SZABADSÁGVESZTÉS BÜNTETÉSEK XIX. |
Társas és társadalmi szokásrendek és intézmények |
Szabadságvesztés büntetések Az elitéltnek ugyszólván minden lépését kényszerrendszabályok határozzák meg, igy p. szorosan elő van irva mikor kell az elitéltnek felkelnie s elfeküdnie, ágyát megvetnie, imádkoznia, tanulnia, istentiszteletben részt vennie, dolgoznia, ennie, hallgatnia, sétálnia, fogadhatja-e és mikor hozzátartozóinak látogatását, vagy levelezhet-e velök stb. A szorosabb értelemben vett Sz. napjainkban minden művelt államban a büntetési rendszernek közép- és gyúpontját teszik, amelyek más büntetési nemekkel kiegészíthetők, de semmi mással nem pótolhatók. És ez igen természetes. Minden bűntett a szabadsággal való visszaélés. A legtermészetesebb tehát a bűnöst abban a jogában s annak a jogának elvonásában büntetni, amellyel a társadalom hátrányára visszaélt. A természeti törvény is épp abban bünteti az embert, amiben annak szabályai ellen évtkezett. Aki kelleténél többet eszik vagy iszik, elrontja a gyomrát s beteg lesz; a szemnek túlságos megerőltetése a látóképesség korábbi elgyengülését, a kicsapongó életmód az idegrendszer tönkre jutását eredményezi. A természeti törvénynek egy büntetési tétele van, amely igy szól: «Per quod quis peccat, per id punitur et idem». A bűntettmegelőzés szempontjából hozzájárul, hogy miután az embereket nyakra-főre fel nem akasztathatjuk s felakasztani nem is akarjuk, ami az egyéni megelőzés szempontjából mindenesetre nemcsak a legradikálisabb ugyan, de a legbiztosabb, sőt csalhatatlan módszer lenne, mert a holtak csendesek és nem vétkeznek, nem marad más hátra, mint elzárás útján a bűnismétlést fizikailag lehetetlenné tenni. A Sz. további nemei, melyek tartam szerint egy órától életfogytig terjedhetnek, a legfőbb mértékben arányosak és oszthatók s igy a büntettnek tárgyi s a bűnösségnek alanyi súlyához idomíthatók, míg az, hogy lehetőleg helyrehozhatók, az emberi igazságszolgáltatás mint minden emberi intézmény gyarlósága mellett teljesen soha el nem kerülhető birói tévedések szempontjából bir nagy jelentőséggel. A gyakorlati törvényhozásokban ez elmélet aggályai nem is találtak visszhangra s az életfogytig tartó Sz. mondhatni általános elfogadásban részesülnek. Az olasz btkv, mely a halálbüntetést eltörülte s ez által megsemmisítette a halálbüntetés hiveinek kétségtelenül egyik fő érvét, hogy ezt a büntetést egy nagyobb állam sem nélkülözheti, megtartotta az életfogytig tartó Sz.-et, éppen mint a halálbüntetés szurrogatumát, s annak ergastolo (l. o.) nevet adott. Hazai jogunkban az életfogytig tartó Sz. csak fegyházakban állapíthatók meg, de ki van zárva azoknál, kik a bűntett elkövetésének idején életkoruk 20-ik évét meg nem haladták. A büntetés nem feltétlen, mert túlynomó enyhítő körülmények fenforgása mellett az életfogytig tartó fegyház 15 évire változtatandó, sőt rendkivüli enyhítő körülmények esetében, a btkv 92. §-ának alkalmazásával a biróság 10 évi fegyházra szállhat le. Feltételes szabadságra bocsátásnak is van helye 15 évi fegyháznak kitöltése után. Közvetítő intézetbe szállítás 10 évnek kitöltésével foghat heylet. Egyes elméleti tudósoknak az a tovább menő követelménye, hogy a Sz. leghosszabb tartama a büntetés céljainak veszélyeztetése, az elitélt testi s lelki elsatnyulása nélkül 10 évet meg nem haladhat, visszhangra nem talált. Államfogházzal büntetett bűntettek és vétségek a magyar btkv szerint: 1. a felségsértésnek; 2. a hűtlenségnek bizonyos esetei; 3. a király s a királyi ház tagjai ellen sajtó vagy ezzel egyenlő tekintet alá eső módon (irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közsezmlére kiállítása által) elkövetett sértés; 4. a lázadás, a kapcsolatosan elkövetett rablás, gyujtogatás, pusztítás, személy elleni erőszak esetein kivül; 5. az alkotmány, a törvény, a hatóságok s hatósági közegek elleni nyilvános izgatás; 6. igen helytelenül, az u. n. amerikai párbaj; 7. a párviadal, kivévén a szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel megállapított szabályok megszegésének esetét; 8. az állam hadi erejének s hadi védelmére vonatkozó intézkedéseinek, más államnak adandó értesítés céljából béke idején kikémlése; 9. a hadi erőre vonatkozó közleményeknek sajtó útján közzététele, miután az ily közlések már eltiltattak; 10. hivatali titok közlése vagy nyilvános közzététele. Ezt a rendszert fogadta el a német btkv; míg a magyar btkv, kétségtelenül a régi irány nyomása alatt, a bűntettekre fegyház mellett börtönbüntetést is állapított meg, melynek felesleges voltát leginkább az bizonyítja, hogy tartalmilag a fegyház és a börtönbüntetés között számbavehető különbség nincs. Mások két szabadságvesztésbüntetési nemet elegendőnek nyilvánítanak, a két nem közti különbség némelyek szerint a munkakényszer vagy annak hiánya, mások szerint pedig, kik a munkakényszert minden szabadságvesztésbüntetés lényeges tartalmának tekintik, a cselekménynek indító oka, rugója, motivuma. A szerint t. i., amint a cselekmény aljas vagy nem aljas rugóból száramzott. Ezt az elméletet fogadta el az olaszt btkv, amely ennek megfelelően két parallel szabadságvesztésbüntetést állított fel (a «reclusione» és a «detenzione»), mindkettő három nap minimummal és 24, esetleg 30 évi maximummal és munkakényszerrel. A fő különbség az, hogy a «detenzione»), mindkettő három nap minimummal és 24, esetleg 30 évi maximummal és munkakényszerrel. A fő különbség az, hogy a d«detenzione»-nál a magánelzárás elesik, s csak éjjeli elkülönítésnek van helye, s hogy az erre elitélt az intézetben megállapított munkanemek között szabadon választhat. Az elméletben vita tárgya, vajjon azt, hogy a két büntetési nemnek melyike alkalmaztassék, a törvény állapítsa-e meg, vagy pedig tekintettel arra, hogy ugyanaz a bűncselekmény, ugy aljas, mint nem aljas indokból követhető el: a választás a biróra bizassék. Az olasz törvény, helyesen, az első rendszert követi. A Sz. célszerü végrehajtása a börtöntudománynak feladata.
PALLAS NAGYLEXIKONA
|
LAST_UPDATED2 |