

Sóhaj

Írta: Burján Judit

A lánykérésnél még észen vagy és tudod, hogy a közös élet nem lesz gondoktól mentes, aminek minden pillanata szép emlék lesz majd. Felszállt már a rózsaszín köd, az első szerelmes éjszakákat és nappalokat követő révület elmúlt és ismered már a rigolyák nagy részét, a férfi hisztik okait, ügyesen lavírozol párkapcsolatod Szküllái és Kharübdiszei között, itt az ideje hát, hogy egy komolyabb vállalást tegyetek! Mire elérkezik a boldogító igen, újra talpad alá kerül néhány rózsaszín felhőcske, és ebben a kellemes lebegésben magad is úgy érzed minden aggodalom felesleges ez a projekt könnyedén végig vihető.

Mit szeretnénk? Mire vágyunk meg nem fogalmazott gondolatainkban? Ezt csak most, a mindennapok nyomása alatt, a rohanós hétköznapokon és a veszekedős hétvégeken fogalmazgatjuk magunkban! Olyan bonyolult ez …

Kell egy férfi, aki erős és bírja a terheket, de nem érzéketlen tuskó. Figyelmes és meghallgatja mindennapi gondjainkat, a popsitörlő minősége ugyanannyira érdekli, mint a munkahelyi problémáink. Persze tanácsra, kioktatásra nem szorulunk, mert tulajdonképpen már megoldottuk a helyzetet ott és akkor, most csak szeretnénk némi megértést vagy elismerést kicsikarni, hogy érezzük ez a férfi még mindig érdeklődik irántunk és szeret, támogat minket (de legalább érdeklődést tettetve meghallgat).

Kell egy férfi aki képes eltartani családját, vagy legalább a családi kassza jelentősebb bevételi forrása, persze ne úgy, hogy éjjel nappal dolgozik, a gyerekeit csak hírből ismeri. Nem, néha bevállalhatna közös programot a csemetékkel, vagy legalább egy kis esti babysitterkedést, hogy legyen újra egy csajos esténk a barátnőkkel vagy gond nélkül lebonyolíthassunk egy továbbképzést vagy más szakmai programot. Jó lenne, ha meg lehetne osztani a különórákra való hurcolás gondját, hiszen fontos, hogy a megfelelő oktatásban, nevelésben részesüljenek a gyerkőcök!

Kell tehát egy férfi, aki jó apa! Fiúnak neveli a fiút, mert fontos neki, hogy nála talpraesettebb, erősebb és okosabb legyen, hogy jó szívvel adja majd át neki a stafétát. Nőnek neveli a lányt, aki szépnek, okosnak és szeretetre méltónak érzi magát apja mellett, hiszen bizonyított, hogy a sikeres nők mögött általában egy támogató apa áll.

Persze ne legyen papucs, aki reszketve várja a bevásárlólistát, hogy teljesíthesse kötelezettségét, vagy gondosan rakja sorba az előszobában széthagyott cipőket! És ne legyen gyerekebb a gyerekeinknél, aki szanaszét hagyja holmiját és nem képes egy kenyeret megkenni a konyhában és soha nem találja meg a helyükre rakott holmikat.

Kell egy férfi, aki szeret még annyira, hogy fontos neki, hogy jól nézzen ki előttünk, persze ne legyen piperkőc, de a hatalmas sörpocaktól el tudunk tekinteni.

Na persze kellene egy férfi … Hát, hogy a mienk nem olyan, mint ez a hétköznapjaink mozaikjaiból összerakott álompasi? Nem baj, ha ő is elfogadja hibáinkat, feleségként tisztel, anyaként megbecsül és elismeri mindazt, amit a napi rutinból a családunkért teszünk! Gyerekeink nevelésében együttműködő, őket tiszteletre tanítja, törekvéseiket támogatja. Ha a gyereknevelés oroszlánrészét ránk bízza, akkor jár annyi bizalom, hogy döntéseinket elfogadja, még akkor is ha nem ért velünk egyet mindenben. Sok mindent elnézünk, sok mindent megbocsátunk, más dolgokról tudomást sem veszünk, ha csak fele olyan fontosak vagyunk, mint lánykérés idején!

http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/470-sohaj.html

*

Motherfucker

Előadó: Majka

Game:

Itt van ti nektek egy újabb westcoast shit

a szarral együtt érkezik meg a legdurvább click

a testvéreim biztatása ez az, ami bátorít

ami erőt ad nekem, ami szétfeszít

ezért amikor a kezemet az égbe emelem majd

akkor emeld te is ez az, ami előre hajt

mert a legnagyobb dolog hogy megint nektek nyomom

mikor minden kéz az égbe magamat meg összeszarom

mikor olvasom a szádról, hogy mi az, amit mondok

nem a sok pénztől, hanem ettől leszek boldog

neked én, nekem meg bizony te vagy az isten

olyan isten, akinek a földön ellenfele nincsen

Tudod, nem szégyellem, összeteszem a két kezem

mert itt az idő h megköszönjem, h vagytok nekem

mert egy a lényeg egyet értsetek meg

Mondhat, bárki bármit nélkületek ez nem megy

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Tyson:

Én Lehettem volna gangszter vagy gyilkos

lehetnék bent a sitten nem itt most

nektek osztogatnám az eszemet

hanem épp valakit fosztogatnék te eszement

én inkább a színpadon állok

és csak az igazság az, amitől szállok

mert tudom, hogy az kell, hogy csakis az számít

hogy kinek üt a szava, meg hogy kinek csak ámít

mert a rengeteg kamu, amiket kaptatok,

amiket vettetek, amiket hallottatok

az most mind véget ér, mert én itt vagyok

a spanokkal együtt igazit oszthatok

mi nem csapunk be senkit az nem lehet,

ember a mi közönségünket tisztelni kell

a rossztól mindegyiket féltjük,

mert mi értük vagyunk, ők pedig értünk

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Majka:

Mindegy hogy mit csinálsz

jól jársz, a végén úgyis szállsz

mindegy hogy megtennéd

mindegy hogy éreznéd

csak tedd, fel bátran hadd lássam hol a kezed

Érezd, hogy a tömeg most egy emberként követ

mert ordítoznak, sikoltoznak, szétrúgják a házat

mindegy nekik öcsém csak az első sorból lássa

hogy mekkora bulit csinál ez a három anyabaszó

a Tyson, a Game meg a büdös ózdi suttyó

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó érezd a gyilkos ütemet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó nem látom fenn a kezedet

óó érezd a gyilkos ütemet

Refrén:

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk hol a kezed, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

Gyerünk anyabaszó, gyerünk!

http://www.youtube.com/watch?v=VY7MUloCYns

*

Motherfucker

motherfucker, mother-fucker, mother fucker, muthafucka, motherfugger, mofo, fuckermother, stb. (EN): Az angol mint világnyelv vélhetően egyik legvulgárisabb, legdurvább ("legcsúnyább") szava, egy sorban a fuck ("baszni") és a cunt ("pina") szavakkal, esetleg azok előtt egy orrhosszal. Szó szerinti jelentése: "anyabaszó". Előtagja a mother ("anya") szó, utótagja a fuck ("baszni") igéből alkotott fucker ("baszó") melléknévi igenév.

A fugger, motherfugger -- és még sok hasonló alak -- eufemizáló szótorzítás, mint az "Az istenit!" helyett az "Az iskoláját!" vagy a "For Christ's sake!" helyett a "For crying' out loud!". -- A mofo a szó rövidült alakja (valójában a nagyon renyhe, berúgott vagy betépett, "slurred" motyogást utánozza). -- A fuckermother 2000 után adatolt okostojáskodó szójáték.

A szó valódi súlyát nem önmagában a második tag "csúnya" volta adja, hanem az, hogy a szó a létező legerősebb -- és az ismert emberi civilizációk körében legáltalánosabban elterjedt -- tabut, a biológiai anyával létesített vérfertőző szexuális kapcsolatot idézi fel.

A közvetlen vérrokonnal létesített szexuális kapcsolat megsokszorozza annak esélyét, hogy a gyermek súlyos rendellenességgel születik. Éppen ezért az anyával elkövetett vérfertőzés a létező legerősebb tabu, az abszolút tiltott magatartás, a végső határ.

Ha egy nyelvhasználó a biztos hatás kedvéért végletes nyelvi eszközzel akarja demonstrálni, hogy nem tartja tiszteletben a társadalom törvényeit, akkor alkalmasint olyan kifejezést használ, amely ezt a végső tabut sérti meg.

Előfordul, hogy a beszélő tiszteletben tartja ugyan a társadalom törvényeit, de függetlenségének, autonómiájának ("a magam ura vagyok") azzal ad hangot, hogy jelzi: e szabályokat jófejségből betartja ugyan, de megtehetné, hogy átlép azokon.

Sokkal gyakoribb forgatókönyv azonban, hogy a beszélő valamilyen oknál fogva egyszerűen meg akar sérteni vagy provokálni akar valakit, ezért a végső tabu megsértésével vádolja, azaz motherfucker-nek nevezi. Ha már más (pl. "Nagy a fejed!") nem használ...

Ennek finomabb változata, amikor a beszélő csak azért használja a "csúnya" szót, mert tudja, hogy ezzel beszélgető partnerét kellemetlen helyzetbe hozza -- vagy éppenséggel őszintébb, fesztelenebb beszélgetésre tudja inspirálni.

Csakhogy a szó nem mindig inzultus, azaz nem mindig sértésként vagy provokációból használják.

Folytatás:

http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2011/01/03/motherfucker/

*

Erdélyi János

Magyar szólások és közmondások

8901.

Szép vigasztaló szó betegnek orvosság.

8902.

Sokat szólani és okosan, ritka együtt.

8903.

Külső szin is tud ugy hazudni mint a száj.

8904.

Ki mihez szokott, rajt akad szive.

8905.

Ha szombatot akarsz érni, láss hozzá a dologhoz.

8906.

Jaj, kinek szüléje van és kenyere nincsen.

8907.

Szüléidnek átka ostort fonhat nyakadra.

8908.

Ki megveti szüléi oktatását, hóhérkézre kerül.

8909.

Tartozunk mi egymásnak valamivel.

Akkor mondjuk, ha egymásután többször találkozunk valakivel az utczán.

8910.

Kinek tehene nincs, kecskét fejjen.

8911.

Minden állat visszatér a természetre.

8912.

Ha nyulat látsz, üsd meg a térded.

8913.

Térden felül, pupon alul.

8914.

Ha fölvetted a tisztet, el is járj benne. KV.

8915.

Tisztviselés gonddal jár.

8916.

Nem okosság a titkot ellenségnek kijelenteni.

8917.

Tojás tojáshoz nem hasonlóbb.

8918.

Lator a torok, nem kell a szájnak hinni.

8919.

Kinek kelletinél több van, hasznát nem veheti.

8920.

Tőrül szárad a tök.

8921.

A ki tökös, nem egészséges.

8922.

Törpét völgybe állít.

8923.

Ki tövistül félti kezét, ne fogjon rózsaszedéshez. K.

8924.

Megette Trajtler a morest. (8705.)

8925.

Tudatlanok közt akárki is mutogathatja magát.

8926.

Tüzet viszek, nem látjátok.

8927.

Kicsin tüzet kevés viz olt.

8928.

Vak tyuk addig piszkál, mig szemre nem talál.

8929.

Nagy udvarokban ritka szép egyesség.

8930.

Ujjain át nézte.

8931.

Ha az ur akarandja és élünk.

8932.

Nagy urakkal nem jó tréfálódni. (7956. a.)

8933.

Szegénybül lett ur mindig kegyetlenebb. (7757.)

8934.

Nagy urnak is találkozik ura. K.

8935.

Nagy urnak szolgája is kevély.

8936.

Nem mind nagyságos ur, kit annak mond a czigány.

8937.

Vakot ütni valakin.

Szégyenítve állni boszut.

8938.

Nem fél a veréb kőbül faragott botos embertől.

8939.

Más kölesérül veri a verebet.

8940.

Nagy pipesség és kendőzés Vénust vadász.

8941.

Hussal él mint a vércse.

8942.

Megterem a virág gazban is.

8943.

Akármint siessen a vitéz, késő ha megütik.

8944.

A ki barom, nyakán járom.

8945.

Kire többet biznak, többrül számol.

8946.

Egy bolond annyit kérdezhet hogy száz bölcsnek is gond leszen rá megfelelni.

8947.

Szakadj bunda, majd vesz gazda.

8948.

Polyvába takarta isten a buzaszemet.

8949.

Eblével főzd az ebet.